Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-20 / 89. szám
f* fl katholikus leányok a so- ciálís munka szolgálatában Általános feltűnést keltett egy héten át egy nagy csapat nagylány, kik a piarista gimnáziumból és internátusból, hol elhelyezve voltak sietve siettek a piarista gimn. nagytermébe, hol egy héten át, ápr. 6—14-ig komoly tanulásba merültek. Ezek a leányok a Katolikus Nőszövetség Ifjúsági Szakosztályának, 34 Leányklubjának kiküldöttei voltak, Erdély és Bánát területéről, szám szerint 89-en. A Leányklubok célja, hogy az iskolából kikerült intelligens leányif juságot előkészítse általános emberi, speciálisan női és a szociális feladataira és hogy megteremtse azt a női ideált, ki a modern eszközök felhasználásával, korát megértve, halad az élet utján. Szervezkedésének egyik leghatásosabb eszköze az évenként rendezett Ifjúsági Vezetők kurzusa, amikor is az ország minden részéből összejönnek komoly tanulásra a leányok, jelen esetben Kolozsvárra. E kurzust 8 év óta évenként megismétlik, mindig az ország más-más helyén, hogy ezáltal is uj vidékeket vonjanak bele a munkába. A leányklubok működése minden évben egy más és más vezető gondolat alatt áll. A tavalyi pl. a tehetségeknek minden irányban való fejlesztésének a szolgálatában állott. Az idei kurzus egész természetesen nem állhatott más vezető gondolat' alatt, mint a szociális képzés szolgálatában, hiszen e téren várnak a legsürgősebb feladatok mindnyájunkra és a Leányklubokban 8 év alatt már nevelődött egy generáció, amely tudatosította magában azt, hogy milyen feladatok várnak reá a társadalomban és akar azokba szakértelemmel bele állni. Az április G—Í4-ig tartott Leányifjusági Vezetőket képző kurzuson tehát egy hét alatt a vezetőség a következő tárgyköröket dolgozta fel: 1. Végigvezette a leányokat a történelmen, bemutatva, hogy a Katolikus Egyháznak minden időkben milyen féjtett gondja volt a népek jólétének az előmozdítása. Kezdve az őskereszténységen. Eléjük állította az Egyháznak a kimagasló alakjait, Szent Ferencet, az önként vállalt szegénységgel, Szent Erzsébetet, az önfeláldozó szeretetnek a példaképét. Calazanti Szent Józsefet, aki elindítója volt a szegény gyerekek iskolai oktatásának. Szent Vincét, akinek kezdeményezése során megszülettek a kórházak és árvaházak. Külön előadás keretében foglalkoztak XIII. Lép pápa Rerum Novarum cimü hires encikli- kájával, amely a munkás kérdésnek keresztény szellemben való megoldásával már negyven évvel ezelőtt foglalkozott s amely ma is az egyedüli eredményre vezető megoldás minden felforgató törekvéssel szemben2. A második sorozat a Szociális kérdés történeti fejlődését tárgyalta napjainkig. 3. A múltnak a megvilágítása után behatóan tárgyalták, hogy mire van kötelezve az egyén. A Katolikus Egyház a társadalmi kérdések megoldására a szeretetből indul el. Éppen ezért külön előadásban foglalkozott ennek szükségességével. Azután tudatosította a leányokban az irgalmasságot. Szó volt ennek kapcsán a mások terhének az elviseléséről. Azután megvilágították az igazi tekintélynek az alapját, mely tekintélyt mindenki a munkája nyomán kivívhatja magának. Buzditották a leányokat, hogy a kenyérkereseti pályáknak azt a fajtáját válasszák, amely gazdasági előnyöket biztosit a népünknek s amelyek női adottságainknak felelnek meg. Mindenütt lehet érvényesülni, ha kellő szaktudással állunk bele a munkába. Végül bemutatták a szociális pályákat. Külön előadásban foglalkoztak magával a hivatás kérdésével, mely eldönti azt, hogy meg tudja-e állni valaki a helyét valamilyen pályán az életben. Minden reggel 7 órakor rendszeres lelkiélet elemeiről kaptak oktatást a leányok, mert a vezetőség tudatában van annak, hogy szociális veztésre csak az alkalmas, akinek sikerült a I alapjaira helyezkedni és önmagában harmóniát teremteni. Igen fontos két momentuma volt a kurzusnak: Az egyik az előadókat képző előadások. Csak aki világnézetének, az átélt eszméknek kifejezést tud adni, csak az lehet egy gondolatnak apostola. Szükséges, hogy a leányok megtanuljanak beszélni, előadni, meggyőzni, meggyőződésüket átvinni másokra. Jflnnak az ápolásával is már hét év óta foglalkozik az ifjúsági mozgalom. Minden évben 15 klub versenyzett. A nyertes lett Fogaras, aki elvitte a Vándorzászlót. Szavaló és énekverseny is volt, ez utóbbi főleg a régi népdalok felelevenítését szolgálta. A másik érdekes momentuma volt a kurzusnak a klub problémáinak a megvitatása, amelyeknek kapcsán sok érdekes gondolat merült fel. Pl.: hogyan álljanak bele a leányok a szociális munkába? Hogyan fogjanak hozzá a munkásnő és leányegyesület szervezéséhez, stb. A kurzussal kapcsolatosan tartották meg a klubok a közgyűlésüket, melyen átnyújtották a nyertes fogarasi klub kiküldöttjének a vándorzászlót és a titkári jelentésből megtudtuk, hogy a klubok ebben az évben 384 ezer 251 lejt fordítottak szegények, elaggottak, börtönben sínylődök stb. javára. Munkásságuk tételeiből a hely szűke miatt csak néhányat említhetünk meg. így, hogy az elmúlt klubévben az ország területén 427 előadást tartottak a tudományok és művészetek köreiből, rendeztek 35 műkedvelői előadást, 10 karácsonyestét, 3 szőttesbált, stb. Az aradi klub a börtönben a rabokat éne(Bukarest, április 18.) Az egyik bukaresti munkáslapban rövid bir vonja magára a figyelmet: A bőriparosok szövetsége március 29- én tartott közgyűlésén ismét elnökévé választotta Petringenariu Jánost, aki az elmúlt őszszel oly sikertelenül rendezte meg a bőripari kiállítást a bukaresti Páréul Carolban, hogy az elviselhetetlen fiaskó és súlyos anyagi károk miatt megmérgelődött bőriparosok szövetségének intézőbizottsága egy időre megvonta tőle a jogot, hogy a szövetség nevében, mint elnök járjon el. Most a közgyűlés ismét beválasztotta az intézőbizottságba ugyanazzal a címmel és_ ranggal, amit eddig is birtokolt és ezzel megint hatalmas munkatervnek és szervezeti ügykezelésnek tette hangadójává, letéteményesévé. Petringenariu már akkor megmondta, mikor a legharsogóbbak voltak a bőripari kiállítás botrányának hullámai és legkiáltóbbak voltak a vádak ellene: — Megmutatom, hogy ledöntöm ezeket a, vádakat és azt is megmutatom, hogy továbbivá is én leszek a bőriparosok szövetségének elnökeörök veszteség, hogy nem hallottuk a szövetség közgyűlésén elhangzott Önigazoló beszédét. Bizonyára demosthenesi mü volt, sugárzott belőle a meggyőző erő, zsúfolódtak benne a szónoki fogások. A bőriparosok könnyekig meg- illetődtek, a szövetkezeti élet megvalósításainak ragyogó távlatai nyíltak meg előttünk a lendületes szavak varázslatában és — ismét elnökké választották, Petringe\nariut, akit kevéssel azetőtt sajtóközleményekben hurcoltak meg és nyilvánosan felelőssé tettek a bőripari kiállítás erkölcsi és an5ragi káraiért. A szélhámosnak kikiáltott Petringenariu tehát felmentvényt nyert szövetkezetében, egyszerűen azért, mert — amint mondani szokták — „jó dumáju“ ember, aki bármint álljanak a tények, mindig és mindenütt nagyszerűen ki tudja magát vágni. A végén kétkedve kérdezi az ember: kivel is van itt dolga?... Zsenivel? ... őrülttel? .. . Szélhámossal?... Összesen 114-szer volt előzetes letartóztatásban kalandos élete során és — amennyire ellenőrizni lehet, — miinüg sikerült kibújnia a vádak alól. Bankgründolások, egyesületi szervezkedések, politikai akciók vezettek rövidebb- hosszabb konfliktusaira az igazságszolgáltatással, amelyekben rendszerint önmaga látta el a .védelmét, meglepő szónoki elokvenciával... De a magyar és szerb bíróságok is igen gyakran eredménytelenül birkóztak vele, nap nái világosabbnak látszó csalási, szélhámossági vádak ellenére is... Mert szerbül és magyarul is kitünően beszél és szónokol. Perfekt német is. Magyar állami ösztöndíjjal annakidején Lipcsében járt bőripari szaktanfolyamon és cipészet! szafikönyvet irt németül és románul, aminek nyomatási árával valószinüleg örök időkig adós marad, de amit hozzáértők igen használható, jó munkának mondanak.-. Sokoldalú férfiú- A dpószeti és bőrfeldolgozási szakftünywet egyidejűleg- revüO'per#t%et mjY.wrv. ss, wmám. kelni tanította és minden vasárnap rendszeresen meglátogatta, szórakoztatta a szegényház lakóit. A brassói és dicsőszentmártoni a munkanélküliekkel törődött, a nagyszentmiklósiak és fogarasiak eselédpatronázst vezetnek, állandó szegénygondozást, a máramarosszigetiek vasárnaponként a züllött gyermekeket oktatják, a szatmáriak gyári munkásnő-egyesületet szerveztek, stb., stb. A leányklubok munkásságának áldásos eredménye mutatja, hogy megérdemlik azt a szeretettel teljes vezetést, oktatást, amiben a Szociális Testvérek társasága részesíti őket úgy a kurzusok rendezésével, mint látogatásaikkal. Amióta a Szociális Testvérek társasága Erdély és Bánát területén működik, tapasztaljuk a Kát. Leányifjuság céltudatos munkásságát egyrészt önképzésükben, másrészt a közt szolgáló szociális munkásságukban. A kitűnő vezetők hatalmas munkásgárdát szerveztek, mely az évek folyamán még inkább fog fejlődni mindenki javára, ki segítségre szorul. A nálunk járt 89 klubtag és vezető már hazatért. Hisszük, hogy munkásságuk uj lendüle- 1 tét kapott az itteni oktatásokból! (—). irt*, amit 111-szer adtak elő Bukarestben a „Te- atrul Carol Mare“ színházban- Bankgrünöolá- saival egyidejűleg a politikai élettel is állandó kapcsolatot tartott fenn, a Consiliul Dirigent- nek tagja volt, biharmegyei kormánybiztos — és ma is egészen jó politikai kapcsolatai vannak. ami részint érthető, mert a bőriparnak mindig sok köze volt a politikához, részint pedig hasznos, mert semmiféle kezdeményezés, igy a bőripari jellegű vállalkozások sem nélkülözhetik soha a politikai orientálódásokat. És most jön a csattanó. A Petringenariuról eddig forgalomba került mulatságos életrajzi adatokból hiányzik az a megbízható forrásból eredő értesülés, amely egymás mellé helyezi Petringenariu és a világhírű banditakirály, Al Capone nevét. Midőn Petringenariu a budapesti Magyar Általános Bőr- és Cipőgyár üt. igazgatója volt, — amely működésének szintén bírósági eljárás vetett véget —■ hat hónapig a keze alatt dolgozott Al Capone, a csikágói alvilág későbbi koronázatlan fejedelme... Akkor még nem az előkelő hangzású Al Capone pevet viselte, hanem egyszerűen Koponjenek hívták, ami román ortográfiával Coponienek, az An- ghelescu féle nyelv-vegyelemzés segítségül hívásával pedig magyarosan Koponya-nak volna irható. Coponie Alexandrunak vagy Koponya Sándornak hívták akkor ezt a hatalmas termetű, roppant erejű embert, aki az értesülések, szerint Magyarcséken született egyszerű romám szülőktől és Nagyváradon, Moskovicsnál tanul-\ la mesterségét, ä cipőielsörészkészitést. Buda-j pestre 191Ó-ben, mint fiatal fickó került fel ésj midőn Petringenariu, az akkori „cipőkirály“ cipőgyára tüzőmestert kért a bőriparosok szak-j szervezetétől, Coponie-Koponya betörőkirályt! küldték el alkalmaztatásra. Petringenariu feli is vette az ügyeskező fiatalembert, aki hat hónapig működött nála mint művezető. így dolgozott egy suszterájban a két király... De nem sokáig. Coponie-Koponya Sándor Budapestről Milánóba került, Milánóból .vissza Zágrábba, ahol gyermekcipőgyárat létesített, de tönkrement és Fiúméba menekült a hitelezői elől. Itt mint cipőpucoló működött és ugyanebben a minőségben hajóra szállt Amerika felé. Tizenegy lírával a zsebében érkezett az Egyesült államok szabad földjére és nemsokára mint jól kereső betörő hívta ki magához budapesti menyasszonyát, Steiner-Siklósi Mancit, a Magyar Általános Bőr- és Cipőgyár tűző munkásleányát. Al Capone ezzel örökre elpártolt Coponie Sándor mesterségétől, a cipőipartól. A betörőkirályi trón fényében talán el is felejtette a háromlábú széket. Petringenariu azonban politikai és bankszakmai térre való rövid kiruccanásai utá^ is visszatért a kaptafához és mai napig se mondott le cipőkirályi ambícióiról. Legújabban a bőriparosok t,követségének keretei között nagy műhelyt léi. sitett — Pero cég alatt — amelybe® a főváros munkanélküliéit szándékszik olcsó munkára alkalmazni & amely kétségkívül jövedelmezni is fog... De ea már a. flWflJAfrri tMtossfk. a b-> Fii Capone állítólag művezetője volt Budapesten Petringenariunak, a hírhedt bőripari szakférfiúnak, magyarországi „cipőkirály“ korában #
