Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-28 / 117. szám
' 7_A lű Tir. trr. w. szár. r KMSXfítS\ Zsidók és magyarok Irta: Hegedűs Nándor Nem vettem részt eddig abban a vitában, amely a Zsidó Párt megszületése alkalmával keletkezett és azt hiszem, hogy ezen az egy cikken kivül nem is fogok talán résztvenni benne. Évek óta, mióta először felrepült a zsidó párt alapításának gondolata, vallom és hangoztatom, hogy ebből zsidó testvérbarc fog kisar- jadozni. A romániai zsidóság olyan heterogén rétegzésii, hogy ezt közös pártba foglalni nem lehet. Világos volt előttem, hogy megint felvetik a zsidó becsület és zsidó öntudat jelszavát, és különféle megbélyegző jelzőkkel fognak rátámadni azokra a zsidókra, akik a zsidó pártba nem hajlandók felesküdni. Alig pár hete alakult meg a Zsidó Párt és aki a zsidóság között forgolódik, az már láthatja is azt a súrlódást, visszavonulást, lelkiháborgást, ami különösen Erdély zsidó társadalmát felkavarta, tapasztalhatja azt a terrorisztikus korteskedést, amely a zsidókat a Zsidó Pártba akarja terelni. Igazán ezer szerencse, hogy a kormány nem paktált le a regáti zsidókkal, Fildermann és Horia Carp urakkal, mert ez vetette volna el csak igazán a zsidó testvérimre viharát. Nem vagyok hive a zsidópártnak, nemcsak azért, mert egészen természetes, hogy a magyar nemzetiséghez való tartozás a zsidópárttal ösz- szeférhetetlen, hanem azért, mert ellensége vagyok annak, hogy mi zsidók tartsuk politikai érdekből, szinte sportszerüleg állandóan felszínen a zsidókérdést. Mikor tavaly Bukarestben a Zsidó Tanács megalakult azzal, hogy pártok és nemzeti színezetek felett álló testület legyen, amely kizárólag speciális zsidó kérdéssel foglalkozzék, azt reméltem, hogy ezzel megoldódik a zsidó érdekképviselet problémája, anélkül, hogy bármelyik zsidótól nemzeti vagy politikai hitvallásának megtagadását kérje, anélkül, hogy a zsidóság igen kényes, igen delikát bajait állandóan irritáló politikai problémákká tenné. Ezért csatlakoztam én is a Zsidó Tanács megalakulásához. Sajnos: valószínűiéig éppen a politikai érvényesülés természetrajza nem engedte meg, hogy a Zsidó Tanács életképes legyen. Egyetlen »gyszer hallottam még róla, amikor az összes zsidóság nevében a népszámláláskor felhívást bocsájtott ki. hogy mindenki vallja magát zsidó nemzetiségűnek. Tehát egyszer lépett ki a nyilvánosságra és akkor is politizált és beszélt az összes zsidóság, tehát például az én nevemben is, olyan témáról és olyan irányban, amire én fel nem hatalmaztam. Az antiszemita brutalitások ellen való küzdelem, a zsidó iskolák és egyházak megfelelő segélyezése, a szombat megtartása és más kérdések, amelyek minden zsidóra közösek, egy ilyen Tanács formájában igen jó fórumra tehettek volna szert, ez nem szított volna test vérharcot, ellentétet zsidó és zsidó között. A politika démona azonban ráolvasásaival elaltatta, megölte. Bár az a vita, amely most a Zsidó Párt körül lepereg, nem a Magyar Párttól indul ki, «- Magyar Párt igen tapintatosan nem szólt belé ebbe a szomorú súrlódási processzusba, amely a szemünk előtt lejátszódik, mégis most kénytelen vagyok néhány mondattal én is beleavatkozni a perlekedésbe.^ Erre az Uj Kelet mult Imti csütörtöki vezércikke ösztönöz, amely Krenner Miklóssal polemizálva a magyarpárti politikusokat aposztrofálja és többek között bocsánat: egy kicsit farizeus módon — ezt Írja: „Ki merne arra gondolni, hogy báró SzentkeTÓTH TIHAMÉR: Hiszek egy Istenben 300*— lel. Vidékre a pénz előzetes beküldése ellenében portómentesen küldjük. Utánvételnél a portót és költségeket hozzászámítjuk, MINERVA KÖNYVESBOLT Cliij-KoiozsYár, Str. Reg. Maris (Deák Ferenc u.) 1 szánj. reszty magyarpárti képviselő ur harcolja ki a román parlamentben a kolozsvári Tarbuth középiskola visszaállításának engedélyezését. Vagy ki gondolhat arra, hogy a magyarpárti fegyelem alá tartozó Hegedűs Nándor magyarpárti zsidóvallásu képviselő engedélyt kapjon a romápiai zsidó diákok szombati irás alól való felmentésének a parlalmentben való kikövetelésére, amikor az nem tartozik a Magyar Párt, fundamentális programmpontjai közé, vagy szabad-e elvárni például Gyárfás Elemértől, hogy a zsidó kisexisztenciák védelméért verekedjen, amikor a tönkrejutott székelységért. folytatott harc leköti minden erejét és idejét" Ez a beállítás és felsorolás nem jóhiszemű, és cáfolat nélkül nem maradhat. Nem az első eset ebben a korteshadjáratban, hogy azt állít ják, hogy én zsidó érdekekért nem kiizdtem Csak éppen a felsorolás kedvéért mondom el te hát: A nagyváradi orth. izr. hitközség földit; sajátitása, a nagyváradi orth. izr. gimnázium, a zsidó lyceum, a Chevra Kadisa korház segé lye ügyében egészen a miniszter urakig szalad gáltam és nem mindig eredmény nélkül, az erdélyi zsidó tanítók államsegélyét többször sürgettem, audiencián voltam zsidó iskolaügyekben, dr. Kecskeméti Lipót főrabbival Manip miniszterelnöknél, külföldi zsidók kiutasítását akadályoztam meg és száz és száz zsidó emer kérését intéztem el, természetesen mindig ellenszolgáltatás nélkül. Mindig mint zsidó is léptem fel és soha egyetlen alkalommal sem mondták nekem, hiszen ön magyar képviselő, mit akar? Hogy ezt a Magyar Párt fegyelme nem engedte volna meg? Nagy párt- politikai elfogultság és kétségbeesett kortesfogás merészelhet csak ilyet állitani. A Magyar Párt vezetősége soha nem kérdezte, hogy mit csinálok, és ha olykor elbeszéltem zsidó ügyekben való fáradozásomat, mindig nagy örömmel hallgatták. És Fischer Tivadar urat nyugodt lélekkel megkérdezem: ki szállott síkra a szesztörvény- nél a zsidó vendéglősök és koresmárosok ezreiért. Ugy-e én? Ugy-e én harcoltam értük a bizottság éjszakai ülésén? Én szónokoltam a kiskereskedők megnyomoritása ellen a kamara plenáris ülésén, az én érdemem és munkám nem tagadható le abban, hogy a falusi italmérők engedélyét nem boesájtották licitáció alá. Hogy nem csaptam belőle kifejezett zsidókérdést? Persze, hogy nem tettem, mert a cél érdekében nem is lett volna kívánatos. Én megelégedtem vele, hogy zsidó testvéreimért dolgozhattam és a görögtüzet elengedtem. Soha sem nem kérkedtem mindezekkel, de az Uj Kelet cikke után ezeket el nem hallgathatom. Tény, hogy nem vettem szorgalmasan részt abban, hogy a parlament tribünjén zsidó problémákat és sérelmeket tárjak fel. Aki képviselő volt, jól tudja, hogy mi sem könnyebb, mint egy-egy ilyen interpellációt elmondani, de nem akartam résztvenni abban a versenyben, amely zsidó fájdalmakon keresztül akar politikai si kereket aratni. Én mást akartam. Kétizben is felkerestem Fischer Tivadart Rosenberger Salamon beszarábiai parasztpárti zsidó képviselővel és a következőkre kértem: A kamarában és szenátusban összesen Rí vs'dó parlamenti tag ül. Szerkesszünk egy közös memorandumot, soroljuk fel a zsidóság egyel(""rs kívánságait, tiltakozzunk benne erélyesen az antiszemita brutalitások ellen cs mind a tizenhármán vigyük el együttesen a kormányhoz, hogy lássa, hogy életbevágó zsidó ügyekben magyar, román, vagy cionista zsidó egyöntetűen állanak sorompóba. Fischer Tivadar melegen helyeselte ezt az iniciativát (a kezdeményezésről a sajtó meg is emlékezett) vállalta az akció megszervezését, de hogy miért nem csinálta meg, nem tudom és nem is kutatom. Nem szemrehányásképen emlitem ezt fel, de el kell mondanom, mert elvégre akadnak zsidók ezrével, akik az én taktikai felfogásomat fogják osztani. Egy éjszakai ülésen — minden összebeszélés nélkül — spontán együttérzésből egyszerre tiltakoztunk Vajda Sándor akkori belügyminiszter előtt ép. Rosenberger, Fagure és Pistiper képviselők Cuza álcázott pogrqmfenyegetődzése ellen, Ali kor a Zsidó Tanács megalakult: a Alagyar Párt elnökségével egyetértőleg küldtem a Magyar Párt nevében tiltakozó táviratot erre a kon-. gresszusra az antiszemita atrocitások ellen és ezt a táviratban külön ki is emeltem. Hogyan lehet tehát azt állitani, hogy a magyar párti fegyelem bármit eltiltott volna, ami zsidó érdekeket szolgál. De hogyan is tiltotta volna, amikor keresztény-magyar képviselőtársaim is állandóan foglalkoztak kerületükhöz tartozó zsidó ügyekkel. Egyszer Vajda Sándorhoz éppen akkor toppantam be, amikor egyik magyar képviselő egy elbocsájtott zsidp hatósági orvos visszahelyezését sürgette. Másokat számtalanszor láttam, hogy zsidó nyugdíjasok ügyeit intézték. Hogy zsidó testvéreim exisztenciáját hányszor mentették meg a minisztériumokban való kilincseléssel, arról sokat beszélhetnék. S hogy éppen Gyárfás Elemérnél maradjak: vájjon kinek van olyan nagy érdeme, mint neki, hogy az er- délyi pénzintézetek visszleszámitolását a Banca Naţionala felemelte. Igaz, hogy Gyárfás Elemér sem csinált ebből zsidókérdést, de azért mégis tény, hogy azok a pénzintézetek, amelyek az ő sikeres intervenciójának eredményét élvezik, mégis jórészt zsidókezekben vannak. És Fischer Tivadar például igen jól tudja, hogy a szesztörvény tárgyalásainál történő felszólalásomat számomra szakszerűen Abrud- bányai Ede segített kidolgozni, mert ő volt a szesztörvény szakreferense a Alagyar Pártban. És ha azt Írja az Uj Kelet, hogy báró Szent- kereszty nem járhat közbe a Tarbuth iskoláért, akkor erre azt felelem: vájjon támogattak-e engem a cionista politikusok, amikór a zsidóság anyanyelvének jogaiért harcoltam. Dr. Fischer József ur nagyváradi programbeszédében ugyan hangoztatta az anyanyelv védelmét, de amikor én azért küzdöttem, hogy a magyar anyanyelvű zsidó gyermeket legalább az elemi iskolában magyarul tanítsák, természetesen a cionista képviselők nem lehettek mellettem. Pedig én azt hiszem, mégis csak zsidó érdek, hogy éppen egyedül a zsidó gyermek ne legyen kirekesztve abból az áldásból, hogy zsenge korában anyanyelvén tanuljon, hogy a magyar anyanyelvű zsidó gyermek tudjon magyarul olvasni és helyesen irni, hogy a közigazgatásnál, és bíróságnál a zsidónak is szabad legyen magyarul beszélni, annál is inkább, mert más nyelven széles zsidó tömegek pem is értenek. Soha nem lehet remélni, hogy ezért a Zsidó Párt küzdeni fog, engedjék meg tehát nekem, hogy legalább én szálljak ezért sikra és ha eb^ ben a Szentkeresztyek engem segítenek, hát ezt ne méitóztassék rossz néven venni tőlük. Én nem avatkozom bele a zsidó párt választási tornájába — ugy-e nem tettem eddig sem — de -r/í nem nézhetem el szó nélkül, hogy a magyarságtól -a zsidókat azzal igyekezzenek eltántorítani, hogy a pártfegyelem miatt zsidó érdekeket nem viselhetünk a szivünkön. Ez nem igaz. Én tudom, hogy a zsidóknak Romániában magyarnak lenni nem egészen könnyű, de ha ezren és ezren megtudtuk tenni, immár a tizenkettedik esztendeje, hogy zsidóságunkhoz hűek maradva nem csereberéltük a viszonyok megváltoztatásával nemzetiségünket, ezt nem fogjuk megtenni ezptán sem. Alayer Ebner bukovinai cionista vezér egyszer azt mondta nekem, hogy neki imponál az a zsidó, aki Romániában is magyar marad, mert ez jellemre és erőre vall. Nem tartozhat a Zsidó Párt programjához és hivatásához, hogy a szilárd zsidó jellemek ellen rohamot vezényeljen. És ha reám a legutóbbi képviselőválasztáson közel tizenhétezer keresztény magyar ember adta a szavazatát, pedig jól tudta, hogy zsidó vagyok, akkor semmi nem tántoríthatja el a magyar zsidót, hogy más vármegyében a keresztény magyar jelöltre ezután is épp úgy, tiszta lelkiismerettel, zsidó éi’dekeiaek bármely megsértése nélkül, leszavazzon, mint ahogy eddig tette. Ha hu tor t akar wâsâralm, no sajnálja az utat Marosvásárhely- Brassó-, Szebeobe, és tekintse meg SZKKilYtBSTl 3ST NAGY ÁRLESZÁLLÍTÁS! KEDVEZŐ FIMTÉ8I FELTÉTÉNEK!