Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-01 / 172. szám
17 Ir TAÜüiJ"t»OSTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24256—027. Cluj-Kolozsvár, 1931 augusztus 1. SzOSîB^t ELÖFIZE. XFÖLDÖN: , 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed ;évre-£0Ö egy hóra 100 lej,.•% íp**' * -'.f , ' ( 4 4. *Rffvfis szám ái*a R íftl v % ■>, . ^JORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtéri *■ ■T, Telefon : 5-08, 6-04. XIV. évfolyam 172»ik szám. ELŐFIZETÉS MAGFARORSZAGON í 7 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, jiegjedésíni 15 pengő, : íj Egyes szám ára 29 fillér. A SZÍNHÁZI káosz Évről-évre augusztus hónapban elkezdődnek a kilincselések a minisztériumban- A színigazgatók, akik az év többi hónapjaiban — igen kevés kivétellel — klasszikus bizonyítékait adták hozzáuemértésüknek és lelkiismeretlenségüknek, ma ismét jelentkeznek az engedélyekért, amelyek birtokában tovább folytathatják kisded játékaikat. Ugyancsak megjelennek a láthatáron azok az örökös szinigazgatójelöltek ’s, akik a maguk koncesszióikat sohasem a magyar közönség bizalmának aranyfedezetére építik, de azokra a kétes értékű összeköttetésekre, amelyek néha jól sülnek el, néha pedig visszafelé sülnek el. Egyszóval: megélénkül a magyar színházi szezon és fájdalom, hogy ez a hónap legélénkebb szezonja az erdélyi magyar színházi kultúrának. Az erdélyi magyar színészet mélypontjára jutott és bár az élet súlyos gazdasági nyomásai alatt szellemi területünk minden ágában mély szakadékok tátonganak, a színészethez hasonló leromlás-' sehol máshol nem található. E leromlás okaira többször mutattunk reá és a tavalyi színházi ankét, amelyen az erdélyi magyar szellemi közületek reprezentánsai vettek részt, napnál világosabban kimutatta, hogy a baj kntforrása ott keresendő, hogy színigazgatóknak Bukarestben a legtöbbször nem azokat akarják, akiket a magyar közvélemény is akar és hogy szemben a magyar közvélemény tapasztalati tényeken nyugvó felfogásával, rendteremtés helyett az anarchiának kedveznek. Az a terv például, amely a szabadság látszólagosan tetszetős mezébe öltözködik, éspedig hogy a Koncesszió kiadásánál ne legyen kontingentálás, hanem szabad versengések korlátlan játéka, a mai körülmények között egyenesen megélője volna az erdélyi magyar színészetnek. Miután úgy a sajtó, mint az erdélyi magyar szellemi közélet intézményei öszefogtak, talán el lehet érni annyit, hogy illetékes helyen magukévá teszik a kontingentálás elvét. Állítólag már magukévá is tették. Négy nagy kerület engedélyezéséről van szó és egy-két. kisebb kerületről. De mit ér mindez, ha a kerületek élére olyan emberek kerülnek, akiknek puszta neve a színtársulatok teljes szét- züllését jelenti? Lám, Nagyváradon Erdélyi Miklós jutott ismét koncesszióhoz, akinek a közvélemény koncentrált ellenkezésének hatása alatt sietve táviratilag kellett visszavonnia igényét a nagyváradi színtársulathoz. Ám, mi történik azokon a helyeken, ahol a szinigazga+ő- jelölt félelem nélkül, de nem gáncsok hijján. ismert viharedzettséggel állja a közönség ellenszenvét és magas pártfogóinak kegyébe fürödve megkísérti, hogy közönsége akarata ellenére is színházat erőszakoljon reá a városra? És tegyük fel, hogy Bukarestben akként döntenek, amely döntés kielégítené a közvéleményt. Ez is illuzóriussá válna, mert a színigazgató beengedéséhez az egyes városok határozata szükséges. Az a szinigazgatójelölt, aki Bukarestben nem tudott elég hatékonyan fellépni, most helyi összeköttetéseit mozgatja meg és lehetetlenné teszi a másik bukaresti koncesszionárius bejövetelét. Miután a legtöbb erdélyi városban az iijterimár bizottságból kihullottak a magyar városi tanácsosok, nyilvánvaló, hogy a magyar színházak játszási engedélyének elbírálásánál a majgyar közvélemény reprezentánsainak még kevésbé lesz szavuk, mint eddig. A helyzeten csak úgy lehet, segíteni, ha a kormány a négy kerület élére olyan embereket állít, akik erkölcsi, anyagi garanciát tudnak vállalni, hogy a művészetnek lesznek tolmácsoló! és nem tekintik engedélyüket, könnyelmű, hazárd, haszonkeresési alapnak. A másik falcétel pedig, hogy a kormánynak legyen meg a Távozni kellett a bukaresti francia követnek s lemondásra kényszerítik Dinu Cesianut is Jorga elégtételt kért Párizsból azért, mert a francia követ komolytalannak nevezte a kormányt — A párizsi román követ eüen hivatalos pénzen indították a sajtókampányt (Bukarest, julius 30.) A bukaresti lapok a napokban tele voltak a diplomácia legfontosabb személyiségeinek az ügyeivel. Egyfelől a bukaresti francia követnek a magatartásáról írtak rejtelmes cikkeket, másfelől Titulescu londoni és Dinu Cesianu párizsi követek elleni váratlan támadások foglalkoztatták. Távoznia kellett a francia követnek. A bukaresti lapok végül megtudták és tegnap megírták, hogy a bukaresti francia követnek miért vált tarthatatlanná a helyzete Romániában. Különös utakon megszerzett aktákból megtudta a kormány, hogy milyen jelentést küldött Pnaux francia követ Iorga miniszter- elnök kinevezéséről Párizsba. Olyasmit jelentett, aminek az értelme az volt, hogy a Iorga-Jcormă(nyt nem lehet másnak tartani, mint komolytalannak. A kormánynak nagyon rosszul esett ez és diplomáciai utón megindította az eljárást a francia kormánynál a bukaresti követ elb n, illetőleg kifogást emelt Puaux követ személye ellen. Most jelentik az eredményt: Puaux az eddigi bukaresti francia követ elhagyta ál o- máshelyét, Bukarestet és visszatért Párizs a. Helyébe a francia kormány Hautceleque már] :it nevezte ki. Akinek a személye ellen igy kifogást emel az illető ország kormánya, az nem maradhat a helyén. Valószínű, hogy Puaux kipattant jelentései között más olyan dolgok is vannak, amiket nem hoznak nyilvánosságra. Visszahívlak B. párizsi rcsnán követet A napokban Pangal államtitkár, a miniszterelnöki sajtóosztály vezetője párizsba utazik és magával viszi Dinu Cesianu ottani román követ szabadság olásáról szóló okiratot. Ezekből a bonyodalmakból is olyan hirek kerültek forgalomba, amilyenek már előbb lappangtak a nyilvánosság mögött s amelyekről szükségesnek látta a kormány a következő cáfolatot kiadni: — Illetékes helyen megcáfolják azokat a híreket, amelyek a román-francia, kapcsolatok elhidegü- léséről szólnak. Románia és Franciaország között a viszony a legmelegebb és a legélénkebb érintkezés áll fenn a két állam hivatalos képviselői és tényezői között — mondja a hivatalos kommüniké. Párizsi kampány a román követ ellen. A Titulescu elleni támadások a bukaresti Epocá-ban hangzottak el, de sokkal érdekesebb azoknál az a cikk, amely a Párizsban „UEurope du Sud Este“ cimen most megindított, románok által szerkesztett, francianyelvü román lapban jelent meg, amely lap állítólag a román kormány támogatásának köszönheti megjelenését. A lap szerkesztője egy bizonyos M. Ba- descu, a a lapnak most megjelent első számában Románia párizsi nagykövetéről. Dinu Cesianu- ról irt egy hosszabb cikket, amelynek a következő különös, ponyvaregényes címe van: „Dinu Cesianu, vagy diplomácia és galamblövészet.“ Miután Badescu megállapítja a cikkben, hogy Dinu Cesianu a legkiválóbb sportemberek közé tartozik, azt a kérdést veti fel, hogy vájjon helyes-e, ha a párisi nagykövet ur állandóan ezt a minőségét tartja szem előtt és nem a tulajdonképpeni megbízatását. Ezután így folytatja: „Köztudomású, hogy Dinu Cesianu kitűnő galamblövő versenyző, (tulajdonképpen máshoz nem is ért), de azt eddig nem tudtuk róla, hogy irodalmi ösztönei is vannak.“ Ezután felsorolja, hogy Dinu Cesianu megjelent egy nyilvános előadáson, amelyen az előadó a következő problémával foglalkozik: Hogyan kötnek házasságot 1931-ben Fran- ciaországban? ELenben nem üdvözölhették Dinu Cesianut azon az előadáson, amelyen a szónok arról beszélt, hogy: „Vájjon létezik-e balkáni mezőgazdaság?“, amely kérdés pedig igen közelről érdekli Romániát. Ugyancsak távollétével tüntetett a balkáni népek közös nehézségeiről és bajairól tartott előadáson, melyre igen várták. Ezeknek a leszögezése után igy ir a „L‘Euro- pe de Sud Este“ szerkesztője; „Szeretnénk tudni azonban, hogy miért küldték tulajdonképpen Párizsba? Nem hisszük, hogy a házasságokról szóló előadások végighallgatására. Az, aki e sorokat Írja. román és azt hiszi, hogy joga van elvárni azt, hogy Románia minisztere méltósággal képviselje a hazáját. Alkalmas diplomatákban nincs hiány Romániában és Dinu Cesicu/iu nem látszik nélkülözhetetlennek.“ Majd igy fejezi he szellemeskedő cikkét: — „Az utolsó percben kapjuk a hirt, hogy nehány nap múlva tartja Maryse Choisy asz- szony előadást ezzel a cimmel: Egy hónap a bábák között. Dinu Cesianu jelenléte biztosítva van.“ maga kikényszerítő ereje a városi vezetőségeknél, hogy az egyes színházak élére tényleg azok az emberek kerüljenek, akik a magyar közvélemény bizalmával találkoznak. Az erdélyi magyar színjátszás utolsó órájában kérjük a játszási engedélyek intézőit, hogy kizárólag a kulturális szempontokra való tekintettel hozzák meg döntésüket.