Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)
1931-06-05 / 124. szám
wfTlsel«Kt BtH>*PE8j v TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24256—927. Clttj-Kolozsvib 1931 juntas 5 Péntek ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: I im 1390 lej, félévre 600 le], negyed évre 300 le), egy bóra 100 lej. Ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) Telefon: 5-08, 6-04, XIV. évSolyam 124-ik szám----------------------------mi---------------ELŐFIZETÉS MAGYAROKSZAGON : t évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévi* 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Tanúságot teszek Irta i Paál Árpád Huszonnégy éra alatt á,800.000-re nőtt meg a szavazók száma, hog^ a kormány kierőszakolja íőktsségéí. a kiseSit* pártok elrabolt szavazatai révén $régre megjeleni eşfy kormánykomműniké, amely 50 vármegye hivatalos „eredményeit“ közli s amelyiken a konnáuy SIÓ mandátumot ajándékoz önmagának — Világbotránnyá nőnek a székelyföldi urnabotrányok A képviselőválasztás előtti utolsó napon érkeztem le Udvarkelymegye északi felébe. Több községen áthaladtam; mindenütt ugyanazt az elfojtott némaságot találtam. Az emberek félve köszöntöttek, s elsurranó mellettem haladással gyorsan leadták: „Tessék vigyázni, mert most is úgy akarnak tenni, mint a mult liberális választáskor. minden magyarpárti bizalmi embert vagy jelöltet el akarnak fogni a csendőrök. Itt mindenki magyarpárti, de se programbeszédet e plakátot nem engedtek. Tilos olvasni még a magyar lapot is, azt is elkobozzák. Mi azért tudjuk mi a becsület, mi mások nem lehetünk, csak magyarok. Jártak itt román urak, de nem tudjuk, hogy kicsodák. ígértek mindent, szidták a magyarpártot, de mi csak hallgattunk, meri igen elvétették azok az urak, ha minket csak aféle butáknak tartottak, akik mindent elhi szünk. Isten áldja meg jó uram, mi is vigyá- zunk magára.“ És igy adtak tovább egymásnak minden kerülőnél, minden utcaszegleten igy kaptam uj meg uj utbaigazitást, hová lordul jak. hogy elkerüljem a csendőrökkel való ta lálkozást. Mindenütt ugyanaz a becsületes biztatás az ő hűségűkről. Késő este egy nagyobb községben zuhog: esőben várt a szomszédos községek tobS'fiata megbízottja, hogy ők a hegyek között biztos utón elkalauzolnak, hadd érjek idejében a sza vazó helyiségbe. Nem izentem ilyen szolgalat tévesek után. mégis vártak. A népnek is van külön rendőrszervezete, mely a maga dolgaira és embereire vigyázni akar, s mely a zuhog:' zápor elől se áll félre, hanem segítségre való készségével a viharban is kitart. Ilyen jólélekből való szolgálatkészségre mon dattam: „Jó emberek, én bujkálni nem akarok, mert a mi dolgunk nyílt és tiszta. Holnap hajnalban nyílt utón, szekérrel vagy autóval megyék a szavazó helyiségbe, itt van nálam a törvényszéki elnök engedélye. Ha mégse engednek be, akkor ezt nyíltan, a maguk szemeláttá ra kell hogy megcsinálják. És igy nyilvános ta nuságtételem lesz, hogy ellenünk törvénytelen választást akarnak végbevinni.“ Az emberek nagy nehezen nyugodtak bele, hogy hát legyen úgyMásnap aztán csakugyan az történt, hogy reggel félbat órától kezdve kilenc óráig kelleti küzködnöm Felsősófalva végén a kiállítót' csendőrökkel a továbbhaladás megengedéséért Egyik csendőrőrmester elvette tőlem a tői vényszéki igazolványomat, s hiába kértem visz- sza. Utóbb azt mondották a csendőrök, hogy csak a szavazásvezető biró rendeletére adhatják vissza az Írásomat, hát várjak arra. Vártam. Mikor a biró megérkezése hírét hallottam, újból jelentkeztem a csendőrvonalnál. Akkor azzal utasítottak vissza, hogy igazolványom hamis. Erre a járási főszolgabírót kerestem föl. hogy följelentést tegyek, illetve az ő hivatalos telefonján a választásvezető bírótól kérjek intézkedést. A főszolgabíró a szavazási helyiséggel meg is kapta a kapcsolatot, Írnoka az én fülem hallatára mondotta be a szavazási elnöknek az én panaszomat és kérésemet. Az igy teljesen hivatalos utón fölkért biró az intézkedést megtagadta. A főszolgabírótól olyan igazolványt kértem, mely személyazonosságomat bizonyítsa, s a szavazásvezető bíróhoz a csendőrkordonon keresztül átkelést engedjen. Megkaptam ezt az igazolványt. Ezzel újra megkíséreltem, hogy a szavazó helyiséghez jussak. Most már Felsősófalva végén újabb és száz lépéssel előbbre tolt csendörkülöuitmény fogadott. Az a főszolgabíró Írására kijelentette, hogy az se érvényes, Amint jelentettük, a három székely megyében, Udvarhelyen, Csikban, Háromszéken a kor- nány meghamisította a választási eredményeket. A legnagyobb eredményt csinálta magának a kormány Udvarhely megy ében s itt voltak a leggyalázatoeabbak azok az eszközök, amiket igénybe vettek. Tizenkétezer szavazatot Írtak a kormánypártnak a javára s mi bátrak vagyunk azt a felhívást intézni Iorga miniszterelnökhöz: állítson elő Udvarhelymegyéből olyan tizenkétezer embertől nyilatkozatot, akik vállalják azt, hogy a kormányra szavaztak. Ne tizenkettőt, állítson elő kétezret. Mert mi tudunk előállítani olyan tizenkétezer udvarhelymegyei választót, akik Isten és ember előtt vallják és állítják, hogy a Magyar Pártra adták le szavazataikat. De ha nem is ilyen számokban, de hasonló felelősséggel és hasonló biztonsággal szólhatunk más megyékről is. Mit gondol Iorga miniszterelnök, milyen gondolatokkal van eltelve az a nép, amely ilyen megbecstelenitést lát a saját szemével, a kormányról, kormányzási módszerről, hatalmi tekintélyről? Ha van földi igazság és hinni lehet benne, akkor az ilyen hatalmi ténykedésnek cl kell hogy jöjjön a megfelelő jutalma. Az a kormányzás, amely bűnben fogantatott, nem várható, hogy itt erkölcsi uralmat akarjon teremteni. Egyik szuronyos katona mondotta, egyszerű közlegény Udvarhelymegyében az egyik magyar jelöltnek: , — Uram, ne kérdezz, hogy miért csinálom, csak a Marinescu őrnagy aláírásával lehet ben- nebb haladnom. Ellenvetettem, hogy itt a szavazásvezető biró parancsol, s nem az őrnagy. A csendőrök erősködtek, hogy nekik a biró semmi. Hátha az autómmal mégis keresztülhatolnék, rám lőnének-e? — kérdeztem. Az egyik csendőr szomorúan szólott: „Uram, ne erőltesd a dolgot, ha mirajtunk átmégysz is. a másik vonalon úgyis lefognak, minket pedig szigorúan megbüntetnek. Nem állunk mi itt szívesen, de mit tegyünk, ez a parancs.“ A vége az lett a kísérletezésemnek, hogy szavazásra menő emberektől küldtem be a főszolgabirótól kapott igazolványomat, hadd juttassák a szavazásvezető biró elé. Azonban a következő csendőrvonalakon ezektől az emberektől is elszedték az újabb igazolványomat, őket magukat pedig visz- sza fordították. A szavazásról azonban szállingózva jöttek az emberek. Tőlük tudtam meg, hogy a szavazáson a birón és Írnokon kivül csak két liberálispárti kortes van ott a vezetőségben, bizalmieléggé szégyenlem, hogy Itt vagyok. Az egyszerű román katona szégyenli, hogy, olyan parancsot kell teljesítenie, ami ellen fellázad a katonazubbony alatt az emberi érzése és primitiv jogérzéke, de olyaD parancsot bel’, teljesítenie, amiért mint román ember nem vállalná a felelősséget. Hát azokban, akik felelősek e tényékért, nincsen annyi jogérzék, emberi érzés és politikai ösztön, mint az egyszerű katonában? , Az egyszerű ember is tudja, hogy ez nagy dolog, ami történt. Ez történelmi szégyen. Ilyen alapon akartak többséget szerezni annak a kormánynak, amely még ilyen eszközökkel sem tudta megerősíteni magát. Mert a szavazatok összeszámlálásábóí s a választási kartellek felbomlásából sehogy sem jön ki az a parlamenti többség, amire minden kormánynak szüksége volna. A kormány ragályos betegnek nyilvánította a székely falvak egy részét, hogy ezen a cimen zárja be a választók ezreit a házakba a választás napjára. Csak mindenre kapható elvetemült emberek agyában születhetik ilyen aljas alvilági terv, aminek gyalázata nem a becsületes népet fertőzi meg. Az a nép egészséges és amit vele müveitek, csak erősiti az áldott egészségét, a ragályos betegségben a kormány szenved. A gyalázatot nem lehet rákenni az ártatlan népre. Ezek után legalább is igen naiv ember az, aki ettől a kormánytól még valami jót is remél. (Folytatása a második oldalon.) férfi nincs senki, csendőrök segédkeznek a szavazólapok kiosztásában és beszedésében, a szavazólapokat nem az urnába teszik, hanem az asztal közepére gyűjtik. „Uram, tiszta csúfság, amit velünk végbevisznek“ — mondotta az egyik jó ember. A másik meg lemondó hangon, s elkeserédve zudult fel: „Minek is hajkurász- nak bennünket ide, hiábavaló minden, hiszen itt nemcsak a szavazatunkat, de a becsületünket is ellopják.“ Ahogyan velem történt, ugyanúgy volt más szavazókörökben. Mindenütt kizárták a választási ellenőrzést. Történt pedig azért, mert sehol nem volt a kormánynak még csak hivő csoportja se. Sehol de sehol kormánypárti megnyilatkozást nem hallottam, pedig ott mozogtam az emberek között. Ahol a falukon végigmentem, sehol semmi szó a kormány iránti közhangulatból, csak mind a magyarpárt melletti hitvallás. A magyarpárti plakátot eltiltották, s a magyarpárt jelei mégis oda voltak festve a falakra, a kerítésekre. Végesvégig néma tiltakozás a magyarpárt elleni elnémitás ellen, s valami olyan mély,
