Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-10 / 104. szám
XIV. ÍVF. 19*. SIAM. 1 Az erdélyi konnánybiztos megtette^ első lesújtó helyzetjelentéséi Jorga miniszterelnöknek Az áldozati adó eltörlését, a tisztviselői fizetések és nyugdijak pontos kifizetését ajánlotta a kormánynak A kormánybiztost nem fogadta az inspektor ur a Bánátban, mert fontos megbeszélése volt egy hölggyel (Bukarest, május 8.) Iorga miniszterelnök Erdély és Bánátra szóló hatáskörrel nem is egy, hanem két kormánybiztost nevezett ki Puscasiu szatmári esperes és megyei prefektus, továbbá Metes kolozsvári egyetemi tanár személyében. Senki sem tudta, mi lesz a dolga ezeknek a kormánybiztosoknak? A felhatalmazást maga a miniszterelnök irta alá és elrendelte az ország összes polgári és katonai hatóságainak, hogy minden vonatkozásban támogassák a kormány- biztosokat s intézkedéseiket azonnal hajtsák végre. Iorga miniszterelnök személyes utasításokkal is ellátta két erdélyi exponensét. Hangsúlyozta, hogy nem száraz hivatalos jelentésekre van szüksége, hanem azt teszi feladatukká, hogy komoly és tárgyilagos tanulmányokban ismertessék a különböző vármegyék szociális helyzetét s tegyenek konkrét javaslatokat. A napokban aztán a kormánybiztosokat táviratilag Bukarestbe rendelték, hogy személyesen referáljanak eddigi tapasztalataikról. Munkatársunk együtt utazott Bukarestből Kolozsvárra Puscasiu kormánybiztossal, aki a beszélgetés során rendkívüli érdekes észrevételeiről mondott el egyet-mást. — Lesújtó tapasztalatokkal lettem gazdagabb — kezdi nyilatkozatát az előzékeny Pus- easiu dr. A gazdasági élet nemcsak stagnál, hanem már majdnem véglegesen haldoklik. Kivált a tisztviselői fizetések és nyugdijak rendetlen kiutalása van rendkívül hátrányos befolyással az egész kereskedelmi életre. Senkinek sincs miből vásárolni és igy megállt a kereskedelmi élet vérkeringése• —- A gazdasági helyzettel kapcsolatban mi lyen javaslatokat terjesztettek a minisztereinél, ur elé? — Feltárva a helyzetet, kértük, hogy ezután a tisztviselőket a legpontosabban fizessék és részletesen foglalkoztunk az áldozati adó kérdésével, amelynek eltörlését javasoltuk. — A gazdasági problémákon kivül a köz- igazgatásban milyen szellemmel találkozott kormánybiztos ur? — Erről jobb nem beszélni — hangzott a letargikus válasz. Csak egy esetet említek. Bekopogtattam az egyik bánáti inspektorátushoz. Természetesen az ajtónállónak nem árultam el kilétemet, hanem utasítottam, hogy jelentsen he egy falusi román papot. Vártam egy félórát s még mindig nem engedtek az inspektor ur magas szine elé, mert amint a szolga mondotta, „egy kisasszony van bent nála“. Közel egy órai várakozás után végre bejutottam az egyik hivatali szobába, ahol a tisztviselők karbatett kezekkel azon vitatkoztak, hogy a Iorga-kormány meddig lesz uralmon és hogy a választás milyen eredménnyel zárul? Benyitottam a főtisztviselőj szobájába, ahol az inspektor ur nyilván levelezését bonyolította le s egyáltalán fel sem figyelt arra, hogy ott állok az Íróasztala előtt. Bemutatkozásom után természetesen egészen más hangon beszólt és kérte a bocsánatot, hogy nem tudta kivel beszél. Mindenesetre elképzelhető, milyen munka folyik ott, ahol igy bánnak az állampolgárokkal. Még egy intelektuel is ilyen furcsa fogadtatásban részesül, nem is szólva a földmivos népről. Megkérdeztük végül, hogy mi lesz a tartományi igazgatóságokkal? — Még nem lehet biztosat tudni, de a jelek szerint — mivel semmi gyakorlati jelentőségük sincs — megszüntetik. Már intézkedtek is, hogy; a hét tartományi igazgató automobiljait azonnal szállítsák Bukarestbe. Kolozsváron elváltunk Puscasiu kormány- biztos úrtól, aki visszautazott Szatmárra, hogy pár nap múlva folytassa körútját, amelyet egyúttal panamafelderitő útnak nevezhetünk. D. B. — Prónay Pál védőjét is elitélték a tárgyaláson való meg nem jelenés miatt. Budapestről jelentik: Darvay János ügyvédet, aki Prónay Pált védte, meg nem jelenés miatt, a biróság hasonlóképpen elővezetni rendelte el és birói eljárást folytatott le ellene. Darvay János és dr. Száva kaposvári magánzó között rágalmazási per folyt és dr. Darvay vonakodott a biróság elé állani. Budapesti jelentés szerint Darvay Jánost ebből az ügyből kifolyólag az ügyvédi kamara ügyvédi gyakorlatának egy évi felfüggesztésére ítélte. NEZZEN BE HOZZÁNK s csak akkor legyen olvasónk, ha Ízlésének megfelelő könywet talált. Kölcsönkönyvtárunk megnyílt s nagy könyvkészletünk nap-nap után sok száz könyvvel kiegészül. Egy havi előfizetési dij 50*-— lei. .LIBRÓ” Unió ucca 6 szám (Az udvarban). „LIBRÓ” Szólt s újra a hátulsó házba sietett vissza, mert a száz darab levélbélyeg és az ezzel kapcsolatos öt forint nyugtalanítani kezdte... Kitől kérhetne kölcsön?... Senkitől se!... Avagy formulázzuk a kérdést igy: található-e még ember az ismerősök között, akinél neki hitele lehetne? Felelet: ki van zárva! Persze, föl lehetne vetni még egy harmadik eshetőséget, tudni illik: hogy csakugyan lehetne kilátása némi kölcsönügyletre nézve... Igen, igen, csakhogy az augusztus elsejei fizetségből most már komolyan és visszavonhatatlanul ki kell egyenli teni a nyoleötvenet Torka néninél, különben végérvényesen megtagad tőle kosztot-kvártélyt s igy a legfeljebb augusztus elsejei terminusra kikölcsönözhetendő öt flóreseket semmi szili alatt sem tudná visszatörleszteni... A fényképeket pedig muszáj postára tenni, egy órát sem késvén, különben még olyan pofozkodás lehet a vége, hogy attól ütne csak orbánc a Csopak József fizimiskájába!... Az öt pengőt szóval nyomban ki kell kölcsönözni valakitől... De kitől?... S Csopaknak itt akaratlanul kibökkent a száján: — Omode szívesen adna... De azonnal a szájára is ütött, mert ráeszmélt, hogy Bujdosó és Borcsik pont e pillanatban kezdhette meg a tárgyalást Omodéval... S ugyanekkor Csopak hirtelen és váratlanul, tehát minden átmenet nélkül úgy érezte, hogy a rémülettől ágaskodni kezd minden kajaszála ... Szentséges Isten, hogy is tudott ilyen vakmerőségre vetemedni? Igaz, igaz, hogy Omode sokat megengedett és elnézett neki s egykettőre el is kapatta, de Csopak részéről mégis nagy. szemtelenség volt, hogy szembefordult vele és volt vakmerőség benne provokálni a móltóságos urat, — s ezt most már hallgatagon Csopak is elismerte magában... Omode most az egyszer komolyan megneheztelhetett rá s akkor még ma estig kikergetteti a faluból... Ám az sem lehetetlen, hogy csupa mulatságból kiáll vele a vitérre s úgy összekaszabolja Csopakot, mint a répát... Két lepedőbe sem tudják majd összeszedni ... A bojtár, miután igy megliányta-vetette magában a dolgok lényegét, először élénk szemrehányást tett magának, később félni kezdett, szerette volna valahogy visszahivatni Bujdosót és társát, ahogy pedig a bélyegek ügyére tért vissza s teljes borzalmában látta maga előtt rut jövőjét, már nem birt magával töbet, hanem ki rohant a pitvarba s ráorditott Terka nénire: — Terka néni, szaladjon fel a méltóságos úrhoz s mondja meg neki, nagyon szépen kéretem, adjon nekem mindjárt öt forintot, mert küTónben felakasztom magamat a szilvafára! Terka néni odáig volt a bámulattól: — Mán igazán meg teccik bolonditani az embert. — Öt forintot! — ordított a bojtár. — Az elébb azt teccett mondani, kérem, hogy meg teccik gyilkolni... Csopak suttogó hangon, de titkos fényben lobogó szemmel közeledett Terka nénihez s aközben szótagolt: — öt fo-rin-tot...! Terka néni ijedten kapott a fejkendője után: — Jaj Istenem, megyek mán... De sok baj van ezekkel az urakkal! A bojtár egyedül maradt tehát, Még mindig bosszús volt magára, hogy miért menesztette föl a két párbajsegédet, mielőtt valamivel alaposabban meg nem fontolta a dolgot. — most azonban, hogy Terka néni személyében a második számú staféta is utrakelt a kastély felé. most már megnyugtatta magát, úgy, ahogy: — Komisz voltam, belátom ... De Omode jő ember s meg fog bocsátani nekem... Kicsit megkönnyebbülten tért vissza a hátulsó szobába, mert meg volt győződve, hogy amilyen gavallér a méltóságos ur, negyedóra múlva már a markában lesz a pénz. Sőt, az sem lehetetlen, hogy Omode esetleg nevetni talál a , bojtár kétségbeesett kapkodásán, ez esetben még tiz pengőt is kiutalhat Csopaknak s az lenne csak a lekvár! S amig igy kalkulált a bojtár, már mosolygott is magán s dalolni kezdett fisztulában: Zöld a kökény, kék a petrezselyem... Tótágast áll bennem a szerelem... Azalatt pedig a kiválogatott leveleket osz- tályozgatta megyék és útvonalak szerint, hogy mihelyst visszaérkezik Terka néni, nyomban bélyegért meneszti a postamesterhez s azután boritékba pakolgatja be az egyes fényképeket. Munkaközben az asztal fölé hajolt, a fejével sűrűn bókolt a saját gondolatainak, hogy igenis, úgy van és nem másképen, sőt néha-néha már fel is kacagott... De ezen odaadó szorgalma alatt véletlenül a falitükör felé pillantott s hirtelen úgy rémlett neki, mintha a tükör mögé dugdosott régi képeslapok közül egy távirati lap kandikálna ki... Azaz, hogy nem is egy, hanem pontosan két darab, egymásmellé szorítva ... Csopak tisztán emlékezett rá, hogy azelőtt soha nem látta ott ezt a két táviratot, lehetetlennek tartotta tehát, hogy már előbb is a tükör mögött lettek volna... — Csak nem...? Gyötrő sejtelem villant á‘ rajta... Egyszerre felugrott, a tükörhöz pattant s kiragadta a két sürgönyt. Felbontotta őket, végigfutott rajtuk s elszürkült. Az egyikben ugyanis ez volt olvasható: Szombat reggel birtokon körülnéz Zclvey Laura. A másiknak szövege igy hangzott: Szombat reggel állomásra kocsit. (Folytatjuk.),
