Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-31 / 171. szám
4 wmtâi XIV. ÉVF. 171. SZÁM. .......................................... ........ Multrombolás — muitpusztulás r örefl»*aE,b l# kivâs Ez a nem zsíros es nem_szü vá. gy°n8ed® ■f^tsrsis* «*“>“ “d«e8Ei teszi a »on v" i . .nyújt. . Simon Szappan hasznaíaö * Simon Puter t érdekében, nélkülözbetelien a s*er " SlMCW PARiSlB Városi zálogházról beszélnek, de a zálogosok erőszakossága ellen egyetlen lépést sem tesznek (Alsórákos, julius 29.) Mikor az élő Erdély is pusztul, nem lehet csodálkozni, hogy a múlt, a történelmi Erdély sorsa az ijesztő gyorsasággal bekövetkező teljes megsemmisülés. Pedig alig van falu, különösen Székelyfö'ldön, ahol a történelmi múltnak valami értékes kincse ne volna. Várak, várkastélyok, ősi kúriák, az ősi emlékek sok elfeledett dokumentuma hányódik erre felénk, amelyek megérdemelnék, hogy féltő gondossággal őrködjünk fölöttük. Nincsen olyan talpalattnyi hely, amelyhez az erdélyi népek vagy e föld históriájának valami nagy momentuma ne fűződnék. Ezekből az emberekből. kallódó dokumentumokból olyan ragyogó és beszédes múltat lehet, feltámasztani, amelyről sajnos, ma már csak néhány kivételes embernek van tudomása, de másfélmillió ember érzéketlenül halad el mellettük, vagy nem is sejti, hogy szent por rakódik a lábaira. Arra még csak gondolni sem lehet, hogy annak a múltnak öntudatot, embert és népet fejlesztő hatását, jogi megdönt hetetlenségét érvényesíteni tudjuk. így természetesen odajutottunk, hogy y mi sajátunk, arról kiejteni is félünk, hogy a mienk. A tudatlanság és a gyávaság végzetes romboló társa az időnek, szujiak, pokolnak, rozsdának és maholnap egész múltúnkat átengedjük az égő szemű baglyoknak és nyirkos testű denevéreknek. Részben énnek tudható be, hogy a román impérium átvétele után igen sok román tudós és államférfin Erdély maliját kitünően fel tudta használni nemcsak politikailag, — aminek nagy része van a külpolitikai sikerekben is, — hanem az államalkotás szilárdságának jelentős tényezője lett és a népöntudat fejlesztése és biztonsága szempontjából pedig egyenesen megbecsülhetetlen. Nem elégedtek meg a politikai, faji, etnográfiai, földrajzi, vallási stb. dokumentumokkal, hanem az egységes Románia egybe- forrasztásának legfőbb kötőanyagává tették különösen Erdélyre nézve a históriát. Az eredmény megérte a túlzásokat is, amelyektől még az európai hirü tudósok sem riadtak vissza, mikor a magyar és székely mult kisajátításáról volt szó. Utalunk a Iorga Miklós példájára, aki egyszerűen — enyhén szólva — uj elméletet állított fel a székelyeredet kérdésében és tudományos tekintélyének egész súlyával kimondotta, hogy a székelyek román eredeteüek. Mellette nem egy esetet tudunk, mikor az erdélyi magyar múltat nyilvánosan is a román történelem javára Írták. A sajtó néhány rovatos megjegyzésén kiviil más visszhangja ezeknek a politikai kiszólásoknak, teóriáknak, cikkeknek, könyveknek nem volt. Vagyunk még Erdélyben igen sokan, kik elvártuk volna, hogy az olyan komoly helyről jövő és nemcsak a román köztudatnak, hanem Európa figyelmének szánt és egy népet eredetében, bölcsőjében kicserélő elmélettel szemben, vitathatatlan tudományos alapon és felkészültséggel felvegye a harcot a magyar tudományosság. Nem történt meg. Mosolyogva lenyeltük az egész elméletet, amely rövidesen átmegy az is kólákba és egy-két generáció után természetes nek fogják tartani azt ,a szellemet, mely a történelemtanítás, illetve tankönyvek nagy részénél ma is megtalálható. A magyar tudományos világ csak most ilyen néma — a román történetírókkal szemben. Bezzeg, mikor a székelyek hunn-eredetét kellett pellengérre állítani, lerombolni az ősi mitológiának, kultur-emlékeknek még meglevő bizonyító erejét is, a könyvek és cikkek egész tömege zudult fel tudós uraim részéről és még az utolsó oklevéhnásoló görbe filozopterke is fölényesen, gúnyosan nézett le bennünket, székelyeket rovásírásunkkal, ázsiai emlékeinkkel, geneológiánkkal, áldozó poharunkkal, csíki Krónikánkkal és speciális „ székely múltúnkkal együtt. Egyébként megszoktuk az eredet-elméleteket. Annyi székely eredet-elmélet van, hogy se szeri, se száma. Ha valamelyik „történésznek kijön a szemfoga, mindjárt felállít egyet. Nem lehet túlságosan rossz néven tehát Iorga Miklóstól, hogy magának vindikál bennünket, mikor magyar részről is számtalanszor letagadtak, megtagadtak, nemcsak a historikusok, hanem a művészettörténészek éppen úgy, mint az irodalomtörténészek. Ez a beteg irány, amely; a jelenben is érezteti hatását, több évti(Kolozsvár, julius 29.) A Keleti Újság több alkalommal ismertette a zálogházak kérdését, amely még a mai napig sem nyert megoldást. A zálogháztulajdonosok ugyanis kijelentették, hogy tizennégy százalék mellett sem uj kölcsönöket, sem pedig a lejárt cédulák meghosszabbítását nem tudják keresztülvinni. A nyomorgó zálogházcédulatulajdonosok pedig nincsenek abban a helyzetben, hogy a mai körülmények között harmincnégyszázalékos kamatot fizessenek. A helyzet annál kritikusabb, mivel a lejárt cédulákat, amint említettük, nem lehet meghosszabbítani s igy a tulajdonosok értéktárgyait könnyen elárverezhetik. Munkatársunk érdeklődött a városházán, hogy milyen intézkedéseket foganatosítottak a kérdés mielőbbi kedvező megoldására. Információink szeinnt a polgármesteri hivatal táviratot menesztett a kormányhoz és Pop Valér erdélyi miniszterhez, amelyben jelentést tett a zálogházi kérdés kolozsvári helyzetéről, kérve, hogy azonnal intézkedjenek. Természetesen számítanak arra, hogy a táviratnak semmi gyakorlati eredménye sem lesz s éppen ezért már komolyan felvetődött az a gondolat, hogy a város zálogházat állít fel, Úgy gondoljuk a probléma sokkal súlyosabb annál, mintsem annak megoldása halasztást szenvedhetne. A városi zálogház felállítása kétségkívül szükséges és elóg szomorú, hogy tiz éven át szabadon garázdálkodhattak a zálogházak, úgyszólván hatósági asszisztencia mellett és most is csak a zálogházasok vakmerő fellépése ős passzív rezisztenciája állította élére a kérdést. A városi zálogház azonban nem oldja meg a jelenlegi problémát, azt, hogy sok ezer ember sok milliót reprezentáló utolsó vagyonkája van veszendőben. Valami olyan megoldást kell tehát keresni, hogy a város átvegye a magánzálogházak zálogtárgyait s módot adjon arra, hogy ez a vagyonmentési akció úgy folyjon le, hogy a kapzsi zálogosok ne csinálhassanak most is üzletet mások nyomorúságából. zedeş mult politikai csökevénye; ami ma magyar szempontból is kártokozó. Az utolsó tiz évben, a mult megtagadása éppen divat volt, és valósággal két részre szakította a magyarságot minden téren, elsősorban természetesen valóságos politikai bázissá is lett. A forradalmi idők utáni hangulatban egész pártja volt a mult-rombolóknak, kik a történelmi alapok megtagadásával keresték a magyarság u. n. uj orientációját. A másik párt viszont a történelem lapjai közé rejtőzött teljesen és a régi idejét mult világ szerint akart berendezkedni a kisebbségi sorsban is, az idők szaval teljesen figyelmen kívül hagyva. Mondanunk sem kell, hiszen saját bőrünkön tanultuk meg keservesen, hogy mind a két irány érthető és magyarázható túlzásai miatt rengeteg kárt oko zott és legfőbb oka ma is annak, hogy hiányzik súlyos életünkből a jelent biztosítani, a jövőt a múlt alapján, de a mai- világrend jszerint építeni tudó erdélyi magyar céltudatosság. A múlt-rombolás tehát elsősorban szellemi lelki alapon indult meg. Erre eklatáns példa as erdélyi magyar irodalom is. Tessék csak arra a vitára gondolni, mely alig egy éve egy történelmi regény körül lezajlott és amely szintén beleesett az alapvető hibába: egyfelől politikai térre csúszott, másfelől az életet egymást kizáró módon szembeállította a múlttali Multvédők és multtagadók éppen olyan elkeseredetten küzdöttek, mint a politikai iránykeresésnél. Az ilyen kizárólagos elkötelezettségek koncepció és kultúra hiányra is mutatnak. Szerencsére az egészet elfujta és betemette a a jótékony feledés. Én is csak a tanulság és apropos miatt említem fel. Emlékezzünk rá, hogy nem jelenhetett meg Erdélyben egyetlen történelmi regény, vagy novella sem, amely a legdühödtebb vitát ne váltotta volna ki az ellentétes irányok és érdekek képviselőinél határon innen és határokon túl. Anélkül, hogy neveket említenék, csak utalok rá, hogy magyar egyetemi tanárok a legelőkelőbb tudományos folyóiratokban igyekeztek, még a történelmi részét is ledorongolni az ilyen szépirodalmi müveknek sokszor olyan elvakult aninózitással és merészséggel, hogy egy szellemileg normálisan fejlett ötödik gimnazista is megcáfolhatta volna. Az, ügy pedig, igazán néni érte meg, hogy annyi sok „tudós“- reputócióí' kockáztassanak érte. Ezek után nehéz tagadni is, hogy a magyar és különösen a székely mult érdekében a negativ jellegű ártáson kívül alig történt pozitive valami. Pedig ember volna hozzá és annyi pénznek kellene lennie! Nem is jó arra gondolni, hogy Erdély történelmi és kulturális múltja igy bele sem kapcsolódhatott a megérdemelt mértékben az európai históriába semmiféle téren. Ha csikós és lobogó gatya nem volna, talán azt is kevesen tudnák, hogy magyarok vannak a világon! A cigányokat az európai történetírás jobban szá- ínontart.ja, mint bennünket. Jellemző példa erre H. G. Wells könyve „A művészetek fejlődéséiről, amely egyetlen szóval sem emlékezik meg a magyarokról és az élelmes kiadónak kellett függelékül a magyar művészetről pár oldalt megiratnia. Miért becsüljenek meg mások, ezerszer boldogabb, különösen vezető helyzetben levő népek, ha magunk is egymást irtjuk. Ezeket a gondolatokat fel kellett vetnem, hogy a mult-rombolást látva megértsük a mult megsemmisülését, emlékeink pusztulását is. Ez a nem rekrimináló, de tiszteletteljes Írásom csak megállapításokra szorítkozik és bevezetésül szolgál azokhoz a cikkekhez, melyeket az erdélyi történelmi mult emlékeinek lassú pusztulásáról és elkerülhetetlennek látszó megsemmisüléséről óhajtok irni. Nem is cikkek ezek, hanem gyászjelentések, melyeket azért irok, hogy a magam lelki- ismeretét megnyugtassam, a magyarságét pedig gondolkodóba ejtsem. Nyirő József.
