Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-02 / 146. szám
XIV. EVP. u$. SZÁM. 8ST3^'<^.^ya"r^r3 Tizenöt család követeli magának Tranciaország élő Tíévtekn Tjősét Tizenhárom év óta nem tudják megáfíapitani egy elmedet eg francia katona személyazonosságát . (Párizs, junius 30.) Még a világháború dúlt, amikor 1918 február 1-én Németországból ha- difogolyszállitmány érkezett Franciaországba. A hadifoglyok között hat francia katona volt, akik egyrészt a légnyomástól, másrészt a kiáltott viszontagságoktól megőrültek. Mind a hat személyazonossági irat nélkül érkezett meg, nem tudták egyikről sem, hogy honnan származik', mi a neve, hol vannak hozzátartozói. A hatóság azonnal hozzálátott, hogy a hat sze- refacsétlen katonának személyazonosságát fel derítse és az öt esetben sikerült is. Öt francia katonának a hozzátartozóit kétséget kizáróan meg lehetett állapítani. A hatodik azonban még ma is teljesen ismeretlen. Tizenhárom év mult el azóta és ennek a hatodik francia katonának a személy- azonosságát még mindig nem ismerik. Ennek a katonának sem volt semmiféle igazoló irata, amikor Németországból megérkezett csak egy számmal volt ellátva: ő volt a No. 13. A katona semmire sem emlékezett, a hozzáintézett kérdésre értelmetlen választ adott s bár időközönként önmagától különböző szavakat mondogatott, sohasem jöttek rá arra, hogy ki ez a katona. Jelentkezik az anya. . A szerencsétlen francia időközönként eleji egyes szavakat. Egyszer azt mondja: Vichy. Öt percen beliit háromszor megismételte: Vichy, Vichy, Vichy. Ebből arra következtették! hogy valószínűleg Vichyből származik. Majd neveket is emlege tett. így többször is kimondta: Mangin. Ezt a nevet: Anthelme. Ugyancsak többször'hallatta Erre azt mondták, hogy valószínűleg. Antiiéi me Mangin Vichyből származó egyénnel azonos. De ez csak feltevés volt és az is maradt, mert a város ilyennovii egyénről nem tudott semmit. Fényképét az újságok többször közölték, az esetet megírták, de senki sem jelentkezett. Az összes községekben hirdetést tettek koz zé, mindenhova elküldték a fényképét és így remélték, hogy valaki mégis csak ráismer. És tényleg. Rodezban egy öreg asszony, amikor a fényképet meglátta, fejéhez forgott és sírva kiáltotta: Ez az én fiam. Az .asszonyt Vayssettesiiek hívták, fia még Üllőben eltűnt, később holtnak nyilvánították. Most ráismerni vélt a szerencsétlen elmebetegben a fiara. Nem sokat habozott. Vonatra ült, hogy két szemével győződjék meg az igazságról. Amikor az öreg asszony az elmebetegek meBhelyére érkezett, örömmel fogadták, meri remélték, ha tényleg az anyja a szerencsében katonának, akkor az öreg asszony megpillantása olyan lelki megrázkódtatást idéz elő, hogy esetleg az amnéziából teljesen kigyógyul. Sziv- szorongva lesték a hatást, amikor az asszonyt bevezették a szobába, ahol az ismeretlen kato na tartózkodott. Az aszony lassan, el fogód va közeledett a beteghez, aki semmitmondó, üres szemekkel nézett rá. Egy pillanatig az öreg asszonyon felejtette a szemét, de aztán megint maga elé meredt és szól lan maradt. Nem volt semmi hatása az asszony megjelenésének. Mégis az asszony szemtől-szembe állva az ismeretlen beteggel, most is határozottan felismerte a fiát. Bonyodalmak támadnak. A hatóság már örült, hogy vcgiil mégis csak sikerült, ha nem is kétséget kizáróan, az ismeretien katonának a személyazonosságát megállapítani. Azonban csakhamar bonyodalmak támadtak. Az országba szerteszét küldött fényképek nyomán többen jelentkeztek, akik szemtől-szemben akarták látni az ismeretlent, hogy megállapítsák, nem az ö hozzátartozó juk-e. Másodszor megint egy asszony jelentkezett, de ez már fiatal volt, aki a férjét kereste. Csodálatosképpen az ismeretlenben ö is felismerte a férjét, A bonyodalom csakhamar növekedett, mert mások is maguknak követelték az ismeretlen katonát. Rövid idő alatt nem kevesebb, mint 15 család jelentkezett, amelyeknek tagjai ugyancsak felismerték az ismeretlen betegei. Legutóbb az ismeretlen katona személyazo nosságának megállapítása körül újabb esemény történt. Megint jelentkezett egy öreg asszony és az a rodezi ápoltban felismerte a fiát. Ennek az megindultak Bukarestben a csíki magán|avak ügyében a tárgyalások (Csíkszereda, junius 30. A Keleti Újság tudósitójától.) Annakidején részletesen beszámoltunk arról, hogy a Csíki Magán javak ügyében a Népszövetség illetékes bizottságában, Gépiben lefolytatott tárgyalások sorrendjén a román kormány időhaladékot kért és kapott s ünnepélyesen kijelentette, hogy az őszi ülés szakig közvetlen tárgyalások utján kívánja a kérdést rendezni. A román külügyminisztérium c hó 19-érc küldötte szét a tárgyalások megkezdését jelző idézőit mindazoknak, akik a népszövetségi panaszt a Magán javak nevében aláírták. Ennek következtében a tárgyaláson megjelentek a Magánjavak tagjai, dr. Györgypál Domokos ny. kormánybiztos, dr. Bocskor Béla ny. vm. tiszti főügyész, dr. László Dezső volt képviselő, ügyvéd és dr. Gaál Endre, akik a külit^jmi- nisztérium részéről delegált hatos bizottsággal jöttek össze fentemlitett napon. Ez az összejövetel n kölcsönös bemutatkozás jegyében folyt le s á tárgyaló felek csak arra vonatkozólag,jutottak megállapodásra, hogy a tárgyalásinkat, természetesen még az őszi népszövetségi ülésszak megkezdése előtt, alkalmasabb időbért folytatják le- J r . Kölcsönös határozatba ment ezen értekezleten az is, hogy a tárgyalásról a sajtó számára semmiféle értesítést nem adnak ki és azt bizalmasnak deklarálják. ESY-E6Y Mö 260 OiPfll •djKÜü 1.k i. A hd v* 8 ÚJ KÖTET E6V-E0V no 269 OLDAL >e> Gye*«'«’* *”fctfbel Kaphaták: a Kelet: U|ság köayvosztáiyában Cluí-Koiozsvát, Piaţa Unirii (Főtér) 4 szám. asszonynak most már azonban bizonyítéka is volt, mert a hadbavonult fiáról készített fénykép erősen hasonlít az ismeretlen katonához. A’ fénykép után ítélve, tényleg azt lehet mondani, hogy az újonnan jelentkező asszonynak fiával azonos az ismeretlen katona. Természetes azonban az is, hogy az ismeretlen katona nem egészen hasonlít a fényképhez, mert hiszen a fény- képfelvétel óta több mint 15 év telt el. Az ismeretlen elmebeteg most kopasz, a bajuszát máskép hordja, arckifejezése megváltozott, úgy, hogy azt is lehet vitatni, hogy a hasonlóság az ismeretlen katona és a fénykép között tényleg meg van, azonban az mégsem döntő bizonyíték. Az újonnan jelentkezett anya azonban nem hagyja annyiban a dolgot és perre kerül az ügy. Keresetet indított a nyugdijminisztérium ellen, hogy állapítsák meg, hogy a rodezi tébolydában ápolt katona az ö fia. A per elé egész Franciaország kíváncsian néz, mert az orvosszakértőknek kell kimondani a döntő szót. A zágrábi merénylet-perben két halálos ítéletet hozott a törvényszék (Zágráb, junins 30.) Harminchét napi főtár- gyalás után a törvényszék kedden fejezte be. annak a huszonhárom vádlottnak ügyében a főtárgyalást, akiket Schlegel zágrábi főszerkesztő, Kremski és Keca rendőrtisztviselők meggyilkolásával, hidak és hatósági közegek elleni merényletekkel és ilyen merényletek terveivel vádoltak. A bíróság kél vádlottat, Salinoviosot és Soldint halálra ítélte, a többieket pedig húsz évtől másfél évig terjedő kényszermunkával sújtotta, nyolcat pedig felmentett.
