Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-17 / 86. szám
r hozni Titulescnt magát és az ő egész tervét. Megfigyelhető volt, hogy a másik oldalon más látszatnak a mutatásával talán, de lényegben ugyanilyen volt a liberális párt elnökének, Dúcának is a magatartása. Nem lehet kétség aziránt, hogy e két pártelnök magatartását a háttérben létrejött megegyezés irányította. Ha Titulescunak a vállalkozását olyan számítás vezette, hogy a két nagyobb párt háttérbeszoritásával uj pártcsoportosulás, vagy pártalakitással szerez parlamenti többséget, aminek a kilátásai a ipái általános hangulat között s az ismert választójogi* törvény alapján nem ígérkezett kilátástalannak, akkor ezt a számítást Maniuék ezzel a meglepő taktikával akarták keresztülhúzni. A többi, kisebb pártcsoportnak a mai rendkívüli körülmények között lehetséges előretörését, Titulescuval való összefogását igy akarták tehetetlenné tenni. A külföldi sajtó információi. A külföldi sajtót is élénken foglalkoztatja a kormánykrizis s általában Románia gazdasági helyzete. Egyes külföldi lapközleményeken már észre lehet venni, hogy a Titulescu információi alapján láttak napvilágot. így az alábbiakon is: A párizsi Le Journal szerint az a körülmény, hogy úgy a Maniu-, mint a Mironescu-kormány- nak le kellett mondania, noha a parlamentben olyan hatalmas többséggel rendelkezett és az ország közvéleménye sem változott "meg velük szemben rendkívüli mértékben, mutatja a gazdasági krizis súlyosságát. Romániának sok pénzre van szüksége a gazdasági regenerációhoz és nem nagyon remélheti, hogy ezt a munkát elvégezheti Középeurópa gazdasági és az eu- róapi nagytőke pénzügyi segítsége nélkül. Ezek azok az okok, amelyek a pártok közötti megegyezés tervét felvetették, s amelyek erős kormányt tesznek szükségessé. Titulescu, mint a külföldön is elismert nagyképességü ember a legalkalmasabb arra, hogy ennek a kormánynak vezetését magára vállalja. A hágai Telegraph cimíi lap szerint a jelenlegi Idők rendkivül fontosak és lényeges fordulópontot jelentenek az ország életében. A háború utáni politikai élet egy korszaka zárul le s uj korszak kezdődik. Romániának a háború utáni, a külföld felé való izoláltságának egyszer- smindenkorra vége. Halmy Tamás leült 8 a leányra várt. A leány háttal volt neki s ő meg Tamásra várt, de mivel a fiú egyelőre nem mutatott készséget, hogy megköszörülje a torkát,, ő maga állt föl s szembeült vele: — Miért nem szól? Talán valami baja van? Tamás megörült, hogy kisegítették: — Az már igaz. Tudja Klárika, amiatt a tegnapi dolog miatt, mivelhogy maga mára iderendelt... — Csak idekértem, — mondta halkan a leány. — Szóval, mivel idekért, hogy úgy mondjam tehát, hol van a nagyságos asszony? — A mamám? — Igenis, a mamája. Mert beláthatja, Klárika, hogy amint már tegnap is jeleztem, szól tam magának, ha azonban itt úgy gondolnák én természetesen teljes tisztelettel és engedd met kérvén elmegyek innét... Klári ráfüggesztette szép, okos szemét s egy idő óta alig észrevehető mosoly rezdült fel az arcán. Jóakaratu, szelíd volt ez a mosolygás, mint amikor utolszor cirógat meg bennünket az augusztusvégi nap, de most már, hogy komolyan kapkodott az ifjú legény, a leány akaratlanul fölnevetett: — Tamás, maga egészen belezavarodik, ha abba nem hagyja! S a leánynak igaza volt, mert Halmy Tamás nyomban elhallgatott. — Kicsit ügyetlen maga, Tamás... — Ez igaz! — Várjon csak s szedje össze magát, mertha igy találná az édesanyám, olyat mulatna magán, hogy sosem felejtené el s amig él, mindig a szemére vetné magának... Ezt pedig én nem akarom. Látja, Tamás, tegnap éppen igy vol9 m?pp magatartás A Magyar Párt, úgyis mint parlamenti csoport, úgy is mint a romániai magyar kisebbség egyetemének politikai szervezete, a legteljesebb passzivitással nézte és nézi a román pártoknak ezeket az egymás közötti tárgyalásait. A mi számunkra minden körülmények között az a fon tos, hogy milyen programmal jön, mit hoz az uj kormány és hogy mit lehet tőle a valóságban várni. Az impériumváltozás óta több választás zajlott le, mint ahány esztendőt átéltünk, beleértve a közigazgatási választásokat is és bár minden választás, amiben a magyarság részt vett, tagadhatatlanul nagyon igénybe vette a pártszervezet munkaerejét éppen úgy, mint magát a polgárságot, mégis nyugodtan mondhatjuk, hogy a választástól — ha erre sor kerül — nem félünk. Amint a kormányprogramoknak a mérlegelésére és értékelésére megszereztük a tapasztalatainkat, úgy feltétlenül bízunk abban, hogy választó közönségünk és egész magyarságunk megerősödött öntudatossággal fogja teljesíteni a maga egyedül helyes irányú kötelességét, ha ismét urnák elé szólítanák. A magyar kisebbség senkiben sem bizka tik jobban, mint önmagában és ha valaki ezt nem tanulta volna meg az elmúlt esztendők kü lönböző kormányrezsimjei alatt, annak nem voltak nyitott szemei s nem voltak olyan fáj dalmai, amelyekkel a kisebbségi sorsközösségbe tartozandónak sorozódott volna. Mi várakozó állásponton kérdő tekintettel nézünk a bukaresti kialakulás felé s azt figyeljük, hogy mit jelent a kormányváltozás a mi sorsunkra. Amit észreveszünk, amilyen rezsim a mi számunkra közeledik, arról meg lesz a magunk mondanivalója és azt nem fogjuk elhallgatni, hanem hangos szóval kiáltjuk ki. Ha úgy hozzák a körülmények, akkor választási kiáltványban. Hogy mondja meg az igazi választ, a mondatnak a végcsattanóját maga a magyar nép. Mert nekünk nincsen okunk arra, hogy paktálási lehetőségek fogantyúira leskelőd jiink. Sem a kulcslyukon, sem az előszobák ban, sem a román pártok klubházaiban. Nekünk nincsenek személyi elhelyezkedési aspi rációink, a Magyar Párt csak kifejezője a magyar nép kívánságainak, követeléseinek s az élethez való jogának. Mi a szabadságjogok bíztam én is, de engemet maga nagyon meglepett . • Azóta én egyre ezen törtem a fejemet s most már nyugodt vagyok... Figyeljen tehát ide és ne féljen! — Figyelek, kérem... Klári három kulcsot forgatott az ujjal között s lehajtotta a fejét. A hangja elhalkult: — Ahogy hazajöttem, a mama mindjárt észrevette a zavaromat s én persze mindent el mondtam neki... — Na, szervusz! Erre az elszólásra a leány kénytelen volt megint .felmosolyogni: — Mondtam már, hogy ne féljen! A mama azt felelte, hogy hiszen ő nem bánja, de meg kell várnunk, mig apa is hazaérkezik... — S ha az öreg... — Pszt, dehogy is öreg! Jaj, Tamás, minek szól bele? Ha a mama azt mondta, hogy nem bánja, apa is azt fogja mondani. Nálunk az úgy van,.. Halmy Tamás felugrott: —- Klárika, hát mért nem kezdte mindjárt ezen, amikor beléptem? ... Engedje meg ... Nem!... Adja ide a kezét, meg akarom csókolni, olyan hálás vagyok magának e meghatott pillanatban... Istenem, de okos! Mindent elintézett, mindent ... Klári hátradugta a kezét: — Csendesebben, mert ránkrohan a szoba- leány! Ne beszéljen olyan hangosan: még azt hiszi valaki, hogy összekaptunk egymással!... Tamás, jó fiú legyen, mindjárt itt lesz a mama ... Az ablakhoz lépett s kikiáltott a kertbe: — Édesanyám! Halmy Tamás a régi legény lett újra. Kalapját a székre hajította s föl-lejárt a szobában, mialatt Klári az ablakban várt s onnan nézett vissza az ő kedves mosolyával: — Na, de most aztán föl kell lépni! Halmy Tamás rántott a vállán: — Most már minek? De mondhatom, okosan csinálta! Pedig higyje el, nem drukkoltam ... — Nanana! % xir. tvr. w. bzam. tosi tékáiért folytatjuk a küzdelmet minden körülmények között, kulturális védelmi harcunkat meg nem szüntetjük és megfontoltuk azt a kérdést, hogy mit várhatunk az uj alakulástól gazdasági téren. Sajnos, az eddigi kialakulás' ból és a körülmények mérlegeléséből nem tudunk olyan kialakulásokat leszűrni, amelyek Optimistákká tehetnének bennünket. Semmi kilátásunk nincsen arra, hogy a küzdelem lemér- sékelésére lenne szükség. Tisztában vagyunk a magunk erejével és ennek az erőnek az önállóságában rejlő olyan jelentőségével, amit ha feladnánk, nem kárpótolna érette semmi, de semmi. Csak a veszteségeink súlyosbodnának. A román pártoknak az egymásközötti alkuja nem a mi dolgunk s ezt elvégzik ők nálunk nélkül. Olyan összehangolódás, ami a most fórumon szereplő román pártokat teljesen egy táborba tömöritenó úgy, hogy az ne csak látszategység legyen, ideig-óráig tartó, el sem képzelhető. A gazdasági leromlásnak a lejtőjén pedig sokkal mélyebbre csúsztattak s a lecsúszás olyan szakadékos és általános dezorganizáltságban bomlott szét, hogy abból most egy ránditással a legnagyobb odaadás leghelyesebb irányzata sem tudna kiemelni a biztos javulás útjára. S még mindig kétséges az, hogy a legnagyobb odaadás és a helyes irányzat gazdasági politikája következik-e? Semmiből nem tudunk erre következtetni. A mi helyzeti térfoglalási irányzat adva van, világosan áll előttünk, bármilyen csoportosulások, vagy szétválások következzenek be Bukarestben. Biztosan tudjuk azt, hogy lankadnunk nem szabad, sőt most vétkeznénk, ha nem uj erőfeszítéssel, uj lendületet akarnánk meríteni a kisebbségi küzdelemnek a számára. Várunk és magatartásunkkal teljesen tisztában állunk. LÜllglBüljiSIÍtlBliiÍSiyiSIS[SS8Salíiiní}l{^31IItlllH!i!l!S Szőlő-, vstgy gyümölcs- telepítők figyelmébe 1 Ha érhaj'atunknak megfelelő, kipróbált 6s egészséges szőlő, vagy gyiimőlcsí'aoltv ínyt akarnak ültetni, kérjenek árjegyzéket és tájékoztatót Tóth- falusi és Társa oltván''telepéről Targu-.üures— Marosvásárhely, Str. Sít. Gheorgae (Szentgyörgy u.J 9. mm .... — Higyje el, eszembe sem volt, talán csak látszott rajtam. És hogy csinálta! Én mindig úgy képzeltem el magamnak, ^ hogy én most rábukkantam egy leányra, aki kedves, okos, szép és — hogy is mondjam? — igen, aki oly ártatlanul naiv, mint egy földre tévedt angyal és tessék, mielőtt egyáltalán egy lépést tehettem volna, már rendbe is jöttem. Pompás! Klári kötekedni akart vele: — Maga csak elrontotta volna, kisfiú... — ‘Sz elvégre... Már ahogy vesszük... Különben jön a mamája. Kezét csókolom, nagyságos asszony! — isten hozta! Gratulálhatok? — kérdezte a nagyságos mama s csókra emelte a kezét. Tamás hálálkodni kezdett: — Ó köszönöm, köszönöm. S millió bocsánatot kérek, de én álmodni se mertem volna, hogy Klári meg fog előzni ... A mama a fejét rázta: — Hol előzte meg? Én a vizsgához gratuláltam ... — Akkor mégegyszer bocsánat, nagyságos asszonyom, — s itt már megzavarodott. — Én azonban úgy gondoltam ... A mama elértette s nem neheztelt meg: — Hallottam már. Most csak maradjon itt, mindjárt visszajövök s akkor beszélni fogok magával. De Halmy ur, a leányokat talán mégsem a kapu alatt szokás megkérni s nem este kilenc órakor! — Kérem, nagyságos asszonyom, én csak jelezni lettem volna vakmerő, Klárika pedig... — Klárihoz is lesz még egy szóm! Most várjon meg, te pedig szépen viselkedj, Klári! — s kiment egy percre. Klári tehát menyasszony lett, de azzal vége lett — a Felhő Klárinak. Tamás egy délután elővette a kisleányt s magyarázni kezdett neki: — Most már fuces a fellépésnek! Egy menyasszonyhoz már komolyság illik s Fehér Klárinak most már énrám is hallgatnia kell ... Majd megüzenjük a rendezőknek, hogy az első Felhő Klári férjhez akar menni, tehát nézzenek egy másik primadonna után. Igaz? (Folytatjuk.)
