Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-04 / 148. szám
XIV. EVF. 148. SZÁM. €gy Sónapot töltött a modern Albánia megteremtőjének, I. Zogu királynak Ttlárton kolozsvári festőművész Tjosszu elmondja, dcgg 7l(6ánia amerikaias lendülettel fejlődik, fjogtj méltóképpen léphessen 6e az európai vérkeringésde — Ti király gégerákjáról terjeszted Qirek tendenciózus ádjirek, mert Tlcfjmed 2ogu csak nikotinmérgezését gijógykezeltefíe 'Bécsöen és most teljesen egészséges jjosszu (Kolozsvár, julius 2.) Minden nyáron hazalátogat néhány hétre Hosszú Márton, a kitűnő kolozsvári festőművész, aki azonban úgyszólván csak mint vendég néz be időnként szülővárosába, mert az év nagyobb részét Budapesten és nyugati nagyvárosokban tölti. A talentu- mos művész ugyanis, ha nem is érte utói még László Fülöp karrierjét, de mindenesetre megközelítette, mert kedvelt festője az európai udvaroknak. Pár évvel ezelőtt a pápát festette le. aztán bebarangolta Spanyolországot, ahol szintén a legelőkelőbb arisztokrata családoknak volt szívesen látott vendége, most pedig a legfiatalabb európai állam, Albánia uralkodójának, I. Zogunak meghívására egy hónapig tartózkodott Tiranában, az albán fővárosban, ahol Albánia uralkodójának és a király anyjának portréját festetté le. Hosszú tegnap érkezett meg Kolozsvárra. Ebből az alkalomból érdé késnék tartottuk megkérdezni a művészt a rohamos fejlődésnek indult, valósággal újjászületett Albánia közállapotairól. Zogu király portréja. *— Magyarország római követének, kolozsvári Hóry Andrásnak szives közbenjárására kaptam megtisztelő meghívást az albán királyi udvartól, hogy készítsem el I. Zogu arcképét. A meghívásnak örömmel tettem eleget, nemcsak azért, mert izgatott az a feladat, hogy a legfiatalabb európai királyság uralkodójának arcmását megörökítsem, hanem amúgy is szerettem volna megismerkedni az európai közönség előtt szinte egzotikus számba menő balkáni ország viszonyaival. Albániáról én sem tudtam többet, mint minden átlagos újságolvasó. Tudtam azt, hogy Achmed Zogu király a háború befejezése utáni évtized alatt irányitó és sorsdöntő szerepet játszik hazája életében. 1923-ban tűnt fel először mint az albán politika jelentős tényezője és sikerült akkor Fan Noli püspök uralmát ideiglenesen megdöntenie. A helyzet azonban ekkor még nem volt konszolidált, az egymással hadilábon álló albán törzsek megoszlottak és Achmed Zogu kénytelen volt Belgrádba menekülni. A karácsony azonban már ismét albán földön találja, sikerült megtörni a renitenskedö törzsek ellenállását és 1925 február 1-én az albán nemzetgyűlés egyhangúlag a köztársaság elnökévé választja. Ettől a dátumtól kezdve egy vonalban halad Albánia konszolidációja és Achmed Zogu karrierje. 1926-ban megkötötte Olaszországgal a tiránai egyezményt, 1927 szeptember 5-én Skutari hercegévé koronázzál; 'és 1928 szeptember 1-én a nemzetgyűlés felteszi fejére a királyi koronát. A tendenciózus rémhírek. — Ennyi volt mindössze, amit Albániáról és királyáról tudtam. Én is olvastam azonban azokat a fantasztikus híreket, amelyek a Zogu király elleni zendülésekről, a király súlyos, sőt halálos gégerákjáról, különböző merénylettervekről, sőt végrehajtott merényletekről szóltak. Nem csoda tehát, ha ezek a jórészt az ellenséges jugoszláv sajtó részéről terjesztett verziók reám is befolyással voltak. Annál nagyobb és örvendetesebb meglepetés fogadott aztán az albán fővárosban, Tiranában. A modern Albánia. — Május 12-én érkeztem meg a fővárosba, amely a maga városiasán lüktető, eleven életével arról győzött meg, hogy a mai Albánia nem is hasonlitható össze azzal az országgal, amely tiz-tizenöt évvel ezelőtt még csak arról volt ismertes az európai közvélemény előtt, hogy a vérbosszú divik uton-utfélen benne és népe civilizálhatatlan. Zogu király néhány év alatt az ellenkezőt bizonyitotta be. Az 1 millió 200.000 lakosú ország, amely területében meglehetősen nagy, majdnem akkora, mint a mai Magyarország, amerikaias lendületű or- szágépitő munkának a színhelye. Kikötőiben lázas erővel építkeznek, Tiranában, a fővárosban két év alatt 480 oj ház épfiit, olasz mérnS* kök vezetése alatt megtörtént az országot behálózó vasútvonalak kijelölése és az alapmunkálatok is megkezdődtek, Tirana forgalmas uc- cáin éppen úgy megtaláljuk a közlekedési rendőrt, mint akármelyik európai nagyvárosban, fényes üzlethelyiségek, kávéházak csábitják a közönséget s egyik uj iskola a másik után nyitja meg kapuit. Ott tartózkodásom egy hónapja alatt például egy ipariskola és egy női internál tus ünnepélyes felavatása történt meg Tiranában. Egy ország, amely nem ismeri a munkanélküliséget. Megkérdeztük Hosszú Mártontól, hogy tapasztalatai szerint miiyen Albánia gazdasági helyzete? — Albánia rendkivül gazdag ország, óriási petróleumtelepekkel és bányákkal, földje évenként, kétszer terem, tehát predesztinálva van arra, hogy kevés számú lakossága bőségben éljen. Persze mindaddig, amig lázadások, véres öszeiitközések színhelye volt, a külföldi tőke elkerülte még a tájékát is az országnak. Zogu király uralma azonban ezen a téren is kedvező változást hozott. A külföldi tőkések elözönlöt- ték azon országot s olyan hallatlan iramban indult meg az épités munkája, hogy Albániában — ami Európában szinte példa nélkül áll — ma egyetlen munkanélküli sincs, Zogu királynak nem gégerákja, hanem csak — nikotinmérgezése volt Azt is megkérdeztük Hosszú Mártontól, mi az igazság azokból, a világsajtóban időnként refrénszerüen jelentkező hirekből, hogy Zogu király súlyos, sőt halálos beteg és ilyenformán számi tani lehet arra, hogy Albániában a trón- aspiránsok felujuló marakodása miatt újra az anarchia lesz úrrá? — Koronatanú vagyok arra nézve, hogy Zogu Öfelégc a legkitűnőbb egészségének örvend, magastermetíi, daliás férfin, aki csak úgy duzzad az egészségtől. Tizenkétszer ült a portréhoz a király és igy alkalmam volt alaposan megfigyelni és gondolkodásmódjáról is tájékozódást szerezni. Megtudtam például hiteles forrásból azt, hogy a király sokat emlegetett gégerákja a fantázia birodalmába tartozik és nem azért, hanem meglehetősen súlyos nikotinmérgezés miatt utazott orvosi kezelésre Bécsbe. Most már teljesen egészséges s a legnagyobb előzékenységgel és türelemmel ült a vászon elé, hogy portréja kifogástalan lehessen. Tizenkét alkalommal beszélgetett tehát el velem az albán uralkodó s nem egyszer fejezte ki legmelegebb rokonszenvét a magyarok iránt. A király a magyarokról. — A magyarokat — mondotta — éppenugy szeretem, akárcsak az albánokat. Elmondta még, hogy több Ízben járt Budapesten, amelyet a világ egyik legszebb városának tart. Megtudtam azt is, hogy Zogu király a világháborúban a központi hatalmak oldalán harcolt, mint egy albán ezred parancsnoka ezredesi rangban. A király különben a legmeg- nyeröbb külsejű és modorú ember, aki közvetlenül és látható érdeklődéssel kérdezősködött nálam a romániai és magyarországi viszonyokról. Hosszú Márton egyébként albániai időzése alatt, amely május 12-től junius 17-ig tartott, Tiranán kiviil Durazzóban is megfordult, ahol gyönyörű márványpalotája van Zogu királynak. Wied herceg, az egykori albán fejedelem durazzói királyi kastélyát földig lerombolták... Mikor Hosszú elkészült a király portréjával, I. Zogu felkérte a magyar festőt, hogy készítse el édesanyjának arcképét is. A király aztán elismeréséül a Skander bég-rendjel parancsnoki keresztjével tüntette ki a magyar festőművészt, aki egyébként néhány hónap múlva ismét visz- szamegy Albániába, ugyancsak a királyi udvar meghívására. Utszéli rablók meggyilkolták a székely fuvarost s a halott embert kifosztották A gazdátlan lovak hazavitték a szerencsétlen ember holttestét (Csíkszereda, julius 2.) A Csikból Háromszék és Brassó felé vezető országúton napról- napra lehet látni deszkával megrakott szekereket, amelyeken madarasi, dánfalvi székelyek igyekeznek a városok felé, hogy túladjanak egyetlen vagyonkájukon. Egy-egy ilyen utón négy-ötszáz lejt is megkerestek a derék székely fuvarosok, újabban azonban már a felével is megelégesznek. Az is megesik, hogy az egész szállítmányt vissza kell vinniök, mert nem akad vevőjük. A napokban János Ábris dánfalvi fuvaros deszkát vitt Sepsiszentgyörgyre, sikerült a szállítmányon túladni s utána befért az egyik külvárosi korcsmába. A korcsmában összeismerkedett néhány emberrel, akik arra kérték, vigye haza őket szekerén Csikba. János Ábris szívesen teljesítette a kérésüket s gyanútlanul indult velük útnak. Oltszem község határiban aztán utastársai megrohanták, fojtogatni kezdték és pénzét követelték. János Ábris azonban nem egykönnyen adta meg magát. Fölvette a harcot támadóival, mikor ezek látták, hogy nem bírnak vele, egyszerűen agyonlőtték. Ezután aztán kifosztották áldozatukat, a szekeret, halott gazdájával együtt ott. hagyták az országúton. A gazdátlanul maradt lovak egy darabig álldogáltak az utón, aztán szép lassan elindultak s hajnal tájban három órakor megérkeztek János Ábris portájára. A szerencsétlen ember családja kétségbeesve látta, hogy a családfőt meggyilkolták és pénzecskéjét, az utolsó fillérig elszedték. Feljelentésükre a csendőrség megindította a nyomozást, de eddig még nem találtak a rablógyilkosok nyomára.
