Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)

1931-06-15 / 132. szám

16

XIV. ÉVF. 132. SZÁM.

imrnssm

I asüBjgBagggTi ragj»KggWK3H!BHW

FLY-TOX

TÖKÉLETES A ROVAROK ELLEN.

KÖVETELJEN

BIZTOSÍTÓ

KAPSZULÁT

Tekintve, hogy a FLY-TOX megoü a svábbogarakat, magától érdetödik, hogy hatása annál nagyobb a többi rovarokra, melyeknek bábjai nem képesek ellenállni

.Y.TOX-nak

^ Egyetlen illatosított rovarirtó.

A tudómani által elfogadott rovar pusztitó szer.

KAPHATÓ: A DROGUERIA, GYÓGYSZERTÁR ES ILLATSZERTARAKBAN Nagybani Jerakat: Bucureşti. Sir. Plantelor, 26.

hogy ismét elfoglalja as ősi trónt. Morand szellemesen, maró gúnnyal, kifejezéseinek azzal a franciás könnyedségével irta meg e regényt, amelyet annakidején Irene jés Lewis cimü könyvének olvasásánál (megjelent ez is magyarul „ötvenszázalékos szerelem“ címmel) megcsodáltunk,

Shaw Bemaró: f,A szénásszehér41

Az Atheneum folytatva Shaw gyűjteményes munkájának kiadását, legutóbb „A szénásszekér“ darabot i jelentette meg, amely időszerű politikai eszmemeneté- nél fogva is, megérdemli az elolvasást. Shaw ismert paradoxonjainak gondolatsorain keresztül azt fejtegeti, hogy a királyság intézménye korszerűbb, sőt demokratikusabb, mint a köztársaság. Természetesen : ameddig a nagy szatirikus eljut ez állításáig, Magus Ikirály személyét is néhányszor felfricskázza és szokásos történelmi szemléleti módszerével élve, letörli a tekintély masztixját és csupasz fényben mutatja be a na- (gyokat. E színdarab, amely a „politikai burlcszk“ alci- imet viseli, időpontját tekintve utópisztikus, amennyiben Jegy közel száz évvel későbbi időpontban játszik, képizeit személyekkel és képzelt politikai válságokkal. A «darabnak szinpadszerüségi szempontjából nyilvánvalóan Itöréséi vannak, de pompás adalék Shaw feje tetejére ' állított gondolatvilágának megismeréséhez.

*

E müvek olvashatók a Dante kölcsönkönyvtárbán,

r

libs? Sej-aafira- és luta'rui? Cíai Roluzsirtr, btradi Uriisisirát-i .ü. /.

I #raftf&E»9>a Hatşarkos és miirJonîilc négy szeg* %SlrSB*rs» let îs keritésfonatot, sodrony« íveteket, sodronyágybetétekot és min Isii fajta vas- és rézbutorokat, neáikülönb? 1 ciiatkeritéaaket.

I Előnyös árak! Szükséglet beálltávalsii> ■ veskedjék árajánlatot bekérni:

Fürdő ruhában

valamint selyem fehérnemű és selyem harisnyában,

úgy minőségben, mint olcsóságban vezet az „Eibe“ Calea Regele Ferdinand 19. és a „Harisnya-ház“ Calea Regele Ferdinand 2(A Ids hid mellett).

J'egy kasÉitLEi mTTp^kTt yiEümfdzi; j

Repülőgépen

R6motó! Veiencéig

Velence, április hó.

Rómában, ha esik az eső, nem esik, de szakad. Szakadt tehát kérlelhetetlenül, amikor reggel S órakor a Transadriatica hatalmas autóbuszán elindultam a repülőtérre, hogy Velencéig menjek és ott elérjem a Budapesti vonatot. Róma, civil repülőterén jelenleg nagy munka folyik, egészen átalakítják, s az utasjáratok is I a katonai repülőtérről indulnak. Óriási hangárokban állnak hosszú kettes sorban a gyönyörű kis katonai repülőgépek, ezekkel gyakorlatoznak az olasz hadsereg repülőtisztjei, Olyanok ezek a nagy gépek mellett, mint a motorbicikli óz autó mellett. Könnyűek, kicsinyek, de látszik rajtuk az erő, mintha olyan istállóba lépnénk, melyben csupa telivér áll, valahogy a gépeket is áthatotta az az energia cs bátorság, amivel pilóták útnak indulnak.

A hangár előtt, az alaposan felázott repülőtéren állanak az utasszállítók. Most indul a Milánói járat, hamarosan megtelik utasokkal a gép.

A velencei repülőgépre nehezebb feladat vár, át kell repülni uz Apeninveken és az ég nem valami biztató. Hogy leélünk át? Mosolyogva felel a fiatal olasz piló Si van un po, su e giu! Csak egy utas jelentkezett: jómagam. Megkérdik, milyen nemzetiségű vagyok, mondom: Magyar. Rám mosolyognak, s odahajtanak a nagy autóbusszal a repülőgép mellé. Igazi olasz udvariassággal át akctrnak vinni a vizes réten, hogy két lépést se tegyek: Megázna a, lábam! No de mi sem ijedünk meg ám egy kis víztől, és gyorsan átlépünk a réten, Két pilótával és egy mechanikussal vág neki a kis gép az útnak. Pillanatok múlva a felhők közt vagyunk és Rómát már nem is látjuk. Eső, eső, szürkeség. Mi lehet gyönyörűbb, mint a repülő- gép küzdelme az elemek ellen? Törtető, kitartó igyekvése, hogy bármi nehézség árán is, mégis átvágja magát, mégis keresztül törjön és az ember uralmát juttassa érvényre a természet felett.

Az egyenes utón Velencébe jutni lehetetlen, ott igen nagy az ellenállás, de Firenze felé

majd átjutunk. És bátran nekivágunk az Ape- ninneknek. Ismét és ismét visszadob a vihar. Újabb és újabb völgyek irányát keressük, elmegyünk Ovieto és Perugia felett. Itt van Siena mellettünk, innen már közel van Firenze, de nem enged a szél — újra és újra megfordulunk — feljebb szóltunk, lejebb próbálkozunk: Si van su e giu! Csaknem lehetetlennek látszik az átkelés. Hóviharba kerültünk. De ez nem az a hó, amely néha oly csöndesen, hatalmas pelyhek- ben szállingózik; apró szemű, széltől hajtott hó ez. Újabb hegy élek, újabb völgyek. És küzd a gép, és küzdenek a pilóták. Nem hagyják magukat — és végül ők maradnak felül! Mégis sikerül átvergődni a hegyeken és kitárul Firenze széles medencéje alattunk. Beszállunk: Három órát jöttünk! Menet Velencétől Rómáig két óra 20 perc alatt tettük meg az utat. Benzint veszünk — és éhesek vagyunk! Megkérdem, el- érhejük-e Velencét 2 óráig, mert Budapestre kell mennem és indul a vonatom, 2 óráig? Akkor rögtön indulunk. Alig nyelik le a falatjukat, pedig fáradtak, három óra hosszat szünet nélkül figyeltek! De energikusak, kedvesek, bátrak, szóval olaszok, s indulunk tovább. Jön a telefon jelentés: Bologna és Ferrara felett borult, talán meg kellene várni a Velencei gépel, annak most kall érkeznie, cs ez megmondhatná, hol kelt át a hegyeken. Igen, de akkor a Signo- rina lekési a vonalját — induljunk.

Felszálltunk, fel, fel a felhők fölé. Alattunk mint gomolygó vattacsomó fehéren terülnek a felhők, elfedik a földet teljesen a szemünk elöl, A nap rásüt a gép szárnyára, felettünk már kéken mosolyog az ég. Megyünk, rohanunk észak felé...

Mikor lebukunk a felhők alá, már túl vagyunk az Apeninnek utolsó gerincein, az olasz síkság terül el alattunk. Ferrara tornyai komoran emelkednek a város fölé. Már nyűgöd- tabb az idő, nem kapja el a szól a gépet többe, nyugodt biztonsággal szóltunk el a remekül müveit táblák fölött, melyek u lakosság szorgalmáról mesélnek. És itt a tenger, a lagúnák hosszú, hosszú mozaikja, már látszik Velence. Arepülünk a Lidó felett: Üres az Excelsior nyáron oly népes strandja, S. Nicolo di Lidon vagyunk már! Kettő 10: elértem, még a vonatot! Dr. Zeyk Adélé bárónő-