Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-18 / 87. szám
! SUV. ÉVF. 87. SZÁM. 8 SZÉKELY TRAGÉDIA, AMELYBŐL LEGENDA LEHETNE (Alsórákos, április 16.) Falun ritkán akadnak egy egész országot érdeklő nagy események, de az alsórák ősi öreg Kupus János meg érdemli, hogy tragédiáját megörökitsiik. Van nehány olyan szín és momentum benne, ami a székely mesék testvérévé teszi a sorsát, mintha nem 1931-ben, hanem az ősmagyarok korában történt volna meg. Nyolcvanon felüli, szép szál öreg ember volt Kupus János, változatlan ázsiai arccal, ősi öl tözetben, kemény munkás kézzel. Ismerte a nap járását, csillag állását, a föld erejét s talán mint a táltosok, ő is tudott beszélgetni a vadakkal, virággal, erdők szálfáival, fürj madárral. Értette a természet nyelvét, csodás titkait, világéletóben megőrizte a nagy magyar törvényt: a becsületet. Egyetlen szenvedélye volt; a ló, a legszebb állat a világon, melynek lelke van. Keleti erőkkel és titkokkal tele ismeretlen lelke, amely a legsötétebb éjszaka is kéken világit a szemein át, mintha kék lidéreek kisértenének a földön. Konok magyar érzéssel csak legyintett, mikor az autók elröpültek mellette: — Lóháton foglaltuk el ezt a földet, lóval fogjuk megtartani is. Két szép lova volt az öreg Kupusnak, ragyogó két állat. Úgy nevelte, dédelgette, mintha gyermekei lettek volna. Simogató tenyerén át az emberi teremtő erő átsugárzott a két állatba és idegesem megremegtek az érintésétől. Sok szép álmot, tervet fűzött hozzájuk és titokban meg is csókolta a homlokukat. Büszkeségtől és örömtől ragyogott maga is, ha látta. Pár hónappal ezelőtt aztán ellopták a Kupus János hires lovait. Egyik hajnalon üresen találta az istállót. Az öreg Kupus halálsápad tan nekitántorodott a falnak, majd kitántörődött az udvarra és a hajnali csendben párolgó szájjal a négy világtájba belekiáltotta: „Fecske, Csillag!“ — A lovak akkor már vagy a fo- garasi havasok felé jártak, vagy a Bika rengetegében rekkentették el a tolvajok- Az öreg Kupus fogyott, sorvadt, összetört, gyászolta a lovait. Némán készült utolsó útjára. A lovak nélkül nem volt értelme az életnek. Nem Ízlett az étel, álom nem jött a szemeire; csak ült, ült magába dermedtem. Hosszú hetek teltek el. Egy reggel lélekszakadva berohant a felesége: — Itthon vannak a lovak! 1 Az öröm szinte megölte az öreg székelyt. Lassan kiegyenesedett. Feje felnyúlt a mester- gerendáig, szálas karjait tempósan széttárta, jóizüt nyújtózott, ásított, mintha a halott a sirbamfekvés utolsó kábulatát rázná le magáról. Kitámolygott az udvarra és arcához ölelte a két ló finom fejét: — Jól odaültetek, Fecske, Csillag! Meg se kérdezte, hogy honnan kerültek elő a lopott lovak. Meg volt győződve, hogy a világvégéről is visszajönnek. És mégis ezek a lovak vitték sírba a vén székelyt. A napokban kiment velük a határba szántani. A tavasz már ébredezik nálunk. Az erdőt itt-ott virágos, zöidülő fák is tarkitják, madár- szó is járja. Az Olt felett nehézkes vadrucák röpködnek és mozdulatlan gémek lesik a halat, még csendes, hűvös szelek táncolnak a mezőn a kopár avar felett, de a föld már hívja a magot s arasznyira a színe alatt bontja a csirát, las san színesedik minden. A levelek zöld patakja, a virágok fehér patakja már elindult a gyökerek zegzugos útvesztőin, a törzsek, ágak melegedő testén át, hogy a rügyek csúcsain át életbe boruljon. Vén Kupus János testét, lelkét is átjárta az ébredő élet csodálatos árama, mikor az ekét belevetette a földbe. A falusi ember szántás közben az Isten munkatársa. Földből teremt életet ő is. Magszóró kezét Tőle kapta és akármilyen fekete, mégis Isten jobbja az. A koponya mögött ugyanaz a teremtő szenvedély lobog, mely az eke szarván, földhasitó vasán át bele- sugárzik a földbe, mintha ő is lelket lehelne bele. A magyar szántóvető öntudata virágzik ki, majd szökik szárba, dús gyümölcsbe ezen a földön. Az öreg Kupus is érezte, hogy szent cselekményt végez a földjén, pogány, ősi gyönyörű szertartást. A hantok hasadtak, barázdát barázda után irt le az élet hatalmas könyvében. A lovak vonták a kezét betűjéről betűjére. Nem tudni hányadik barázdánál a lovakat es megállította a halál. A lovak hirtelen, indokolatlanul megálltak, a félelemtől megborzadtak, reszkettek és horkantva bámultak bele a levegőbe. ők már látták a láthatatlan halált. — Mi az Fecske, Csillag! — riadt rájuk a vén székely. Lehet, hogy ő is meglátta a sárgacsoutu rémet. Nem csodálkozott, hogy érte jött. Megtapogatta magát. Se testének, se lelkének nem volt semmi baja, de elébe indult. Alig tett pár lépést, egyik ló kirúgott. Az acélkemény paták az öreg ember mellét érték. A mellkas beros- kadt és vén Kupus — hanyattesett. A lovak szá- guldva elrohantak, az eke feltépte a földet, csúnya „vétket“ csinált rajta. Rövid, rémült szá guldás után visszatértek ős elborzadt szemekkel, felborzolt sörénnyel rámeredtek a gazdájukra, inkább apjukra. Nyugtalan nyihogásuk furcsa rémületet vert a mezőn. A szomszéd szántóvető emberek odasiettek. Alig tudták elTOnszolni a haldokló főiül a két riadt, rémült, nyihogó állatot. Vén Kupus panaszosan beszélgetett két kedvenc lovával: — Mit csináltok, Fecske, Csillag? Még egyszer körülnézett a határon és szót* lanul örökre lehuuyta a szemeit. Mikor temették és az esperes nr elmondotta felette az imádságot, a halottvivő fákat a ko- porsó alá dugták, a búcsúztató harang megkon- dult és elhangzott az utrainenő zsoltár első ver" se; a lovak ki akartak törni az istállóból. örök kár, hogy ki nem engedték őket. Elszáguldottak volna ismeretlen helyre, a Kupus János lelke után és egy szép éjszakán valaki a faluban meglátta volna, hogy a fellegek közt vágtatnak és öreg Kupus János fényes, arany gúnyában, fénylő fejjel hajtja őket a Bika erdő fölött... —rő. Károlyi magyar külügyminiszter szerint még nem bizonyos az osztrák—német vámunió Budapestről jelentik: A képviselőház pénzügyi bizottságában Károlyi Gyula gróf külügyminiszter nyilatkozott a német-osztrák vámunióról. Károlyi gróf kihangsúlyozta, hogy még fiem valószínű az unió tervének megvalósítása s éppen ezért Magyarországnak korai volna bármilyen irányban állástfoglalnia a kérdésben. A kommunisták zavargásokat kíséreltek meg Spanyolországban (Madrid, április 16.) Sevillában a kommunisták kisebbarányu zavargásokat provokáltak. A karhatalomtól fegyvert követeltek. A katonaság a rendet helyreállította. Le Bou, az uj kormány külügyminisztere bejelentette, hogy elsőnek Uruguay ismerte el a spanyol köztársaságot. Moszkvából jelentik, bogy a kommunista internacionálé a köztársaság kikiáltása alkalmával üdvözlő táviratot küldött Madridba. Ugyanakkor kéri a munkásságot, hogy ne elégedjenek meg az eddig elért eredménnyel, hanem május elsején kiáltsák ki a proletáruralmat. ,J Előbb felakasztotta magát, azután dicsemé előkéssel harakirit követeit el az öreg szerelmes Három öngyilkosság egy napon Maros megyében (Marosvásárhely, április 16.) Csütörtökön Marosmegyében három székely gazda lett öngyilkos. Márton Ferenc ötvennyolcéves ujdel- lői földmives, aki pár éve özvegy ember volt, egy tizenhatéves leánynak udvarolt. A leány viszonozta is a szerelmét, hozzáment volna feleségül, a szülők azonban feltételül kötötték ki, hogy Márton előbb kapja meg rokonaitól a reánéző ötvenezer lejes örökséget. Szerdán azután a rokonok kijelentették, hogy az örökséget nem hajlandók átadni, pereljen érte Márton, ha meg akarja kapni. Az öregedő ember afölötti elkeseredésében, hogy tervezett házassága meghiúsult, a padláson felakasztotta magát. A kötél azonban elszakadt, amire ő egy disznóölőkéssel felmetszette a torkát és még volt annyi ereje, hogy a gyomrán is hatalmas sehet ejtsen. így találtak reá. Beszállították a marosvásárhelyi kórházba, ahol csütörtökön meghalt. A másik két öngyilkos gazda a rossz gazdasági helyzet és a magas adók áldozata, Imre Lajos negyvenéves és Kacsó János hatvanhároméves sófalvi gazdák azért lettek öngyilkosok, mert legutóbb adótartozásért házukat elárverezték. Mezőpzílasági Búé ÉsToMpénztái1 it. Cluj-Kolozsvár, Cal. Beg. Ferdinand 7. Fiókintézetek; Dej-Dés Bec'ean-Bethlen, Celmísilvaniei-Szilagycseh Jihou-Zribó, Zalau-Zilah. Affiliált intézetek; A Negyenyedi Kisegítő Takarékpénztár R. T., Aiud-Nagytenyed és ennek Licara-Marosujvári'fiókintézete. £sí£S tőkék: 60,000.000 lei. Foglalkozik a banküzlet minden ágazatával. Átutalásokat bel- és i.ü.földre legelőnyösebben és legpontosabban eszközöl. fensecEélyeietl devlzaliely. p te ■gft, L-v pi m Legszebb a tavasz a pesti korzón... az itt lévő RÉSTŐL e—sv£'-á>\ SZÁLLODA uj rendszere a közönség tetszését megnyerte. Napi 12'— P.-ért kaphat — a szoba fekvésétől függőleg — lakást és elsőrendű teljes ellátást. - Jöjjön, próbálja meg és mindig csak hozzánk fog szállni. BRISTOL SZÁLLODA BUDAPEST - DUNAKORZÓ.
