Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-08 / 151. szám

XIV. ÉVF. 151. SZÁM. Tiz óra alatt leleplezték a gyergyói pokolgépes merénylet két tettesét Az alfalvi kocsmárosúgy akarta eltolni a vagyo­nára kitűzött árverést, hogy felbéreliea bomba­vetőt — A súlyosan sérült Ávédné elmondja a borzalmak éjszakájának drámai eseményeit (Alfnlu, julius 6.) Amig az autó keservesen kínlódik az alfalvi országút szakadatlan gödör- sorozatában, mint valami kcnyszerképzet üli meg öntudatomat ez a mondat s szakadatlan ismételgetem magamban akaratom ellenére is: „Szerencsétlen Ávéd János, mindennap meg kellett tegye ■autójával ezt a borzasztó utat!“ Mennyit panaszkodott rá szegény... Közben megérkezünk s megdöbbentő meg­lepetésképpen hat, hogy a háznak semmi baja. Ha nem állnának előtte rémülettel dermedt em­berek-, sürgölődő hivatalbeliek, csendőrség, a rombolásról, ami látszik, ugyancsak nem lehet­ne megismerni,* melyik ház a bombamerénylet szomorú szintere. Egynek kivételével még az uccáranyiló ab­lakok üvegei is épek, erről az ablakról, amelyen a bombát elhelyezték, egyik keresztfa lepattant és táblái betörtek, azonkívül leeresztett rollóján van egy égett lyuk, olyan kicsi, hogy gyermek- lej nem férne ki rajta, hosszabb, mint amilyen magas, még öt-hat szakadás, amiket a széjjel­vágódó vasdarabok okoztak — ennyi az egész, ami kividről látszik. Istenem, milyen kevés kell ahhoz, hogy em­beréletek egyik másodpercről a másikra meg­szűnjenek, hogy a természetprodukálta legcso­dálatosabb gépezetből, az emberi testből élette­len, undorító, visszataszító valami legyen. Egy régi merénylet. Nem ez volt az első bomba, ami Alfaluban az utóbbi időben robbant. Másfél éve lehet, hogy Weinberger Adolf jegyző családjával egy éjsza­ka hatalmas detonációra ébredt. Fel akarták őket robbantani, a merénylet azonban, akkor nem sikerült. Éppen, mint most, kötelekkel, drótokkal erő­sítették ismeretlen tettesek a jegyző ablakára a helybenkészült, durván összeeszkábált pokol­gépet, amely úgy volt elhelyezve, hogy robba­nása pillanatában az egész szobát teleszórja ha- lálthozó vasdarabokkal. A merénylő ügyetlen volt. Rosszul erősítet­te föl a bombát, a gyujtózsinór hamarabb gyúj­totta meg a. felerősítő spárgákat, mint robbant volna a bomba, az egész szerkezet leesett a föld­re és ott pukkant el. Csak a ház oldalát kar­colta oufty kicsit, senkinek nem lett semmi baja. Akkoriban nem is vette senki komolyan az esetet. Rossz tréfára, legfenenbb ijesztésre gon­doltak az emberek. Weinberger jegyző is csak most eszmélt rá, mitől menekült meg akkor, mitől mentette meg a véletlen, hogy az égő pokolgépet nem vette észre s nem ment az ablakhoz megnézni, mi van. Ami Ávéd ügyvédből megmaradt... A halottas szoba nem gyenge idegli embe­reknek való látványosság. Összevissza minden­féle, Ávédné ágyát a szomszédszobába vitték át, ott ápolták, téritgették eszméletre a szerencsét­len asszonyt. A férfi ágya a helyén, előtte a sezlon, amin rendesen a gyermek alszik, elhúz­va. Véletlenség, hogy nem aludt ott. A bere­pülő repeszdarabok egész biztosan megölték volna, mig Ávéd Jánosnak és feleségének, ha fel nem ébrednek, hanem fekvő helyzetben ta­lálja őket a robbanás, semmi komolyabb bajuk nem eshetett volna, sőt, amint a beszórt terület­ből látszik, valószinüleg meg sem sebesülnek. Az ablak rolettája, néhány centiméteres lyuk alatt, abban a helyzetben, ahogyan odazu­hant, fekszik, véráztatta fehér lepellel letakar­va az alaktalanná roncsolt tömeg, ami dr. Ávéd Jánosból megmaradt. A látványosság olyan borzalmas igy is, hogy senkinek, csendőrszáza­dosnak, rokonnak, komissziónak nincs kedve a leplet felemelni s megnézni közelebbről a ször­nyű holttestet, mindaddig, amig meg nem érke­zik az orvos s hozzá nem fog gyászos kötelessé­géhez. A boncolás megállapítja, hogy nyolc-tiz olyan sérülést szenvedett az áldozat, amelyek közül bármelyik halált okozott volna. A halálos ébredés. Az üvegcseréppel, vasdarabokkal telt szo­ba, az ucca és ablak nyomaiból pontosan lehet rekonstruálni, hogyan járt el a gyilkos. Minden egészen megegyezik a másfélév előtti Weinberger-féle merénylet kidolgozásával, csak ► ► ► ► ► ► ► ► ► •• Önnek utitárs kel! és pedig román-, német­és magyar nyelvű „Her­mes“ vasúti menetrend! Akár kicsi, akár nagy, de fontos, hogy Hermes legyen a menetrendje ha vonatra ül! áíSói5 ◄ ◄ ◄ ◄I ◄ ◄ ◄ ◄ aaaaaaaaaaaaaaaaaw hogy most a pokoli terv sikerét meghozta a vé­letlen. Közönséges dinamitpatron volt a bomba magja, köréje konzerves dobozba, vagy más bá­dogskatulyába vasdarabokat tömött a merénylő, az ablak felé egy kaszát is elhelyezett, hogy annak a darabjai is a szobába vágódjanak. Az egészet dróttal felerősítette egy kaszanyélre, megtámasztotta az ablakhoz, és zsinórokkal odakötötte az ablak horgaihoz. A merénylet kidolgozása egészen ügyetlen, mint mondom, ha Ávédék véletlenül fel nem ébrednek, biztosan mindketten sértetlenül me• nekülnek meg. Testüket megvédi a paplan, fe­jük kivül esett azon a mezőn, amelyet a primi­tiv pokolgép be tudott törmelékkel szórni. Mit tud Ávédné a borzalmas pillanatról ? A súlyosan sebesü't, eszméletlen, pillana tokra magáhoztérő Ávéd Jánosné szaggatott szavaiból tudjuk rekonstruálni a borzalom pil­lanatainak történetét. Dr. Ávéd János Csíkszeredái tárgyalására készülődött. Négy órára a nyolc kilométernyire lévő gyergyószernmiklósi vasútállomáson kel lett lennie. Nyugtalanul telt az éjszaka. Egyi­kük se tudott aludni. Megnézik az órát. Két óra öt perc pontosan. Az ablak alatt fény lobban fel egy pillanat­ra, azonnal kialszik. Újra, meg újra. Az asz- szony kéri urát, nézze meg, mi az. — Semmi, villámlik, — feleli Ávéd. Három-négy eldobott gyufa az ablak alatt tanúskodik arról, hogy nem villámfényt láttak a szerencsétlenek. Egyszerre a világosság intenzivebb, tartós lesz s valami különös sercegés hallatszik. Az asszony az ágyban felül, a férfi az ablakhoz lép. — Dinamit — kiáltja el magát. Talán még annyi ideje sem volt, hogy a hi­deg egészen végigfusson a hátán, nemhogy el- ugorjon vagy leguggoljon. A pokolgép felrob­bant, üveget, vasdarabokat vágott közvetlen kö­zelből borzalmas erővel a szerencsétlen ember arcába, mellébe, karjaiba. A robbanás ereje leszakította Ávéd alsó áll kapcsát, megtöltötte repeszdarabokkal mellét, irtózatosan összeroncsolta karjait és balkezét. Az asszony, aki fején szintén súlyosan meg­sebesült, nem tudja tovább, hogy volt. A hulla állapota mutatja, hogy a halálnak villámgyor­sasággal kellett bekövetkeznie. Elfogják a felbujtót: a tönkrement korcsmárost a tettest, akit a névtelen levél árult e! es A borzalmas merénylet hírére, amely a szomszédos Gyergyószentmiklóson is villám­gyorsasággal terjedt el, azonnal kiszállott Ál- l'aluba a gyergyószentmiklósi államrend n ség főnöke, Netotianu rendőrkapitány s csakve ' ír odakerült a csikszeredai csendőrszázados is Egyesült erővel láttak a nyomtalanul ejtünt me­rénylő kereséséhez. Ki volt az áldozat ellensége? Sok emberre eshetett gyanú a faluban, akik a nagyklienté- láju ügyvédre haragudhattak. Netotianu rendőr főnök találomra kiválaszt egyet a bemondott nevekből. — Ambrus Lajos korcsmáros, valamikor a falu első gazdája, vállalataiban tönkrement s hatalmas értéket képviselő, de adósságokkal agyonterhelt birtokainak árverése a napokban va]n kitűzve. Netotianu bemegy Ambrus Lajos korcsmá­jába s egy üveg sört rendel. Azt lassan, ké­nyelmesen megissza, közben körülnézeget. Az ivóban tiz-tizenkét ember üldögél, tár­gyalják az esetet, gondolkoznak, ki tehette. A gazda feltűnően izgatott, nem találja a helyét, nézi a rendőrfőnököt, amikor pedig az ránéz, tekintetét hirtelen elkapja. A játék több­ször ismétlődik. Egyszerre egy csendőr lép be az ivóba s beszól az emberek felé: — Jöjjön — mondja csak úgy a levegőbe, anélkül, hogy nevet említene vagy kifejezett«»* valakihez szólna. — Én? — ugrik fel halálsápadtan Ambrus Lajos. Ebben a pillanatban belép a korcsmába egy másik ember, Pál Lenes. Huszonnégy-huszonöt év körüli legény, igen vagyonos szülők gyer­meke, aki azonban örökségét gyorsan elherdál­ta, kétes üzletekbe bocsátkozott s teljesen tönkrement. Amikor a rendőrkapitányt és csendőrt meg­látja, mintha kikergették volna, azonnal visz- szafordul s elmegy. Netotianu befejezi a sörözést s tovább érdeklő­dik Ambrus Lajos felől. Kiderül, hogy hajnalban, feleségével együtt kijöttek a piactérre, ahol a merénylet történt, s az emberektől kérdezősködtek, mi történt A vád­nál, mert hallották a robbanást. Lakásuk a merénylet színhelyétől legalább ötszáz méternyire van, köjben házak és a templom. A közvetlen szomszédok nem ébredtek fel, vagy nem tudták, mi van s visszifarüdtek. (Folytatása a 8-ik oldalon) Üzlet felosztásból származó modern hálószoba bagatelórt kapható (SIPOS HÁZ) Rudolf Mossenál Cluj, Cal. Reg. Ferdinand (v. Wesselényi u.) 8. ■ LbA :'rrvVp; ; I

Next

/
Thumbnails
Contents