Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-30 / 170. szám
v veJ’h* BIT’ fAkA?6 MJütTMa. TTTA IN NUMERAR Na 24256—927. CIttj-KoIossvár\ 1931 jttliua 30 Csütörtök ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN ; 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér); 4. Telefon : 5-OS, 6~94. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON:' 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 5 lej. XIV. évfolyam í70-ik szám Egyes szám ára 29 fillér. A gazdasági imperatívusz Az utolsó hetek a legjobb bizonyitékai annak, hogy a történelmi események ható erői között a gazdasági érdekek játsszák a főszerepet. Amig Anglia és Amerika arról voltak meggyőződve, hogy a világválság mai nehéz napjaiban csak Franciaország lehet az a bázis, amely a depresszió további kiélesedését meggátolhatja, teljes erejükkel a francia külpolitikai törekvéseket támogatták. Természetes ellenzői lettek ennélfogva mindannak, amitől a mai nyugalmi állapot megzavarását féltették, igy első sorban az olasz és német célkitűzéseknek. A francia tőketartalékok mobilizálásától remélték a gazdasági élet fellendülését, ezenkívül saját gazdaságpolitikájukat is a francia arany támogatására alapították. Anglia a francia tőke segítségétől remélte, hogy tőkeexportját alimentálhatja, Amerika ugyancsak a francia kispolgárok összekuporgatott aranyaitól várta, hogy Európában elhelyezett rövid lejáratú kölcsöneit hosszú lejáratú járadékokká alakíthassa át. Még ezelőtt két-három évvel is egészen más volt a helyzet. Az angolszász blokk egyáltalában nem lelkesedett a francia garanciakövetelésekért és a flottakonferencián Olaszország, a hágai konferencián Németország mellé állott. Ebben az időben a Franciaország köré csoportosuló blokk határozottan az angolszász blokkal találta szemben magát. Akkor még minden valószínűsége megvolt annak, hogy az utóbbi hatalmi csoport tagjai közötti együttműködés szorosabbá és barátságosabbá kovácsolódik össze A gazdasági nyomorúság azonban más irányt adott az angolszász külpolitikai célkitűzéseknek. A világ népeinek mindenek felett nyugalomra és békére volt szükségük és minthogy e nyugalmat a franciákkal való együttműködés garantálhatta leginkább, az angolszászok az erősebbik félhez csatlakoztak. A nagyhatalmaknak ezt az elhelyezkedését a német külpolitika zavarta meg. Nem is any- nyira aktiv, mint passzív erejével. Az Anschluss kérdés felvetése alkalmával nyilvánvalóvá vált. hogy Franciaország Németország talpraállitását s igy Középeurópa konszolidációját nem akarja. A Kreditanstalt válsága még inkább emellett bizonyít, mert ebből a bajból Angliának egyedül kellett kihúznia Ausztriát. Az egyre erősödő depresszió a gazdasági csőd szélére taszította Németországot, ami megfelelő segitség nélkül egész Középeurópa társadalmi rendjének felfordulását idézte volna elő. És minthogy a franciák ezekben a sorsdöntő napokban is politikai garanciákat követeltek és a hatalmi érdekeket alárendelték az általános emberi érdekeknek, Angliának és aa Uniónak be kellett látnia, hogy a francia blokk további támogatása épp a gazdasági és társadalmi nyugalmat nem tudja biztosítani, amire pedig a mai válságos időkben Angliának és Amerikának is, de az egész világ népeinek is, a legnagyobb szükségük van. Ez okozta az angolszász—francia. Íratlan szövetség felborulását és igy izolálódott Franciaország. Hogy a francia hivatalos politika mily zokon veszi az angolok elfordulását,annak élénk bizonyitéka a francia tőke ellenséges magatartása az angol tőkével szemben, az elmúlt héten a francia bankok 16 milliárd lej értékű aranyat vontak el az Angol Banktól. Oly hatalmas aranykészleteket, amelyek hiánya még Angliának is komoly gondot, okoz. Felbomlott tehát a régi szövetség és az ellenségeskedés már meg is kezdődött. KétségteMég mindig nem volt elég a nyelvvizsgák-* bél és áthelyezésekből a CFB-nél (Bukarest, julius 28.) Mihai Ionescu tábornok, CFR vezérigazgató konstatálva, hogy az alkalmazottak áthelyezése körül különböző visszaélések történnek, elrendelte, hogy állásüresedés esetén a rangsor betartandó és ez alól nem szabad kivételt tenni. Elrendelte továbbá, hogy azokat a vasutasokat, „akik még mindig nem tanulták meg jól a román nyelvet“, át kell helyezni a régi királyságba. Ezek közül a családosokat, akik gyermekeiket iskoláztatni kívánják, olyan városokba1 fogják áthelyezni, ahol az iskoláztatásnak nem lesz akadálya. A tábornok-vasutigazgatónak ez a rendelete úgy látszik, a vasutasok ellen újabb hajszát akar megindítani. Azokat, akikről azt állapították meg, hogy nem tudják eléggé a román nyelvet, már mind elbocsátották. Ezrével tették ki az uccára őket, Ionescunak egy előbbi rendeletére. Ha már nincsen a vasútnál olyan, aki ne tudná a román nyelvet, akkor mi szükség volt erre a rendeletre. Nem volt szükség. De most egy sereg egzisztencia ellen újabb hadjárat indul meg. „Olyan jó, mint az angol Bank i Ez a mondás ma sem veszített erejéből“ — mondotta Berlinben MacDonald (Berlin, julius 28.) MacDonald és Henderson ma folytatta tanácskozásait, majd a sajtó képviselőinek ismételten nyilatkozatokat tettek. MacDonald kifejezte azt a reményét, hogy a német népet életereje át fogja segiteni a mostani válságon. Céljuk ** nemzetközi atmoszféra megnyugtatása. A leszerelés legfontosabb programja a munkáskormánynak és igyekszik majd letörni a vámpolitikai protekcionizmust. A francia aranyelvonásnak nem tulajdonit különös jelentőséget. Az a nemzetközi szólásmondás — fejezte be nyilatkozatát MacDonald, — hogy „olyan jó, mint az Angol Bank“, nemcsak a múltban állotta meg helyét, hanem ma is. Ma.mii királyi audienciája után sem tilazoll kasa Nagy változások előjelei — Goga Octaviánt fogadta a király Maniu után — Burileanu halhatatlanul megfellebbezi Manoilescu kormányzói kinevezését Is (Bukarest, julius 28.) Az udvari esküvő után még mindig Szinaja felé figyel a politikai érdeklődés és Bukarestben nem tartják kizártnak, hogy valami jelentősebb fordulat is várható onnan. Nincsen arról szó, hogy a mostani napokban, illetőleg hetekben, történhetne valamilyen változás, viszont olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek mintegy előzetes tünetei egy később bekövetkezhető politikai fordulatnak. Maniu Gyulának a királyi kihallgatása megtörtént. Kedden délután fél négy órakor jelent meg a királyi palotában Maniu volt miniszter- elnök s az előzetesen elkészített program szerint a király azonnal fogadta. Az audiencia elég hosszasan tartott — a politikai megfigyelők megjegyzései szerint -- s ennél a megjegyzésnél még nagyobb jelentőséget tulajdonitanak annak, hogy Maniu ma sem ntazott haza erdélyi magányába. A volt miniszterelnök csak holnap este hagyja el Szinaját s ez újabb hu- szonnégyórás ottartózkodást valószínűleg nem fogja tétlenségben eltölteni. Azt hiszik, hogy az audiencia következményeképpen fontos tárgyalásokat fog még Szinajában folytatni. A királynál kihallgatáson jelent meg Ma- uiun kívül még Goga Octavian is, aki tudvalevőleg az uj rezsim bekövetkezte óta nincsen rossz viszonyban az erdélyi román nemzeti párt vezéreivel. Valószínűnek tartják, hogy a Maniu és Goga audienciájának közös programszerüséggel történt meg az előkészítése. Bukaresti lapok azt írják, hogy a királynak kérése is volt Gogához. Azt kérte volna, járjon közbe Burileanunál, hogy vonja vissza a bankkormányzói kinevezés ellen beadott újabb köz- igazgatási panaszfelebbezését, illetőleg, hogy bizonyos feltételekkel, de vonja vissza az egész ügyet a bíróságtól. Burileanu tudvalevőleg egy pártba tartozik Gcga Octaviannal és a kormány szeretné elérni, hogy a Manoilescu bankkormányzósága elé ne gördítsen a bíróságnál újabb akadályokat. Valószínű, hogy az uralkodó szeretne békességet látni ebben az ügyben is. Nem valószínű azonban az, hogy ezzel az üggyel telt volna el Gogának az egész audienciája, hanem minden bizonnyal inkább az általános politikai helyzetről volt szó. , Goga Octaviannak a királyi audienciájával kapcsolatosan közli az Adeveral azt az értesülést, hogy Burileanu nevében ma benyújtják a közigazgatási pert, amely a Manoilescu kinevezésének érvénytelenitését is kéri. len, hogy a gazdasági háborút Franciaország jobban birja, mert gazdasági életének alapjai és' tartalékai erősebbek, mint a csatornántuli szomszédjáé. De a legerősebb embernek is fáj az ütés, a szükségképen bekövetkező angol intézkedések hatását bizonyára megérzik a franciák is. Épp azért, mert a gazdasági bajok napról napra súlyosabbakká válnak, valószínűnek látszik, hogy Franciaország sem fog az ellenségeskedésben tovább menni és keresni fogja a megértés és kibontakozás útjait, amit annyival is inkább remélhetünk, mert ellenkező esetben csak sokasodnának Európa minden népének bajai, csak nőne a nyomorúság, aminek általános hatásai alól még a gazdag Franciaország sem vonhatja ki magát. T.
