Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-23 / 91. szám
XIV. ÉVF. 91. SZÁM. A tragikus sortüz egyik áldozatának temetésén mondott beszéde miatt biróság elé került Babos Sándor ref. lelkész A tábla enyhítette a törvényszék ítéletét és csak pénzbüntetést szabott ki 6 hónapi fogház helyett (Kolozsvár, április 21.) Közel két éve már, hogy Lupényban eldördült a sortüz, amely huszonkét bányász életével végzett. A most távozott és akkor még demokratikus jelszavakat hangoztató nemzeti parasztpárti kormány azonnal kilátásba helyezte a legrövidebb idő alatti vizsgálatot és megtorlást a bűnösök ellen. Nagy szavak, jelentős kijelentések hangzottak el s mindezek után annyi történt a beigért íelelős- ségrevonásból és büntetésosztogatásból, hogy a múlt évben egy magyar újságírót s egy magyar papot ítéltek el Lupényért. A törvényszék mindkét esetben bőven mérte a büntetést s egy-egy félévi fogház mellett a pénzbüntetéstől sem zárkózott el. A kolozsvári tábla nemrégiben megsemmisítette az újságíró büntetését s csak pénzbüntetést állapított meg s most ugyanez történt a másik ügyben is, amelynek vádlottja, Babos Sándor lupényi református pap volt, akit államellenes izgatással és lázitással vádolva állítottak biróság elé. Temetés Lupényban. Babos Sándor 1929 augusztus 9-én, néhány nappal az eredményes puskatüz után az egyik elesett, Duka Zsigmond lupényi bányász koporsója mellett tartott búcsúztató beszédet. Duka Zsigmond rokonsága közbenjárására a hatóságok kivételt tettek vele s nem a tömegtemetés alkalmával hántolták el, hanem megengedték, hogy családja külön temettesse el. Babos Sándor református lelkész a koporsó mellett, ahol kívüle körülbelül tiz közeli hozzátartozója volt az áldozatnak, Krisztus egyik mondásának — „Bízzatok bennem, én megsegítelek titeket“ — alapján tartotta meg beszédét. — Mint megrémült gyermeket vesszük körül a koporsót — mondotta — és megdöbbent lelkünk tanácstalanul, megzavartan néz az ég felé, hogy onnan kapjon feleletet az elmúlt napok borzalmas eseményeire. — Hiszen elhalt testvéreink és többi testvéreink is csak kenyeret kértek, kenyeret, melyért reggeltől-estig, estétől reggelig ott letfin a föld mélyében életveszedelmek között dolgoztak, mert odafenn a föld színén hitvesek, édesanyák, és gyermekek várták a mindennapi kenyeret és az érette dolgozó férjet, édes apát... és gyilkos golyó és puskatüz lett osztályrészük. — De zaklatott lelkünkre Jézus megadja a vigasztalás szavát: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!“ Bízzuk reá tehát ezt a mi összetört életünket és szivünket s menjünk vissza őhozzá, igy összetörtén, fájdalomban megalázkodva, szenvedésben megsemmisülve, hogy ismét befogadjon minket az ő érdemeiért. Megindul az eljárás lázitásért. Ezek voltak Babos Sándor halotti beszédének jelentősebb részei. Ezért nehezen lehet megérteni, hogy néhány nappal a temetés után máris megindult az eljárás ellene, államellenes izgatás címén és pedig a beszédéből inkriminált kifejezések alapján, melyek közt a következő szavak szerepeltek, mint a legsúlyosabbak, habár azokat nem is használta a pap: „Szegény magyar nép, mely lábbal taposva és elnyomva vérzel, nincs igazság ebben az országban, nincs igazság ezen a földön-..“ Ezenkívül inkriminálták azt a kifejezését is, mely szerint ezt mondta volna: ,%Te kenyeret kértél, a munkád bérét kérted és a gyilkosok golyóval fizettek neked.“ Hogy ezek a szavak valóban elhangzottak, arra tanúnak jelentkeztek Pop János volt köz- igazgatási vezérfelügyelő és Takács János pet- rozsényi szolgabiró, akik hivatalos minőségükben vettek részt a temetési szertartáson. Bűnös a pap — mondja a törvényszék. Ezen az alapon a dévai törvényszék bűnösnek is mondotta ki Babos Sándort, s a Mar- zescu-törvény alapján a múlt év szeptemberében hat hóyiapi fogházra, valamint tízezer lej pénzbüntetésre s mindezen felül hivatali minőségének felfüggesztésére és polgári jogainak törlésére ítélte. A törvényszéki indokolás szerint Babos azzal a céllal tartotta beszédét, hogy lázitsa hallgatóit s az állam biztonsága ellen ingerelje őket. A törvényszék indokolása ezenkívül azt tartalmazza, hogy ha nem lettek volna erős intézkedések foganatosítva a rend fenntartása ér dekében, úgy a Babos Sándor szavaitól msgdühösödött „tömeg“ (összesen tizen voltak a temetésen) fellázadt volna, annál is inkább, mivel olyan helységben használta szavait, ahol a „kommunista elvek nagyopi előrehaladottak voltak.“ Ezenkívül a törvényszék ítélete tartalmazza azt is, hogy az összegyűlt tömeg tüntetés!)* kezdett s mindamellett, hogy erős katonai különítmény vigyázott rájuk, állandóan „gyilkosok, gyilkosok“ szavakat kiabáltak. Az ítéletet Babos Sándor ártatlansága tudatában megfelebbezte. Február végén a kolozsvári tábla foglalkozott az üggyel, amikor is elrendelte a védő kérésére a bizonyítási eljárás kiegészítését. Uj tanukat idéztek meg, azokat, akik ott voltak Duka Zsigmond temetésénél, hallották a prédikációt s igy leginkább megmondhatják, hogy használta-e Babos Sándor a terhére rótt kifejezést. A kolozsvári táblán. Kedden tárgyalta a tábla újból az ügyet. A beidézett tanuk megjelentek s közülük elsőnek Sós Mihály lupényi református tanítót hallgatták ki. Sós Mihály ott volt a kórház udvarán, ahol a temetési szertartás és a beszéd lefolyt s mindenre igen jól emlékszik. — Basználta-e Babos Sándor prédikációjában az inkriminált kifejezéseket? — kérdi az elnök. — Egyáltalában nem hallottam! — mondja a tann. Az elnök: Hányán voltak jelen a temetésnél? A tann: Összesen talán tizen-tizenketten. Az elnök: Ezeken kívül hallhatta-e még valaki a pap beszédét? A tann: Senki sem hallhatta, mivel a kórház kerítésén kívül kordon volt huzva és senkit sem engedtek közel sem a temetéshez. A legközelebbi ember husz-huszonöt méterre lehetett s a tiszteles urnák különben is elég gyenge a hangja, úgy hogy messziről nem igen érthetik meg. Az elnök: Igaz az, hogy a beszéd végén a kiviil álló munkások azt kiabálták, hogy: „Le a gyilkosokkal!“ A tann: Nem volt semmi zavargás, nem kiabáltak semmit. Ezután Szijjártó Dénest, a halott egy közeli rokonát hallgatják ki, aki szintén csak „a kenyeret kértetek és golyót kaptatok“ kifejezésre emlékszik. Neki is felteszik a kérdést, hogy hányán voltak jelen a temetésnél. „Alig tizen voltunk“ — Kérem szépen, — feleli a tanú — még azok sem jöttek mind el a temetésre, akiknek engedélyük volt, mivel a hatóságok rendelkezése szerint a kitűzött időpontnál hamarább egy órával kellett megtartani a temetést s igy, habár ötvenen kaptak engedélyt, alig tizen voltunk. A halott nevelőanyja, Jakab Gáspárné, hasonlóan Babos Sándor javára vall, ugyancsak igy vall férje, Jakab Gáspár is, aki még azt is hozzáteszi, hogy a katonákkal megszállt \iecú- kou alig pár ember tartózkodott a temetés alkalmával. Több tanú nincsen s most dr. Bratu tartja meg védőbeszédét. Dr. Bratu a tanúvallomások alapján bebizonyitottnak látja, hogy a vádlott terhére rótt kifejezések valójában nem hangzottak el s lázitásról még akkor sem lehetne szó, ha a fiatal pap használta volna azokat a szavakat, mert tiz ember előtt beszélni nem lazítás. De a tanúvallomások alapján összeomlik a vád s a törvényszéki Ítélet semikópen sem kerülheti el megsemmisítését s az uj ítélet csak felmentés lehet. Az ügyész kéri az ítélet fentartását. A tábla rövidabb tanácskozás után kihirdeti ítéletét, mely szerint megsemmisíti a dévai törvényszék döntését s Babos Sándort csupán izgatás vétségében találja bűnösnek s ezért hétezer lej fő- és kétezer lej mellékbüntetésre Ítéli. Az ítélet ellen Babos Sándor felebbezést jelentett be a semmitőszékhez. Hz Hdriai Biztosító Társulat Romániai Igazgatósága által f. hó 15-én az illetékes hatóságok jelenlétében megtartott népbíztosítási kötvények sorsolásán a következő betükombinéciók lettek kihúzva: K.V.L., B.K.W., K.Z.Y., K.S.Z., G.L.N. üti hé!! utaztat Budapestre, ha résztvesz társasutazásunkon. Indulás 7-én, visszaindulás 12'in és 17-én. Prospektust 6 lei bélyeg beküldése ellenében küld a Keleti Uiság kiadóhivatala, Kolozsvár■
