Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-06 / 100. szám

bud*; «n. ífl î AXA POŞTALA FLA* ITTA IN irTMERAR I No. 24356—*27. 1. r • # .3 Cluj-Kolotsvit, 1931 mi jus 6 Sz(3?dh& j ELOi LZ JSTJES BELFÖLDÖN : irre 1200 lej, félévre 60CK lej, negyed évre 300 laţ egy bóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP, Ccerkcsxtöség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) l Telefon: 6-1», 6-9*. ELŐFIZETÉS MAGYAKOESZAGON : 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedév?» 15 pengő. Ára 5 lej. XIV« évfolyam íOQ-ik szám Egyes szám ára 20 fillér. Isméi beszélünk a paktumokról A lapok kisebbségi blokkról, választási meg­egyezésről Írnak. Elméleti elképzelés szerint ké­zenfekvő is volna egy ilyen kisebbségi válasz­tási biok, azonban kisebbségi pártok megegyezé­se fennállhat akkor is, ha nincsen általános és minden megyére közös jelölés. Mert a választó­jog mai gyakorlati rendszere paktumra kény­szeríti azokat a pártokat, amelyeknek nincsen meg a biztos két százalékos szavazatuk az or­szág összes szavazatainak végösszegéből így ezek mindenáron kénytelenek paktumot kötni, ha van kivel. Viszont a többi pártokra nem előnyös az általános paktum. Például a Magyar Párt közös listára nem köthet általános paktumot, csak esetleg részleges megegyezéseket helyen­kénti kölcsönös támogatásra. De kivel! Másik kisebbségi párttal? Tudvalevő dolog, hogy a pré- iniumos rendszernél, ami voltaképpen burkolt plurális választójog a kisebbségiek rovására, a vegyes lakosságú megyékben csak a listaveze­tők kaphatnak mandátumot. Ha a kisebbségi pártok ilyen megyékben közös listával indul­nak, csak abban az" esetben számíthatnak egynél több mandátumra, ha az abszolút többséget meg­szerezhetik. Ellenkező esetben csak egy mandá­tumuk lehetséges, tehát az egyik párt javára már eleve le kell mondania a kartelltársnak, vagy társaknak. Poklául Brassó és Kiskiiküllő- megyékben ha a magyarok és németek közös listát állítanak és az abszolút többséget nem érik el a megyei viszonylatban, akkor csak egy-egy jelölt kerülhet be mindkét megyében, összesen pedig kettő. Viszont ha a magyarok is és a né­metek is önálló listákkal indulnak s a mandá- íumszerzési jogosultságot az országos átlagban elérik, akkor mindkét megyében két-két, össze­sen négy mandátumot kapnak és egyik párt sem mondott le mandátumról a másiknak a ja­vára. Ugyanez az eset például abban a kérdés­ben, hogy a Magyar Párt tud-e választási egyez­ményt kötni a szociáldemokratákkal, vagy va­lamelyik zsidó alakulattal. A Magyar Párt ab­ban a helyzetben van, hogy a mandátumszerzési joga biztosítottnak látszik, hacsak valami vi­lágraszóló, előre nem látható és el nem képzel­hető terror, vagy esendőrerőszak el nem lopja az urnák nagy részét. A liberálisok borzalmas urnalopási gálád manővere sem tudott annyi magyar szavazatot ellopni — pedig ezrével lop­ták a szavazatokat mindenütt — hogy a két szá­zalékot a párt el ne érte volna. A legutolsó választáson például a Magyar Párt önálló listával szerezte meg a mandátu­mait s a barátságos német párt kénytelen volt a nemzeti parasztpárttal kartelt kötni, mert a kétszázalékot nem látta a maga számára bizto­sítottnak. A magyar-német kisebbségi csoport ilyen külön utón együtt jóval több mandátu­mot ért el, mint amennyit úgynevezett kisebb­ségi választási biokban megszerezhettek volna s a Magyar Pártnak ez biztosította a legkedve zőbb eshetőséget. A hozzá nem értők, a kávéházi piccolo-politikusok és zuglapok akkor mind a Maniu-kormány megváltókénti üdvözlésével voltak eltelve s különböző meséket találtak ki annak az elhitétésére, hogyan maradt ki a nagy Maniu-párti paktumból s kényszerült önálló lis­tára a Magyar Párt. Pedig nem kényszerült, mert nem is akart mást csinálni, mint amit csi­nált. Pár hétig Írtak pártellenes magyar nyel­ven megjelenő lapok abszurd meséket arról, hogy Bethlen grófnak nem volt türelme vára­kozni a Maniu előszobájában, vagy hogy Beth­len gróf túlsókat kért s Maniu pedig igen kevés­re becsülte a Magyar Pártot. Voltak akik újság­cikkeket irtak arról, hogy a Magyar Párt el­nöke igen későn jelentkezett és egyszerűen leké­sett a nagy osztozkodásról. Mások pedig párt­Károly király váratlanul Orsován Sándor szerb királlyal találkozott és a két uralkodó hosszabb tár­gyalást folytatott egymással (Bukarest, május 4 ) Politikai körökben igen nagy meglepetést keltett, hogy Őfelsége Orso­ván váratlanul találkozott Sándor szerb király- lyal és hosszas tanácskozásokat folytatott vele. Amint ismeretes, Károly király Iorga minisz­terelnöknek kíséretében Temesváron tartózko­dott és Temesvárról jövet útba ejtette Orsovát. A tanácskozásoknak az a körülmény ad külö­nös jelentőséget, hogy a királytalálkozóval egy­idejűleg a bukaresti kisantantkonfereneia is folyik, amely tudvalevőleg fontos külpolitikai orientációk kérdésében van hivatva dönteni. Az orsovai találkozást a budapesti sajtó szélesen kommentálja és annak a felfogásának ad kife­jezést, hogy a két uralkodó döntő tanácskozást folytatott abban az irányban, hogy Jugoszlávia és Románia a francia vagy a német orientáció mellett kössék le magukat. Megszakadtak a magyar cseh tárgyalások, (Budapest, május 4.) Az Est értesülése sze­rint a cseh-magyar tárgyalások nem vezettek a kívánt eredményre. Csehszlovákia nem akar ér­demi engedményeket tenni és ugylátszik, ebben az elhatározásában befolyásolja, hogy a német­osztrák vámunió, valamint a Briand páneuró­pai terve még nem nyert nemzetközi tisztázást. ÖlíaÖK A Magyar Pártnak nyílegyenes az útja — A vidéki tagozatoknál megkezdődtek a jelölések — A jövő héten íil össze az elnöki tanács és az I Mandátumvásár indult Bukarestben A választások kiírásával ismét küzdelmi helyzetet teremtettek a magyar lakosság, a ma­gyar polgárság számára. Magyarok életéért, megélhetéséért, a magyar kisebbségi életgyöke­rek megvódelmezéséért kell síkra szállani és e küzdelmes erőkifejtés sikere érdekében meg­fontolandó minden ténykedésünk és e siker ki­vívásának kötelességszerü szempontjaiból kell mérlegelnünk és megítélnünk mindazokat az eseményeket, mozgalmakat, amelyek körülöt­tünk az elkövetkezendő napokban, hetekben le zajlanak. A kisebbségi sorsnak tizenhárom ke­serves esztendeje szomorú, de mély tapasztala­tokat irt be minden magyar embernek a leikébe és mindenkinek megmutatta, hogy egyetlen biz­tos erő, amiben megkapaszkodhatunk, az önma­gunk ereje. A súlyos gazdasági krízisnek legkí­nosabb gyötrelmeit a kisebbségiek hordozzák s mi nem várhatunk idegen jóakarók segitőke- f ire, hanem a magunk követeléseit kell acél­keménységgel sorompóba állítani. Harci front e a miénk, amelynek kitaposottak már az ntjai s nem ismeretlenek a fegyverei, de a nehézsé gei sem. Kiállunk az első vonalba, mert elhangzott a vallo­mástétel felhívása. Ha akadnának még most is megfutamodok, ha­mis jelszavakkal félrevezettettek, kalandba ro­hannak, amivel nem az öntudat egységébe ková- csolódott magyarságnak ártanak, hanem önma­guknak. A magyarság megindul a becsületnek az ut­ján s nem fél az apró becstelenségektől. Nem té­ved tekervényes fondorlatoknak kétes ösvényei­re, hanem megy a maga egyenes nyílt utján és megfogja állani a helyét, bárkivel talál­kozzék szembe. Ha akadna, aki még most is megtagadja lelké­nek a magyarságát, az már nem érték a mi szá­munkra, hogy elveszítését fájlalni kellene. Még nem bontakozott ki tisztultan e választásra fel­vonuló párterőknek a képe, de minden valószí­nűség szerint a választás lezajlása sem fogja a zavart eltüntetni, inkább csak növelni. Meg­rajzolta azonban a sors bölcsessége a magyar­ság számára az egyetlen igaz utat, Készüljünk fel a vallomástételre! Jelölések a Magyar Pártban (Kolozsvár, május 4.) A Magyar Párt or-j szágos vezetőségének és parlamenti csoportja-1 nak elnöke, Bethlen György gróf is hazaérke­zett Bukarestből s a párt központi irodájában megtette a szükséges intézkedéseket a válasz­tási felkészülődésre. Ez intézkedések közé tarto­zik az intézőbizottság ülésének az előkészítése. Az intézőbizottság illetékes arra, hogy a magatartásra a döntő szót hivatalosan és alkotmányosan kimondja s a központi intézőbizottság elé terjeszti a párt jelöltjeinek névsorát is. Az ülés a jövő hét folyamán lesz Kolozsváron. (Folytatása a második oldalon.) ütőket akartak összebarátkoztatni Maniuval. A Magyar Párt vezetősége nagyon jól tudta, hogy mit csinál s a magyar polgárság öntudatossága nem volt megszédithetö. A Magyar Párt útja ma is nyílegyenesen áll előttünk s a magyar vá­lasztóközönség nagyon jól tudja, hogy az egyet­len helyes magatartás az összetartásnak minél impozánsabb erősítése és emelése,

Next

/
Thumbnails
Contents