Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-17 / 110. szám

7 xivwv. tu. szám. Nyolc hónapi fogházra ítélték Kövér Gusztávot tiltott határátlépés miatt (Kolozsvár, május 15.) Pénteken reggel ki­lenc óra után kezdte meg a hadbiróság Kövér Gusztáv perének tárgyalását. Kövér Gusztávot már kora reggel átszállították az ügyészségi fogházból a 83. gyalogezred kaszárnyájába, a tárgyalás színhelyére. Izgatottan áll a tárgyaló­terem előtti folyosón ügyvéde társaságában az alacsony termetű, kecskeszakállas, szimpatikus arcú férfi, akinek személye körül olyan viha­rok dúltak Nagyváradon, aki minden terror el­lenére is százszázalékosan hü maradt magyar­ságához. — Ha a hadbiróság elfogulatlanul mérle­geli a helyzetet — mondja a tárgyalás előtt Kövér Gusztáv — Ítélete nem lehet más, mint felmentő. Nem csináltam semmi olyat, amivel megsértettem volna a törvényt, amit pedig csi­náltam, azért vállalom a felelősséget. Teljes ár­tatlanságom tudatában, bizom a felmentő Íté­letben. Kilenc órakor megérkezik a hadbiróság el­nöke, bevonul a tanács a szükméretü tárgyaló­terembe s az elnök nehezen silabizálja ki Kövér Gusztáv nevét az ügy dosszárjának fedőlap­járól. — Kövér Gusztáv, Drákói vádirat. Bevezetik Kövér Gusztávot s a hadbirósági ügyész, Arama őrnagy, szigorú intéssel tessé­keli be a vádlottak részére szolgáló fakorláttal elkerített rekeszbe. Felolvassák a vádiratot. Azzal kezdődik, hogy Kövér Gusztáv vétett az útlevéltörvény 8. §-a ellen azáltal, hogy törvénytelen módon lépte át a határt. Ezután következik csak a do­log java. „Hogy tisztában legyünk ennek a bűnnek a jelentőségével, meg kell ismernünk a vádlott egyéniségét“ — mondja a vádirat, most kezdő­dik azután azoknak az állításoknak a sorozata, amelyekben az irredentizmustól a kémkedésig mindennel meg van vádolva Kövér Gusztáv és lapja, a Magyar Szó, amely úgy szerepel, mint a magyar revizionista mozgalom legfanatiku­sabb orgánuma, amelyben napról-napra jelen­nek meg a románság ellen gyűlöletet szitó cik­kek s egészen megszokott dolog, hogy a határ- kiigazitást követeli a délutáni kávé mellé. „Azt akarta, hogy a külföld előtt minél fe­ketébb színekben tüntesse fel Romániát, ilyen­képpen akarván elérni célját: a trianoni béke­szerződés megváltoztatását.“ A vádirat tendenciózus csoportosítással fel­sorol néhány cikket a Magyar Szóból, majdigy folytatja: „Azért akart Magyarországra menni, hogy újabb ösztönzést kapjon irredenta céljaira.“ »Nem érzem magam bűnösnek mondja Kövér Gaszfáv A vádirat felolvasása után Kövér Gusztáv kihallgatása következik. Tolmács utján hallgat­ják ki, mivel gyengén beszél románul. — Tudja-e mivel van vádolva? — teszi fel az elnök az első kérdést. — Tudom, — feleli Kövér — mikor a jegy­zőkönyvet aláírtam, megmondták, hogy az út­levéltörvény 8. §-ának megsértésével. Majd igy folytatja tovább: — Nem érzem bűnösnek magamat, mivel a tények és körülmények, amelyek között átmen­tem a határon, olyanok, amelyek nem ütköznek a törvénybe. Szabályos útlevelem volt, amely még most is érvényben van és amelyet a pesti követség állított ki nevemre. Elnök: Miért nem láttamoztatta az útle­velet? Kövér Gusztáv: A láttamozás úgy történik a határállomásokon, hogy a rendőrtisztek fel­jönnek a vasútra, végigjárják a kupékat és kü lön-külön mindenkinél elintézik az előirt for­maságokat. Nem jöttek be a kupéba, erről nem tehetek. Én beszálltam a vonatba, olvastam s közben a vonat elindult, igy esett meg, hogy a láttamozás önhibámon kivül elmaradt. Ezután Arama ügyész veszi át a kihallga­tás további vezetését. — Tudja-e, — kérdi az ügyész — hogy a belügyminiszter parancsot adott ki arra, hogy útlevelét elkobozzák s igy az nem volt ér­vényben. Kövér Gusztáv: Nem volt tudomásom erről. Ügyész: Nagyváradi kihallgatásakor pedig beismerte. Kövér Gusztáv: A nagyváradi rendőrségnél aláirt jegyzőkönyvet nem tartom hitelesnek és azt a vallomásomat teljes egészében visszavo­nom, mivel kényszer hatása alatt Írtam alá. Ügyész: Megverték talán? Kövér Gusztáv: Bezártak egy pincébe, ahol tetvek és poloskák nyüzsögtek s a viz állandóan beszivárgott s mindaddig ott tartottak, amíg alá nem irtani a jegyzőkönyvet. Nem vagyok megszokva hasonló helyzetekhez s igy ez is kényszereszköznek számított nálam. Ügyész: Igaz-e, hogy mikor a rendőrség kérte az útlevelét, azt mondta, hogy nem adja oda, mivel nincs bizalma a rendőrséghez. Kövér Gusztáv: A rendőrségnek nem akar­tam átadni, mivel tudtom szerint csak a bíró­ság vagy a belügyminiszter vonhatja el útle­velem érvényességét. Hiteles írást kértem erre nézve a nálam járó rendőrközegektől, azonban megtagadták ezt. Ezután dr. Bartha védőügyvéd kíván egy kérdést feltenni a vádlotthoz, azonban az elnök és az ügyész az engedélyt nem adják meg. Közben az ügyész megjegyzi: — A vádlott hazudni próbál a bíróság előtt s igy akarja kihúzni magát a vád alól. Mi történt Biharpüspökin? Árama ügyész ezután arról érdeklődik, igaz-e, hogy Kövér akkor ugrott fel a Bihar- püspökiről kiinduló vonali a, mikor az már mozgásban volt s igy hagyta el az országot? Kövér Gusztáv: Aki csak egyszer is meg­fordult a határállomáson, tudhatja, hogy a vo nat mellett egész sor granicsár áll, akiknek fel­adata arra vigyázni, hogy idegen személy ne Telt házak mellett nagy sikert aratott a CINEMA OPERA MOZGÓBAN Ware kkó film. Marlene Dietrich a főszerepben Greta Garbó legjobb alakításával felér. Naponta négy előadás d. u. 3, 5, 7. 9 órakor. Ma és holnap is Maro ikó Magyar ssövegíeSiraíak is. léphessen a vonatra. Ha ez megtörténik, igen könnyű eljárni az illető elleu, hiszen a vouat még tiz kilométeren keresztül román területen megy, tehát könnyen le lehet állítani. Ügyész: Miért jött vissza az országba Nagy­szalontánál, miért nem Biharpüspökinél, ahol elhagyta az állam területét? Kövér Gusztáv: Békéscsabán voltam, nagy- nénémet látogattam meg s igy a legközelebbi utón, Nagyszalontán át kellett hazatérjek. Erre letartóztattak s elvették az útlevelemet. Ekkor sem hozták tudomásomra, hogy a bel­ügyminiszter kobozta el tulajdonképpen az út­levelemet, sohasem értesítettek erről és soha­sem láttam az erről szóló rendeletet. Most Bartha dr. védőügyvédnek is megen- gedik, hogy kérdéseket tegyen fel. — Igaz-e, hogy a rendőrség első házkutatá­sa után felfolyamodást intézett a belügyminisz­tériumhoz s felvilágositást kért grról, hogy való ban elrendelték-e útlevele elkobzását? — Igaz, igy történt — feleli Kövér — a le­velet elküldtem, a másolata most is meg van, választ azonban egyáltalában nem kaptam. Bartha dr. ekkor azt kérdi meg, hogy mi­lyen viszony volt közte és Reu nagyváradi rend- őrkvesztor között■ Arama ügyész tiltakozik a kérdés ellen: — Itt Kövér Gusztáv a vádlott és nem Reu kvesztor. Az elnök azonban megengedi a kérdés fel­tevését. Kövér Gusztáv meg is felel rá: — Az egész megyében köztudomású, Reu kvesztor a legnagyobb ellenségem. hogy Politikai beszédet asosid az ügyész vádbeszéd helyett Ezzel vége is Kövér Gusztáv kihallgatásá- nak. Tanuk nincsenek, azonnal Arama ügyész vádbeszéde következik. — Egy közönséges határátlépési ügy került elénk, — mondja — amely azonban messze ki­emelkedik a hasonló bűnesetek közül. Egy in- tellektuel a vádlott, akinek tudnia kell, hogy mi a különbség törvényes és törvénytelen kö zött. Egy kalandkor a vádlott, akinek könnyít lesz a bűnösségét kimutatni. Írott bizonyíté­kokra támaszkodom, amelyek ellen semmit sem lehet tenni. A védelem atmoszférát akart csi­nálni ebben az ügyben, azonban hiába, mert akkor sem segít ezen a revolverlap szerkesztőn, aki hiába dicsekedik a doktori címmel. Arama ügyész kijelenti, hogy Kövér Gusz táv útlevelét a budapesti követ törvénytelen módon állította ki. — Jól tudta azt is, — folytatja az ügyész — hogy útlevele, mikor el akarta hagyni az or­szágot, érvénytelen és annak is tudatában volt, hogy az összes határállomások értesítve van­nak erről s nem engedik ki az országból. Ezért eszelte ki azt a ravasz módot, amellyel azután végrehajtotta a határátlépést. Most aztán áttér az ügyész az ügy „lénye­gére“: — Az országok, amelyek a nagy gyászt, a háborút okozták s amelyek ellen Isten lépett közbe s a békeszerződések által a nekik megfe lelő állapotba juttatta őket, ezek az országok kémeket szerződtetnek, hogy azokat az orszá­gokat tönkretegyék, amelyek még elhelyezke­dési nehézségekkel küzdenek az újonnan kapott földterületeken. Kövér Gusztáv egyike az ilyen ágenseknek, kémkedik a magyarok pénzpn a mi terhűnkre. Feladata mindenáron fenntar­tani az irredenta eszmét. Biztos vagyok benne, hogy önök, mint katonák tudják, mi a felada­tuk és szigorúan el fogják Ítélni. A törvény védelme alatt próbálják meg ezek a románság szétziillesztését és nekünk nem lehet szabad ke­zet nyújtanunk hasonló aknamunkákhoz. „Meg kell változtatni a törvényeket, hogy el lehessen Ítélni.“ Vége a vádbeszédnek. Dr. Bartha védő áll fel megtartani a védőbeszédét. — Meg vagyok győződve arról, hogy az ügyész ur összes szavai annak az átiratnak a hatása alatt mondattak el, amelyet a váradi rendőrkvesztor küldött. Mindazok az állítások, amelyeket ő sorolt fel, anélkül, hogy bármilyen bizonyítékkal is megpróbálta volna azok alátá­masztását, nem fedik a valóságot. Igaz, hogy ez nem is sikerülhetett volna neki.-—Az ügyész ur kitűnő képzelőtehetsége sze­rint Kövér Gusztáv egy újságba temetkezve átugrott az egyik vonatról a másikba s ilyen­képpen játszotta #ki a határőrök figyelmét és hagyta el törvénytelen utón az ország területét. Egy kissé fanasztikus a dolog, de mindent megmagyaráz az a rosszakarat és ellenségeske­dés, amellyel Reu nagyváradi kvesztor viselte­tik ellene, aki a tulajdonképpeni inszcanálója az egész szomorú ügynek. Már Kolozsvárra! címzett átirata is frappáns bizonyitéka ennek. Ilyen kifejezések szerepelnek ebben: „Ronda- képű ember“, „típusa a parazitának“. Lehet-a erre ilyen komoly ember állításaira támasz­kodni? Később igy ir a kvesztor azután: (Folytatása a 8-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents