Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-11 / 57. szám
2 TIV. SW. 69. SZÁM. Ei tnd róla? 'A kölcsön ügyében egyébként az egész hétfői nap a teljes bizonytalanság hangulatában telt el. Senki sem tudta még, hogy aláirták-e a kölcsönt, vagy, hogy a tárgyalások milyen stádiumban vannak. A kormánykörök nagyon optimisztikusak voltak és mindenütt azt hangoztatták, hogy az aláírás hétfőn este feltétlenül megtörténik. .1* . «Mt.. A parlament együtt marad. A miniszterelnök hétfői audienciáján egyébként az uralkodó dekrétumot irt alá, amelyben hozzájárul a parlamenti ülésszak április ötödikéig való meghosszabbitásához. A ciklus meghosszabbitásának egyik főoka az, hogy a kölcsönnel kapcsolatos ratifikációs es más törvényjavaslatokat keresztülvigyék. Pertinax most Titulescu-kormányt jósol. Párizsból jelentik: Pertinax, ismert francia publicista az Echo de Paris cimü lap legutóbbi számában ismét foglalkozik a kibocsátandó román kölcsön ügyével. A cikkíró szerint Eománia pénzügyei még mindig nem konszolidáltak és a kölcsön aligha fogja biztosítani a teljes nyugalmat a román pénzügyi politika terén. A kölcsönt ugyan mezőgazdasági befektetésekre és vasúti építkezésekre szánják — irja, — de könnyen felmerült az aggodalom, hogy ez az összeg el fog merülni a költségvetés tengerében. A Mironescu-kormány annyira kap a kölcsön után, mint a haldokló a levegő után. Épnek ellenére a kormány napjai meg vannak számlálva. Pertinax értesülése szerint Károly király a parlamenti ülésszak bezárása után, Presan tábornok elnökletével kinevezi a személyiségek kormányát. Presan lehet nagyon kitűnő katona, de a politikában mindenesetre még újonc. Az ő kinevezése a Titulescu-kor- mány megalakulását akarja megelőzni._______ Küldöttség adta át a kolozsvári határozatokat a miniszterelnöknek Szakértőket kérnek a minisztériumokba, akik ismerik Erdélyt — A feketeszesz és a földgáz is szóba került (Kolozsvár, március 9.) A nemzeti parasztpárt erdélyi és bánsági képviselői és szenátorai vasárnap Kolozsváron értekezletet tartottak. Az értekezlet előtt Vajda volt belügyminiszter lakásán szükebbkörti megbeszélés volt, amelyen Pop Cicio kamarai elnök, Lngojeanu és Constantin Anghelescu volt államtitkárok vettek részt. Anghelescu volt az egyetlen ókirályságbeli. Ezen a szükkörü értekezleten a résztvevők leszögezték, hogy a kölcsöntárgyalá- sok sikertelensége esetén a felelősséget nemcsak Popovici Mihálynak, hanem az egész kormánynak vállalnia kell s azért az erdélyieket nem lehet bűnbakként odaállítani. A résztvevők újból és újból kérték Vaidát, hogy utazzék Bukarestbe s vegye át a párt erdélyi szárnyának irányítását. A volt belügyminiszter, egészségügyi okokra hivatkozva, elzárkózott a kérés teljesítése elől. A nagy értekezleten először Vaida Sándor tartott expozét. Visszautasította azokat a vádakat, amelyek az utóbbi időben az erdélyiek ellen hangzottak el. Az erdélyiek nem akadályozták a kormány munkáját, sőt mindig a Mironescu-kormány támogatására törekedtek. Man lelkész kérte Vaidát, hogy vegye át a,, erdélyi csoport irányítását. Crisan gazdasági problémákkal foglalkozott. Hangoztatta a Nemzeti Bank átszervezésének szükségességét és azt, hogy a kisajátítások kérdését kielégítő módon Ékszerárak, órák és ezüstáruk végkiárusitása Hatóságilag engedélyezett már csak rövid ideig Fenyő Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii No. 23, ahol az Mzlet végleg falószHk és véglegesen kell megoldani. Anghelescu rámutatott arra, hogy a nemi zeti parasztpárt olyan politikai szervezet, mely-; hez hasonló nincs több az országban és roppant nagy hiba volna, ha ezt a politikai erőt belső egyenetlenkedések megingatnák. A személyiségi kormányról szóló mesékben nem hisz. Szüksé- gesnek tartja olyan szakbizottságok megalakítását, amelyek az egyes minisztériumok mellett tanácsadó szervként működjenek. Moldovan Valér tartományi igazgató arra; mutatott reá, hogy Erdélynek igen súlyos problémái megoldatlanok még ma is és az erdélyi csoport intervencióit nem vették Bukarestben tekintetbe. Pop Cicio István annak szükségességét hangoztatta, hogy Vaida utazzék Bukarestbe. A kongresszus végül Vaida volt belügyminiszter, javaslatára szakértő bizottságokat létesített. Ha tározati javaslatot fogadott el, amelyet egy küldöttség hétfőn már át is adott a miniszterelnöki nek. A határozatot csak részleteiben hozták nyilvánosságra. A határozatban az erdélyi és bánsági képviselők és szenátorok többek között kérik a kormányt, hogy mindent tegyen meg a feketeszeszes visz- szaélések letörésére és rendezze kielégítő módon a földgáz kérdését is. Kérik továbbá, hogy minden minisztérium mellé szakértők neveztessenek ki, olyan egyénekből, akik alaposan ismerik az ország egyes területeinek helyi viszonyait. Az értekezlet többi szónokai közül Dan Sever kérte a pártelnöknek szélesebbkörü jogokkal való felruházását. Vladimir Ghidionescu pedig elpanaszolta, hogy a kormány nem respektálta a párt tanügyi programmját. Nicola szenátor viszont a közigazgatás anomáliájáról számolt be. Az emlékirat megfogalmazásával Moldovan tartományi igazgatót bízták meg. KOnÁROm JAKOS ___ 0 — Ejnye, hallod! — csudálkozott Linka néni, mert a válász egyáltalán nem elégitette ki. — Csakhogy a fiad is benne van a botrányban, sőt legelőször ő van benne, mert ő szállásolta el a kastélyba. Ebből igazodj ki majd, ha egyszer szégyenbe kerül a házad! Halmyné igazság szerint nem gondolt az egész dologgal. Tréfának vette csak s most is mosolygott: — Tamás okos fiú. Nem féltem. — Nem? De ilyen erkölcsi felfogással... — Ugyan... — Hát jó! Jösztök ti még hozzám tanácsért! Megfordult s otthagyta a tekintetes aszszonyt, mert bosszantotta, hogy ezúttal nem reflektáltak a közbelépésére. De nem ment messzire, ki sem ment az udvarból, mert a virágoskert előtt észrevette a Tamás húgát... Ott állt Halmy Ilus a virágok szélén, a kék, zöld és piros üveggömbök között, a két rezgő topoly árnyékában. A kiskertben vérszinü ge- orgiák égtek, sárga rózsák szomorkodtak az ájult hőségben, de a legszebb virág mégis az Ilus kisasszony maradt közöttük. Azazhogy még nem igen számított kisasszonynak, csitri volt csak s ahogy ott állt most a kiskertben, ahogy balkezével átölelte a topolyafa derekát s a jobbtenyerét ellenzőnek emelte homloka elé, egyszerre csak mosolyogni kezdett s gyenge piros szin ömlött el a csöpp arcán. — No Ilus, mit szólsz a dologhoz? Ismét Linka néni volt az, aki föltette ezt a kérdést, miután a hátulsó udvarból odalopód- zott a kislány mellé. A kislány erre hátrafordult, még mindig piros volt s kérdéssel felelt a kérdésre: — Hát ahhoz mit szól, Linka néni? S kezével végigmutatott a nagyuccán. A nagyuccán ebben az időtájban csak Tarján Laci sietett lefelé, de ahogy alaposan végigtekintett rajta a jegyzőasszony, már az első pillanatban megállapította, hogy az alvég irányából, szóval a kastély felől Halmy Tamás is errefelé tart, oldalán az uj kisasszonnyal. De messze voltak még, innen egyelőre csak annyit lehetett kivenni, hogy kényelmes otthonkában lehet a tegnap jött vendég, mert minden szellőlegyintésre meg-meglebbent a szoknyája, kalap sem volt a fején, tehát minden föltevés szerint fesztelenül érezhette magát uj környezetében. S éppen ez a körülmény volt az, melyben Linka néni újabb igazolását látta a maga gyanújának. Linka néni csak forgatta a fejét s nem fért bele a hallgatás: — C... cc... ccc: Az Ilonka-lány egyelőre nem törődött Linka nénivel, sőt közben kiszaladt a hidacskára is. Nagyon kiváncsi lehetett az uj vendégre, inert hirtelen visszanézett s évődve mosolygott rá Linka nénire: — Eléjük menjek? — Ugyan, lányom, hova nem gondolsz? — s most már komolyan haragos lett. — Nem nri- lány az! Halmy Ilonka nagyot nézett: — Ki mondta azt Linka néninek? — Csak. Tudom. Én az orrom után szoktam indulni, leányom. Ami pedig itt történik, az minden, csak nem tisztesség... — De hiszen vele van Tamás is! — Tamás is? — és fölnevetett, de cinikus volt Linka néninek ez a nevetése. — Persze... Ilonka most egyszerre komoly lett: — Mért mondta Linka néni, hogy persze? — Mért, lányom? Hátha nagyon szeretnéd tudni, megmondhatom. Azért, mert valószinü, hogy a Tamás szeretője. Na! — De Linka néni! — csattant rá a kislány. — Hogy mondhat ilyet? Hiszen mindenki látja őket s aztán nem is ismeri még! Vagy látta talán? Beszélt vele? Jaj, Linka néni, nem szabad igy beszélni! Mi semmit sem tudunk még s lehet, hogy a legjobb barátnőm lesz. Ne is szóljon közbe, Linka néni!... Most már tudom is, hogy urileány, mert ha nem az lenne, az én bátyám nem sétálna vele végig a falun. Látja, hogy igazam van? Tamás viszi a szalmakalapját is. Linka néni persze konokul kitartott a magáé mellett. Azt állította ismét, hogy ő az orra után indul s utoljára egyet legyintett a levegőbe: — Ma a könnyű erkölcsök világát éljük. Vigyázz, leányom! Ilus egyelőre nem nagyon vigyázott, mert e pilanatban az uj kolléga érdekelte mindenek- felett. Látta, hogy a harangláb körül összetalálkoznak Tarján Lacival, látta, hogy Tarján Laci köszön, aztán lehajlik, mintha kezet akarna csókolni a kisasszonynak, de a kisasszony nem engedi a kezét. Egy darabig beszélgetnek, a két fiú közül később kiválik a leány, néhány szünetig Halmy Ilonka felé néz el, majd megfordulnak mind a hárman s visszafelé indulnak a falun. Ilus kisasszny erre már lebiggyesztette a száját: — Hü, de nagylány! A jegyzőné kapott rajta: — Nem megmondtam, lányom! Még henceg is a nagysága! No, van is kinek! S azzal ő is hazafordult, de Ilus továbbmaradt a hidacskán, mig csak szemmel kisérhette őket s azon tünődözött, ugyan honnét ez a gyors barátság Tarján Lacival? Az ok pedig egyszerű volt. Halmy Tamás egy órával előbb üzente Tarján Lacinak, hogy] jöjjön fel a kastélyba, Klári kisasszony kéreti. De mivel késedezett a fiú, elébementek az uccán. A találkozásnál a jogász kicsit meglepődött, mert feltűnően csinosnak találta a kisasszonyt s igy történt, hogy szórakozottságában majdnem kezet csókolt neki. A kisasszony fölnevetett a fiú zavarán s mindjárt a közepén kezdte: — Nézze Tarján, egy kérésem lenne magához. De csak úgy adom elő, ha előre megígéri, hogy szívesen vállalkozik rá. (Folytatjuk.),
