Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)
1931-06-25 / 140. szám
€■ Ha felvételei j6le, akii or örül, akkor jó gépe van és ért valamit a fényképezéshez. De ha daczára annak, hogy fényképezni tud, felvételeivel nincsen megelégedve, úgy ennek csakis a gép, avagy a lencse lehet az oka. Itt aztán csak egy segít: Egy más gép! Nézze meg egyszer a Voigtlánder-gépeket Minden fényképűzlet szívesen bemutatja Fényképeézssel qg élet tartalmasabb^ A világhírű Voigílaisder gépek és a fényképészeihez szükséges összes cikkek a legelőnyösebben beszerezhetők Röuóís P. és Fiii fényitgpészeti szahozletben Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii No. 8. — Telefon: 2—67. KÉRJEN Tolvaj diákokat fogtak el, akik kirabolták az Igazgató asztalfiókját s kiket bankrablási kísérlettel is gyanúsítanak XIK. ÉVF. 140. SZÁM. Versailles bukásához Hoower az USA elnöke üzenetével nagyot cselekedett a régi gazdasági világrend helyreállításáért. A kapitalisztikus váltó-gazdasági rendszernek az alapja, a felek szabad akaratából vállalt, szolgáltatást és ellenszolgáltatást szabályozó, kétoldalú szerződés. Ezt az elvet- Ver- sailles-ban felrúgták és azóta beteg a nemzetközi gazdasági élet, A Versailes-i szerződés elvetette a kétoldalú szabad szolgáltatási elvet és elvetette az elvet, hogy szolgáltatásért, ellenszolgáltatás jár. Versailles kötelezte Németországot arra, bogy Elsass-Lotharingiát és Sziléziát elveszítse, kötelezte arra, hogy évenként márkákban milliárdos reparációkat fizessen, — aranyban. Mindezekért a „szerződéses“ kötelezettségeinek teljesítéséért, — ellenszolgáltatást nem állapított meg, de garantáltatta magának a teljesitést a Rajna és Ruhr iparvidék katonai megszállásával. És ebben a pillanatban a „szerződés“ már is megbukott és csak idő kérdése volt a bukás köztudomásra való jutása. Elmulasztották a győztes államoknak még csak azt a „kötelezettségét“ is megállapítani, hogy a Németország szolgáltatásait áruszállításokban kötelesek legyenek elfogadni. Csak egy nehány évig tartott a mámor a győztes államokban is. Már 1925-ben mondja az angol nagyiparos Josiah Stamp, az interna- cionális kereskedelmi kamarák bruxellesi nagygyűlésén: „vagy reparációkat akarufik és akkor nem követhetjük a védvámos politikát, el kell fogadnunk az áraink alatti német árukat, vagy nem akarunk reparációkat.“ Sok világosan látó fej csatlakozott ehhez a felfogáshoz és megkísértette, hogy a reparációk kérdését a hatalompolitika várából, a nemzetközi kereskedelem és iparnak a gazdasági elvektől uralt világába vigye it. A Dawes-terv, mely kimondja, hogy Németország fizetési kötelezettségeit csak kivitelének feleslegéből teljesítheti, továbbá a Joung-terv, mely már tudatosan és tervszerűen szakit az egyoldalú, a diktatórikus reparációs politika elvével és nyíltan a kétoldalú szerződésszerűség alapjára helyezi a kérdést, amennyiben kötelezi a győztes hatalmakat arra, hogy a német teljesítés ellenében a német áruknak megfelelő piacokat teremtsenek. Ma meg kell állapítanunk, hogy a győztes államok a Joung-tervből kifolyó kötelezettségeiket nem teljesítették. Egyetlen piacon sem nyitották meg a vámakadályokat. Az internacionális ülések nagy és szi- vet-lelkct andalító beszédei elhangzottak, de n vámvédelem minden államban csak erősödött. Hogy a német krach máig váratott magára annak oka a gazdasági élet változásai voltak. Az angol bányászsztrájk, a német inflációt követő kölcsön áradat, egy-egy injekció volt, a krach elhalasztására. Tegnap óta azonban látja mindenki, hogy az eddig folytatott politika egy ábránd politika volt, melynek önmagában kellett összeesnie, hisz minden támasza korhadt- nak és rothadtnak bizonyult. Ma pedig mindenki látja már, hogy a gazdasági világot ez a politika: csak protekcionista módszerek által védett, gazdasági foltocskákká alakította át, melyek a legraffináltabb eszközökkel küzdenek más országok áruinak behozatala ellen, és önmaguk akadályozzák, hogy bizonyos előrelátó országok vámfalai lebontásával nagyobb gazdasági területekké alakuljanak. Ez tette nyilvánvalóvá, mindenkire láthatóvá a mai helyzetet, melyet az angol Henderson igy jellemezett: „A nemzetek csak arról gondoskodnak, hogy elzárják magukat a külföldi áru beözönlődésétől és mindenhol emelik a vámjaikat. A hitelező államok becsukják a szemüket ama tény előtt, hogy a nemzetközi kereskedelem csak kölcsönös csere alakjában lehetséges. Az adósnak, ha ki akarja a hitelezőit elégíteni, kell, hogy meg legyen az a lehetősége, hogy termelését eladhassa.“ Henderson ezen szavaival megállapította hogy a hitelezők maguk az okai annak, hogy Németország kötelezettségeinek nem tud eleget tenni. Hoower egy nagyszerű cselekedettel, nemcsak megakadályozta azt a tervet, hogy újabb hitellel, egy újabb injekciót adjanak a német gazdálkodásnak, hanem oda irányította a nagy kérdést a nagy megoldáshoz: Versaillest kell re- vidiálni. Diktátumokból szerződéseket kell alakítani, kétoldalú, szabad felek, szabad akaratából vállalt kötelezettségeket és kötelezettségek teljesítéséből eredő jogokat kell megállapítani, ezeket megtartani és megtartatni. (Budapest, junius 23.) A Barcsay uccui gimnáziumban néhány héttel ezelőtt ismeretlen tettes feltörte Márk Lajos helyettes-igazgató asztalfiókját és abból 3700 pengőt ellopott. A nyomozás megállapította, hogy a lopást Dicsőffy Lajos nyolcadik osztályos tanuló követte el. A megtévedt diákot letartóztatták. A rendőrségen bevallotta a lopást és azt is, hogy két társa őrködött, nehogy valaki meglepje. Az volt a céljuk, hogy az idegen légióba állanak be, előbb azonban mulatni akartak. A vége az lett, hogy az egész pénzt elmulatták. A rendőrség Dicsőffy egyik cinkosát is letartóztatta. A másik vidéken tartózkodik. Nagy a gyanú, hogy ennek a társaságnak része volt a Klauzál téri bankrablási kisérletben. Kudarccal végződött a nagylaki tót propaganda-központ terve (Budapest, junius 23.) A Magyarság cimü szokolmozgaloni alapján megszervezkedni, budapesti lap bukaresti jelentés alapján közli, hogy Benes, csehszlovák külügyminiszter a romániai Nagylak községben tót propagandaközpontot létesített. A propaganda-központnak először az volt a célja, hogy a magyarországi tót lakosság között terjessze a szokolmozgalmat. Hetilapot adott ki és ezt Magyarországra átkül- dötte az ottani tótoknak, legnagyobbrészt ingyen. A központ nem érte el a célját, mivel a amire Benesék az ötvenezer főnyi, Romániában élő tótságra vetették ki szemüket. Ezt viszont a román kormány nem nézi jó szemmel. Megengedte ugyan a propaganda-központ létesítését, de csak Magyarország felé irányuló tervekkel. Most a román kormány a Magyarság szerint erélyes intézkedésekre készül és Peter Iulianra bizta a nagylaki tót propaganda-központ meg- rendszabályrozását. magyarországi tótok nem voltak hajlandók a I Tennisz-Hurozäs! Sport cíkkekl ehcts r- Emilnél Kolozsvár, Főiéi A I Hexner Béla.
