Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-02 / 98. szám
3IÍF. ILVt. 98. SZÁM. ' numii mu mm 11 I .......... Németország memorandummal fordult ez északamerikai kor? mányhoz, hogy tegye lehetődé a jóvátételi téritek leszállítását Angliában egyre fokozódik az eségeáetiensé'j a Népszövetség iránt (London, április 30.) A Daily Telegraph beavatott politikai körökből úgy értesült, hogy a német kormány memorandumban kéri fel az Egye lt Államok kormányát arra, hogy a maga in .kedéseivel tegye lehetővé a német jóvátételi terhek leszállítását. Sattzlet, berlini amerikai nagykövet, a német kormány memorandumát személyesen viszi Washingtonba. A memorandum rámutat arra, hogy a jóvátételi terheket a rombadöntött német gazdaság nem tudja tovább viselni. Német körökben az a vélemény, hogyha Amerika enged háborús követeléseiből a szövetségesekkel szemben, úgy viszont ezek is hajlandók lesznek a német jóvátételi terhek leszállítására. Franciaország nem fog vásárolni gabonát a dunamenti államokban. Párizsból jelentik: Francia lapjelentések beszámolnak arról, hogy a legutóbbi miniszter- tanács jóváhagyta Briand ellenjavaslatát a német-osztrák vámunióval szemben. A javaslatot az összes külföldi francia követségek a napokban fogják átnyújtani az illető kormányoknak. A hírek szerint egyáltalában nem valószínű, hogy Franciaország vásárolni fog-e gabonát a dunamenti államokban, az ellenben kétségtelen, hogy Francia- ország hathatós segítséget kiván nyújtani ezeknek az államoknak a nemzetközi mezőgazdasági Hitelintézet megszervezésében és a kötvények kibocsátásában. Ez a körümény ennek ellenére is nagyon lerontja a Briand-féle javaslat értékét. Május 5-ikén kezdődnek a német-román kereskedelmi tárgyalások. Berlinből jelentik: Az agrárvámok kérdésében szerda este a német birodalmi kormány minisztertanácsa meghozta döntését, amelynek részletei azonban hiányoznak. A jelentések szerint május 5-én Bukarestben újból megkezdik a német-román kereskedelmi tárgyalásokat s ezzel kapcsolatosan Posse miniszteri tanácsos vezetésével a delegáció pénteken Bukarestbe utazik. Anglia hagyja ott a Népszövetséget! Londonból jelentik: A Daily Express cimü londoni lap „Viharfelhők Európa láthatárán“ c. vezércikkben foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy érdemes-e Angliának továbbra is bennmaradnia a Népszövetségben. A Népszövetség ma már nem egyéb, mint egy égő fáklya — írja a lap — amely bármely pillanatban lángokba boríthatja az európai lőporos kamrát.^ A helyzet ma már odajutott el, hogy a Népszövetségben tulajdonképpen csak Anglia maradt meg reprezentativ hatalomnak, tehát Anglia az egyetlen, amelyre Genf számíthat. A birodalom azonban nem ragadhat fegyvert bizonyos konfliktusok esetén, amelyeket a népszövetségi paktumok előirnalc, mert Anglia szive Londonban van, nem pediglen Genfben és az angol nép sorsát Londonból kell intézni és nem a Népszövetség fővárosából. A cikk konklúziója az, hogy a leghelyesebb volna, ha Anglia a Népszövetséget otthagyná. Hatvanegy halott és harminchat súlyos sebesült áldozata van a kairói vonatégésnek Eddigi jelentés szerint a mozdonyból kiugró szikrák lángralob- bantottak egy benzinszállitmányt és így keletkezett a katasztrófa (Kairó, április 30.) Az Alexandria—Kairó vasúti vonalon katasztrofális vasúti szerencsétlenség történt. A vágtató express-vonat utasai egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy az egész vonat lángol. Pár perc alatt három személykocsi teljesen leégett és az utasok nagyrésze is elpusztult. A katasztrófa okát illetőleg különböző feltevések vannak forgalomban. Egyik feltevés szerint a tüzet egyik tengely áttüzesedése okozta. Egy másik és valószínűbb feltevés szerint a a tűz oka az expres*; mozdonyából kiugró szikrák, esetleg az egyik kocsiban szállított benzin robbanása és lángra gynlása. A régimódi, átjáró nélküli kocsik lehetetlenné tették a vonatvezető értesítését és az utasok menekülését is. A katasztrófánál életüket vesztett utasok csaknem valamennyien a felismerhetetlenségig megszenesedtek. A mentési kísérletek teljesen eredménytelenek voltak, úgy annyira, hogy a kocsiknak csak alvázai maradtak meg használható állapotban. Az elégett kocsikból 41 halottat és több súlyos sebesültet emeltek ki. A halottak között tiz gyermek is van. Egy európai utas is életét vesztette a katasztrófánál. Több súlyosan sebesült életben maradásához nem fűznek semmi reményt. A kasznár és a segédpatikus azonban hideg maradt s nem mozdult az ajtóból- Két pillanatig lehettek igy s akkor megszólalt Bujdosó diszkrét gesztussal: — Pardon, méltóságos ur, egy szerfelett kényes ügyben keresünk... Talán négyszemközt ... Omode leintette őket: — Csak semmi színház! Ki vele! — Ha úgy gondolod kérlek, — s egyet rántott a vállán, — ám legyen! Mi ugyanis mint meghízott felek Csopak József barátunk részéről vagyunk merészek föltenni a kérdést... Omode előtt már rémlett valami s úgy félkönyökről, mosolyogva nézte végig a két elszánt figurát: — Csak nem? —De igen! — szavalt Bujdosó. — Sajnálom, méltóságos ur, de — párbaj. A fiuk egyszerre hahotában törtek ki, Omode maga öklével csapott az asztalra: — Na, ez is jól kezdődik! De előbb üljetek le, gyerekek s ne anzágoljatok i)t nekem!... Igyál, Bujdosó Péter, most pedig halljam a föltételeket! Bujdosó és Borcsik húzott egy nagyot s akkor Bujdosó vette fel a szót: — Csopak ezt mondta: mivel férfiasságában megbántottad s azonfelül belegázoltál a becsületébe, verekedj meg vele, méltóságos ur. Feltételei: lovassági kard végkimerülésig, bandázs nélkül, vagy pisztoly öt lépésről, golyóváltás tetszés szerint... A társaság nagyot nézett. Omode komolynak látszott: — Hát segéd urak, Csopaknak én elégtételt nem adok, mert... — Mert? — ugrottak fel mind a ketten. — ... mert bolhával nena szokott párbajozni az ember... — Pardon, méltóságos ur! — vágott bele Borcsik. — Semmi pardon, patikus, mert még nem fejezetem be. A továbbiakra ugyanis az a megjegyzésem, hogy ti is mipd a ketten diszkvalifikált emberek vagytok. A két segéd olyat pattant, mintha tűvel szúrták volna meg őket. — Csak ne ágaskodjatok fiaim, de hallgassatok meg nyugodtan- Tudomásom van róla, Borcsik, hogy te, amikor negyedgimnazista voltál Patakon, egyizben medvecukrot loptál Cicutól s Cieu ezért végigkergetett a Kutyaszorítón. Borcsik remegett a dühtől: — Ki hazudta ezt? — Csopak mondta egyszer... — Akkor nem képviselem azt a kócost: •— s azzal visszazöttyent a székbe és bort kért Tarján Lacitól. Omode most a kasznárhoz intézte a szót: — Téged pedig, Bujdosó, felpofoztak egyszer. Igaz, hogy a setéiben, az is igaz, hogy ennek tizenöt éve már, de neked tudnod kellett volna, hogy csak a prepák ifjúsági elnöké lehetett, aki inzultált, mert beszéltek róla s a te ügyed nyílt afférnak maradt meg mind e mai napig. — Ez igaz, — hagyta rá krétafehéren a kasznár. — Hát akkor mit komédiáztok? Bagadjatok le, most már nem mentek innét. S ráorditott az élettelen vályogvetőkre: — Fortisszimó! Hej, csak felviharzott erre az Eszterházy kisbojtárjának nagy szomorkodása! Talán százharminchetedszer éjfél óta. S fújni kezdték valamennyien borús dongóban, mialatt Borcsik Miska csengő hangját kezdte fitogtatni. Nyolc óra is elmúlt már, Odakint életnek indult a nyár egyik feledhetetlen délelőttié, a nagyteremben pedig zúgott szilajul a nóta s a cigányok kontrázva szolgáltatták hozzá a kíséretet. Csak akkor lett pillanatnyi csönd, mikor Terka néni, a Csopak kosztadóasszonya bujt be alázatosan s jó reggelt kívánt. Omode halt-ot intett a bandának: — Na mi az, Csománé? — Jaj méltósága, bajba van a segéd ur. ügy sóhajtozik, hogy nem tudom már elviselni, mert áz udvarra is kihallom. — S aztán? — Aztán arra kéreti a méltóságát, tessen neki öt forintot küldeni, mert ha nem küld a méltósága, akkor a segéd ur felköti magát a szilvafára. — S minek az az öt forint? — kérdezte kíváncsian Omode. Terka néni erre nézve már nem tudott felvilágosítást adni: — Ezt nem mondta meg a segéd nr, csak az öt forintot hagyta meg. — Jól van, Csománé, itt a pénz, — s a zsebébe nyúlt. — De azért jó pofa a maga bojtárja. Az előbb provokált, most meg pénzt kér tőlem. S vezényszót kiáltott a bandának: — Eajta, romák! A romák azonban alig nyúltak vonóhoz, már a szobaleány jelentkezett: — Méltóságos ur! — Mit akarsz, Zsuzsa! Méltóságos ur, a Klári kisasszony mindent Összecsomagoitatott velem s azt hiszem, hogy ma délelőtt el akar utazni. Omode alaposan ki volt már készítve, de erre az újságra felriadt! A kisasszony el akar utazni?... Úgy!.. De miért ilyen lóhalálában?... Ömo- de felállt az asztal mellől, a fejében bennezson- gott még a mámor, de különben teljesen józan lett már. Odament a szobalányhoz: — S miért megy? Nem mondta? — Semmit se szólt, méltóságos ur, de úgy vettem észre, hogy ki van sirva a kisasszony szeme és hogy az arca nagyon f«hér... (Folvtetiuk 1
