Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-06 / 150. szám
i6 s r—TimmiiPMimi iiwiiiwwiiim ■iiwim—i—|iiiiuiim»iii ■»uiiihiibiiii iibii ii iiiimi immmiii iii mi iii iii iui ■■111111 iuiiiiiiihiiiiit'i ITÍáfhé Feri saját módján felküzdi a boldogságát — Székely novella — Irta: fllbe Huszár Kelemen Benedek székelypáli módos, falusi portáján vígan áll a lakodalmi tánc-bál... Huzza a jóféle talpalávalót szine-szabása után elkeresztelt Füstös Fenyő Gábor, az Oltmente és vidéke egyetlen, első és utolsó cigánybanda „prímása"... Exótikus, mezítlábas, zsirardi kalapos, pepitanadrá- gos, oroszlánsörényü, jólmegtermett figura Gábor, aki családi alapon megszervezett „bandájá“-val nyáron csak nagyritkán, inkább télen hegedülhet... Ért a vályogvetéshez és főleg az Ölti rákászás felülmúlhatatlan nagymestere... Különben ilyetén kinézése után, igen találóan „Zanzibár“-nak is hívja a néphumor... A nyitott kapuju csűrben, a mindegyre locsolt deszkapadlón, ütemes dobbantással. fáradhatatlanul ropják a táncot a fiatalok, mig az öregek, „az időt tötöttek", a házelötti fák alatt elnyúló hosszú asztalok mellett boros busongással emlékeznek elmúlt fiatalságuk szép napjaira, amikor, hej, szebb idők hajdanán, mikor még nem nehezedett meg annyira az idők járása felettük, még ők is bufeledten, yalóságos napszámosi belefekü- véssel „átaljában“ vették a táncot... Enyhe júniusi szellő legyezgeti a felhevült táncosokat s jótékonyan simogatja a lakodalmas vendégsereg férfitagjainak boritaltól már rózsásra színesedett ábrázatát... Szapora szárnyára veszi a „Zanzibár" családi zenéjéből alig hallszó hegedű, nyivákoló cimbalom és dörgedelmes nagybőgő, falusi „jazzband“-jének primitiv zenéjét, a szerint, hogyan erőlködik „Zanzi" fia, a cimbalmos és felesége a „gordonyos“... Nagy napja is ez a Huszár Kelemen családnak!.. Nem azért, hogy éppen vasárnap van, hanem, mert Benedek atyánkfia két szép virágszál leánya közül, ma vezette oltárhoz a kisebbet, Gizikét a daliás falusi gavallér: Máthé Feri, jómódú gazdálkodó, a falun igen nagy respektusnak örvendő tanult hentes és mészáros iparos, sok falusi kislány reménytelen álma, irigyelt kedvence... Hej. de nehezen is várták a Kelemen portán ezt a napot! Lám, most Kelemen Benei bá’ milyen jókedvű, beszédes a nagy asztal mellett, még az anyjukjához is van kivételesen pár kedves szava, pedig máskor csupa morgás, elégedetlenség és szótlanság az egész nagy darab ember, amelynek szerinte mindig az asszony az oka, már csak azért is, mert öt kapja legelőször kéznél... Nagy kő eshetett le a szivéről, annyi bizonyos... Hogy szerezhetnénk tudomást róla, hogy ünnepron- tók ne legyünk, esetleg sértő kérdésünkkel meg ne zavarjuk a mulató társaságot?... Nincs is arra szükség, megvannak a faluknak az ők hirharangjaik, amelyek jobban működnek minden rt István könyomatos hírszolgálatnál... Lám, ott hátul, a veteményes kert fái alatt, kit látunk mindjárt? Gombolyag Galambos Demeternét és Pecegö Kerekes Péternét, a falu két „hiteles“ hírforrását, Kelemenék töszomszéd- jait... Elmondanak azok nekünk mindent, amit tudni akarunk, minden kérdés és kérés nélkül, sőt még azt is, amit nem akarunk és nem is illene tudnunk, csak győzzük hallgatni... — No, mégis csak megérték Kelemen bá'ék — mondja Galambosné hogy Feri elvette végre-valahára egyik leányukat, ha csak Gizikét is... Most már egy kicsit nyu- godtabbak lehetnek... Hogy bele is ette magát ez a Feri szegény Bencebá’ék nyugodalmas életébe! Tudja ugye. hogy Feri tulajdonképpen a kisebbik leánynak: Erzsikének tette a szépet?! Kerek hét esztendőn keresztül járt hozzá, úgy hogy ország-világ már rég egymásnak szánta őket s erősen számontartotta, mikor veszi már el Feri azt a jóravaló, dolgos, ügyibevaló Erzsikét, aki van olyan leánynak is, mint nénje, hát még asszonynak... — De szebb biz’a s máig sem tudom megérteni, hogy miért Gizit és nem Erzsikét vette el ez a Feri, akit hét évig nem átalt hitegetni s a jegyzöirnokot is elriasztotta mellőle... így Fecegöné. — Hát az úgy volt szomszédasszony lelkem, — adja meg a felvilágosítást a mindenttudó Galambosné — hogy Kelemen Bencéék sok töprengés és fontolgatás után elhatározták, hogy akármilyen sértés is a hetyke legényre, de megkérdezik Ferit komolyan, mi is hát a szándéka leányukkal?... Elég volt hét kerek esztendő gondolkodni. S mikor Ferit Kelemen Bátyánk egy kicsit ügyetlenül, elfogultan, de elszántan megkérdezte egy este, előbb nagy feneket kerítve a dolognak, Feri kijelentette, hogy szándéka komoly és tisztességes s Erzsikével, — akivel valami csekélység miatt éppen összeveszett volt s akinek kezét látta az öregek sürgető fellépésében — dacos fővel, felszegett fejjel szembenézve, megkérte a kezét — Gizinek... így történt bizony, ahogy Galambosné elsopánkod- ta a dolgot. Szegény szülők csak ámultak-bámultak. miközben Erzsiké sirva elszaladt, Gizi pedig pipacsvörösen hajtotta fejét kézimunkájára; — nem nagyon értették a dolgot, azonban a több városon megfordult Ferit szörnyen respektálták s hiába imponált nekik, hogy akármilyen uton-módon, de vejük lesz Feri és részükről belenyugodtak szép csendesen, miután nekik egyformán eladó volt Gizi is, meg Erzsiké is, talán még Gizi inkább, mert ö volt a nagyobb... Gizi pedig boldog valóra ébredve, büszkén készült az esküvőre, nem érzett semmi lelkiismeretfurdalást a fölött, hogy húga boldogtalansága árán lesz esetleg boldog, mert ő is érezte, nem mert ugyan rá gondolni, hogy ő is szereti Ferit... Csak Erzsiké lett hova-tovább halová- uyabb, szótlanabb és szép szemeiben lassan kialudni készült a csillogó élet... Nem szólhat, nem átjtozódhat, hisz édes testvéréről van szó s igy néma megadással, lélekölö szenvedéssel viseli bánatát korán megismert szerelmi csalódásának... Most is valahol a konyhán forgolódik, ahol senki, vagy csak kevesen látják s ahonnan ő sem láthatja Feri és nővére boldogságtól kipirult arcát... Egy pillanatra elhallgat a zene s a szinte jóleső, felszabadult csendesebb légkörben, a csürkapu tágas ajtajában szélesvállu, pirosarcu fehér harisnyás, székely rámás csizmás, magyar zsinoros, fekete kabátu fiatal férfi jelenik meg, kézen fogva ragyogó székely viseletben pompázó táncosnőjét... Feri és Gizi. A csürkapu kitűnő keretet szolgáltat a fiatal párnak s egy hatalmas megelevenedett vászon benyomását kelti... — Hej, ügye3 fiú is ez a Feri! Nézze meg szomszéd- asszony, igazán nem csodálnám, ha mindkét lány egyszerre beleszeretett volna!... További beszélgetésük suttogássá halkult, amelyet fölényesen nyom el „Zanzibár" újból felharsanó végnélküli zene-bonája... « • * Két éve telt el a módos lakodalom után és Éeri Gizivel látszólag tűrhetően éldegélt... A gazdálkodással és az üzlettel járó gondok lefoglalták Ferit, mig Gizi teljesen háztartásának és egyetlen kislányuknak: Boris- kának szentelte életét... Nem voltak nagy igényei a szerelemben s fel sem tűnt neki tehát, hogy Feri kerüli őt és esténként üzleti ügyeket hozva fel indokul, gyakran távolmarad... Az igazság pedig az volt, hogy Feri csak nem tudta elfelejteni Erzsikét... Hét évnek kitörülhetetlen sok kedves emléke úrrá lett a lelkén... öt látta mindenben, mindenütt és miután boldogsága útjában saját hites felesége állott: gyűlölni kezdte Gizit, ámbár kezdetben igyekezett elnyomni magában ezirányu feltörő vétkes érzelmeit... Titokban leveleket küldözött Erzsikének, aki mostanában sokat sirt, de bánatos haloványságában szebb volt, mint valaha... A jegyzőirnok kitartó széptevését most sem' fogadta el és szülői nem tudták megérteni, ml rágódik leányuk lelkén. A levelekre nem válaszolt, mert becsületes leikével érezte, hogy megcsalná nővérét, a kis Boriskát, sértené a törvényt, meggyalázná a szentséget, amely Giziéket elválaszthatatlanul összekötötte s amelyek lángoló pallosként állottak közöttük... Bírókra kelt bennük a velük született becsületérzés a szorongó gyűlöletben is testvér ás sógornővel szemben és szegények még nem tudták akkor, hogy a szerelem tüzön-vizen, szeretet és gyűlöleten, becsület és becstelenségen, áldáson és átkon, éleXIV. ÉVF. 158. SZÁM. Élőpatak (Vâlcele) GYÓGYFÖHB© kiváló hatású a gyomorbántalmak minden fajánál, májbajoknál, sárgaságnál, vérszegénység és női bajok eseteiben. Ivőknrdk - Szénsavas fürdők « H^drotberapta 250 szoba. I Szezon junius 1. — szeptember 15. I Éttermek!! w-~ az Elüpatohi gyógyvíz a legjobb házi gyógyszer és a legkitűnőbb asztali viz, Forgalomba hozza az: általános Kereskedelmi Részvényárba- ság Brassó, ffiárla királyné acca 58 szám 1 I
