Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-02 / 98. szám
1 XIV. ÉVF. 9%. SZÁM. Cső utáni tenniszverseny Cocßet világÖajnokkal és öiőergős A nagy sporteseményeknek kijáró érdeklődés és várakozás előzte meg a KAC szenzáció számba menő tenniszversenyét. Messze vidékekről utaztak be az előkelő és nemes sport kedvelői. Délután három órára volt kiirva a verseny. Természetesen három órára pontosan befutott egy szabályos záporeső is. A versenyt azonban mindenképpen meg kellett tartani, mert a világbajnok, a tennisz szeszélyes bonvivánja már a kora esti órákban továbbutazott. A szép felvonulás, a gyönyörű tavaszi toalettek, a nagy premiereknek kijáró minden csillogó külsőség elmaradt. Elmosta a zápor. De a spor rajongók, a vérbeli tenniszezők szembeszálltak az esővel és három órakor pontosan megjelentek a református templom hátamögötti intim sportpályán. Az erdélyi arisztokrácia, sportno- tabilitások csakhamar megtöltötték a kis büf- fét és tiszteletreméltó türelemmel vártak. Vártak egy félórát, egy órát, de a makacs felhők nem sok érzéket tanúsítottak sem a tennisz versennyel, sem a világbajnokkal, sem a közönséggel szemben. — Megtartják, nem tartják? — hangzott mindeneidé. A rendezőség még az égnél is borusabb arc cal járkált a pálya körül és vigasztalta a közönséget. — Jámbor, tavaszi eső, nehány perc múlva kisüt a nap. Végre kimosolyog a nap. A közönség türelme már fogytán volt, midőn a pályán megjelent Cantacuzino herceg, akit a kolozsvári tenniszversenyekről már jól ismer a közönség. Elegánsan, üdén, fiatalosan és kalap nélkül dacol az esővel és vizsgálja a pályát. A kislányok arca felderül, szemük megcsil lan és önkéntelenül súgják egymás fülébe: — Gyönyörű ember és hogy áll rajta az a Bzvetterl... És a felhők eközben a kétágú templom felett megfutamodtak. Pár pere alatt a felhősátor szétnyílt, s a résen keresztül barátságosan le- mosolygott a nap a fehér sávokkal körű!rajzolt piros pályára. És ekkor felharsant az első taps, amely nem a világbajnoknak szólt, hanem a levegőég legcsodálatosabb erejű sampionjának, a Nap-nak.. A rendezőség parancsszóra kezdett dolgozni. A felborított székeket és a bírói páholyt felállították, s gyors egymásutánban minden olö- készület megtörtént a verseny megkezdésére. IJjabb tapsorkán morajlott végig a közben ki terebélyesedett közönségen. — Hurrá Cochet! — kiabálták. A világbajnok szürke felöltőben, egyszerűen, minden póz nélkül, mintha minden délután a kétágú templom mögött játszana, érkezett a pályára. Az autogram-kérők és az újságírók ostroma elöl az öltözőbe rohant. Az ajtóból tréfás kedvességgel visszafordult s nevetve annyit mondott: — Majd a pályán!... Megkezdődik a verseny. Négy óra már elmúlt, midőn a biró az emelvényen helyet foglalt. Az első pár, Merlin és Cantacuzino, megjelentek a pályán. Merlin alacsony, vékony, ideges figuráju, de rendkívül szimpatikus francia fiatalember. A világbajnokkal jött. Egyik legjobb játékos. A magas, barna, lobogószemü és sörényű Cantacuzino herceg mellette valóságos óriás. Néhány labdaadagolás után megkezdődik az első mérkőzés. A fiatal francia játékos rendkiviil könnyed, fürge és temperamentumos. Folyton mosolyog és talán udvariasságból néhány labdát elhibáz. A közönség, amely rendesen patriota, többször megtapsolja a rendkívül ügyes Cantacuzinot is. Néhány gémelőnyt szerez Cantacuzino, de Merlin feljavul, ötletessége, ügyessége, gyönyörű lapos labdái már az első szét után a biztos fölényt garantálják. Mindössze két szettet játszanak, a második szet-ben megszólalnak a harangok. Valaki epésen megjegyzi: — A hercegnek harangoznak... A félóráig tartó küzdelem francia fölény - nyal yégződik, 7:5 és 6:3 Merlin javára. Cochet megjelenik a pályán. — Most jön a nagy ágyú, — mondogatják a tribünön. A rend pillanatokra felboui ik. kis gruppok keletkeznek, az emberek a pályára rohannak, gratulálnak Merlin-nek, aki csak mosolyog és izzadt homlokát törli. Pedig hideg van. Az eső ugyan elállt, de az áprilisi időjárás szeszélye még egyszer megmutatja a fogát. Ekkor Cochet megjelenik a pályán. Óriási embergyürü veszi körül. Mindenki autogram- mot kér’tőle. A szép asszonyok szeme foszforesz- kál a lelkedéstől, pedig a világbajnok aiacscny, vékony, sápadtarcu férfi. Magas homlokán az értelem, szürke szemeiben a gall-humor tükröződik vissza. Mindenből tréfát üz. A küzdelemből, az autogramból és az egész versenyből Nem vesz semmit komolyan. A feléje szegződő _ fo- tografálók felé kedves grimásszal nevet, s mintha azt mondaná: „Kezdjük már, mert uzsonnára fel akarom falni Mishu urat, Románia bajno- kát.“ Mishu, Románia bajnoka pedig csaknem kétméteres, hatalmas ember. Téglavöíös arcán Az elijesztő eső ellenére is szépszámú és előkelő közönség jelent meg csütörtök délután a KKE magyar uccai tenniszpályáján. hogy tanúja legyen a ritka sportattrakciónak: látni Cochet-t, a tennisz világbajnokát, aki három éve mondhatni hiánytalanul tartja a hegemóniát. Az eső elcsendesülte után alig egy negyedórával már használatkész állapotban voltak a pályák s megkezdődhetett az első játék, Cochet partnerének, a fiatal tizennyolcéves Merlinnek és a multévi román bajnoknak, Cantacuzino-nak a küzdelme. Merlin a jobb, azonban az első szettben még bizonyos nehézséggel veszi Cantacuzino éles saroklabdáit s egyidelg úgy is látszik, hogy ebben a szettben alul marad. A végén azonban erősit és 7:5-re megnyeri a szettet. A második már könnyebben megy, állandó vezetés után 6:3 arányban ezt is megszerzi. Merlin, a francia tenniszgárda legfia- talabbja, azonban mesterének, Cochet-nek a keze alatt állandóan és rohamosan fejlődik s máris vannak olyan erélyei, amelyek becsületére válnának akármelyik régi, rutinirozott játékosnak. így különösen jó a szervize és holtbiztos a smashe, ami pedig az egyik legnehezebb ütése a tennisznek. A második pontja a programnak Cochet világbajnok és Mishu, többszörös román bajnok találkozása. Cochet-nak nem teljes értékű ellenfele Mishu s a francia bajnok nem is veszi túlságosan komolya» a játékot, aminek eredménye azután az is, hogy nem túlsókat mutat s adós marad azzal, amit a közönség várt tőle: brillirozást, káprázatos játékot, zsonglörködést a tenniszlabdával. Különben sem ez a játékmodora Cochet-nak, aki tulajdonképpen nem is annyira a rakettijével, mint inkább a fejével játszik s ezzel szerezte meg többszörös világbajnoki címét. Valójában kimondott defenzív játékos, aki nem saját jó labdáira, mint ellenfele hibáira építi fel játékát és azzal, hogy majdnem minden helyzetből vissza tudja adni a labdát, örli fel ellenfele idegeit. Ezek a megállapítások természetesen merész sasorr adja meg a karaktert. Azt hinné az ember, hogy lelépi a könnyű francia világbajnokot. Pedig... De térjünk vissza a versenyre. Megindul a játék. Cochet fürge, kedves, de ambíció nélkül játszik. Egymás után három aut-ot olvas a fejére a biró. Ö csak mosolyog és belefekszik a játékba. Gyönyörű labdákat ad. Mindenütt ott van, ahova a labda esik, dreiv- jai bravúrosak. Percek alatt kitűnik a világbajnok messze kimagasló fölénye. Gyerekes hancúrozással fogja és adja vissza a labdákat és úgy játszik a román óriással, mint Dávid Gó- liát-tal. Mishu ideges lesz. Néhol esetlen, de a labdái veszélyesek. Azonban a francia világbajnok udvariassága és előzékenysége rövid idő alatt megfőzi és már maga sem kezdi komolyan venni a mérkőzést. Hiábavaló minden erőfeszítése, a magas klasszisu játék végül is minden vonalon győz. A nap ismét elbújik a felhők mögé, a gyalui havasok hideg lehellete nehezedik a pályára. Az emberek dideregnek. A verseny végén csak a játékosok melegednek fel. Mishu lelkes tábora is letörik, mert kétségbevonhatatlanul erősebb a francia világbajnok. Könnyedén, rr egoroltelés nélkül nyeri meg az első és a második szettet. Zajos tapsorkán jutalmazza a gyönyörű játékot, amelyet a közönség feszült érdeklődéssel nézett és élvezett végig. A nagy lelkesedést csak a bolondos Április szeszélye tompította el. Pedig kár,, mert oly ritka vendég nálunk egy igazi, bamisitatlan világbajnok... Olajos Domokos. nem a Mishu elleni meccsén tapasztaltakból vonhatók le, mivel ekkor igazán nem nyilt alkalma arra, hogy bár ezeket a különben nem is közönségnek való tulajdonságait bemutassa. Mishu ellen 6:4, 6:2 arányban nyert s a játék nem volt túl izgalmas. Páros mérkőzés következik. Cochet és Merlln-nel szemben Mishu és Botez állanak fel. Ez már változatosabb, érdekesebb küzdelem s van néhány labdája Cochet-nak, ami valóban világbajnoki. Ezekért ki is Jár a hálás taps. Újból két szett-ben nyernek a franciák 6:2, 6:3 score-val. A francia pár ezután is a pályám marad a nőit a budapesti Balázs—gróf Zichy kettős áU fel velük szemben ellenfélként. Talán ez a meccs volt a nap legszebb játéka. A magyar párnak is jól ment a játék s ha csináltak is néhány könnyű hibát, sokszor igazán olyan játék alakult ki, amilyen ritkán volt még Kolozsváron. A döntő pillanatokban azonban mindig a franciák kerülnek felül s igy végeredményben 6:0, 6:2- re győznek, amely eredmény nem jelenti egyúttal azt, hogy ellenfél ne lett volna a pályán. Vége a nap programjának s mivel Cochet-nak a vonata, amellyel innen egyenesen Bécsbe utazik, fél nyolc után indul, a világbajnok, felesége és partnere sietnek a szállodába átöltözni. Ritkán volt még Kolozsvárt hasonló nagyszabású sportesemény s hogy mégis része lehetett a kolozsvári közönségnek abban, hogy azt a Cochet-t láthassa, akiért nemcsak Európa, hanem Amerika és Ausztrália összes világvárosai versengenek, hogy egy-egy szereplésre megkapják, abban nagy része van a KAC ten- nisz-szakosztálya vezetőségének,. amely, bár kevés reménye volt arra, hogy deficitmentesen ússza meg a nagy rezsivel járó bemutató mérkőzést, mégis megrendezte azt, habár az időjárás is ellene szegült. Emellett a világbajnoki bemutató-délután sportbeli rendezése úgy a pályán, mint annak környékén példaszerű volt. ne sajnálja az utat Marosvásárhely-, Brassó-, Szebenbe és tekintse meg NAGY ÁRLESZÁLLÍTÁS) - KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEK! Far? Könnyen győztek Cochet és partnere minden mérkőzésükön Este 8 órakor elutaztak Bécsbe
