Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-02 / 173. szám

5 •wrzs -£ll 'A A3. •AIX Kelet Svájca, Erdély... — Kétszer huszonnégy óra Székelyországban — Egy napot Sepsiszentgyörgyön, egy napot pedig Csíkszeredában töltöttem az elmúlt hé­ten. Szóval csak úgy végigszaladtam a Székely- földön s már jöttem is haza Kolozsvárra. Nem kell külön is megjegyeznem, hogy Erdélynek ez a része, ahol megfordultam, a legkompaktabb magyaroklakta terület. Erdélyt gyakran ha­sonlítják össze Svájccal és ha három nemzetre való tagozódását és hegyrajzi térképét nézzük, csakugyan sok hasonlóságot találunk a bérces Svájc és a bérces Erdély között. Ha a Székely­földét hirtelenében a svájci államszövetségbe helyezné valami isteni csoda, akkor nem vitás, hogy virágzó magyar élet folyna Svájc magyar kantonjában, ami voltaképpen természetes vol­na, nemcsak a svájci álomban, hanem itthon is. Egy összefüggő magyar nyelvterület, ahol min­denki magyarul beszél, magyar a földet táró, borvizet szállító, erdőt döntögető harisnyái? szé­kely földmives, magyar a városi lakosság, a kereskedő, az iparos és természetszerűleg úgy kellene folytatni a mondatot, hogy magyar a törvényszéki biró, a tisztviselő, a vasutas és akit elsősorban kellett volna említenem, a vá­rosi tanács mindenkori feje is. . Hogy ennek igy kellene lennie, azt első’,or ban az indokolja, hogy a román egyeíemeken évente százával tanulnak magyar egyetemi hallgatók, akik érthetően ott szeretnének elhe­lyezkedni, ahol otthon vannak, ahol magyarul beszélnek és magyarok élnek. Hogy mi rörtént tiz év alatt a Székelyföldön, arról sokat olvas­tam, sok cikket adtam le közlésre róla, de olyan közelről még sem láttam a dolgokat, mint ez­alatt a kétszerhuszonnégy óra alatt. Kél Látom évvel ezelőtt még valahogy valami halvány je­lét az állami intézményeken is látni lehetett annak, hogy a Románia közepébe beékelődött Székelyföld speciális helyzetét Bukarestben is respektálják. A román tisztviselők eleinte csak fehér hollók és őrszemek voltak a székely váro­sokban, ma már azonban egyre erősebben dom­borodik ki az a tendencia, hogy minden egyes olyan posztot, amelynek betöltése az államtól, vagy román hatóságoktól függ, kizárólag ro­mánokkal kell betölteni és még a levegőt is r] kell venni a magyar intellektuelek elől. Beszállok Brassóban a székely körvasúira Jön a kalauz, románul kéri a jegyet. Mikor magyarul kérek tőle valami felvilágosítást, ő maga is szégyenkezve, — mint aki szinte igaz­ságtalannak tartja azt, hogy a nyolcvan száza­lékában magyar utazóközönségnek nem tud kér­déseire választ adni, — jelenti ki, hogy nana tud magyarul. A kis székely állomásokon ro­mán tisztviselők románul adják meg a jelt a vonat elindítására. Ionescu tábornok ugylátszik párhónapos működése alatt csodákat müveit és még a baktereket is leépítette, vagy a regátba helyezte el, ha magyarok voltak. A Csíkszeredái vasúti étteremben is egy re- gáti vendéglős töri darabokra a magyar nyel­vét. Az állomásépülettel szemben zeneszó hal latszik ki egy kis vendéglőből. Itt is román a tulajdonos. A sepsiszentgyörgyi sétatéren egy időseb1) ur sétálgat egyedül. Megtudom, hogy egy nyu­galmazott bukaresti tisztviselő, aki most az Astra-mozi bérlője. Ö is magyaroktól kapja meg a nyugdíjpótlékját, mintha nem volna elég elesett és nyomorbasülyedt székely ember. Sepsiszentgyörgyön is, Csíkszeredában is szinromán tanácstagokból áll az interimár bi­zottság. A székely városokban a választott ta­nácsolt legfeljebb egy-két hónapig ülhetnek a helyükön, mert valami ürügy alatt mindig fel­oszlatják őket. Sétálok Csíkszereda főuccáján. — Kié ez a szép, luxusosan épített uj ház? — X román ügyvédé. A mi románjaink akármilyen politikai pártállásnak, megértik egymást. A nemzeti párti fiskális szépen kivárja az időt, amig ő lesz az interimár bizott­ság elnöke. De igy tesz az avereseánus és a liberális is. Csíkszereda ötezer és néhányszáz la­kosából száz-százötven a román, de azért mindig ölt osztoznak a vezető poziciókon. És ha vala­melyik kis tisztviselő nyugalomba kerül, a he­lyébe újra román őrszem kerül. Csíkszeredának — bizonyára a közszükség­let hívta életre — van román lapja is. Még pe­dig ugyancsak harcos és támadó szellemű lapja, amelynek hasábjain a legvehemensebb támadá­sok hangzanak el magyarok és magyar intézmé­nyek ellen. Ami pedig a legmegdöbbentőbb: ezt a túlzóan soviniszta román lapocskát egy ma­gyar ember jegyzi, mint felelős szerkesztő. Igaz viszont, hogy a jutalma nem maradt el s ő is ott szerepel az interimár bizottság tagjai kö­zött. Ő az a kivétel, amelyre a prefektus rend­szerint hivatkozni szokott: ime, mi a magyaro­kat sem mellőzzük. Csak futó, felszínes kép ez arról, hogyan épitik a Székelyföldön a Potemkin falakat. A város és, a lakosság székely jellegét meghami­sítani sehogy sein lehet, de legalább tovább görditik az elszegényesedési folyamat laviná­ját. Lassanként minden fizetéses állást romá­nok fognak betölteni a székely központokban, a korcsmajogokat, trafikengedélyeket egytől- egyig kiveszik a magyarok kezéből. Maradja­nak székelyek, de haljanak éhen, legyenek kol­dusok, ha tetszik. Mintha Kolonics tartana itt leckét a politikából. Erdélyben: Kelet Svájcában igy válik kari­katúrává ez a diszes jelző. Erdős Bérceink, ha­vasaink, a csódálatos tengerszemek hiába kel­nek versenyre Svájc természeti szépségeivel, ha az emberek megcsufolják a természet adakozó kedvét s nem nyugosznak addig, amig a Kelet Svájca végleg kiesik a közhasználatból. Elfe­lejtjük, hogy Erdélyt valaha is Svájccal mér­tük össze. (sz.) 1 Európa kritikus éve 1932 ­tr]a Iüossolinf eg$ francia lapban (Párizs, julius 31.) Mussolini a Les Anna­les lapba cikket irt, amelyben Európa döntő évének 1932-őt jelöli meg. Ebben az évben akár jó, akár rossz végzettel, de el kell dőlnie Euró­pa sorsának. Rettenetes dillema előtt állunk — irja Mussolini — vájjon meg tudjuk-e menteni az európai civilizációt, vagy sem? Eddig min­den kísérletünk csődöt mondott. Az eddigi kí­sérletekből nem maradt más meg, mint a pusz­ta semmi. A Hoover-terv először mutat utat. A nagyhatalmaknak össze kell fogniok, hogy biz­tosítsák tiz évre a nyugalmat. Rendkívül fon­tos a leszerelési konferencia, ettől függ az egész emberiségnek a sorsa. A délspanyolországi forradalmi megmozdulásnak a rossz termés és a példátlan pauperizmus az oka A kormány uj sztrájktörvénnyel akarja letörni a folytonos sztrájkokat (Madrid, julius 31.) Most, hogy a kormány­nak sikerült a nyugtalan közvéleményt, amely Andalúziában forradalmi megmozdulásokban tör ki, lecsendesiteni, a lapok részletesen fog­lalkoznak azzal a problémával, hogy a köztár­saság diadalmas inaugurálása után honnan erednek az uj nyugtalanságok. Spanyolország déli részén elviselhetetlen a nyomor. A szárazság igen nagy volt, a termés javarésze elpusztult. Az agrárreform­mal kapcsolatos csatornázási terveket nem lehetett megvalósítani és a jelek szerint a jelenlegi kormánynak sincs módjában, anyagi eszközök hijján a munkála­tokat megkezdeni. A délspanyol rettenetes nyo­mor melegágya volt a szélsőséges mozgalmak­nak, az anarchizmusnak, szindikalizmusnak és a kommunizmusnak. A spanyol anarchista- szindikalizmus általánosan a szociális mozga­lomnak gyermekbetegsége volt, de Spanyolor­szágban és Délamerikában még ma is tudja tartani magát. A spanyol anarchistáknak nem kell sem köztársaság, sem királyság, ők az állam intézménye ellen harcolnak. Szervezetük száma a háromszázötvenezret meg­haladja és agitátorikus erejük dacára, hogy le­verték őket, ma is nagy. A szocialisták részt vesznek ugyan a kor­mányban, de eszközeik, amelyekkel vélt jo­gaikért küzdenek, inkább a terrorra, mint a parlamentárizmus eszközeire emlékeztetnek. A szocialisták maguk is rokonszenveztek a sztrájk mozgalommal és igy megnehezítették a kor­mány helyzetét. Jellemző magatartásukra a legutóbbi telefonsztrájk, amikor azt a jelszót adták ki, hogyha a köztársaság tönkre is megy, a telefonsztrájknak győzni kell. E sztrájkok azonban, amint az ered­mény mutatja, különösebb politikai hatás nélkül zajlottak le, A munkások és munkaadók konfliktusai csak fölösleges energiákat vonnak el a kormánytól, de végső eredményben annyira elszigetelten maradtak, hogy ma már a szocialista vezetők egy része is hibáztatja megtörténtüket. Mindenesetre a szocialisták magatartásá­nak kitisztulására fog vezetni a spanyol kom­munizmustól való félelem. A kommunisták a legutóbbi községi választásokon kevés ered­ményt értek el, de sejt-rendszerük hibátlanul dolgozik és a szindikalisták és szocialisták okozta zavarban pompásan halászhatnak. A spanyol kommunisták vezére Maurin, hadat üzent a köztársaságnak és a kommunisták olyan magatartást vettek föl, amelyek jobban fenye­getik az állam biztonságát, mint bármely mo- narchista támadás. A kormány most Andalú­ziában a legsúlyosabb katonai eszközökhöz nyúlt és bár a közrend helyreállott, Délspanyol- országban a katonaság kezében a vezetés. A spanyol kormány egyébként uj sztrájktörvényt akar elfogadtatni, amelynek letárgyalása már csak napok kérdése. 9 ® mEBmmwMmEmTmm ÖTNYELVŰ KÖLCSÖNKÖNYVTÁRÁNAK ? STR. N1COLAE JORGA (V. JÓKAI UCCA) 5. Siessen net várjon holnapig 2 hanem még ma Iratkozzon be EiőHzeíés (havonta 30' miire, naponkénti cserével) . . .............................60 lei Kelet; Újság olvasói részére . . 40 lei

Next

/
Thumbnails
Contents