Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-27 / 168. szám
XIV. tVF. 168. BZÂM. K©rcs»fe©lelta, péklázadás r * *#S * ** * es kuldottsegiaras a kolozsvári városházára A pékek küldöttsége arra kérte az mtcrísnár-bízoitság elnökét, Hogy a pékek a kenyér árát kilónként négy tejfel emelhessék — Ha az interxmár-bizottság a kérést nem teljesíti, az összes kolozsvári sütödék leállnak  boletíán csak az exportőrök keresnek és a fogyasztók veszítenek (Kolozsvár, július 25.) A korcs-boletta, a Iorga-kormány legújabb szörnyszülöttje alig született raeg, máris valóságos forradalmat keltett a pékiparosok körében. Ma még csak a pékiparosok zúgolódnak, holnap azonban a fogyasztók fognak sjrni, mert az új bolettarendelet. Inem segít a mezőgazdaságon, válságba, sodorja a pékipart, újabb terheket ró a fogyasztók vállára s abból csak az ex- portőrök fognak hasznot hnzni. A kolozsvári pékiparosok a bolettarendelet megjelenése után gyűlést tartottak, tiltakozásukat fejezték ki a bóléit arendszer alkáliöazása ellen és szombaton a déli órákban küldöttséget menesztettek dr. Tatar Co- riolan inter imárbizottsági elnök elé, ahol a legkategórikusabban kijelentették, hogy a péksütemények árát tetemesen emelniük kell, mert. különben az egész pékipar válságos helyzetbe jut. A küldöttség tagjai az interimárbizottSág elnöke előtt nem mondották ki a végső szót, de a pókiparosok máris elhatározták, hogyha az interimárbizottság nem engedi raeg a péksütemények és a kenyér árának a felemelését, akkor már a jövő hét elején az összes péküzemek Kolozsváron leállónak. A küldöttség az inetrimárbizottság elnöke előtt bebizonyította, hogy a bolettarendszer következtében a péksütemények és a kenyér előállítási ára tetemesen emelkedik, illetve a pékek kötelesek az üzletekből kikerülő összes péksüteményekre és kenyérre bélyeget rakni, amit kénytelenek a fogyasztókra áthárítani. — A legújabb • vívmány, a felülbélyegzett péksütemény! — momlottá az egyik pék. ______ A megjegyzés nagy derültséget keltett a primárián, de annak a háttere mögött a kormány intézkedései és rendeletéi felett a legsúlyosabb kritika húzódik meg. Mert a tényállás az, hogy a kormány ere*etilég a mezőgazdákon és a földmiveseken akart segíteni és ehelyett minden vagon buza után az exportőrök vágnak zsebre tízezer lejt, amit a fogyasztóknak keli megfizetni. Tatar Coriolan, az interimárbizottság elnöke nagy figyelemmel hallgatta végig a pékek küldöttsége által előterjesztett kérést, azonnal kérette a hivatalos lapban megjelent bolettarendeletet, áttanulmányozta annak á szövegét és sok tekintetben kénytelen volt iga zat adni a pékek küldöttségének. Azután kijelentette a küldöttség előtt, hogy a maga részéről a pékiparosokkal szemben a legnagyobb jóindulatot tanúsítja, de nem hagyhatja figyelmen kivül a fogyasztópolgárság érdekeit som. A végleges válaszadásra hétfőig határidőt kért, ugyanakkor pedig intézkedett, hogy a bolettarendeletet s az egész kérdéskom(Berlin, július 25.) A német nehézipar és u nemzeti szocialisták, továbbá a német nemzeti- pártiak között szakításra került a sor. Berlinben, Münchenben és Düsseldorfban az utóbbi napokban a német nemzeti és a nemzeti szocialista vezérek között egyrészről, másrészről pedig a német nehézipar vezetői részéről tanácskozások folytak, amelyek a lapok jelentései szerint izgalmas lefolyásunk voltak. A német plekszumot egy szakbizottság tárgyalja le, amelyben nemcsak hatósági funkciónáriusok, hanem a pékek képviselői is részt fognak venni. A szakbizottság javaslattétele után az inte- rimárbizottság fogja kimondani a végső határozatot. A küldöttség tagjai azután elbúcsúztak, de vem csináltak titkot abból, hogyha a város mai vezetősége az egész bolettarend- szer költségeit a pékiparosok vállaira akarja rakni, akkor még a jövő hét elején kénytelenek lesznek a péküzemeket leállítani. Tehát az uj bolettarendelet alig látott napvilágot, máris a pékiparosokat szembeállította a fogyasztóközönséggel. Mindkettőt pedig a hatóságokkal. Az interimárbizottság is a legkínosabb helyzet előtt áll. Neki hivatalból védenie kell a fogyasztók érdekeit s nem engedheti meg, hogy ma, amikor Romániában nemcsak kitűnő búzatermés van, hanem meglevő óriási készletek is rendkívül olcsón vásárolhatók, megengedjék a péksütemények és kenyér árának tetemes módon való emelését. Ez nemcsak népszerűtlen, hanem az olcsó búzaárakra való tekintettel teljesen indokolatlan is. Ugyanakkor pedig a torz-bolettarendelet végrehajtásánál a pékiparosokat sem lehet teljesen tönkretenni. A fogyasztók amúgy is nyögnek a súlyos adóterhek alatt, s végzetes dolog volna éppen ma a legelsőrendő fogyasztási cikket megdrágítani. tsjo A bolettarendelet körül máris megindult a harc, a kenyérharc, amely a legsúlyosabb. Leghelyesebb volna, ha az összes városi tanácsok illetve interimárbizottságok tárgyilagos módon feltárnák a kormány előtt a bolettarendelet végzetes hibáit és arra kérnék a kormányt, hogy vagy a rendeletet módpsitsa, vagy pedig az egész intézkedsét vonja vissza. nehézipar ezúttal először megtagadta a szélsőjobboldali pártok anyagi követeléseinek teljesítését. a nemzeti szocialisták köreiben emiatt igen elkeseredett a hangulat. A nemzeti szociálist;! vezérek fenyegető leveleket Írtak a nehézipar vezetőinek, amelyben figyelmeztetik azokat, hogy a szükséges anyagi eszközök híjája aligha tudják a tömegek fólíradálmi hangulatát elfojtani. A német nehézipar és a nemzeti szocialisták konfliktusa f\z odavezető ut Irta ; SIPOS ERNŐ A munkásotthonban vezetőségi gyűlés voŢt. Harmine izgalomtól vörös arc meredt a titkárra. Dohányfüst vastag rétege fölött ugy úszott a zsírtól fényes orbáncos koponya, mint egy vásári léggömb. Dőlt belőle a szó, keményen pattogva özönével zuhogott, kisöpörve minden levegőt a tüdejéből. Akkor megállt két másodpercig, uj lélegzetre. Feszülő hatalmas mellkasa alól sárgán szúrt a szemekbe egy vastag aranylánc. Harsogtat.ta a frázisokat, melyek a sok használalttól már egészen csinosra gömbölyödtek. .Több karjával felülről lefelé vízszintesen elfolyó mozdulatot kanyaritott. Minden harmadik szónál lendült a karja. Harminc ember hallgatta. Huszonkilenc egyetértett vele. A harmincadik összefont karokkal mellrevágott fejjel figyelte. Néha fenntartással bólintott. ...A tőke tultengése... az elnyomott milliók... jó. rendben van. De a szövetség presztízse... nyolcezer a zászló javításra... reprezentációs költségek... Öklét rásujtotta az asztalra. Tekintetével beleakadt a titkár szóáradatába. Az feljebb hangolt egy fokkal, ugy folytatta: — Nálunk nem lehet szó egyéni érdekről. A vezetőség közös elhatározása dönt. Köztünk nincs helye érvényesülni vágyó akarnokocs- káknak. Előbbi javaslataimra van-e ellenvetése valakinek? Huszonkilenc hang morgott jóváhagyást. A harmincadik ráemelkedett az ökle fölé. — Van! — Nyolcezerrel nyolc koldus társunknak tehetünk kenyeret az asztalára, legalább egy időre. Nem kell a zászló-javitás. Jó az rongyosan is, amíg szaktársaink az éhségtől dőlnek fel. Nincs szükségünk pénzbekerülő presztízsre és reprezentálásra.. Erőnk legyen az egymás szenvedése. Burzsujok majmolása n reprezentál ás, nem találom összeférhetőnek a proletár gondolkodással! Az elnök az asztal végéről a titkár szemét kereste. Az fölényesen mosolygott. Az elnök felhúzta a vállát: már megint bolond! öszbecsavarodó ember emelkedett szólásra: —■ Igaza van a szaktársnak. Fiatalabb éveimben én is így gondolkoztam. Ma már tudom, hogy ez fiatalos tultengés. A szövetség pontosan fizeti nyomorgó rokkantainak a segélyt. Nem lehet célunk, hogy a nyomorból bőséget teremtsünk. Nekünk szükségünk van a nyomorra a társadalommal szemben. Ha mi többet adunk azoknak, akiket ők nyomorítottak meg, ők még többet fognak elvenni tőlük. A reprezentálás pedig kell. Ha rongyos kabátban megyünk a miniszter elé, nem fogja törvénybe iktatni a nyolcórás munkanapot. A fiatal ember újból felvetette boglyas, nagy fejét. — Már pedig az aranyláncától még ugy sem fogja törvénybe iktatni. Én csak azt mondom, hogy itt elsikkasztották már régen a munkásság érdekeit. A tömegek nyomorából és ve- rejtékes filléreiből rangot, pozíciót barácsolt magának néhány ember, aki most a munkásság nyakán ül és erősen ügyel arra, nehogy kicsússzék alóla a trón. Ezért kell a presztízs meg a reprezentálás. Ez a mézesmadzag, amit a szaktársak engedelmesen szopogatnak, mert félnek, hogy lecsúsznak onnan, ahová a gyengébbek és ostobábbak vállán felkapaszkodtál;. Ki hoz itt áldozatot a munkásságért? Ki görbíti az ujját ingyen? A dolgozó tömeg fizeti verejtékes filléreiből a járulékot, a titkár meg olyan fizetést buz. mint egy bankigazgató. Ha valaki félórát itt tölt a gyűlésen, már utaltatja magának az időveszteségi pénzt. Hát én csak azt mondom, hogy ez nem jól van igy. A munkásmozgalom nem üzlet és ha továbbra is igy cselekszünk, a mozgalom csődbe fog jutni. Az elnök halálfehér arccal emelkedik szóra: — Mint elnök, megvonom a szót Bogná; szaktárstól és őt a teremből kiutasítom! A titkár szederjesen hörgi: „Bolsevista!“ Huszonkilencen vigasztaló, kárpótló szavakat morognak, dühtől bandzsalitó szemekkel, rézveres orral hadonásznak. A harmincadik akkor már messze járt. Csizmájába befolyt a külvárosi szennyes hóié. Az asszony túl volt mát!á bajon. Fehér pólyában sirt mellette egy maréknyi fiúcska. Verteién arcára lilás árnyékokat rajzolt az élet- adás gyötrelme. Egész teste még vérző seb, de ajka már mosolyra édesedik, amint emberét belépni látja. — Fin! Látod, ez is fiú! Nézd milyen szép! Az ember megnézi a gyermeket. Keserű titok szakadna belőle, de leküldi a torkán a könnyeivé! együtt. Még dolgoznak benne a vad kalapácsok. LTjabb koldus. Harcoló, szenvedő fogaskereke ennek a tengely télén ül forgó veszekedett világhengernek. Hogy az Isten sohase teremtette volna! Szeretne felkacagní. Isten? Tsten? Hol bujkálhat ilyenkor? Az asszony tágra meresztett szemekkel nézi. — Hát még meg sem csókolja? Magára vártam, csókolja meg előbb, hogy szerencsés legyen. Azt mondják, szerencsés lesz az a gyermek, akit. az apja csókol meg először! Ügyetlenül emeli fel a kis csomagot és rá- érinti ajkát a kicsi fejkötőre. A gyermek felnyitotta szemét. Nagyon komolyan nézte apját, mintha azt figyelné élete első órájában: — Vájjon jóba lehetek én ezzel az emberrel? A nagy ember pedig egyebet lát... Felköd- lik előtte egy messzi kép. amikor tisztaruhás, tisztakezü munkástömegek élén ez a kisfiú áll épen ilyen szomorú-komoly tekintettel és mondja: „Nekünk nem kell a nyomor, sem takarónak. sem ütőkártyának. Nekünk igazság és munka kell, meg egyenlőség. Vörös kezei gyöngéden csúsznak le a fehér pólyáról és megfogja felesége kezét: —- Köszönöm neked, jó kicsi aszonyom. Ajkával megérinti a nélkülözésekben senyvedő proletár asszony homlokát,.mint himporós lepkeszárnyat. T
