Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)
1931-06-26 / 141. szám
Képvisel öh á z BUDAPEST V. TAXA POSTÁUL FXJU SITA IN NUMERAR No. 24258—927. Cloj-Kolczsvár, 1931 junius 26 Péntek £LOiIZ±.l£S BELFÖLDÖN: ft tíze 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 l*& egy bóra 100 lej. Ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP. Ccerkeeztöség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii CBötérí V Telefon: 5-08, 6-04. XIV. évfolyam 14í-ik szám aBwmapffwii ■jasasmsstms^sßm ■ni i tm n ELŐFIZETÉS MAGEABORSZAGOX í ft évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedé**# 15 pengő. Egyes szám ára 28 fillér. ízzé hangulat és lázas elkeseredés várja Maniat Kolozsváron (Szenvedélyes felszólalások hangzottak el a nemzeti párt kolozsvári értekezletén A közeljövőre snlyos politikai eseményeket jósolnak AZ ELPIHENT TOLL Nincs egy hónapja, hogy bizakodva, reménykedve kisértük ki a vasúti állomáshoz azt a betegszállító kocsit, amely azt reméltük: a gyógyulás felé és most összetörve látjuk: utoljára vitte át a vasúti állomáshoz a régi kolozsvári uccákon, ahol mint iskolásfiu sietett a Farkas uccai öreg piarista főgimnázium felé, aztán ugyanazokkal a sietős léptekkel vitte mindennap útja a meglett férfit a nehezebb iskolába, ahol nem őt tanitották, hanem ő tanította nyugatias gondolkozásra, értékei megbecsülésére az erdélyi magyarságot, komoly munkára, megfeszített erőkifejtésre diákjait, az erdélyi magyar Írókat: — Kuncz Aladárt. Egy másik, sok évvel ezelőtti pályaudvari kép: Daloló lélekkel, az emberek jóságába vetett erős hittel, meleg, mindent megértő, igaz emberi érzést sugárzó szemekkel ugrott fel a vonatra Kuncz Aladár, a maturált diák. Amikor visszatért az ötesztendei francia internáltság után, csak látogatóba jött, bekukkintott szülővárosába, körülnézni egy-két hétre, bejárni a visszbangos Farkas ueoát, az árnyas Házsongárdot, a sziklás Fellegvárt és a két hétből hét év lett. Nem véletlen, valóban a sors rendelése volt ez. Ez a hét esztendő az erdélyi magyar irodalom reneszánszának korszaka. Kellett ide Kuncz Aladár, hogy a magárahagyott Erdély Íróinak bátoritója, mestere, serkentője legyen, mélyen rejtőző tehetségek bányásza, napvilágra hozója, lelkesítője, önérzetre nevelője. Mert ez volt Kuncz Aladár. Nemes lélek, fanatikusa annak, hogy jót tenni másokkal a legnagyobb, amit ember tehet. És ő hét év alatt szakadatlanul ezt tette. Az ő előkelő irodalmi ízlése, felfedező varázsvesszeje csodákat müveit. Nem kis dolog volt Erdély szikkadt talajából felszínre hozni a nemes érceket. Aki ma Erdélyben írónak számit, az a saját tehetségén felül majdnem mindent Kuncz Aladárnak köszönhet. Fórumot, érvényesülési lehetőséget szerzett az erdélyi Írásnak, előbb egy napilap hasábjain, majd egy olyan folyóirat lapjain, amelynek minden egyes sora az ő figyelmes, szerető, jóságos szemeinek gyöngéd cenzúráján keresztül került el az olvasóhoz. Hét év egy nép életében nagyon kis idő. Egy tragikus, kisebbségi sorsba zuhant nemzet életében azonban korszakot formáló évek voltak ezek. Kuncz Aladárnak nagyon nagy része vau abban, hogy az impériumváltozás után az erdélyi irodalom nem roskadt önmagába, Íróink nem menekültek a sivár kilátástalanságból a határokon túlra, hanem itt vetették meg a lábukat s a Kuncz Aladár lelkes, értelmet sugárzó arcából merített bizalommal ültek az Íróasztal elé. Ez a negyvenhat éves férfi, aki mégis fiatalabb volt kitartásban, liinnitudásban mindannyiunknál, mintha érezte volna, hogy sietnie kell. Az élet nem volt könyörületes hozzá. A tehetség glóriájával a homlokán, a legszebb karrier biztos Ígéretével ment el, hogy aztán az in- ternálisag borzalmai öt esztendőt elraboljanak tőle s amikor Erdély fia visszajött, hogy elvesse a magot, ápolja a serdülő csemetét és már megláthatta a terebélyesedő lombokat is, az irigy (Kolozsvár, junius 24.) A nemzeti parasztpárt vezetősége és a Chemarea szerda este együttes értekezletet tartottak, amelyen Maniu Gyula pártelnök lemondásának hatása alatt foglaltak állást. A pártvezetőség üléséről egyedül Hafiegauu Emil hiányzott, aki jelenleg Bukarestben tartózkodik. Szenvedélyes hangulatban zajlott lo az értekezlet s amint előrelátható volt, a leglázasabb lelkesedéssel ünnepelték a vezért, feltétlen ragaszkodásukról biztosítva. A lemondás indokait nem feszegették, e hallgatásból és a közbeszólásoknál elejtett szavakból azonban meg lehetett állapítani, hogy a lemondás okaiba és előzményeibe be vannak avatva. Arról is szó esett, hogy a közeli időkre olyan politikai eseményeket jósolnak, amelyektől Maniu Gyula távol akar maradni. Az értekezletet Socol Aurél dr. kolozsvári elnök nyitotta meg és méltatta Maniu Gyula érdemeit. Javasolta, hogy táviratilag kérjék elhatározásának megmásitására. Igen érdekes a távirat szövegében az a kitétel, amit Moldovan Valér és Socol Aurél külön is kihangsúlyoztak, hogy előzetesen feltétlenül egyetértenek minden olyan lépéssel és állásfoglalással, amelynek megtételét Manin Gyula jónak és szükségesnek látja. Moldovan Valér lelkes beszédet tartott s kijelentette. hogy a párt erdélyi frakciójának a Maniu Gyula megmaradása nem opportunitási kérdés, hanem mély lelki húrokat megrezditő ügy. Javaslatára a vezetőség egyhangúlag kimondja, hogy semmilyen körülmények között nem egyezik bele abba, hogy Maniut más elnök váltsa fel, legfeljebb arról lehet szó, hogy ideiglenesen, amíg visszatérne, egy választott tanács intézze a párt ügyeit, Nagy érdeklődéssel várták Tilea beszédét, akinek a magatartását pártszempontból már régen gyanúsnak tartották Állítólag Maniu Gyulát mélyen bántotta Tileanak a Chemarea- ban megírt cikke, mely a párt magatartását kifogásolta a Iorga-féle megoldással kapcsolatban. Tilea azonban szintén a feltétlen szolidaritást hangoztatta s hivatkozik arra. hogy amikor Maniu 1927 ben többirányú csalódottság következtében le akart mondani s ezt néhány veziősógi tag már akkor helyesnek vélte, ő is, sors reásujtott. Mintha azt mondta volna: A te küldetésed véget ért, életed értelme heteljesedett. De mégis kegyelmes volt hozzá: időt adott arra, hogy megírja az uj erdélyi irodalom leg- grandiózusabb, leggyönyörűbb költeményét. A ..Fekete kolostor“, Kuncz Aladár hatalmas regénye, a jóság és a szeretet halhatatlan himnusza. Kuncz Aladárnak még jutott ideje arra, hogy az erdélyi irodalmat ne csak megteremtse, néhány fiatal társával együtt felkereste éa könnyes szemekkel kérte, ne hagyja el a vezéri szerepet. Tilea kijelenti, hogy a király visszatérése Manin jóváhagyása nélkül nem történhetett volna meg. Elhatározta továbbá az értekezlet, hogy csütörtökön nagy ünnepségekkel fogadják Manin Gyulát, aki akkor fog megérkezni Kolozsvárra, ahonnan leutazik badacsonyi birtokára. Miután az ülés izzó hangulatban véget ért, Moldovan Valér dr. a következőket mondotta munkatársunknak: — Az első pillanatban úgy éreztük magunkat, mintha villám sújtott volna, de a következő percben már felgyűlt bennünk a tettrekész- ség és a minedenáron való kitartás akarata elnökünk mellett. Nem tudom, milyen eredménye lesz a lemondásnak más tekintetben, annyi bizonyos, hogy újra összekovácsolta a párt erdélyi tagjait. Távozásába nem nyugszunk bele, az ő bölcsessége nélkül el sem képzelhetjük a pártot. Öt tekintjük az erdélyi gondolat biztosítékának Románia politikai életében. Ez események mögött tulajdonképen az erdélyi gondolatot is magában foglaló demokrácia és a reakció küzdelme folyik. Ebben a küzdelemben mind erősebbek vagyunk, ez alkalommal a reakció saját cégére alatt nem is tudott visszatérni. Közeledik a végleges és teljes győzelem. A rendszer szerencsétlensége ellen. Az Adevernl szerint Maniu Badacsonyba akar végleg visszavonulni. A lap párhuzamot von Maniu mostani lemondása és Bratianu Jo- nel 1913-ban történt lemondása között, aki azért mondott le annakidején, mert a király az ő megkérdezése nélkül lépett be a Balkán háborúba. Maniu mai lemondása nagyjában hasonlít Bratianu Jonel esetéhez, de egész más ellen irányul. Maniu a mai rendszert szerencsétlenségnek tartja, amely ellen nem annyira harcolni kell, hanem meggyőzéssel birni rá annak vezetőit a megváltoztatásra, mig nem késő. ö a maga személyében nem alkalmas erre a szerepre, mert „gyanús“. Maniut csak az ország és a korona iránti szeretet vezette lépésében. hanem meg is koronázza. Kísérteties szimbólum: mikor könyvének utolsó sorát leírta, kihullott kezéből a toll, a betegágy nem engedte ki többé halálos öleléséből. Az Istenhozzád, amelyet szerény virágszálul a budapesti ravatalhoz küldünk, egy nagy léleknek, egy nagy Írónak szól, akit Erdély hálás kegyelete örökéletüvé fog tenni. ; Szász Endre.
