Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-11 / 57. szám

2 TIV. SW. 69. SZÁM. Ei tnd róla? 'A kölcsön ügyében egyébként az egész hét­fői nap a teljes bizonytalanság hangulatában telt el. Senki sem tudta még, hogy aláirták-e a kölcsönt, vagy, hogy a tárgyalások milyen stádiumban vannak. A kormánykörök nagyon optimisztikusak voltak és mindenütt azt han­goztatták, hogy az aláírás hétfőn este feltétle­nül megtörténik. .1* . «Mt.. A parlament együtt marad. A miniszterelnök hétfői audienciáján egyébként az uralkodó dekrétumot irt alá, amelyben hozzájárul a parlamenti ülésszak áp­rilis ötödikéig való meghosszabbitásához. A ciklus meghosszabbitásának egyik főoka az, hogy a kölcsönnel kapcsolatos ratifikációs es más törvényjavaslatokat keresztülvigyék. Pertinax most Titulescu-kormányt jósol. Párizsból jelentik: Pertinax, ismert fran­cia publicista az Echo de Paris cimü lap leg­utóbbi számában ismét foglalkozik a kibocsá­tandó román kölcsön ügyével. A cikkíró szerint Eománia pénzügyei még mindig nem konszoli­dáltak és a kölcsön aligha fogja biztosítani a tel­jes nyugalmat a román pénzügyi poli­tika terén. A kölcsönt ugyan mezőgazdasági befektetésekre és vasúti építkezésekre szánják — irja, — de könnyen felmerült az aggodalom, hogy ez az összeg el fog merülni a költségvetés tengeré­ben. A Mironescu-kormány annyira kap a köl­csön után, mint a haldokló a levegő után. Ép­nek ellenére a kormány napjai meg vannak számlálva. Pertinax értesülése szerint Károly király a parlamenti ülésszak bezárása után, Presan tábornok elnökletével kinevezi a sze­mélyiségek kormányát. Presan lehet nagyon kitűnő katona, de a politikában mindenesetre még újonc. Az ő kinevezése a Titulescu-kor- mány megalakulását akarja megelőzni._______ Küldöttség adta át a kolozsvári határozatokat a miniszterelnöknek Szakértőket kérnek a minisztériumokba, akik ismerik Erdélyt — A feketeszesz és a földgáz is szóba került (Kolozsvár, március 9.) A nemzeti paraszt­párt erdélyi és bánsági képviselői és szenáto­rai vasárnap Kolozsváron értekezletet tartot­tak. Az értekezlet előtt Vajda volt belügymi­niszter lakásán szükebbkörti megbeszélés volt, amelyen Pop Cicio kamarai elnök, Lngojeanu és Constantin Anghelescu volt államtitkárok vettek részt. Anghelescu volt az egyetlen óki­rályságbeli. Ezen a szükkörü értekezleten a résztvevők leszögezték, hogy a kölcsöntárgyalá- sok sikertelensége esetén a felelősséget nem­csak Popovici Mihálynak, hanem az egész kor­mánynak vállalnia kell s azért az erdélyieket nem lehet bűnbakként odaállítani. A résztvevők újból és újból kérték Vaidát, hogy utazzék Bu­karestbe s vegye át a párt erdélyi szárnyának irányítását. A volt belügyminiszter, egészségügyi okokra hivatkozva, elzár­kózott a kérés teljesítése elől. A nagy értekezleten először Vaida Sándor tartott expozét. Visszautasította azokat a váda­kat, amelyek az utóbbi időben az erdélyiek el­len hangzottak el. Az erdélyiek nem akadályoz­ták a kormány munkáját, sőt mindig a Miro­nescu-kormány támogatására törekedtek. Man lelkész kérte Vaidát, hogy vegye át a,, erdélyi csoport irányítását. Crisan gazdasági problémákkal foglalkozott. Hangoztatta a Nem­zeti Bank átszervezésének szükségességét és azt, hogy a kisajátítások kérdését kielégítő módon Ékszerárak, órák és ezüstáruk végkiárusitása Hatóságilag engedélyezett már csak rövid ideig Fenyő Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii No. 23, ahol az Mzlet végleg falószHk és véglegesen kell megoldani. Anghelescu rámutatott arra, hogy a nemi zeti parasztpárt olyan politikai szervezet, mely-; hez hasonló nincs több az országban és roppant nagy hiba volna, ha ezt a politikai erőt belső egyenetlenkedések megingatnák. A személyiségi kormányról szóló mesékben nem hisz. Szüksé- gesnek tartja olyan szakbizottságok megalakítá­sát, amelyek az egyes minisztériumok mellett tanácsadó szervként működjenek. Moldovan Valér tartományi igazgató arra; mutatott reá, hogy Erdélynek igen súlyos problémái megol­datlanok még ma is és az erdélyi csoport intervencióit nem vették Bukarestben tekintetbe. Pop Cicio István annak szükségességét han­goztatta, hogy Vaida utazzék Bukarestbe. A kongresszus végül Vaida volt belügyminiszter, javaslatára szakértő bizottságokat létesített. Ha tározati javaslatot fogadott el, amelyet egy kül­döttség hétfőn már át is adott a miniszterelnöki nek. A határozatot csak részleteiben hozták nyilvánosságra. A határozatban az erdélyi és bánsági képviselők és szenátorok többek között kérik a kormányt, hogy mindent tegyen meg a feketeszeszes visz- szaélések letörésére és rendezze kielégítő módon a földgáz kérdését is. Kérik továbbá, hogy minden minisztérium mellé szakértők neveztessenek ki, olyan egyé­nekből, akik alaposan ismerik az ország egyes területeinek helyi viszonyait. Az értekezlet többi szónokai közül Dan Se­ver kérte a pártelnöknek szélesebbkörü jogok­kal való felruházását. Vladimir Ghidionescu pe­dig elpanaszolta, hogy a kormány nem respek­tálta a párt tanügyi programmját. Nicola sze­nátor viszont a közigazgatás anomáliájáról szá­molt be. Az emlékirat megfogalmazásával Mol­dovan tartományi igazgatót bízták meg. KOnÁROm JAKOS ___ 0 — Ejnye, hallod! — csudálkozott Linka né­ni, mert a válász egyáltalán nem elégitette ki. — Csakhogy a fiad is benne van a botrányban, sőt legelőször ő van benne, mert ő szállásolta el a kastélyba. Ebből igazodj ki majd, ha egy­szer szégyenbe kerül a házad! Halmyné igazság szerint nem gondolt az egész dologgal. Tréfának vette csak s most is mosolygott: — Tamás okos fiú. Nem féltem. — Nem? De ilyen erkölcsi felfogással... — Ugyan... — Hát jó! Jösztök ti még hozzám tanácsért! Megfordult s otthagyta a tekintetes asz­szonyt, mert bosszantotta, hogy ezúttal nem reflektáltak a közbelépésére. De nem ment messzire, ki sem ment az udvarból, mert a vi­rágoskert előtt észrevette a Tamás húgát... Ott állt Halmy Ilus a virágok szélén, a kék, zöld és piros üveggömbök között, a két rezgő topoly árnyékában. A kiskertben vérszinü ge- orgiák égtek, sárga rózsák szomorkodtak az ájult hőségben, de a legszebb virág mégis az Ilus kisasszony maradt közöttük. Azazhogy még nem igen számított kisasszonynak, csitri volt csak s ahogy ott állt most a kiskertben, ahogy balkezével átölelte a topolyafa derekát s a jobbtenyerét ellenzőnek emelte homloka elé, egyszerre csak mosolyogni kezdett s gyenge pi­ros szin ömlött el a csöpp arcán. — No Ilus, mit szólsz a dologhoz? Ismét Linka néni volt az, aki föltette ezt a kérdést, miután a hátulsó udvarból odalopód- zott a kislány mellé. A kislány erre hátrafor­dult, még mindig piros volt s kérdéssel felelt a kérdésre: — Hát ahhoz mit szól, Linka néni? S kezével végigmutatott a nagyuccán. A nagyuccán ebben az időtájban csak Tarján Laci sietett lefelé, de ahogy alaposan végigtekintett rajta a jegyzőasszony, már az első pillanatban megállapította, hogy az alvég irányából, szóval a kastély felől Halmy Tamás is errefelé tart, oldalán az uj kisasszonnyal. De messze voltak még, innen egyelőre csak annyit lehetett ki­venni, hogy kényelmes otthonkában lehet a teg­nap jött vendég, mert minden szellőlegyintésre meg-meglebbent a szoknyája, kalap sem volt a fején, tehát minden föltevés szerint fesztelenül érezhette magát uj környezetében. S éppen ez a körülmény volt az, melyben Linka néni újabb igazolását látta a maga gyanújának. Linka né­ni csak forgatta a fejét s nem fért bele a hall­gatás: — C... cc... ccc: Az Ilonka-lány egyelőre nem törődött Linka nénivel, sőt közben kiszaladt a hidacskára is. Nagyon kiváncsi lehetett az uj vendégre, inert hirtelen visszanézett s évődve mosolygott rá Linka nénire: — Eléjük menjek? — Ugyan, lányom, hova nem gondolsz? — s most már komolyan haragos lett. — Nem nri- lány az! Halmy Ilonka nagyot nézett: — Ki mondta azt Linka néninek? — Csak. Tudom. Én az orrom után szoktam indulni, leányom. Ami pedig itt történik, az minden, csak nem tisztesség... — De hiszen vele van Tamás is! — Tamás is? — és fölnevetett, de cinikus volt Linka néninek ez a nevetése. — Persze... Ilonka most egyszerre komoly lett: — Mért mondta Linka néni, hogy persze? — Mért, lányom? Hátha nagyon szeretnéd tudni, megmondhatom. Azért, mert valószinü, hogy a Tamás szeretője. Na! — De Linka néni! — csattant rá a kislány. — Hogy mondhat ilyet? Hiszen mindenki látja őket s aztán nem is ismeri még! Vagy látta ta­lán? Beszélt vele? Jaj, Linka néni, nem szabad igy beszélni! Mi semmit sem tudunk még s le­het, hogy a legjobb barátnőm lesz. Ne is szól­jon közbe, Linka néni!... Most már tudom is, hogy urileány, mert ha nem az lenne, az én bátyám nem sétálna vele végig a falun. Látja, hogy igazam van? Tamás viszi a szalmakalap­ját is. Linka néni persze konokul kitartott a magáé mellett. Azt állította ismét, hogy ő az orra után indul s utoljára egyet legyintett a levegőbe: — Ma a könnyű erkölcsök világát éljük. Vi­gyázz, leányom! Ilus egyelőre nem nagyon vigyázott, mert e pilanatban az uj kolléga érdekelte mindenek- felett. Látta, hogy a harangláb körül összetalál­koznak Tarján Lacival, látta, hogy Tarján Laci köszön, aztán lehajlik, mintha kezet akarna csókolni a kisasszonynak, de a kisasszony nem engedi a kezét. Egy darabig beszélgetnek, a két fiú közül később kiválik a leány, néhány szü­netig Halmy Ilonka felé néz el, majd megfor­dulnak mind a hárman s visszafelé indulnak a falun. Ilus kisasszny erre már lebiggyesztette a száját: — Hü, de nagylány! A jegyzőné kapott rajta: — Nem megmondtam, lányom! Még hen­ceg is a nagysága! No, van is kinek! S azzal ő is hazafordult, de Ilus továbbma­radt a hidacskán, mig csak szemmel kisérhette őket s azon tünődözött, ugyan honnét ez a gyors barátság Tarján Lacival? Az ok pedig egyszerű volt. Halmy Tamás egy órával előbb üzente Tarján Lacinak, hogy] jöjjön fel a kastélyba, Klári kisasszony kéreti. De mivel késedezett a fiú, elébementek az uccán. A találkozásnál a jogász kicsit megle­pődött, mert feltűnően csinosnak találta a kis­asszonyt s igy történt, hogy szórakozottságá­ban majdnem kezet csókolt neki. A kisasszony fölnevetett a fiú zavarán s mindjárt a közepén kezdte: — Nézze Tarján, egy kérésem lenne magá­hoz. De csak úgy adom elő, ha előre megígéri, hogy szívesen vállalkozik rá. (Folytatjuk.),

Next

/
Thumbnails
Contents