Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)

1931-06-26 / 141. szám

XIV. ÉVF. UI SZáM. KtaxfinWüMto- «rwcfSi 1 Kuncz Aladár meghalt j (Kolozsvár, junius 24.) Szerda délután há­rom órakor berregett a budapesti telefon és percek múlva futótűzként terjedt el a város­ban a lesújtó hir, hogy Kuncz Aladár meghalt. Beavatottak sejtették, hogy a nagybeteg irón már csak Isten csodája segíthet, De az utolsó pillanatig mindenki reménykedett. Még sem pusztulhat el egy ilyen ember, akinek vállaira annyi tiszteletreméltó nagy feladat nehezedett, akinek puszta testi jelenléte már villanyozólag hatott valamennyiünk életkedvére, aki éppen most irta meg pályája kimagasló müvét és azt a reményt ébresztette fel bennünk, hogy az igazi munka számára még csak most kezdődik el. Egy ember, tele ritka impulzusokkal és ser­kentő lendülettel. De, fájdalom, nem történnek csodák. Kuncz Aladár 1923-ban került le Erdélybe. Legtöbbünk előtt nemcsak neve, munkássága volt ismeretes, de személye is. Apja, Kuncz Elek főigazgató, évtizedeken keresztül Kolozs­váron tevékenykedett és a Kuncz fiuk kivétel nélkül már akkor nagyra törtek az intellektu­ális világban. Kuncz Aladár került leghama­rabb el Kolozsvárról közülük. Egyetemi tanul­mányait Budapesten és Párizsban végezte, négy évig tagja az Eötvös kollégiumnak, majd tanár egyik budapesti vezető gimnáziumban. Nosztalgiája: a francia irodalom; minden vakációját Párizsban tölti. A világháború is, Párizsban találja. Öt évre internálják, életé-j nek e megrázó szakaszát tárja fel a: Fekete kolostor. A háború után néhány hónapig Bu­dapesten tartózkodik, meghívást kap a kolozs­vári Ellenzék-hez és az a hét esztendő, amelyet Kolozsváron eltölt, a férfiasságában beérett és az élet szenvedéseitől töviskoszoruzott írónak legtermékenyebb korszaka. Ha majd túl leszünk azon a szörnyű csapá­son, amely Kuncz Aladár halálával nemcsak az erdélyi pennaforgatók társadalmát, de az egész .magyar, társadalmat érte, az irodalom- történet bizonyára kellőképen fogja méltá­nyolni az elhunyt érdemeit. Kolozsvári pályá­jának külső kereteiről csupán ennyit: 1923-ban előbb munkatársa, csakhamar szerkesztője az Ellenzék-nek, később az irodalmi rovat vezeté­sét vette át és a lap hasábjain bő lélegzetvételt nyújtott a nehezen kibontakozó erdélyi iroda­lomnak. Egyik megalapítója a „Helikoninak és Áprily Lajos távozása után ő veszi át az „Erdélyi Helikon“ folyóirat szerkesztését és azt európai színvonalra emeli. Nem volt Er­délyben komoly irodalmi megmozdulás, amely­ben Kuncz Aladár nem vette volna ki a részét, folytonosan harcolt, propagált, lelkesedett és aki elképzeléseinek, szándékainak golfáramábn került, egyéniségének különös varázsával oda­sodorta, ahova éppen akarta. Egyénisége. Kuncz Aladár egyénisége egyike volt a !cg- vonzóbbaknak. Mindenki csak szerette és bár az élen állott, nem voltak ellenségei. Csupa jó­ság és csupa szellem; csupa jókedv és találé konyság. Charmeur volt a szó legfranciásabb értelmében és úgy tetszett, hogy csak azért jár közöttünk, hogy környezetének, embertársai­nak kedvére legyen. Jósága sokszor könnyekig megható. Ezt sok példával tudnók bizonyítani, de természetes egyénisége, emléke ellen való, ha beszélünk róla. Tudása hatalmas. Ez a tu­dás, amelynek szerves és biztos alapzatát taná­ri pályájának első éveiben szerezte meg, az öt­éves internáltság alatt, amely nem volt számá­ra egyéb, mint örökös menékvési kísérlet a mű­vészet, irodalom, bölcsészet emberismeret ma­gasabb régiói felé, még módszeresebbé vált és kiszélesedett. Mint feliétien hitelességű irodai mi kritikus került közibénk, akinek tekinté­lyét minden irodalmi és egymással szembekerü­lő árnyalat is egyaránt elismerte. ítéletei csal­hatatlanok voltak, úgyszólván ultraviolett ér­zékkel tudta kitapintani a még csírázó értéket, de sohasem járt a szigorú, a tudására rátarti kritikus tógájában, minden Íráshoz éppen úgy, mint minden emberhez, angyali szeretettel kö­zeledett és igy kritikája a buzgó termékenység forrásává vált. Francia-szakos tanár volt. de a fogságban még három-négy európai nyelvet is elsajátított és otthonosan tudott orientálódni a legtávolabbi irodalmakban is. Gondolkodása originális volt és, hogy hajlamos volt a méta fizika iránt is, ez csak gazdagitólag hatott szempontjaira. De ami benne, mint emberben talán legértékesebb volt, világnézetének az a példátlan nemessége, amellyel fölé tudott emel­kedni minden emberi gyarlóságnak, megbocsá­tó tudott lenni és talán kereszténységének ez a csodálatos erénye tette lehetővé, hogy úgy ír­hatta meg a „Fekete kolostort“, mint ahogyan megírta: világirodalmi alkotásnak. Irodalmi munkássága. Irodalmi munkássága az első években még nem tudott elszakadni a tanári foglalkozástól. Toldy Ferencről irt tanulmányt, a háború ki­törésének évében Thököly a francia irodalom­ban cimmel jelent meg önálló dolgozata. Ál­landó dolgozó társa volt a „Nyugatinak és széles körben feltűnt nem csupán preeiz, ma- gasszempontu kritikáival, de finom novelláival is. Hosszabb lélekzetü munkába tavaly előtt kezdett, amikor megírta „Felleg a város felett“ cimü kolozsvári tárgyú regényének első részét, majd a mult évben, mintha érezte volna nagy tartozását az irodalommal szemben, hozzákez­dett internáltsági följegyzéseinek feldolgozásá­hoz, az utolsó oldalt ez óv március 14-én irta le és március 15-én már a kórházba került... Ez a mű: a „Fekete kolostor, pár hét alatt óriási érdeklődésre tett szert. Külföldről is érdeklődni kezdtek és szegény Kuncz Aladár már nem ér­heti meg, amikor ez a mü bekapcsolódik az egyetemes világirodalom vérkeringésébe. Betegsége. Kuncz Aladár ez év márciuss 14-én vakbél­fájdalmakról kezdett panaszkodni és másnap felvétette magát egyik kolozsvári szanatórium­ba. Előzőleg ezt mondotta nővérének, akivel együtt lakott: ezt az oldalt még be kell fejez­zem, holnap jöjjön, aminek jönnie kell. He­tekig folytonos magas lázemelkedéssel feküdt, anélkül, hogy betegségének tragikus természe­tét nemcsak ő, de még orvosai is biztosan sejt hették volna. Tifuszgyanusnak tartották; de ez a feltevés nem bizonyult precíznek. Láztól le­gyengülve a budapesti Verebély klinikára szál­lították, ahol azt a súlyos és kérlelhetetlen diag­nózist állították fel, hogy betegsége: remény­telen. Hetek óta valamennyien tudtuk, hogy szegény barátunknak csak napjai vannak. Egye­dül ő nem tudta. Jóformán az utolsó napig ter­veket szőtt, leveleket diktált egyik irótársnő ro­konának, Becássy Juditnak. Érdeklődött köny­ve sikere felől és meghatódva gyűjtötte össze éjjeli szekrényén egy nagy borítékban a kriti­kákat. Móritz Zsigmond, Babits Mihály. JKosz- tolányi Dezső, akik benne az utolsó évtizedek egyik legnagyobb kön/vének szerzőjét tisztel­ték, szeretettel vették körül betegágyát és tol­mácsolták előtte az elinduló könyv nagy hatá­sát a közönség előtt. Élénkülő mosollyal biccen­tett a fejével, amikor hallotta, hogy a könyvé­nek német fordítása is készül és a tegnapelőtt még reszkető kézzel, de már olvashatatlan alá­írással irta alá a könyve angol fordítására vo­natkozó szerződést. Az utolsó napokban fájdal­mai már nem voltak. Említett napon még fo­gadta nehány kolozsvári ismerősét, azután ago­nizálni kezdett, elaludt és szerdán délután fél­három órakor végképpen lezárultak fáradt, meggyötört szemhéjai. Temetése. Halála döbbenetes hírként hatott, úgy Ko­lozsváron, mint Budapesten. A „Helikon“ — amelynek mint fenntebb említettük, nemcsak „Osváth Ernője“ volt, de kisebbségi sorsban fel­adatai az irodalom öncélusága felé nőttek, min­dent elkövetett, hogy Kuncz Aladár holttestét Kolozsvárra hozzák és itt temessék el. A csa­lád azonban másként határozott. Pedig Kuncz hogy vágyott vissza és betegsége alatt hány­szor kapott siró rohamot, ha Kolozsvárra gon­dolt... Temetésére, amely péntek délután fél 5 órakor lesz Budapesten, az „Erdélyi Helikon“, a kisebbségi újságíró szervezet, az Erdélyi Iro­dalmi Társaság és más közületek részéről szá­mosán jelen lesznek és koszorút helyezlek el sírjára. libalí Tivadar mint Kolozsvár város örökös főpolgármestere erdélyi mi* niszteri cimmel és miniszteri nyug;« díjjal távozik Kolozsvár város éléről Uj, kilenc tagiból álló ínferímár bizottságot neveznek ki még e hét folyamán Kolozsvár élére — Dr. Tatár Cori olan a polgármester és Matac-ilescn mm-szter öccse helyettes polgármester (Kolozsvár, junius 24.) Néhány nappal ez­előtt Kolozsvár város választott tanácsát felosz­latták és uj hét tagból álló interimárbizoítságot neveztek ki. Midőn Mihali Tivadar a törvény­telen feloszlatásról értesült, Iorga miniszterel­nöknél és az udvarnál interveniált, és legfelsőbb helyen ígéretet kapott arra, hogy továbbra is Kolozsvár város polgármestere marad. Ettől a pillanattól fogva a kulisszák mögött éles harc indult meg Mihali Tivadar és az újon­nan kinevezett interimárbizottság ajánlói kö­zött. Biztos forrásból értesültünk, hogy maga Haţieganu miniszter, aki időközben szintén le­mondott, legfelsőbb helyeken exponálta magát az újonnan kinevezett interimárbizottság mel­lett. Napokig folyt a harc, mig végre is a ko­lozsvári képviselők — lehettek vagy tizenné­gyen — ankétra ültek össze és megpróbálták ki­húzni az elmérgesedett ügy méregfogát. Hosz- szas tanácskozás után a béke helyreállt, hogy populárisán fejezzük ki magunkat: minden­kecskét jó! akartak lakatni. Megtörtént a megállapodás, amelynek ér­telmében Mihali Tivadarnak örökös főpolgármes­teri és miniszteri címet adatnak, úgy, hogy erdélyi miniszteri cimmel és mi­niszteri nyugdíjjal távozik Kolozsvár * város éléről. Ugyanis a közigazgatási törvény módosítá­sáról szóló egyszakaszos törvényjavaslat már készen van s ennek alapján Kolozsvár város­nak, mint municipiumnak az élére interimár- bizottságot. neveznek ki. Ez az interimárbizott­ság kiienc tagból fog állani és a múltkor kine­vezett héttagú interimárbizottságnak a névso­rában változások lesznek Csak annyi bizonyos hogy még e hét végén megtörténik az uj inte« rímárbizottság kinevezése, annak az el­nöke Tatar Coriclan egyetemi tanár és helyettes elnöke pedig Grigore Manoi- lescu lesz, a kereskedelmi miniszter öccse. A régi, választott tanács feloszlatása még a jövő héten meg fog történni és az nj rezsim megkezdi működését. Mint érdekes kuriózumot beszélik, hogy Madame Mihali részére, ki az udvarnál hosszú ideig, mint udvarhölgy műkö­dött. továbbra is átengedik a városi fe­hérlovas hintő és a Román Operában a városi díszpáholy örökös használatát. Arra vagyunk azonban kiváncsiak, hogy a miniszteri nyugdijat ki fogja fizetni? Bizo­nyára az állam, mert a nyomorgó Kolozsvár kasszái üresek. A fehérlovas hintó és az örökös operai díszpáholy teljesen komolytalan pak­tumpont, ami szomorúan nevetséges. A minisz­teri cimet adományozhatják, de a várost felül­ről kötelezni miniszteri nyugdijak fizetésére, túlságosan merész és veszélyes beavatkozás a polgárság zsebébe s a város kasszáiba. Ha az interimár kinevezése előtt már ilyen osztozko­dást kezdtek, el lehet képzelni, hogy milyen gazdálkodásra érzik magukat felhatalmazot­taknak. A világ legizgalmasabb, legér­dekesebb regénye. Nincs érdekfeszitőbb, mint az emberiségnek, a világnak a története. A legszebb és legmodernebb felfogásban H. G. Wells irta meg a Világtörténet alapvonalait. Ez a mü, amelynek első prima kiadása 2400 iei volt, most propaganda kiadásban, 800 ol­dalon. 300 képpel, 18.5x27.5 cm. nagyságban 260 leibe kerül a Lepage könyvkereskedésnél Kolozsváron, ha azonnal megrendeli. Vidékre utánvéttel, portómentesen küldi Lepage Ko­lozsvár- Rendelje meg még ma.

Next

/
Thumbnails
Contents