Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-18 / 111. szám
S3 siv. évp. in. szám. KktxfrtWfyşjfe A sztancsófaivai hontalanok között „Hetvennégy hold fö dembö! csak négyet hagytak meg“ — mondja Szabó János teíepesgazda, aki három fiával küzdötte végig a világháborút — Áz egész telepes-ügynek csak a temesvári Müller Kálmán látja hasznát, aki „gondjaiba veszi“ a városban munkát kereső telepes-fiukat Csak egy példa, amely megmutatja, hogy miből kerül ki a kommunista mozgalom mesterséges tápláléka — Kiküldött munkatársunktól. — (Sstancsáfalva, május 16.) Dombon kapaszkodunk fölfelé. A bánságiak nagyon büszkék rá. Hegynek nevezik, holott erdélyi szemmel nézve még dombnak is csak nagy jóakarattal .lehet tisztelni. Túl a völgyben fekszik SztancsoíalvaSehol egy darabka kő. Száraz agyag porzik az autó kerekei alatt. Dadányi György büszkén mutat az útra: — Ezt mi építettük még a háború előtt. Hej, jó világ volt akkor, ugye Losonc? — Nem is jó emlékezni rá, nagyságos ur — válaszol az egykori sztgnesófalvi teleposgazda. Csendesen, gondtalanul éldegéltünk. Akkor jött a baj, mikor az első biciklista bekarikázott a faluba... Azt mondták, hogy ez kultúra. Hát, ha ez, akkor süssék is meg! Van Baker asszony könnyei. Két évvel ezelőtt itt járt van Baker asszouy, a Népszövetség egyik kisebbségi szakértője. Azt mondják: sírva ment el innen, pedig akkor még volt valahogy. A kisebbségi ügyekért lelkesülő hollandus asszony ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar telepesek ügyét a helyszínen is kitanulmányozza. Hát kijött és mindjárt az első házban olyan látványban volt része, melyet nem fog egykönnyen elfelejteni. Gyász kerülgette a telepes-házat. Haldokolt a családfő, egy öreg hetvenéves kunsági magyar. Már beszélni is alig tudott, de nem engedte, hogy ágyba fektessék. Kiültették az udvarra, az eperfa alá, ahonnan messzi el lehetett látni a határba, a zöldelő földek felé. Ott áll körülötte hat gyermeke és tizennyolc unokája: a négy holddá zsugorodott birtok szomorú örökösei. Nagy némaság üli meg az udvart, mert ki tudna vigasztaló szót mondani a messzi útra készülő családfőnek? Mikor belép Baker asszony, az öreg lassan feléje fordítja fejét. Fia valamit a fülébe súg. A haldokló int: — Későn jött. Rajtunk már csak az Isten segit. S aztán a közös hadsereg egyik huszárezredében szerzett német tudományával ezeket mondja a meghatottságát csak nagy erőfeszi- téssel palástoló Baker asszonynak: — Már többször szembenéztem a halállal, de most félek tölcr-Fékk - szegény gyermekeim miatt. Érzem, hogy síromban se lesz nyugtom, mert panaszuk lelíaTlsfik majd oda is... A kisebbségi kérdés jogi szakértője, a kemény, harcos nő elfordul. Arcán kövér könnycseppek gördülnek alá. Hát valahogy így néznek ki a valóságban azok az elsárgnlt akták, melyekre a Népszövetség irattárának feneketlen sírjában lassan hull a közöny és a feledés pora... * * Kolonisták, akik a földművelést csak hírből ismerik. A faluban megtudom a következőket: Sztancsőfalván volt 106 harminchétholdas nagytelep és 40 ötholdas kistelep. A nagytelep áltott: 24 hold szántóföldből, 7 hold osztatlan erdőrészből, 5 hold legelőből és 1 hold belsőségből. A telepesek nagyrésze teljesen kifizette a vételárat, az esedékes részletekkel pedig senkise maradt hátrálékban, sem a magyar, sem a román kincstárral szemben. 1919-ben telekkönyvi tulajdonosok is lettek. A földreform során azonban a nagytelepeket úgy kisajátították, hogy csak 4 hold szántóföld és 1 hold belsőség maradt egy-egy teleptulajdo- nosnok. Az elvett magyar földeket odaadták Erdélyből hozott román telepeseknek. Körülbelül 84 román kolonista kapott egyenként 16 holdas birtokot, akik a 45 lej évi kényszerbért már évek óta nem fizetik. Érdekes megemlíteni, hogy a kolonisták nagy része, nem lévén földművelő, otthagyta földjét, mely jelenleg vagy parlagon hever, vagy bérbe van kiadva. A magyar telepesek telepenkénti 7 hold erdőilletménye 774 hold gyönyörű őserdő volt, melyet községesitettek és holdanként 518 lejes árban megvett a szerb többségű Sztancsófalva község, holott az erdőben csupán egyetlen szál fa 6—700 lejt ér. / I „Elvették a pénzt és azután elvették a földet is • Felkerestük Szabó János telepesgazdát, akinek 774 hold földjéből csupán négy holdat hagytak meg. Az öreg közel hetvenéves ember, lelki egyensúlyát súlyosan megzavarta ez a nagy csapás. Hogyne: ezelőtt néhány évvel jómódú birtokos volt, ma napszámba jár, úgy tengeti életét. Meg aztán egyik megpróbáltatás a másikkal jön: 160 ezer lej keservesen megtakarított pénze odaveszett a Timisana bankba. — Nem tudok ennél kérem nagyobb büntetést elképzelni — sújt öklével indulatosan az asztalra — mint, amiben nekem volt részem. Ujszálláson születtem, Pest megyében, végig- küzdöttem a világháborút három fiammal együtt, egyik fiam oda is veszett s most hetvennégy lánc legjava földemből csak négyet hagytak meg szemszurâşbol- Azt sem tudom, hogy mihez kezdjek, gazdaságom szanaszéjjel áll, házam omladozik, nyolc tehenem, hat lo- vgm volt, most istállóm üresen áll, nem vagyok képes állatokat tartani, hisz magamnak is alig jut. Ujszálláson öreg szülém van, akit tartanom kell. Mondják meg az urak, mit csináljak, hogy, tudjak kiszabadulni ebből a földi pokolból? — Elvették a földemet, pedig az utolsó krajcárig* kifizettem a telepbért. Az utolsó részleteket a román kincstárhoz fizettem bé. Elvették a pénzt és azután elvették a földet is. Még máig sem tudom megérteni, hogyan történt ez. Itt valami félreértés kell hogy legyen. Mert ez igy nem igazságos. A háborút járt vén huszár küzd a köny- nyeivel: — Elvesztettem megtakarított 160 ezer lejemet is. A Timisana bankba tettem, mert ott nagy kamatot Ígértek érte. A bank megbukott s a pénz odaveszett... (így zárójelben megjegyezve: szeretnők, ha az illetékes hatóságok kissé utánanéznének annak, hogy a Banca de Vest a Timisana bukásakor vállalt kötelezettségeit miképen teljesiti. Információink ugyanis aképen szólnak, hogy a Banca de Vest a Timisana poruljárt betéteseivel a betéti -összeg 20 százalékát részvényben jegyezteti le, á többi pénz kifizetését pedig, ami a 60 százalékos kvóta-mellett ilyenformán csak negyven százalékát teszi ki az egész összegnek, három év múlva Ígéri teljesíteni- Vájjon a banknak ez az eljárása összeegyeztethető-e a kényszeregyezségi törvénnyel'?) Föld és iskola nélkül a kommunizmus karmaiban. Tarina Jánossal, a Magyar Párt helyi tagozatának elnökével beszélgetünk ezután: — Nagy hiba történt itt kérem. Nem lett volna szabad igy szétzülleszteni ezt a dolgos aépet, igy tönkretenni bennünket anyagilag és kulturailag. Mert nem elég, hogy elvették földeinket, még a telepes iskolákat is tivitték tőlünk ablakostól, pádimentumostól a szomszédos román falvakba. Mesterségesen megnövelték a munkanélküliek számát, ami nem lehet üdvös a román államra nézve. Még az jól járt, aki kivándorolt Amerikába, meg máshová, de mi legyen azokkal, akik itt maradtak? Hát ezekkel kérem az történik, hogy a legtöbbje napszámba jár be Temesvárra. Ottan pedig dologkerülő zavargó elemekkel kerülnek össze. Sokan beiratkoznak Müller úrhoz és szombaton, mikor hazajönnek, politizálni kezdenek velünk. Én nem hiszem, hogy rendjén lenne ez igy, mert csak az állam látja kárát belőle. A Tarina János érdekes nyilatkozatához csak annyit óhajtunk hozzátenni, hogy a legutóbbi statisztikai adatok szerint közel kétezer lélek hagyta el otthonát. Főleg Észak- és Dél- amerikába vándoroltak ki... Ám ezzel még nem ért véget a telepesek nagy tragédiája. Kakassy Endre. ViSágfcirü szénsavsazdagi gyogysó (30,5 -34,4° €{ E>-Zug — Hamburg — (Berliu) - Kassel-Frankfurt a. M.-liasei voual állomása. — 45 i»ercaiyire Frankfurt am Maiutál. — Utolérhetetlen hatással szívbetegségeknél, érelmeszesedésnél, reuma, csuz, bronchitis, hátgerinc és idegbetegeknél. Legelőkelőbb szórakozások — mindenféle sport. A legmodernebb gyógykezelés és gyógyszerek. Szép és kellemes üdüílőhely. E ső rangú elszádáso ás mérsékeli árak mellett. Prospektusok a iürdőigazpatőságnái „Bad-Nauheim“ és az ulazási irodákban kaj hatók.
