Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-04 / 148. szám

EíPTiseI<5h^ BUDA P V. i ELOFlZEJL'Lb BELFÖLDÖN : I fart 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 309 l«ţ egy bóra 100 lej, Ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa tJnlxil (Főtéri fc Telefon: 5-03, r 94, / XIV. évfolyam 148-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYABOBSZAGOX Î 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedéHSi 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. taxa poştala plă­tită EN ITJMSRAB No. 24256—927. Francia makacsság1 Jorga súlyos kijelentéseket tett az erdélyiek ellen par­lamenti nagy beszédében Nem veszteget időt arra, hogy az erdélyiek egy részét megértse — Duca kitért a lovaglás elégtételadás elől Eltörlik az erdélyi büntető és polgári törvénykönyveket Németország állítólag bejelentette Ameri­kának az államcsődöt; Amerikának ez évben költségvetését tekintve, közel egymilliárd pasz- szivája van a multévi közel kétszázmillió költ­ségvetési aktívával szemben; Svájcnak, Euró­pa legkonszolidáltabb államának egyik vezető bankja a tönk szélére került. E hirek egyetlen napon futottak be hozzánk, de a gazdasági ka­tasztrófák fekete sorozatai mindennaposak. Az egész világ lázasan keresi az eszközöket, hogy megmenthesse magát a civilizációt fenyegető összeomlástól. A tehetős népek igyekeznek ál­dozatokat hozni, a fokozottabb mértékben súj­tott államok összeszoritott foggal türelmet Ígérnek. Minden állam határain túl kinyújtja a kezét egy másik kéz után. E pillanatban minden állam lelkileg el van már készülve egy heroikus gesztusra, egyedül Franciaország az, amely kérlelhetetlenül makacskodik, közömbös arcot vág, vészteljes érzéktelenséget miméi Franciaország állig begombolkozik, úgy visel­kedik, mintha egy más csillagzaton élne és e szabadságszerető nép lojalitásából, történeti nagylelkűségéből, népek egyetemének boldogu­lását célzó retorikájából nem maradt más hát­ra, mint az uzsorás komikus mozdulata: jaj, ne engedjétek hozzám a szegényeket, mert megha­sad a szivem, ha látom őket — de a zsebéből egy krajcárt sem kotor elő, hogy másokon se­gítsen. A magyar választások Lezajlottak a magyar választások. A vá­lasztások a Bethlen István személye körül cso­portosult kormánypárt fölényes győzelmével végződtek. Vájjon vannak-e e választásnak ta­nulságai a mi számunkra is! Tanulságai van­nak minden bizonnyal, odaát Magyarországon, ellenzékiek és kormánypártiak egyformán ta­nulnak belőle. Minden választás alapjában vé­ve egy népnek a vizsgája, függetlenül a kép­viselőjelöltek közvélemény előtti próbatételé­től. De mi azokat a tanulságokat keressük, amelyek a román viszonylatokkal szembeállít­va felhasználhatók. A magyar választások vég­ső konklúziója szerint ez az ország szemmellát- hatóan a nyugodt állandóságot, ragaszkodást a kipróbált elvhez és államférfiuhoz, a kor­mányzásnak meg nem zavart, szabályos üte­mét keresi. Bethlen István tiz évig volt minisz­terelnök, most újabb pár esztendeig megint ő lesz, még inkább aláhúzva azt a jelzőt, hogy ö Európának leghosszabbéletü miniszterelnöke. Mialatt Bethlen változatlanul a magyar poli­tika élén állott, Romániában egyik kormány a másikat űzte, egyik rendszer sietve felvál­totta a másikat, egyik kormány még meg sem melegedett és már kénytelen volt átengedni a helyét az utána következőnek. E tényből talán azt kell következtetnünk, hogy a román közélet valamelyes túlhajtott demokratikus váltógaz­daságnak a hive! Nem, erre semmiesetre sem lehet következtetni. Itt csak azt az alternatívát lehet felállítani, hogy egy ország szempontjá­ból melyi rezsim a jobb: ragaszkodni a meg­bízható iránytűhöz, vagy naponta kicserélni az uj iránytűt! Vannak, akik azt állítják, hogy az sem'jó, ha hosszú ideig egy rezsim ii'ányit- ja egy ország politikai ügyeit, de hogy az az ország, amely minden évben uj kormányelnök- kel számol, soha sem találja meg a maga'biz­tos politikai útját és követésre alkalmas irány­elveit, nos, ez egészen bizonyos. (Bukarest, julius 2.) lorga mondotta el nagy beszédét, amilyeneket az uj kormányok elnökei mondani szoktak a felirati vitában. Ez a beszéd igen különös, mint amilyen a lorga kormányzási programja. A nép még nem érett meg a választásokra s nem tartja fontosnak a parlamenti rendszert, de azért a közvélemény­nyel szemben még sem mertük szakítani a par­lamentáris alkotmánnyá'. i,.r ,aí se ilyen, se olyan a rezsim nyíltan. lorga olyan fölényes igyekezett lenni, hogy nemcsak az erdélyi ro­mánságnak vágott oda alaposan, de a külföld közvéleményét is elintézte azzal, hogy csak újságírók munkájának tartja. Bármilyen fetétellel s bármikor. Napirenden a felirati vita során lorga mi­niszterelnök válaszolt az eddig elhangzott fel­szólalásokra. Hosszasan arról beszélt, hogy ő nem kérte és kereste a miniszterelnökséget. A nemzeti parasztpárti kormány bukása megle­petésszerűen érte. Azonnal kihallgatáson jelentkezett a királynál és azzal kezdte, hogy nem azért jön, mintlía valamit kérne. Harminc évig nem kért semmit és nem jöhet ellenkezésbe önmagával. A tárgyalások során levelet intézett az uralkodóhoz, ebbeu azt a né­zetét fejtegette, hogy a problémák megoldásá­Á miniszterelnök ezután a választásokról beszélt. A választásokat a kormány a maga szempontjából nem is készítette elő. A megyék élére olyan embereket állított, akik az illető megyék ismeretében eredményes és hazafias munkát tudnak kifejteni. A liberális párttal kötött kartell nem vásá­ri alkudozások eredménye, hanem spontán mó­don született meg. A liberális párt történelmi múltjához híven átérezte a helyzet történeti jellegét. A maga részéről nem hive a parlament feloszlatásának, mivel tudja, hogy a választá­sok az országra nézve megrázkódtatással jár­nak, különben is — mondja — sok viz fog még lefolyni a Dunán, amíg a választók tudni fogják, hogy mit csi­nálnak. Ennek ellenére a parlamentet mégis fel kellett oszlatni, mert a közvélemény hatalmas áram­lata kívánta. Az erdélyiek megnyerésére nem veszte­get időt. A kormánynak az erdélyiekkel való viszo­nyára tért át. Azzal vádolják, hogy közte és az erdélyiek között antagonizmus van. Nagyon csodálkozik ezen a vádon. Hiszen ő volt az, aki a régi időkben is íaíán a legtöbbet sirt Erdély ra csak pártonkivüli kormány alkalmas. Azu­tán vidékre utazott s levelet hagyott hátra Munteanu Romulusnak, amelyben bizalmasan közölte vele, hogy vissza akar vonulni a politi­kai élettől s csupán a jogszerinti szenátorságra kíván optálni. Ekkor történt az, hogy hirtelen Bukarestbe hívták, ahol az uralkodó audien­cián fogadta a pártvezéreket. A király elmon­dotta emlékezetes felhívását a pártvezérekhez, amire a válasz körülbelül tiz percig tartó hall­gatás volt. Ö vette magának a bátorságot és a következőket mondotta: — Én. aki nem kértem Felségedtől semmit, ki kell jelentsem, hogy Felséged rendelkezésére állok, bármilyen feltétel­lel és bármikor. Ezután merült fel a Presan-kormány terve. Amikor Presan tábornok megkérdezte tőle, hogy milyen tárcát vállalna, kijelentette, hogy azt, amelyiket mindenki visszautasít. A mi­niszterelnökségért nem tülekedett, de amikor az uralkodó megtisztelte bizalmával, ezt netíí utasította vissza. A megbízást azzal a szándék­kal fogadta el, hogy olyan kormányt alakit, amely a pártok fölött áll és képes elvégezni azt a munkát, amelyet pártkormány nem vé­gezhetne el. Minisztertársainak kiválasztása a lehető legjobban sikerült. sorsa felett és még a magyar rezsim idején bejárta Erdélyt, amelyet jól ismert. Véleménye szerint csak azok gyűlölik öt Erdélyben, akiket valamely párt fegyelme kényszerit erre, míg Erdély nagy része — amint arról a választások előtt is röviddel meggyőződött, mellette áll. Az erdélyi lakosság azonban több, egymástól elté­rő szerkezetű rétegből áll. Az egyik réteg az, amely a magyar iskolákból került ki és amely szerinte lelkében még ma is távol áll a román géniusztól. Ezeket ő sohasem tudja megnyerni a maga számára és az ilyen problémák megoldására nem is veszteget időt. Nem számit a külföld sem. Kijelentette lorga, hogy nem sokat törődik' azokkal a külföldi lapvéleményekkel, amelyek nem voltak a legkedvezőbbek az ő kormánya számára. Töbet ér neki Massaryk cseh köztár­sasági elnök levele, amely a legnagyobb elis­meréssel beszél róla és munkájáról, mint azok a cikkek, amelyeket képzettségnél­küli újságírók írnak. A kormány nem akarja az országot forra­dalmasítani. Tiszteletben fogják tartani az al­kotmányt, de nem akarnak az eddigi pártkor­(Folytatás a második oldalon.) Fi i Kevés szó a csúnya választásokról

Next

/
Thumbnails
Contents