Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)

1931-06-05 / 124. szám

wfTlsel«Kt BtH>*PE8j v TAXA POŞTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR No. 24256—927. Clttj-Kolozsvib 1931 juntas 5 Péntek ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: I im 1390 lej, félévre 600 le], negyed évre 300 le), egy bóra 100 lej. Ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) Telefon: 5-08, 6-04, XIV. évSolyam 124-ik szám----------------------------mi---------------­ELŐFIZETÉS MAGYAROKSZAGON : t évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévi* 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Tanúságot teszek Irta i Paál Árpád Huszonnégy éra alatt á,800.000-re nőtt meg a szavazók száma, hog^ a kormány kierőszakolja íőktsségéí. a kiseSit* pártok elrabolt szavazatai révén $régre megjeleni eşfy kormánykomműniké, amely 50 vármegye hivatalos „eredményeit“ közli s amelyiken a konnáuy SIÓ mandátumot ajándékoz önmagának — Világbotránnyá nőnek a székelyföldi urnabotrányok A képviselőválasztás előtti utolsó napon ér­keztem le Udvarkelymegye északi felébe. Több községen áthaladtam; mindenütt ugyanazt az elfojtott némaságot találtam. Az emberek félve köszöntöttek, s elsurranó mellettem haladással gyorsan leadták: „Tessék vigyázni, mert most is úgy akarnak tenni, mint a mult liberális vá­lasztáskor. minden magyarpárti bizalmi embert vagy jelöltet el akarnak fogni a csendőrök. Itt mindenki magyarpárti, de se programbeszédet e plakátot nem engedtek. Tilos olvasni még a magyar lapot is, azt is elkobozzák. Mi azért tudjuk mi a becsület, mi mások nem lehetünk, csak magyarok. Jártak itt román urak, de nem tudjuk, hogy kicsodák. ígértek mindent, szidták a magyarpártot, de mi csak hallgattunk, meri igen elvétették azok az urak, ha minket csak aféle butáknak tartottak, akik mindent elhi szünk. Isten áldja meg jó uram, mi is vigyá- zunk magára.“ És igy adtak tovább egymásnak minden kerülőnél, minden utcaszegleten igy kaptam uj meg uj utbaigazitást, hová lordul jak. hogy elkerüljem a csendőrökkel való ta lálkozást. Mindenütt ugyanaz a becsületes biz­tatás az ő hűségűkről. Késő este egy nagyobb községben zuhog: esőben várt a szomszédos községek tobS'fiata megbízottja, hogy ők a hegyek között biztos utón elkalauzolnak, hadd érjek idejében a sza vazó helyiségbe. Nem izentem ilyen szolgalat tévesek után. mégis vártak. A népnek is van külön rendőrszervezete, mely a maga dolgaira és embereire vigyázni akar, s mely a zuhog:' zápor elől se áll félre, hanem segítségre való készségével a viharban is kitart. Ilyen jólélekből való szolgálatkészségre mon dattam: „Jó emberek, én bujkálni nem akarok, mert a mi dolgunk nyílt és tiszta. Holnap haj­nalban nyílt utón, szekérrel vagy autóval me­gyék a szavazó helyiségbe, itt van nálam a törvényszéki elnök engedélye. Ha mégse enged­nek be, akkor ezt nyíltan, a maguk szemeláttá ra kell hogy megcsinálják. És igy nyilvános ta nuságtételem lesz, hogy ellenünk törvénytelen választást akarnak végbevinni.“ Az emberek nagy nehezen nyugodtak bele, hogy hát legyen úgy­Másnap aztán csakugyan az történt, hogy reggel félbat órától kezdve kilenc óráig kelleti küzködnöm Felsősófalva végén a kiállítót' csendőrökkel a továbbhaladás megengedéséért Egyik csendőrőrmester elvette tőlem a tői vényszéki igazolványomat, s hiába kértem visz- sza. Utóbb azt mondották a csendőrök, hogy csak a szavazásvezető biró rendeletére adhatják vissza az Írásomat, hát várjak arra. Vártam. Mikor a biró megérkezése hírét hallottam, új­ból jelentkeztem a csendőrvonalnál. Akkor az­zal utasítottak vissza, hogy igazolványom ha­mis. Erre a járási főszolgabírót kerestem föl. hogy följelentést tegyek, illetve az ő hivatalos telefonján a választásvezető bírótól kérjek in­tézkedést. A főszolgabíró a szavazási helyiség­gel meg is kapta a kapcsolatot, Írnoka az én fü­lem hallatára mondotta be a szavazási elnöknek az én panaszomat és kérésemet. Az igy teljesen hivatalos utón fölkért biró az intézkedést meg­tagadta. A főszolgabírótól olyan igazolványt kértem, mely személyazonosságomat bizonyít­sa, s a szavazásvezető bíróhoz a csendőrkordo­non keresztül átkelést engedjen. Megkaptam ezt az igazolványt. Ezzel újra megkíséreltem, hogy a szavazó helyiséghez jussak. Most már Felső­sófalva végén újabb és száz lépéssel előbbre tolt csendörkülöuitmény fogadott. Az a főszolga­bíró Írására kijelentette, hogy az se érvényes, Amint jelentettük, a három székely megyé­ben, Udvarhelyen, Csikban, Háromszéken a kor- nány meghamisította a választási eredménye­ket. A legnagyobb eredményt csinálta magának a kormány Udvarhely megy ében s itt voltak a leggyalázatoeabbak azok az eszközök, amiket igénybe vettek. Tizenkétezer szavazatot Írtak a kormánypártnak a javára s mi bátrak vagyunk azt a felhívást intézni Iorga miniszterelnökhöz: állítson elő Udvarhelymegyéből olyan tizenkét­ezer embertől nyilatkozatot, akik vállalják azt, hogy a kormányra szavaztak. Ne tizenkettőt, ál­lítson elő kétezret. Mert mi tudunk előállítani olyan tizenkétezer udvarhelymegyei választót, akik Isten és ember előtt vallják és állítják, hogy a Magyar Pártra adták le szavazataikat. De ha nem is ilyen számokban, de hasonló fe­lelősséggel és hasonló biztonsággal szólhatunk más megyékről is. Mit gondol Iorga miniszterelnök, milyen gondolatokkal van eltelve az a nép, amely ilyen megbecstelenitést lát a saját szemével, a kormányról, kormányzási módszerről, hatalmi tekintélyről? Ha van földi igazság és hinni le­het benne, akkor az ilyen hatalmi ténykedésnek cl kell hogy jöjjön a megfelelő jutalma. Az a kormányzás, amely bűnben fogantatott, nem várható, hogy itt erkölcsi uralmat akarjon te­remteni. Egyik szuronyos katona mondotta, egyszerű közlegény Udvarhelymegyében az egyik magyar jelöltnek: , — Uram, ne kérdezz, hogy miért csinálom, csak a Marinescu őrnagy aláírásával lehet ben- nebb haladnom. Ellenvetettem, hogy itt a sza­vazásvezető biró parancsol, s nem az őrnagy. A csendőrök erősködtek, hogy nekik a biró semmi. Hátha az autómmal mégis keresztülhatol­nék, rám lőnének-e? — kérdeztem. Az egyik csendőr szomorúan szólott: „Uram, ne erőltesd a dolgot, ha mirajtunk átmégysz is. a másik vo­nalon úgyis lefognak, minket pedig szigorúan megbüntetnek. Nem állunk mi itt szívesen, de mit tegyünk, ez a parancs.“ A vége az lett a kísérletezésemnek, hogy szavazásra menő em­berektől küldtem be a főszolgabirótól kapott igazolványomat, hadd juttassák a szavazásve­zető biró elé. Azonban a következő csendőrvo­nalakon ezektől az emberektől is elszedték az újabb igazolványomat, őket magukat pedig visz- sza fordították. A szavazásról azonban szállingózva jöttek az emberek. Tőlük tudtam meg, hogy a szava­záson a birón és Írnokon kivül csak két liberá­lispárti kortes van ott a vezetőségben, bizalmi­eléggé szégyenlem, hogy Itt vagyok. Az egyszerű román katona szégyenli, hogy, olyan parancsot kell teljesítenie, ami ellen fel­lázad a katonazubbony alatt az emberi érzése és primitiv jogérzéke, de olyaD parancsot bel’, teljesítenie, amiért mint román ember nem vál­lalná a felelősséget. Hát azokban, akik felelő­sek e tényékért, nincsen annyi jogérzék, emberi érzés és politikai ösztön, mint az egyszerű kato­nában? , Az egyszerű ember is tudja, hogy ez nagy dolog, ami történt. Ez történelmi szégyen. Ilyen alapon akartak többséget szerezni annak a kor­mánynak, amely még ilyen eszközökkel sem tudta megerősíteni magát. Mert a szavazatok összeszámlálásábóí s a választási kartellek fel­bomlásából sehogy sem jön ki az a parlamenti többség, amire minden kormánynak szüksége volna. A kormány ragályos betegnek nyilvání­totta a székely falvak egy részét, hogy ezen a cimen zárja be a választók ezreit a házakba a választás napjára. Csak mindenre kapható elve­temült emberek agyában születhetik ilyen aljas alvilági terv, aminek gyalázata nem a becsüle­tes népet fertőzi meg. Az a nép egészséges és amit vele müveitek, csak erősiti az áldott egész­ségét, a ragályos betegségben a kormány szen­ved. A gyalázatot nem lehet rákenni az ártat­lan népre. Ezek után legalább is igen naiv em­ber az, aki ettől a kormánytól még valami jót is remél. (Folytatása a második oldalon.) férfi nincs senki, csendőrök segédkeznek a sza­vazólapok kiosztásában és beszedésében, a sza­vazólapokat nem az urnába teszik, hanem az asztal közepére gyűjtik. „Uram, tiszta csúfság, amit velünk végbevisznek“ — mondotta az egyik jó ember. A másik meg lemondó hangon, s elkeserédve zudult fel: „Minek is hajkurász- nak bennünket ide, hiábavaló minden, hiszen itt nemcsak a szavazatunkat, de a becsületünket is ellopják.“ Ahogyan velem történt, ugyanúgy volt más szavazókörökben. Mindenütt kizárták a választási ellenőrzést. Történt pedig azért, mert sehol nem volt a kormánynak még csak hivő csoportja se. Sehol de sehol kormánypárti megnyilatkozást nem hallottam, pedig ott mozogtam az emberek kö­zött. Ahol a falukon végigmentem, sehol sem­mi szó a kormány iránti közhangulatból, csak mind a magyarpárt melletti hitvallás. A ma­gyarpárti plakátot eltiltották, s a magyarpárt jelei mégis oda voltak festve a falakra, a kerí­tésekre. Végesvégig néma tiltakozás a magyar­párt elleni elnémitás ellen, s valami olyan mély,

Next

/
Thumbnails
Contents