Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)

1931-04-30 / 96. szám

XIV. MYW. 96. SZÁM. 1 «HER» A leégett falu ravatalánál Felsősófalvá tragédiája — 103 ház, több mint kétszáz épü­let hever romokban — Kétszáz gyermeknek nincs miben iskolába járni - A szomszédfalvak népe táplálja a szeren­csétleneket — Éjjel is őrök virrasztanak, hogy a segitség a faluba találjon (FelsOsófalva, április 28.) Ma már az egész országban mindenki tud arról a rettenetes tűz­vészről, amely Felsősófalvát, ezt a virágzó szé­kely községet elhamvasztotta. A hir első pilla­natban minden érző embert megdöbbentett. A hirlaptudósitások azonban korántsem képesek visszaadni a valóságot. Betűből nehéz kiraj­zolni azt a katasztrófát, amely belsőleg is le­égette a szorgalmas falu lakosságát. Ma már a démoni színjátéknak vége, csak a romok és ko­rom jelzik a megrenditő dráma elpusztult szín­padját, amelyep az égbeesavarodó lángok kí­sérteties világossága mellett több száz ember vagyonkája, nehéz életének minden reménysége megsemmisült. A lángokat eloltották, de a köny nyék tovább folynak a kihűlt, kormos, fekete, néma földre, amelyen az otthon állott, a jaj to­vább sir, mert a belső tűzvész, amely az embe­rekben tovább ég, még nincs és ki tudja mikor lesz eloltva... Az égett fain fekete arca. Sápadt, «ovány, rongyos, néma emberek csapata ma is tovább küzködik a hamuval, üszkös, fekete romokkal, melyek szinte megfer­tőzik a levegőt és ijedtre bénítják még a néző szivét is. — Hát ennek bizony vége — gondolja az ember és szabadulni szeretne a nyomasztó lát­ványtól, de valami fárasztó, különös érzés nyűgözi le. Olyan nagy az emberek lelki bénult­sága, mintha a halál ásított volna rá a fejükre. A szó is elnémult az ajkakon, csak a beesett szemek, a kiütközött arccsontok rángása mu­tatja a belső katasztrófát. — Teljesen leégtem, semmim sem maradt... Mindössze ennyit lehet kihozni belőlük az asszonyok jaján kívül. Már mindenki csak a jövőtlen jövőbe mered, vagy rezignáltan lehajt­ja a fejét, mintha saját életének gyászinduló­ját hallgatná... Lassan mégis kibontakozik a pusztulás képe, százhárom ház égett le és több mint két­száz gazdasági épület. Állatok is pusz­tultak oda, emberek is súlyos égési se­beket szenvedtek. De hiszen ezek az adatok ismeretesek. A távol­élő ember számára csak a képzeletek beszélnek. A valóság sokkal megdöbbentőbb. Az első tragikus impressziók után, a teljes apatia láttára önkéntelenül tesszük fel a kér­dést: Legszebb a tavasz a pesti korzón... az itt lévő BRISTOL W-£ _6"'6''S\ — Miért nem dolgoznak maguk, emberek! A munka ugyanis teljességgel szünetel, a mezők némák, a falu alig mutat valami éle­tet. Mivel dolgozzunk uram? — felelnek szinte szenvedélyesen — hiszen az utolsó kapauyél is bennégett? Elpusztult itt minden gazdasági eszköz. Az ökör nyakáról leégett a járom, a férfi kezéből kiégett a fejsze, a gyermek kezéből a játékos­tor is. Minden gazdasági szerszámunk elpusz­Az utazási igazolványokat az 50 szá­zalékos vasúti kedvezményhez kata­lógusainkba bekötve a kolozsvári Calea Regele Ferdinand 13. szám alatt levő „HERMES“ menetjegy­iroda utján az ország legtávolabbi városaiban levő összes menetjegy­irodáknak elktildöttük. A „HER­MES“ 29 számú telefonján minden felvilágosítást megad Önnek. — tűit és csak a megpörkölt puszta kezűnk maradt. A leégett falurész a legszegényebbekből való. Egy házban több család is lakott. Erdei munkával, a legnehezebb, legküzdelmesebb munkával keresték meg a kenyerüket. Életek kellettek hozzá, mig a félmarokra való vagyon, a kis hajlék felépült. És most még szerszámunk sincsen, amivel az üszkös romokat szétverjük. SZÁLLODA uj rendszere a közönség tetszését megnyerte. Napi 12‘— P.-ért kaphat — a szoba fek­vésétől függőleg — lakást és elsőrendű teljes ellátást. - Jöjjön, próbálja meg és mindig csak hozzánk fog szállni. BRISTOL SZÁLLODA BUDAPEST - DUNAKORZÓ. Kétszáz gyermek katasztrófája A katasztrófát a legtragikusabban nem a fekete tüzpusztitotta, föld, groteszk üszkös ge­rendák, romok, nem is a kétségbeesett emberek mutatják, hanem a gyermekek. Kétszáz kisgyermek maradt hajléktalan- Kétszáz kisgyermeket szórt szét a tiiz, mint a könnyű pernyét, falta fel kicsi ágyát, ette el előle a kenyeret, mocskolta be arcát és jövőjét fekete korommal. Ezeket a szegény gyermeke­ket most, legalább ideiglenesen idegen házak­ban helyezték el, ahol rongyokban kuporognak. Az iskolában, minden osztályban alig öt-hat gyermek lézeng, mert kétszáz gyer­meknek nincs felvevő öltözete, lábbelije, könyve, Írószere, amivel iskolába járhasson. A „faluházán“. Az első komor impressziók után szeretnők tudni, hogy mi történt a szerencsétlen népnek az érdekében. Útbaigazítanak, hogy a község­házán van a „segélybizottság“. Szép, nagy épü­let a falu háza és itt van a legtöbb mozgás. Hí­rek, intézkedések jönnek, mennek. Embercso­portok állanak előtte balkan beszélgetve, szá- migálva. Egyik is, másik is tud valami bizta­tót. Beszélik, hogy a kormányhoz elmentek a kérvények. Külön kérvényt küldtek a belügy­minisztériumhoz, másikat a népjólétihez. Van­nak, akik kevéssé bíznak a sikerbein. — Azok is most szervezkednek —- jegyzi meg egyik-egyik tájékozottabb gazda. Elég bajuk van nekis es. Messze van Bukarest s tán azt sem tudják, hogy van Sófalva a világon. — Bizon kicsibe múlt, hogy van még vala­mi belőle — dörmögi a másik­A tragédia mellett a kisebbségi sors és el- hagyatottság is kiérzik a beszédből. A községháza nagytermében együtt ül a se­gélybizottság. A jegyző, Szász Dénes, fiatal agi­lis ember és a ref. pap irányítják. Éjt-nappá téve dolgodnak a községi vezetőség élén. A be­érkezett élelmiszert, ruhát kiosztják és vigyáz­nak, hogy mindenkinek egyformán jusson, mert egyformán szerencsétlenek. — A tiszteletes ur nincs idehaza — világo­sítanak fel, — mert éppen Kolozsvárra utazott a mii szomorít ügyünkben. Csakhamar kiderül, hogy még ennek az utazásnak is meg van a maga szép háttere. Biró Gábor parajdi székely fakereskedő ugyanis fel­ajánlotta, hogy adjanak megbízottat melléje és ő szívesen elviszi Erdély nagyobb városába, ahol csak a falu talpraállitása érdekében meg kell fordulniok és „állja a költségeket.“ így utaztak a ref. lelkésszel Kolozsvárra, ahol ta­nácskozásokat folytatlak az egyházi vezetőség­gel, Magyar Párttal és minden, az akció szem­pontjából számbajöhető tényezővel. Biró Gá­bor egyébként eddig is re-ndkivül sokat tett a falu érdekében. A szeretet szekerei A legnagyobb akadálya a segélyezési ak­ciónak a pénz teljes hiánya. A nép szegény, alig bír élni napról-napra. Arra nem is gondolhat, hogy saját ere jéből felépíthesse a leégett falut. Volna valami közbirtokossági erdő és készség­gel felajánlották a faanyagot, de minden attól függ, hogy kapnak-e hozzá engedélyt, de bíznak benne. — Vanínak még jó emberek a világon! — Csikszenttamáson is segítettek, Zetelakán is, hátha rajtunk is megesik a szivük— Megremegnek arra a gondolatra, hogy előbb a papjuk ment el, de talán nekik is el kell men­niük koldulni- Ez pedig már a katasztrófa vé­gét jelentené. Egyelőre a szomszéd községek tartják ben­nük a lelket. Napról-napra érkeznek az étellel, ruhaholmival megrakott szekerek. A segélyző- bizottság egész nap permanenciában van. Még éjjel is állandóan két őr áll talpon, hogy a jóemberek, érkező küldemények odataláljalnalc a nyomor virrasztó házához. A falu rettenetes helyzetét semmi sem szimboli­zálja jobban, mint ez a két őr. Mert még a ren­des koldus is lehajtja valahová éjszaka a fejét, de ez a nyomor annyira koldus, hogy éjszaka, az alvó emberek felé is kénytelen kinyújtani a kezét. Egész világuk omlanék össze, ha üresen kellene visszahuzniok..­Hála Istennek, ma még ez a veszedelem nem fenyeget. Állandóan jönnek a szeretet szekerei. A testi táplálókon kívül még több a lelki táp­lálék, amely együtt jár velük, mert a leégett sófalviak tisztában vannak vele. hogy a nekik juttatott segitség, a fele annak, ami otthon ma­riit. Az együttérzés, a székely testvéri szeretet és jó*ág, öntudat és becsület gyönyörű diadal­menet« minden koberos szekér, amely a romok fekete fala közt húzódó utón végigmegy, hogy eljusson a szörnyű jajkiáltáshoz, amely a tra­gikus falu fölött kisír az éjbe, Isten felé és az emberek felé. — ő. — Takarékpénztár és Hitelbank Rt. KOLOZSVÁR, P. UNIRII (MÁTYÁS KIR.-Táít) l i, ....mm,mi fiókjai.: Dés, Diosőszentmárton, Gyulafehérvár Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesvároa. Saját tökéi 143 millió lei. Álíiiiált intézetei: Tordaaranyosvármegyai Ta* karékpénztár Rt Tordán, Alsófehérvár megye* Gazdasági Bank és Takarékpénztár Rt. Nagy­ér ved, Udvarhelymegyei Takarékpénztár Rt. Székelyudvarhelyen és fcjz.-Kereszturon, Szász- régenvidéki Takarék és Hitel Rt. Szászrégea- ben és Népbank Rt Bánffyhunyadon, Szamo3* újvári Hitelbank Rt. Szamosujváron! Betéteket elfogad 1 Minden bankügyletet legelő« ny&sebben végez. Engedélye* zett dsvizahely* Áruraktára a vasút mellett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents