Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-10 / 153. szám

ft

Minisztertanács elé kerül a zsil- i völgyi munkásság memoranduma

(Déva, julius 8.) Dr. Bejan Romulus, hu- nyadmegyei prefektus a zsilvölgyi munkásság memorandumával a mult héten Bukarestbe utazott. A memorandumban a munkásság munka- alkalmat kórt, kérte, hogy a hatnapos munkahét helyett, hozzák be a kevesebb napos munkahetet, hogy minél több munkást tudjanak foglalkoztatni s állást foglaltak a vulkáni bányák bezárása ellen. A prefektus támogatta a memorandumot s javasolta a miniszternek, hogy azonnal fogjanak hozzá az útépítéshez, amelyre 2 millió lejt az előirányzott 10 millió lejből már ki is kellett volna utalni, állítsanak fel népkonyhákat s azok céljaira a mozik, nyilvános előadások s a kávéházi számlák után szedjenek 1—1 lejeket.

A prefektus előadását Bukarestben jóindu- latulag meghallgatták, azonban végeredményben a munkásság kérései felett s igy a

Zsilvölgye élet-halál kérdése felett minisztertanácsi határozat fog dönteni.

A vulkáni bányabeszüntetés ügyében a prefektusnak kijelentették Bukarestben, hogy mindent el fognak követni a bezárás megakadályozására, mert az nemcsak a Zsilvölgye; de az egész ország ügye. A minisztertanácson ez az ügy nemsokára mégis csak el fog dőlni tehát.

Jelentkezeti a munkáspénztár DéJameri- káka szökött sikkasztó pénzt ár no ka

(Bukarest, julius 8.) A vasúti munkáspénztárnál történt visszaélések ügyében rendkívül érdekes fordulat történt. Ismeretes, hogy az ügy egyik főszereplője, Nicolae Ilié, a munkáspénztár pénztárnolía, Délamerikába szökött s kiadatására vonatkozólag most folyik az eljárás. Nicolae Ilié a napokban két levelet is küldött a vizsgálóbírónak s ezekben szenzációs részleteket közöl a visszaélésekre vonatkozólag. A levelek azt állítják, hogy a főbünös egyáltalában nem a pénztárnok, akire távollétében társai igyekeztek minden vétket áttolni. Nicolae

Ilié, aki ugylátszik, megunta az idegenben való tartózkodást, kijelenti, hogy egész tömeg uj vizsgálati anyagot tud szolgáltatni s hajlandó szabad akaratából visszatérni az országba, ha a hatóságok számára pénzt és útlevelet küldenek. A Viitorul, amely ezt a birt hozza, bizonyosra veszi, hogy a hatóságok ezt a kérését teljesíteni fogják, annál is inkább, mert ugylátszik, hogy vallomásai egészen uj fejezetét fogják jelenteni a szenzációs visszaélési ügynek.

INGYEN ADUNK

!| fül. 1-től, jjui. 15-ig minden vevőnknek ©gy értékes kézimunkát, $

![ ki bármit vásárol 100 leien felül. Igyekezzen mindenki kihasználni e ritka alkalmat <

:j a voit GOBELIN *s ROTTMANN & NAGY

!> kézimunka, rövidáru, harisnya és csipke áruházában Cluj-Kolozsvár,

|! Calea Regele Ferdinand 11/a, (Placsintár testvérek mellett).

XIV. ÉVF. 153. SZÁM.

VIGYÁZZONI Kopasz lesz,

ha haját nem az

Egger-Petroi

Bisjszeszszel mossa, mert HAJHULLÁS ÉS HAJKORPA

ellen ez a legbiztosabb szer. Minden gyógyszertárban és drogériában kapható.

Visszakapta az aradi katolikus gimnázium nyilvánossági jogát

(Arad, julius S.) Tegnap délután távirat érkezett az aradi katolikus plébániára dr. Pacha Ágoston bánsági püspöktől, amelyben az egyházmegye feje tömören azt közli, hogy a közoktatásügyi miniszter 88847—1931. szám alatt kiadott rendeletével döntött az aradi katolikus gimnázium sorsáról és a nyilvánossági jogot az intézetnek visszaadta.

A plébánián Harsányi F. Vince, a hivatal vezetője vette át a sürgönyt, aki azonnal értesítette a lakásán betegen fekvő Fischer Aladár igazgatót az örvendetes fordulatról.

Amikor még a király és lorga miniszterelnök Temesvárott jártak és végiglátogatták a németség kultúrintézményeit, lorga miniszter- elnök különös tetszéssel szólt azok kitűnőségéről. Pacha püspök az elismerő szavak elhangzásának alkalmát mindjárt megragadta az aradi katolikus gimnázium nyilvánossági joga érdekében. Részletesen kifejtette, hogy már- már összeomlás előtt áll az intézet, ha csak vissza nem adják nyilvánossági jogát, öt év után tehát, ismét birtokába jutott az intézet az áhított jognak.

SUOMI

I.

A tudomány és az élet

Az elméleti tudomány gyakran keveredik abba a gj'anuba, hogy nincs sok köze az élethez. Ezeknek a. tudományoknak a búvárait sokszor hasonlították már a szíthoz, mely beleeszi magát'az anyagába, titokzatos utakat váj abban, melyeket senki nem lát s követni sem tud s ma ebben a valóságokért türelmetlenkedő világban nem egyszer megesik az is, hogy a tudománynak é szerzetesi önmaguknak is felteszik a végzeteskérdést: van-e értelme annak a fárasztó és aprólékos munkának, melynek életüket áldozták.

Az a 320 magyar, aki junius havában Helsinkibe, a IV. Finn-ugor kongresszusra elzarándokolt, a szivével érezhette, az eszével megérthette, és a szemeivel láthatta ezeknek a kétségeknek a cáfolatát.

Ha tisztára elméleti valamelyik tudomány, úgy a nyelvtudomány bizonyára az. Az amikor a nyelvek fejlődésének s kölcsönhatásainak tör vényeit keresi s az marad még akkor is amikor a történelmi kutatás szolgálatába áll.

Sajnovits, a jeles jezsuita páter sem akart egyebet, mint a tudományos igazságnak szolgálatot teni, amikor 1769-ben a lappok földjén astronomiai kutatásokat végezve felfedezte, hogy a lappok és magyarok nyelve között rokonságnak kell lennie. Meglepő felfedezéséről könyvet irt; mely a finn-ugor nyelvrokonság elméletének kiinduló pontjává vált. Ennek a tannak azonban nem volt könnyű az útja, Sokáig állott a legkülönbözőbb támadások kereszttüzében: tudományos ellenvetések éppen úgy érték, mint szélesebb irodalmi körök kifogásai a távoli és furcsa rokonság ellen., vieles magyar, finn és más külföldi tudósok vegfé is tisztázták a kérdést. A nyelvészek kis köre számára tudományos ténnyé vált,-hogy á magyarok, a finnek

az észtek s a végtelen orosz területeken elszórt számos kisebb-nagyobb nép valamikor régen, történelem előtti időkben ugyanabból a toizsböl sarjadt ki.

De jelentette-e valami kulturális vagy egyébb gyakorlati hasznot vagy előbbrejutást az, hogy megszületett a finn-ugor nyelvészet, mint külön tudomány s messze északon ezer kilométeres távolban megtanult magyarul néhány finn és észt nyelvész, a Duna partjain pedig néhány magyar tudós finnül vagy észtül ? A magyar társadalom az utóbbi emberöltők alatt megtelt cinikus s materiális hajlamokkal: ettől a társadalomtól bízvást megfojthatta volna a könyvtárak pora az életnek azt a gyenge szikráját, mely a finn-ugor népek rokonságának tanában pislákolt. Ugylátszik azonbaü vannak virágok, melyeknek az észak zord, de tiszta és üditő hőmérséklete kedvez: a testnélküli érzéseknek és az érdektelen szellemi örömöknek különösen finom erezetű és sajátosan illatos virágai ezek. Ezelőtt kilenc esztendővel Helsinki ben, a finnek fővárosában született meg a finn ugor népek rendszeres találkozásának gondolata. Az I. finn-ugor kulturkongresszuson, melynek színhelye Helsinki, Suomi gyönyörű fővárosa volt, ahogyan a finnek a maguk országát nevezik (magukat is suomalainen-nak s nem finnek hívják) magyar részről nem is jelent meg más, mint a finn-ugor nyelvészek néhány tudományos képviselője. A II. finn-ugor kulturkongresszuson, mely 1924-ben Tallinban, Észtország fővárosában zajlott le, a 80 fő körül járó magyar csoportot is nagyrészt hivatalos kiküldöttek s nyelvészeti és földrajzi kérdések iránt érdeklődő szakemberek tették ki. Amikor aztán 1928-ban Budapest került sorra s a III. finnugor kulturkongresszusra 650 finn és 430 észt résztvevő jelentkezett az északi rokonnépek társadalmának minden rétegéből, alkalma lett volna a magyar társadalomnak meggyőződni arról, hogy a finn-ugor nyelvrokonság már nem puszta szürke elmélet, hanem életet mozgató mély, s meghatóan emberi gondolat. Ennek

a gondolatnak, a közeledés és érintkezés mozgalmának Magyarországon lelkes és önzetlen hirdetői támadtak dr Bán Aladárban s a körülötte csoportosuló kicsiny táborban. S bár ezek a tudós s lelkes férfiak mindent megtettek szóban és írásban, hogy a magyar társadalmat reáébresszék a finn-ugor együttérzés megbecsülhetetlen erkölcsi és érzelmi értékeire, kétségtelen ni, hogy a nagyobbik részét annak a 320 magyarnak, kik most júniusban resztvettek Helsinkiben a IV. finn-ugor kulturkongresszu- son, mégiscsak elsősorban a turisztikai érdekesség csábította erre az útra s az az olcsóság, melyet a finnek vendégszeretete s a magyar rendezők önzetlensége együttesen szerzett meg,

Akár a turista kedvtelés, akár a nagy útnak olcsósága, akár pusztán csak a kíváncsiság vitt el valakit erre az útra, ha szemernyi hajlam is volt benne a finomabb szálú emberi szolidaritás érdektelen érzései iránt, — a finn-ugor testvériség lelkes híveként kellett hazatérnie Suomi- bői és Eesztiböl, ezekből a távoli országokból, melyeknek népei erről a szolidaritásról felejthetetlen bizonyságot tettek.

Voltak most is sokan, kiknek leikéről a legkedvesebb mosoly s a legmelegebb szivesség sem tudta leolvasztani a pesti cinizmus ragadós ma- teriálizmusát s ezek nem egyszer tették fel hamisítatlan körúti fölényességgel a kérdést, hogy: szép-szép, de mi haszon van belőle, egy kedves kirándulás, s semmivel sem több... Ezek azonban elfelejtik, hogy nem lehet ember olyan gazdag, s annyira mindenről tudó, hogy ne gazdagodnék mérhetetlenül erkölcsi javakban és tapasztalatokban, ha szeretet és rökonszenv, önzetlen szeretet és gondolatokból táplálkozó rokonszenv sugárzik feléje.

Minket 320 magyarokat úgy fogadtak Helsinkiben, a gyönyörű fővárosban és egész Súg- mában, amerre jártunk, mint délről jött kirá lyokat. Nem a lobogódiszbe öltözött város, nem a vendéglátásnak a pazar bőkezűsége és mindenre kiterjedő figyelme, nem a külsőségek pompája s az érdeklődés tömegei .vpltak ennek