Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-11 / 154. szám

X/F. evw. 154. SZU* «• Százötven milliót keresett a román állam a volt magyar tisztviselőkön, akiknek nyugdíjjogosultságát most problématikussá akarják tenni (Kolozsvár, julius 9.) Az impériumváltozás után közel 30.000 képzett magyar hivatalnok maradt kenyér nélkül. Családtagjaikkal együtt a százötvenezret is meghaladták. Sem állás, sem nyugdíj. 1921-ben az averescanus kormány minisztertanácsi határozatot hozott, amelyben lehetővé tette a magyar hivatalnokoknak az eskü letételét és a nyugdíjasok illetményeinek kiutalását. Ezt a határozatot Argetoianu Con­stantin, a jelenlegi belügyminiszter is aláírta, aki hasonló minőségben tagja volt az averescá- nus kormánynak. A kormányintézkedés annak ellenére, hogy humánus jeszavakat hangozta­tott, mégis inkább a külföldnek készült. Doku­mentumnak, hogy milyen liberális szellem ve­zeti Romámia kormányát magyar alattvalóival szemben. A tisztviselők csekély részét vissza is vették, de a. nyugdijkiutalásról megfeledkeztek. Ekkor vette kezdetét a magyar hivatalnokok kálváriája, amely többezer magyar egziszten­ciát a sir szélére sodort. Idézzük vissza pár pillanatra azt a nyomo­rúságot. A magyar uraom nem ismerte a tiszt­viselők törvénytelen utón való meggazdagodá­sát. Tehát nem volt semmiféle vagyonuk. Laká­sukból kilakoltatták őket. Fizetést nem kaptak, gyermekeik taníttatását félbe kellett szak ha­ntok. Ennek a tragikus helyzetnek kézzel fog­ható eredményeképpen számos magyar csa­ládfő öngyilkosságot követett el, a hivatalno­kok cgyrészét a nyomorúság és a nélkü­lözések a koporsóba üldözték. Gyerme­keik természetesen nem részesülhettek abban a nevelésben, amely később eg­zisztenciájukat biztosítható vblna. A magyarság reprezentánsai hiába interve niáltak, mert legfeljebb csak Ígéretekkel térhet­tek haza Bukarestből. 1929-ben végre a nemzeti parasztpárti kor­mány s különösképpen Boila Romulus dr. ko­lozsvári egyetemi tanár a szenátus alelnöke megtörte a hatalmi tényezőknek a kisebbségek­kel szemben való cinizmusát és nemtörődömsé­gét. Törvénytervezetet szavaztak meg, amelynek 8-ik paragrafusa a következőket tartalmazta: — Az általános nyugdíjtörvény 105-ik sza­kaszának első bekezdésében foglalt rendelkezé­sek felfüggesztésével az egyesített területeknek mindazok a köztisztviselői, akik abban az idő­pontban, amikor a román hatóságok az ezeken a területekéig, működő idegen adminisztrációs intézményeket átvették, nem tették le a hűség- esküt a román államnak, beirandók a nyugdíj listába. Vagy pedig támogatást fognak kapui azokban a nyugdíjtörvényekben és szabályzatok ban feltüntetett összegek és feltételek szerint, amelyek ezeken a területeken abban az időpont­ban voltak érvényben, amikor kiléptek a szol gálatból, ha nem optáltak idegen állampolgár Ságért, állandóan román állampolgárok voltai és most is azok, az országban laknak és leteszik a hűség esküt. A hüségesküt a törvény kihirdetésétől szó mitott hat hónapon belül kelletett letenni. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy ez a törvény nagyon csekély összeget biztosított a magyar esküt nem tett tisztviselőknek. Ennek ellenére azonban mégis örömmel üdvözöltük a 8-ik paragrafust, mivel egyik sérelmünk rész­beni orvoslását jelentette. Jelentkeztek is életle­hetőségeitől megfosztott magyar hivatalnokok, de már ekkor nagyon kevesen voltak. Mintegy hétezer emberre tehető az eskütételre megje­lentek száma. A központi nyugdíjintézet meg­kezdte működését és meglehetős tempóban le is tárgyalt néhányat a nyugdijkérvények közül. A bukaresti soviniszta sajtó ebben az időpont­ban történetesen anyaghiányban szenvedhetett, mert jobb témák hijján kikezdte az esküt nem tett magyar tisztviselők nyugdíjügyét s azóta szakdatlan pergőtűz alá vette úgy Boila Ro mulus dr.-t, mint a magyar tisztviselőket. Ko moly argumentumok hijján Boila dr.-t azzal vádolták, hogy milliárdokat osztogatott szét az „irreden­ta''' tisztviselők között, akik az ország „halálos“ ellenségei. Az újságírói felelőtlenség és az az elvakult sovinizmus, amely a nemzeti gondolatnak még csak azokon a szűk keretein belül mozog, ahol nem ismerik el más népek életjogait, nagyon szép eredményt mutathat fel. Úgyszólván a? egész román közvéleményt a kisebbségek ellen és Boila Romulus dr. ellen hangolták, azt köve telve, hogy szüntessék he a további nyugdíj kiutalásokat. Mégsem tételezhettük fel. hogy akad kormány Romániában, amely beugrik az ilyen sötét-hátterű sajtókampányoknak és a nyugdíjügyek elintézését egyszerűen beszünteti. Hetek óta azonban a kormánypárti sajtó újból ezzel a követeléssel áll elő. ügy látszik, a kor­mány figyelembe vette a soviniszta elemek kö­veteléseit, mert hivatalos helyekről olyan hírek kerültek forgalomba, ame­lyek az eddig el nem intézett kéréseknek olyan formán való megoldásáról beszél, hogy a már likvidált ügyek után csak az alap­nyugdijat fizetik, a megoldásra várók pedig semmit sem kapnak. Aktuális most idézni Boila Romulus dr.- nak egy régebbi nyilatkozatát, amely igy hang­zik: „A magyar tisztviselők működésük alatt je­lentékeny öszegeket fizettek be a magyar ál­lam nyugdíjalapjába. Románia 14 millió arany­koronát vagyis 280 millió lejt kapott a nyugdíj­ügyek rendezésére. Az eddig kifizetett összeg alig haladja meg a 30 millió lejt és az ezután kiutalandó összeg viszont maximum 8 millió lej lehet. Boila szerint a roméin állam pontosan százötvenmil­lió lejt keresett az esküt nem tett magyar nyugdíjasok bőrén. A közlemény azt is megemlíti, hogy a Népszö­vetség 1929-iki őszi ülésén gratuláltak Romá­niának, amiért ezt a kényes kérdést megoldotta. íme, milyen a valójában az esküt nem tett magyar tisztviselők nyugdíjügye. Azt hangoz­tatták, hogy a román állam milliárdjait emészti fel az a nehány magyar tisztviselő, amikor ép­pen ellenkezőleg Románia 150 millió lejhez ju­tott ezen a réven. Ami viszont az iigy jogi ré­szét illeti, a kormánynak nincsenek birtokában a szükséges alkotmányos eszközök, amelyekkel az ügy további likvidálását és az összegek redu­kálását keresztülvihetne, most mindazok a t iszt­viselők, akik kérvényüket benyújtották és akik­nek már sikerült kivivniok azt a csekély össze­get, szerzett joggal bírnak, amit törvényes utón nem lehet megsemmisíteni. Ha tehát a kormány lépéseket tenne a volt magyar tisztviselők jogainak megsemmisítésé­re, meg von rá a mód, hogy a magyarság tör­vényes fórumok utján érvénytelenítse a jog­fosztást. A fascista sajtó a konkordátum felbontásával fenyegeti a Vatikánt (Róma, julius 9.) A Messagero cinni olasz lap azt Írja, hogy Olaszország és a Vatikán kö­zött a konfliktust másképen nem lehet elintéz­ni, csak azzal a radikális lépéssel, ha az olasz kormány felbontja a konkordátumot. A faseis- ták azt a célt, hogy a konkordátum utján ki építsék a békét az egyház és az állam között. nem tudták elérni. A katolikus akciónak hatá­rozottan poliţikai színezete van és kétségtele­nül a mostani rendszer ellen irányul. A fascis- ták meg vannak győződve arról — Írja a Mes­sagero — hogy az igazság az ők oldalukon van és a felelősséget a további eseményekért már most áthárítják a Szentszékre. rfWWWNA^VWVWv^/ V^'VWVA/WNAAAA/ViWWA/WWWWWW, Acsikmegyei elbocsátott vasutasok ügyében a Magyar Párt tagozata megkezdte az adatgyűjtést és egyéneekfot Indít porokét (Csíkszereda, julius 9.) A magyar vasuta­sok tömeges elbocsátása Csikót sem kímélte meg, száznál több magyar vasutas szenvedi azt a kálváriát, amelyet a hatalmi önkény ezekkel a családos, 20—30 évi szolgálattal rendelkező vasutasokkal járat. Egyszerű, minden szerzett jogot, felrugó, szűkszavú pár sor alapján bocsá­tottak el kipróbált, lelkiismeretes, kötelesség­teljesítő embereket, azért, mert mint fűtők, mozdonyvezetők és kisebb vasutasok nem be szelik a klasszikus román nyelvet úgy, mint Iörga, vagy a teljhatalmú CFR vezérigazgató. A Magyar Párt itteni tagozata már meg­kezdte a szerencséi len, máról holnapra kidobott vasutasok nevében az adatgyűjtést és egyéndn- k\nt támadja meg a vasutigazgalóságot azon az alapon, hogy véglegesített közalkalmazottal állásából nem lehet minden elfogadható inda- jkolás nélkül, fegyelmi eljárás mellőzésével, tá­ti uhu t. NYÍL A nyomdatechnika szenzációja! igy teljes regény min, en héten ! 5 leiért EDDIG MEGJELENT: 1-sősz.: Erdős Renée: Őszi kaland Fi­renzében. 2-ik szánt: Sásdi Sán­dor : A kétéletü ember. 3-ik sz.: Dánielné Lengyel Laura : Boni­fác és Ursula. 4-ik szám : Pin­tér Ferenc : Aki regényt talált. Minden számban a teljes regé­nyen kívül érdekes tudnivalók és keresztrejtvény. — Egy tel­jes regény hetenként 5 lei. — Küldjön be bélyegben 20 leit a Keleti Újság könyvosziályá- hor (Cluj-Kolozsvár, P. Unirii Főtér 4 szám) és megküldjük az eddig megjelent 4 regényt. . t

Next

/
Thumbnails
Contents