Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-27 / 168. szám
XIV. ft VP. 118. SZÁM. 17 J\ térképen íelfüntelelt útvonal minden méterét megteszi a FORD KARAVÁN, amely STANDARD MOTOR OIL-» haszná! C AAA kilométeres bemutató kör- utat tesz meg a Ford karaván a legközelebbi három hónap alatt. Nagyon büszkék vagyunk, hogy a Standard Motor Oil is részes ebben az autócscmenyben. A karavánban résztvevő személyautók, teherkocsik és traktorok kizárólag Standard Motor Oilt használnak. Az ön kocsijának talán sohasem kell olyan nehézségekkel megbirkóznia, mint e karaván résztvevőinek. De jobb szolgálatot, nagyobb megtakarítást ér él, ha Standard Motor Oilt használ. Amerikában csomagolva és pecsételve. A Standard Motor Oilt a Standard Oil Company of New Jersey raffinálja. E.z a legjobb ajánlólevél, amelyet olaj felmutathat. A román automobilista bizonyos lehet afelől, hogy a kanna Standard Motor Oil, amelyet itt vásárol, pontosan ugyanaz, amelyet a Standard Oil Company of New Jersey finomított. STANDARD MOTOR OIL Vtzérképviselü Románia számára : AGENŢIA americană Bukarest, Calea Victoriei 126 STANDARD OIL COMPANY OF NEW JERSEY STANDARD különböző hangmagasságoknak igen nagy terjedelmét képes regisztrálni akkor is. ha a rezonálószervben jelenlevő rezgésszámok összevéve csupán egy oktávnyi intervallumot töltenek ki. Es már most ebben az a feltűnő és érdekes, hogy a hallóhurocskák méretei ezzel az elméletileg levezetett eredmbénnyel kitünően összevágnak: e hurocskák ugyanis 135 mikrontól 234 mikronig, azaz csaknem kétszeresig növekvő hosszúsági méretekkel bírnak, ami a kiíeszitett hurok közismert hangtani törvénye alapján akár hajszálpontosan is kiadhatja az oktávnyi intervallumot jelentő rezgésszámviszonyt, mihelyt a hosszabb hurocskáknak valamivel nagyobb keresztmetszetet vagy akár bizonyos megfelelően kisebb feszültséget tulajdonítunk. Ellenben megoldhatatlan probléma előtt állunk akkor, ha azt az eddigi felfogást akarjuk erőszakolni, hogy e hurocskák ilyen méreti viszonyok dacára hét-nyolc oktávnyi vagy még ennél is sokkal nagyobb intervallumot fognak át. Kézenfekvő, hogy ekkora rezgésszámkülönbségek sokkal nagyobb méretbeli differenciákat követelnének meg. Hangszinérzékelés. A hangszinérzékeléshek a Helmholtz-féle alapelven megoldhatatlan problémája is hasonlóképen önként kü~ szöbölödik ki. 4200 különböző hangmagasság felfogására 24000 rezonáló hurocska bizonyára bőségesen elég lehetne; de azonnal elenyészően kevésnek bizonyul, ha meggondoljuk, hogy e különböző hangmagasságokat nem öt-hat, hahem úgyszólván kimeríthetetlen számú hangszinváltozatokban képes hallószervünk megkülönböztetni. Ehhez vagy egy egész külön hangszinregisztrá - ló szervre, vagy pedig a rezonáló hurocskák elképzelhetetlenül horribilis számára volna szükség; csakhogy az anatómiai alapja mindkét föltevésnek hiányzik, nem is szólva arról, hogy mint fizikai hurok nemcsak Különböző hangmagasságokra, hanem ezenfelül még eltérő hangszmekre is hangolva. A harmonikus felsők teóriája alapján viszont a kérdés egyszerű. Ha a fizikai inger szinezetlen hang, akkor a rezonancia utján megszólaltatott felsöhangsorozat- nak bizonyos normális, alulról fölfelé szabályosan csökkenő intenzitásmegoszlása van. Mihelyt azonban az ingerként szolgáló hang maga is tartalmaz harmonikus felsőket, ezek a rezonáló sorozat megfelelő alkotóit intenzitásukban fölerösitik s ezzel a normális intenzitás- megoszlást megváltoztatják. Ezen a módon azután a hallószervünkben megszólaló felsöhangsorozat különböző intenzitásbeli összetételeivel a legváltozatosabb gazdaságban képes haftgsziüeket regisztrálni. Konszonaneia-érzékelés. Ami a konszonahcia-Jelenségek magyarázatát illeti, a fizikai hangtannak mondhatni ősrégi megállapítása, hegy két hang által alkotott hangeszköz annál konszo- nánsabb, minél egyszerűbb frekvenciáiknak a viszony- száma. Ez azonban mindeddig csupán tapasztalati formula volt. amely adott hangközviszonyok konszonan- cia-fokának mathematikai meghatározását lehetővé tette ugyan, de semmi fényt nem vetett e jelenségek élettani okaira. Hiányzott ugyanis minden elfogadható magyarázata annak, hogy vájjon miért épen a legCgy- szerübb rezgésszámviszonyok azok, amelyek hallásunkban az egybehangzás érzését keltik. Ez a kérdés is azonban rögtön kézenfekvő megoldást nyer, mihelyt meggondoljuk, hogy egyszerű vi- ezonyszámu rezgések közös harmonikus felsőkkel bírnak. Ha pl. a rezgésszámviszony 1:1, azaz a két alaphang azonos magasságú, akkor természetesen összes felsőik is egybe esnek; 1:2 viszonyszámnál már csupán a mélyebb hang minden második felsője azonos a magasabb hang felsőivel; ha a viszonyszám 2:3, akkor a mélyebb hangnak minden harmadik éS a magasabbnak minden második felsője esik egybe, és igy tovább. A mai európai zenében még épen használhatónak tekintett legélesebb disszonánsnál a rezgésszámviszony 15:16, itt tehát az egybehangzás már oly csekély fokú, hogy csupán a mélyebb hangnak minden 16-ik és a magasabbnak minden 15-ik felsöhangja közös. Már most semmi sem természetesebb, mint hogy hallószervünkbcn, amely közvetlenül épen e felsöhangokat fogja fel, a két egyidejűleg megszólaló hang annál tökéletesebb egybe- hangzást, összesimulást, úgyszólván hangzásbell rokonságot tanúsít, minél nagyobb az egybeeső felsöhangjaik száma. A konszonancia-jeienségeknek ez a kézzelfogható magyarázata egyébként érdekes újszerű megvilágításba helyezi a természetes hangrendszer történelmi kialakulásának a kérdését is, az ősi primitiv hangrendszerektől egész a ma fennálló állapotig. Mellékesen pedig a hallószerv most ismertetett működéséből levezethető annak a magyarázata is, hogy miért fogadja el hallásunk aránylag elég jól a sokkal egyszerűbb kon- szonancia-viszonyok helyettesítői gyanánt a gyakorlati zenében alkalmazott temperált hangrendszer hangközeit, amelyek voltaképen Igen komplikált rezgésszám - Viszonyokat jelentenek. Uj hallásvizsgáló műszer a láthatáron. Se szeri se száma a haliásjelenségek körében fölmerülő apróbb réáilétpróölénláknáfc, amelyek az uj elméletben hasonlókép magyarázatra lelnek. Ezek közül itt csak röviden utalunk égy néhányra. így pl. bizonyos kísérleti reakcióidő mérésék adataiból számszerűen egyező pontossággal levezethető az a jelenség, hogy a zenei hangok hallhatóságának van eşy alsó határa, egy minimális rezgésszám, amelyen alul hangérzékeiés nem lehetséges. Még éföekésebb, hbpy a légmél-Vebb hangokat- halljuk ugyan, de magasságukat biztbsan fölismerni képtelenek vagyunk; van tehát még égy második gisó batir lä, amely a megkülönböztethető hangmagasságok sorozatának kezdetét jelzi, és hallószervünk most vázolt szerkezete erre Is megfejtéssel szolgál. De épen igy más érdekes hallásjelenségek is, pl. a mély és magas hangok bizonyos hangzásbeli sajátságai, a konszo- nancia-viszonyoknak, akkordoknak stb., valamint a hangszinérzékelésnek a különböző magassági regiszterekben eltérő viselkedése mind a legmesszebbmenöen összevágnak a rezonálószerv leirt működésével. Ezek azonban csupa olyan haliásjelenségek, amelyekre az eddigi elméletek magyarázatot nem adtak. Vannak azután a hallásjelenségek között olyan kísérleti adatok is, amelyfek ebben az uj értelmezésben a rezonálószerv finomabb szerkezetére engednek meg következtetéseket. E pillanatban még nincs végkép tisztázva, hogy a hurrendszer íennebb említett oktávnyi intervallumát milyen magassági határok közé kell helyeznünk;, de két kísérleti adat egybevetése, melyek egyike a megkülönböztethető hangmägäsSägbk alsó határára, másika pedig a magasságkülönbségek fölismerésének finomságára vonatkozik, világosán azt a tájékoztató adatot szolgáltatja, hogy á hürréhdsxer hang- magasságai a 40.000 rezgésszám környékéi! vannak. A szélső lehetőségeket tehát, amelyek között a mondott oktávintervallumot gondolnunk kell, a 20.000-től 40.000- ig, illetőleg a 4Ö,000-töl SO.OOÓ-ig terjedő réigéiSBámok adják meg. megjegyezve, hogy egyéb adatok blznnyságá szerint a valóság hihetőleg aZ előbbi határokat inkább megközelíti. Elég jó! egyezik ezekkel a teoretikus eredményekkel äz a kísérleti adat is. amely szerint egyes esétékbeh fiatalkorú egyéneknél sikerült állítólag á ■13.000 rfczgésszámu haögtiiagásság érzékelését megállapítani. Más halláskisérleti adatok, mint a hangmagasságok megkülönböztetésének a különböző regiszterekben némi- kép változó foka. azt látszanak bizonyítani, hogy a rezonálószerv hursnrozata sem egyenlő rczgésszánikü • lönbségeket feltüntethető számtani sort, sem pedig egyenlő intervallumokat alkotó mértani sort nem képvisel, hanem a kettőnek egy átmenetét, amely azonban emellett még bizonyos periodikus szerkezettel is bír, olyanformán, hogy benne váltakozva növekvő és kisebbedé intervallumok követik egymást Érdekes egyébként, hogy a membrana basilará hurrendszerének mikroszkóp! képén ilyen szakaszosságot csakugyan föl lehet ismerni. A rezonálószerv finomabb szerkezetének teljes földerítése mindenesetre rendszeres precíziós kísérletek föladata lesz; a legnagyobb nehézséget ennek az arra alkalmas műszerek kérdése okozza, mert bizony ezen a téren ezideig nem valami fényesen áll a szaktudomány, s egészén jogos az eddigi kísérletezők panasza, hegy finomabb halláskisérletekhez a jelenleg hangforrásul Szolgáló eszközök (monochord, hangvillák, fedett 3Ípők. GáltÖn-éipök, Bezold-féle hangsor) nagyon is tökéletlen műszerek. Ügy látszik azonban, hogy a probléma iha Kiâr hem annyira reménytelen, s az olektro- tSchilika mai magas fellett'ségét figyeiembevéve, talán slkírUlril íög blzöf.yós fotoeléktrlku3 berendezés alkalmazásává! ölyáh PFéciziós műszert szerkeszteni, amely a Rlsétletl ázükSéglétck határain belül tet’szésszerinti haltgöiágaSSSitökhák tétsáéészérinü Ihténzltásban, s ami a legfőbb ftövétílrhéüy': tökéletesén réls3MhgrrletHé;--en, vágy akár a szükség Szófiai változtatható szinézéuse^- ben való előállításává álkálmai
