Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)
1931-06-08 / 127. szám
tulajdonosa nyilatkozik a STANDARD MOTOR OlL-ról "TF" EVÉS városban talál unt olyan kiváló autóbuszvonalat, mint amilyen a bukaresti taxico-társa- ságé. A szolgálat gyors, az ülőhelyek kényelmesek, az alkalmazottak udvariasak. Hogy il yen szolgálatot teremtsen, a társaságnak természetesen jelentékeny tokét kellett ezen autóbuszokba invesztálnia. Mint minden jó kereskedő, a vállalat igazgatói is arra törekszenek, bogy ezen autóbuszok Ezen bidont Amerikában töltötték és pecsételték le. A romániai autósok ugyanazt a tiszta olajat kapják, mint amely az amerikai autótulajdonosoknak áll rendelkezésére. % teljesítőképesség maximumát nyújtsák a legalacsonyabb üzemköltség és a legkisebb amortizáció mellettíme Friedmann ur nyilatkozata az autóolajokról általában és a ,57 ANDARD “ olajról különösen: „A legnagyobb Liba, amelyet az autó tulajdonosa elkövetbet, a silány minőségű olaj használata. A nyersolajat a legnagyobb figyelemmel, tudományos módszerek szerint kell rafinálni, bogy olyan autóolajjá váljon, amely megakadályozza a motor mozgó alkatrészeinek a veszedelmes súrlódását. A Standard Oil Company of New-Jerscy hatalmas erőforrásaival és modern rafinériáival olyan olajat produkált, amely még a legkényesebb igényeket is kielégíti”. STANDARD MOTOR OIL Vezérképviselet Románia számára: STANDARD AGENŢIA AMERICANĂ STAMPAI Calea Victoriei, 126 — Bucureşti Milliârdok boszorkánylánca Floridában A Florida boom 1D21 tavaszán kezdődött Miamiban. A városkának akkoriban harmincezer polgára volt, a nevével azonban hirtelen megtelt egész Amerika. Egy bizonyos Mr. Flagler, aki azóta Amerikászérte hires emberré vált, óriási földterületeket tartott a kezében a városka környékén és azokat mind magasabb árakon adta el. Más nagyvállalkozók is belevágtak az üzletbe és hasonlóan jártak el. Voltak emberek, akik eladtak egy kis darab földet háromezer dollárért, mert hosszas habozás után biztosra vették, hogy már nem akadhat olyan bolond, aki többet adna érte. A „boom“ aaomban tovább tartott. A vállalkozó visszavásárolta ugyanazt a kis darab földet hatezer dollárért és néhány nap múlva megint eladta tizenkétezerért. Egy esikágói orvosnak olyan szerencséje volt, hogy a felesége kis telket örökölt az apjától a mexikói öböl partján. Annakidején négyszáz dollárba került ez a földdarab, természetesen senki sem törődött vele, évok hossza során át fölverte a gyom és a gaz. Az orvos felesége a földárak emelkedésének idején Floridába utazott. Nem tudom, hogy különösebben értett-e az üzleti ügyekhez és ki tudta-e használni a helyzet összes előnyeit, mindenesetre sikerült neki hatszázezer dollárt kihozni a négyszáz dollárért vásárolt kis telekből. Florida négy vagy öt éven át a telepesek és a spekulánsok paradicsoma volt. A nagy tömegek viharosan érdeklődtek a Florida-üzlet iránt, az amerikai pénzpiac már-anár közel állt a megőrüléshez. Az árak mind tovább és tovább emelkedtek, minden talpalatnyi földét araimyial mértek föl. Nincs is olyan európai példa, amelyre hivatkozni lehetne ezeknek az eseményeknek megértéséhez. A kistőkések, az ötszáz vagy ezer dollárral rendelkező bankhivatalnokok és lateincrek tömegesen tódultak Floridába, valamennyien telkekkel akartak spekulálni, részvényeket jegyeztek épitő részvénytársaságok, gyümölcstermelő vállalatok és áruházak, hajóstár- saságok és autóügynökségek létesítésénél, természetesen valamennyien abban a reményben, hogy egyik napról a másikra meggazdagodnak és felküzdik magukat a tőzsde diktátorainak sorába. Milliók — homokzátonyokért Sokai beszélnek ezekben az években egy emberről, aki évről évre elutazott a délvidékre halászni és a Florida boom idején kijelentette, hogy egyetlen fillért sem fog a spekulációba befektetni. — .Van egy kis darab földem Sarasotanál, tiszta homok az egész — mondogatta. — Értéke nincs, de nagyon jó hargászóhely. 1924- ben, mikor megérkezett szokásos nyári szabadságára, már ötvenezer dollárt ajánlottak a homokjáért, de alig felelt az ajánlatra, akkor is csak annyit, hogy a horgászás többet ér neki. Mire a szabadság véget ért, jelentékenyen megváltozott a helyzet. Kétszázezer dolláros vételi ajánlatot és a derék ember ezért az összegért már lemondott a horgászat örömeiről. 1925 nyarán Miami környékén a földárak már olyan fantasztikusan magasak voltak, hogy a további emelkedést mindenki lehetetlennek tartotta. Ebben az időben ajánlat érkezett Florida állam kormányzójához egy bizonyos, addig teljesen ismeretlen detroiti polgár, Mr. Henderson részéről, aki ezemégyszáz acres földet akart vásárolni a környéken. Utánanéztek az ügynek és nagy csodálkozással látták, hogy az a földrajzi szélességi és hosszúsági fokok szerint pontosan meghatározott terület, amelyre az ajánlata vonatkozik, egyáltalán nem szerepel a térképen. Az egész ezemégyszáz acres a Bis- eayne Bay, a Miami előtti kis tengeröböl egyik része. Természetesen figyelmeztették az ajánlattevőt erre a körülményre, miután azonban megmaradt ajánlata mellett, tovább nem törődtek a különböző körülményekkel és teljesítették a kívánságát. Amerikában mindenki elköltheti pénzét akár a legőrültebb módon is, senki sem fogja megakadályozni. Florida állam kormányzósága eladott Mr. Henderaomnak az 5 határozott kívánságára ezer- négyszáz acres tengervizet vagy tengert, óvatosságból azonban az eredetileg ajánlott tizdolláros ár helyett seresként száz dollárt kértek tőle. Mr. Henderson egy pillanatig sem habozott, hanem kiállította a százmegyvem- ezer doll áros csekket. Mr. Henderson nagyon jól tudta, mit csinál. A területen, amelyet megvásárolt, mindössze két-három méter magasan állt a viz, az amerikai mérnökök számára gyermekjáték volt a területet feltölteni Az általa megvásárolt földdarab most a hires Beach, Miami tulajdonképpeni fürdőstrandja, amelyen az óriási luxusszállodák állnak. A detroiti ember tízezer dollárért adott el egy acres földet, tehát százszoros áron. Két évig tartott, mág a boom Miamiból eljutott Tampa-ig. Ez a városka akkorihan még olyan ismeretlen veit. hogy a híres Henry Flagler az újonnan épült Tampa Bay hotel megnyitásának ünnepén azt kérdezte: Hol van tulajdonképpen Tampa? A szálloda építője büszkén felelte: Csak menjen a tömeg után! A tampai kikötő akkoriban mocsaras homokzátonyok vidéke volt, teljesen értéktelen és hajóskapitányok körében rosszhirü vidék. Egy bizonyos Mr. Dawis ugyanazt csinálta itt, amit Mr. Honderson a Biscayne Bay-ben. Feltöltötte az alacsony tengeröblöt és paradicsomot teremtett rajta, hamisítatlan amerikai paradicsomot, illatos kertekkel, mesébe illő világítási effektusokkal, óriási arányú szállodákkal, amerikai Ízléssel szaturált mór stílusban építve, úszómedencékkel, klubbokltal, Musik Hallókkal és az elképzelhető legnagyobb fényűzéssel. A szúnyogokkal tolt, szegényes mangrove-bozót helyén az Amerikai Egyesült Államok legszebb, legfényesebb és legegészségesebb nyaralóhelyét építette föl. Barátai lebeszélték a vállallko- zásról, maga Tampa városa nem volt hajlandó uj hidat építeni a szárazföld és a sziget között, annyira nem bíztak a vállalkozás jövőjében. A milliárdosok szigete. Mr. Davis, a yankeek legmakacsabb típusából való ' és amit egyszer a fejébe vesz, azt keresztül is viszi. Fölhívást bocsátott ki a Dawis-sziget részvényeinek jegyzésére. 1924 októberében valósággal megrohanták irodáját a részvényjegyzők. A szó szoros értelmében órák hosz- szat álltak az ajtaja előtt az emberek, pénzzel a kezükben, hogy a részvényjegyzéshez hozzájussanak. Harminc órával az aláírási iv kibocsátása után már rendelkezésre állt hárommillió dollár. Ebben az időben még tarajos hullámokat vert a szél a jövendő Dawis-sziget fölött a tengerben. Nyolc hónappal később már készen állt a Dawis-sziget és azon egy tucat téli tartózkodásra is berendezett villa, egy csomó teniszpálya, szálloda és néhány csinos kis pavilion, a milliárdosok szigete létrejött. Már kertek virultak, madarak csicseregtek, autók robogtak, az emberi találékonyság elragadott egy darab földet o tengertől és mohó vággyal vetette rá magát. Akkoriban olyan nagy jelentőséget tulajdonítottak a Dawis- szigeteknek, hogy huszonnégy óra alatt húszmillió dollár értékű csekk érkezett be á közönség köréből telekvásárlásokra a szigeten. Mindenki igyekezett legalább egy kis darab földet biztosítani magának, annyian voltak a jelentkezők, hegy nyolcmillió dollárt vissza kellett küldeni az elkeseredett vásárlóknak. A legjobb akarattal sem lehetett őket kielégíteni. A bukás. 1925. derekán kezdett elakadni a Florida-boom, ugyanekkor természetesen a Dawis-szigeien is lecsönde- sedíek az emberek. A földvásárlók első hulláma már kielégítést nyert, a még rendelkezésre álló területeket nagytőkések tartották kezükben, mint Henry Ford és olaj-
