Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-27 / 168. szám

*'Ajsnra§HEfc, >caTITÁ IN NUMERAR No. 24256-937.

CIoj-KoIozsvát'> Pf Jl jaltos £t fíéttO

előfizetés belföldön :

I évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej.

Ára 6 lej.

I ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP

Szerkesztőség és kiadóhivatal! Piaţa Unirii (Főtér)] 4. Telefon: 5-08, 6-94.

XIV. évfolyam J6$-ik szám.

ELŐFIZETÉS MAGYABOKSZAGQN :

1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő.

Egyes szám ára 20 fillér.

Faivak a romlás utján

Ess francia lap azt ajánlja, hogy Franciaország lépjen Oémetország* gal politikai, pénzügylés vámunióra

(Párizs, julius 25,) A délutáni lapok a francia minisztereknek “Londonból való elutazásuk előtt tett nyilatkozatait közlik. Laval miniszterelnök többek között kijelentette azt, hogy megnyilt a jövő útja és uj remény született Londonban. „Vájjon lehetséges lesz-e egy napon az együttműködés Németországgal? Ezen dolgozunk és a jövő fogja megadni a kérdésre a választ“ — jelentette ki Laval.

Úgy Párizsban, mint Berlinben mértékadó körök úgy vélik, hogy itt az időpont a tartós francia-német együttműködésre. Az együttmü- köSóare irányuló számos terv között igen érdekes egy francia vezető folyóiratnak az elképzelése. A Philip Lamour szerkesztésében megjelenő Plan folyóirat röpiv formájában különkiadást terjeszt Párizsban, amelyben eredeti tervezetet javasol a német-francia viszony rendezésére. A lap szerint az események fordulatai következtében többé nem lehet megelégedni a lustaság által diktált rendszabályokkal.

Nem jelszavakra van szükség, hanem határozott gazdasági és politikai intézkedésekre.

Nem érdektelen és nevetséges politikai garanciákra van szükség, amelyek Németország nyomorúságát kihasználva akarnák a francia hegemóniát kiépíteni, hanem produktiv és alkotó politikára.

A Plan azt ajánlja, hogy Franciaország

és Németország között tényleges föderációt építsenek ki, még pedig a következő alapon:

1. Vámunió (Zollverein) Franciaország és Németország között.

2. Politikai unió (Anschluss) Franciaország és Németország között, mely a két állam teljes föderációjában nyilvánulna meg és amelynek kiegészítője lenne a haladéktalan és teljes katonai leszerelés.

3. Pénzügyi egység, vagyis közös valuta megteremtése, amelyet a Francia Bank és a Német Birodalmi Bank együttes aranykészletével biztosítanának.

Jellemző különben, hogy e megoldástól a többi államok sem idegenkednek, de a kollabo- rációhak ezt a három tervét csak akkor tartják megvalósíthatónak, ha előbb Németországban a szélsőséges pártok letörnek, tották el.

Süshsoh Berlinbe niasoti

Stimsón államtitkár szombaton délután öt órakor érkezett Berlinbe és az amerikai nagykövetségen szállt meg s hétfő délig marad Berlinben. Az angol miniszterek a külügyminisztérium közelében fekvő Kaiserhofban fognak lakni.

(London, julius 25.) Washingtonban hangoztatják. hogy Stimson amerikai külügyi államtitkár berlini utazása nincs kapcsolatban semmiféle kölesönakcióval. Ily akció a Nemzetközi

Fizetések Bankja által Berlinbe küldendő bizottság feladata lesz.

Az amerikai külügyi hivatal köreiben remélik, hogy a német pénzügyek várható stabilizálása után újabb Németországba irányuló tőkeáramlás indul meg, de elvárják a német birodalmi kormánytól, hogy folytatni fogja a márka leromlásának megakadályozására hivatott erélyes rendszabályok foganatosítását.

A közbirtokosságok szervezete különösen a Székelyföldön meggyökeresedett és eléggé be^ vált módja volt a faluk közös gazdálkodásának. Erdők és legelők jövedelmeztetése veit ez, még pedig a közös tulajdonosok elhatározása szerint, s igen sok helyen a falu mezei határának is közös elvek szerinti művelése.

Az állattenyésztés e közbirtokosság! rendszer alapján kellő lendülettel folyhatott és mindenki számára gazdálkodó biztonságot és folytonosságot jelentett. A fatermelésnek is olyan lehetőséget nyújtott, hogy a mai nemzedék a maga házi és építtető szükségletét elláthatta, sőt sokhelyt nagymérvű kereskedelem is kifejlődhetett; deíámellétt tervező gond volt arra is, hogy az erdőkincsek a jövő nemzedék számára is megmaradjanak, vagy utánanőjenek.

A közbirtokoK-ági rendszer igy gazdasági alapja volt a székely faluk megélhetésének. A közös gazdálkodás mintegy önmaga termelte ki magából az ellenőrzést, de egyúttal a szegényekre gondoló segítő irányzatot is. A birtoktalanok- nak is módot nyújtott állatok tartására, pásztorív odó és favágó munkára. Ha pedig tűz veszedelem. vagy egyéb elemi csapás pusztított, akkor is a közbirtokosság jött az első segéllyel.

Amellett a közművelődési érdekek is ebben n közbirtekossági rendszerben kellően megkap ták a maguk támogatását cs pártolását. Az egyhazak cs iskolák a közbirtokosság jövedelmeiből kaptak kisegítést. Templomok építése, iskolák építése többnyire ezekből a jövedelmekből tudott kitelni. Ha olvasókört, ha szövetkezetét kellett létesíteni, akkor is Jég főbb alapítóként a közbirtokosság szerepelt;-. '

A falu auyagi. es szellemi előhaladása igy a kösbirtokossági rendszerben kapta és kaphatta a legbővebb táplálékát. A jövő is a közbirtokosságok hivatásának ilyen irányban való mind erősebb kifejlődése felé mutatott.

Ha itt-ott bajok és önző kiütközések mutatkoztak is, azok tobnyire idegen tőkék fertőző befolyásaira történtek, mely tőkék igen gyorsan mobilizálni akarták a közbirtokosságok javait. Azonban a közös tulajdon érzése belső ellensúlyozással tudta leszerelni az önző törekvéseket., s azonkívül jóindulatú volt a közigazgatási felügyelet is, mely a bajok orvoslásának mindig megtalálta a módját.

így volt a múltban.

Egy évtized óta azonban a Székelyföld köz- birtokossági rendszerére nagyon ráfeküdt a kívülről való diktálás. A faluk gazdasági önkormányzatát mind jobban elveszi a felülről való paraucsolás. Emiatt a maguk jövedelmeinek a maguk iskoláira fordítása is tilos és bevételeiket állami pénztárakba kell küldeniük.

Persze igy a falu társadalmi, közművelődési és gazdasági fejlődéséért a közbirtokosság igen keveset tehet, vagy nagyon is kerülő utakon jut hozzá, hogy valamit tehessen. Az idegen tőke panamázó beavatkozásai heljmtt most hatalmaskodó urak beavatkozásai jelentkeznek, kik a közbirtokosságoktól maguknak külön szolgáltatásokat várnak. Ha pedig nem kapnak ilyen szolgáltatásokat, akkor kész az üldöztetés a közbirtokosságok ellen.

Megjelent már az a magasabb hatósági tervezés is, hogy a közbirtokosságokat teljesen állami kézbe kell venni. A falu közös tulajdonosainak a célszerű és maguk szüksége szerint igazodó gazdálkodását föl kell cserélni hivatalnokok gazdálkodásával. Nyilvánvaló, hogy ez a terv népellenes.

Ha a közbirtokossági gazdálkodásban esetleg hibák mutatkoznak is, azt a népnek még erősebb befolyásával, az önellenőrzés tökéletesbitésével kell kiküszöbölni. És nem hivatalnokuraloiumai, mely esetleg jóindulatú akarhat lenni, de mégse tud az lenni, mert a falutól távol nem crtjiet a falu dolgaihoz.

Azonban ezúttal a kérdést ebben a tekintetben nem részletezzük tovább. Csak rámutatunk Csikmegye falvai közül két közbirtokosságnak

az esetére.

Az egyik Csikszentdomokos. Ennek a közbirtokossága közel három millió lejnyi erdőalapját betette egy volt prefektusnak a hirtelen alapított román bankjába. A betevés azért történt, mert a volt prefektus az ö politikai és hatalmi jövőjével biztatta a közbirtokosságot, hogy az ő bankjában nagyszerűen fog forogni a falusiak pénze. És most a napokban e bank ellen tekintélyes román érdekeltségek csődöt kértek. A folytatást és ebben a közbirtokossági pénzek sorsát el lehet képzelni.

A másik eset a esikkarcfalvi közbirtokosságé. A közbirtokosságnak itt is volt erdőeladásból pénze, körülbelül négy millió. A mostan dúló hitelválság a falu ezernél több gazdájára rászakadt. A közbirtokosság az egész gazdatársadalmon segíteni akarván, pénzét kölcsönökben kiadta a gazdáknak. Bizonyára a közbirtokossá gok gazdasági és társadalmi hivatásához méltó okosság és jóság volt ebben a cselekedetben.

Mégis mi történt? Ugyanaz a volt prefektus, aki bankot alapított, s ahhoz a közbirtokosságok pénzét hajszolta, egyik felhajtó iával bűnvádi följelentést tétetett a, esikkarcfalvi közbirtokosság ellen. És a bűnvádi eljárás ürügyével interiuiárbizottságot neveztetett ki a közbirto kossá gr a, s uj vezetőnek a maga fölhajtóját helyeztette oda. A volt prefektus ügyvéd is lévén, most egyszerre ezer felmondást küldött a falu gazdáinak és perli őket a közbirtokosság által adott kölcsönért.

Igen valószínűen feltehetjük, hogy amenynyiben a esikkarcfalviak a volt prefektus ügyvéd ur bankjába tették volna a pénzüket, se bűnvádi eljárás nem volna ellegük, se a perek özönét nem zúdította volna rájuk. De ettől eltekintve mégis furcsa, hogy a esikszentdömo- kosiak az állampénztár helyett a volt prefektus ur délibábos ingásu bankjába tehették a pénzüket, de a karcfalviaknak nem volt szabad a saját gazdáik biztos és becsületes kezébe kamatos kölcsönként a közbirtokossági pénzt odaadni, s ezzel a falu gazdasági válságán enyhíteni. És mégis furcsa, hogy ugyanaz a volt prefektus, aki bankjával elherdálta az egyik falu pénzét, ugyanaz üldözés alá vétetheti és perekkel fenyegetheti azt a másik falut, mely nem dőlt az ő bankja karjába.

Ez a furcsaság igen jellemző színben tünteti fel, hogy a székelyföldi közbirtokosságokat milyen hatalmaskodások éhsége veszi körül. Vagy beledőlnek a székelyek közé kiránduló uj alapítók hálójába, vagy perek özönével riasztják el őket attól, hogy magukon becsületesen és okosan segíteni tudjanak. így vész el a reménye is annak, hogy a közbirtokosságok a Székelyföldön a falvak anyagi és szellemi előhaladásanak olyan jó tényezői lehessenek, amilyenek legalább a múltban voltak.

Semmiesetre se helyi kicsiny falusi ügyek ezek. A magyar falusi nép nyomorba jutásának ilyen esetekben, ilyen kiélő ráfekvésekben és szipolyozásokban van a gyökere. Fel kell figyelnie ezekre az egész magyarságnak. És egyetemes fellépés dobbanásával tennie is kell róla, hogy a közbirtokosságok rendszerét a faluk javára megmentse.' (P.)