Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-04 / 51. szám
2 IKfeSOGMVMI IÍ7. JTFÍ1. 51. SZÁM. Franciaországban az olasz—francia jóviszony feljavulását várják a létrejött flottaegyezménytől Henderson most aratta eddig legnagyobb diplomáciai sikerét (Párizs, március 2.) A francia lapok információja szerint a francia—olasz tengerészeti megállapodásokat szerdán fogják nyilvánosságra hozni. Pontosan még nem lehet tudni, hogy milyen feltételek mellett kötötték meg ezt a nagyjelentőségű egyezményt. Diplomáciai körökben csak annyit tudnak, hogy Franciaország magasabb össztonnázs birtokában marad, több tengeralattjáró felett rendelkezhetik, mint Olaszország, kizárólag gyarmati szolgálatra modernizálhat több nagy csatahajót. Ezzel szemben Olaszország több torpedó zúzó és kis cirkáló felett rendelkezhetik, mig a tízezer tonnás cirkálók tekintetében a paritás elvét vitték keresztül. (Párizs, március 2.) A Matin annak a reményének ad kifejezést, hogy a most létrejött olasz-francia tengerészeti megegyezés el fogja hárítani az egyéb kérdésekben fennálló francia-olasz ellentéteket s utat nyit ezen kérdések tárgyalásához is. A lap hangoztatja, hogy Franciaország a megegyezés érdekében, csak lényegtelen engedményeket tett a buvárnaszádoknál, de az össztonnázs eddig fennállott differenciája a jövőre is fennmarad Franciaország javára. Henderson és Briand a tárgyalások befejezése után közös táviratot intéztek Grandihoz, melyben üdvözölték az olasz kormányt a tengerészeti egyezmény megkötése alkalmából. A miniszterek az egyezmény ratifikálását fogják ajánlani törvényhozásaiknak. Dumont francia tengerészeti miniszter tegnap este bankettet adott az angol miniszterek tiszteletére, akik ma délelőtt elutaztak Londonba a francia fővárosból. (London, március 2.) Az angol sajtó legtöbb orgánuma az őszinte megelégedés hangján emlékezik meg az angol miniszterek párizsi és római tárgyalásainak sikereiről. A szélsőjobboldali lapok közül a Morning- post nagy elismeréssel ir a flottatárgyalások eredményességéről és az olasz-francia megegyezést Henderson (Marosvásárhely, március 2.) Marosmegye tanácsa hétfő délelőtt kilenc órai kezdettel tartotta meg tavaszi rendes ülését a vármegyeház dísztermében Dorgó J/ános dr. elnöklete alatt. A tisztujitás során elnökké Bozdog János dr.-t választották meg, mig az alelnökök és a titkárok a régiek maradtak. Pantea állandó bizottsági elnök jelentése után Árkossy Jenő dr. magyarpárti tanácsos emelkedett szólásra. Kérte, hogy arra való tekintettel, hogy a tanácsosok egy része nem érti tökéletesen a román nyelvet, az egyes jelentéseket az előadók magyar nyelven is foglalják össze. Hivatkozott arra, hogy a megye jobb ügyvitele érdekében feltétlen szükség van erre a megegyezésre. Kérte ezután, hogy azokból az összegekből, amelyeket a községek az iskolák fenntartására fordítanak, a kisebbségi iskolákat is részesítsék és ahol ilyen összegeket nem vettek eddigi legnagyobb sikerének állítja be. . A Daily Herald annak a reményének ad kifejezést, hogy a tengeri leszerelést a szárazföldi követni fogja. Párizsból jelentik: Az angol—olasz—francia flottaegyezményt mind a három ország sajtója rendkívüli jelentőségűnek tartja és megállapítják, hogy ezzel sikerült kioltani az uj világháború tüzét, hiszen Franciaország és Olaszország között éppen a flottaépitések körüli differenciák miatt fenyegetett a háborús bonyodalom. Valószínűnek tartják, hogy ezek után a két latin állam egyéb kérdésekben is meg fog egyezni. fel a költségvetésbe, azt hivatalból toldják be; Árkossy dr.-nak a magyar nyelven való közlésre vonatkozó indítványát Sirbn János és Cam- piu János görög katholikus lelkészek ellenezték. Sirbu hangoztatta, hogy a megye többsége román, amire Vescan megyei prefektus közölte, hogy a népszámlálás eredménye szerint Marosmegyében 52 százalék román és 48 százalék magyar él, Az ülés további folyamán azután az egyik felszólalást valóban magyar nyelven ismertették. Kornhofer Vilmos dr. indítványára a megyei tanács elhatározta, hogy ezentúl az állandó választmány munkáját részletesebben fogja ismertetni a megye hivatalos lapjában. Határozatba ment az is, hogy a megyei tisztviselők áldozati adójából építkezési alapot létesitenek, amelyből a tisztviselők ezután kölcsönöket kaphatnak. Lőte Jenő dr. nyárádszeredai ügyvéd kérte, az úgynevezett ősháromszéki Havas-birtok ració- nalisabb kezelését és ecélból háromtagú bizottság kiküldését. A 127 község birtokát képező 15.555 holdas terület jelenleg rendes kezelés mellett keveset jövedelmez. A tanács négytagú bizottságot küldött ki a birtokkezelés raciónalizá- lásának tanulmányozására. FIGYELEM! • «hmhm<sm »•»* ichomm FIGYELEM! Két szív 3fl? keringőben (Zwei Herzen In 3A Ta St) Ulm előadásaira szóló jegyek e hó 5-étől, csütörtöktől kezdve előre megválthatók a „Select“ mozgó pénztáránál d. e. 11—1 óra között. A népszámlálás szerint Maros megye lakosságának 52 százaléka román, 48 százaléka magyar Vita a megyei tanácsülésen a nyelvkérdésről — Várj csak, Omode, nem olyan egyszerű! A jegyzőné hallani sem akar róla, az urfiak egy-két napra legfeljebb megugranak majd a faluból, a mi házunkról szintén nem lehet szó, mert az apám megígérte már, hogy inkább megbotoz. Már pedig a hirdetést én adtam fel, nekem most már törődnöm kell a leánnyal s tudódé, Omode, hova fog majd megszállni az a leány? — No? — Tehozzád. — Tyüh, az istenfáját! Énhozzám?! Ezt ugyan jól kitervezted! Tamás megakasztotta: — Várj csak, Omode, rosszul mondtam. Nem tehozzád, hanem csak a kastélyodba. — Na, persze. De mi lesz akkor énvelem? — Te pedig elutazol pár napra. Omode magára mutatott s újra fölnevetett: — Hogy én elutazzam? Nagy csacsi vagy te, Tamás, de azért drága gyerek vagy. — Megállj, Omode — s ráemelte komolyan a szemét, — mindjárt meg fogod tudni, mit akarok. A több-száz nő között, akit mi elhamarkodva most igy beugrattunk, föltétlenül lehet egy-két komoly leány is, hiszen a hirdetésben mi szabad cimre kértük a leveleket. Ezek közül azonban minket e pillanatban csak Felhő Klári érdekel s mivel most jóhiszemű vagyok, fölteszem, hogy urilány lesz, aki — tudom is én milyen ürügy alatt — elutazott hazulról, esetleg azzal búcsúzhatott el a szüleitől, hogy rokonait .vagy ismerőseit látogatja meg a Felvidéken, mert, ismétlem, abból indulok ki, hogy semmi ravaszság sincs a táviratban és hogy senki sem akar felültetni. — Nagyon jó. Folytasd! — Hát kérlek, Omode, ma este a faluba érkezik Felhő Klári. Hogy őszinte legyek, zavarban vagyok s egyelőre minden gondom az, hogy valami módon időt nyerjek, amíg ki tudok okoskodni valamit. Már most igy szeretném: Felhő Klárit a kastélyba vezetem s ha egyszer megismertem, tudni fogom majd, mi a teendőm? Omode ránézett a fiúra: — S mondd csak. Tamás, miért ne maradhatnék azért én is idehaza? — Öregem, jobban tudod te azt nálamnál. Vén görény vagy te, Omode, én pedig mindent simán szeretnék elintézni. S aztán nézd csak, Felhő Klári nem Omodéra, hanem Csopak föld- birtokosra kiváncsi... Megállt, ránézett Omodéra, aki mosolyogva töprengett egy szünetig s aztán Tamásra függesztette mosolygó szemeit: — Nagy lókötő vagy, öcskös. Kezd már derengeni. — Úgy van, Omode, — magyarázott tovább Halmy Tamás. — Valami olyanra gondolok én most, hogy te eltűntél hazulról egy időre, csak kevés időre, azalatt ideiiltetnők Csopak földbirtokost s akkor jönne még csak a komédia! Öt megyében a zehernyei kastélyon mulatnának. — Szóval te csak komédiát szeretnél. — Nem, Omode. Erre a komédiára engemét a kényszerűség kényszerit. De lásd be már, hogy a helyzetem... Jaj, hogy is mondjam csak... — Kényes no ... — Kényes hát! Hosszabb szünet állt be s akkor Omode vette föl a szót: — Eredeti fiú vagy, Tamás és most már én mondom neked, hogy az ötlet nem is olyan utolsó. Még bohózatnak sem, hát még a saját, házamban! Hanem most én kérdeznék tőled valamit. Mondd meg nekem, mi lesz majd akkor, ha az a leányzó rájön, hogy ti becsaptátok? Halmy Tamást készen találták: — Azt bizd rám, Omode! — Jól van, fiú, — bólintott rá Omode. — Tudod, szeretem az ügyes bolondságot, hát elutazom. Még ma. Hanem, — s itt jóakarattal fenyegetett rá Halmy Tamásra, — ha te kerülsz bajba... — Köszönöm, Omode. Ne félj énmiattam: még hálás maradsz nekem, olyat fogsz kacagni egyszer. — Kendben van, öcskös, erre koccintunk egyet. Csopak József jegyzőbojtár, mint szerelmes nagybirtokos. Dehiszen a bojtár megszökött! — Már hazahozattam, sőt mindjárt szállítom is. Szobalány, szaladjon csak le a segédjegyző űrért. Magukra maradtak. A piros ernyő meleg rózsaszint hintett rájuk. Halmy Tamás letette a kalapját, nekidiilt a szék támlájának, hátra- simitotta lengő haját, kitekintett a tiszta égre s Omode lopva a fiatalemberben gyönyörködött ezalatt. Hatalmas szép legény volt még mindig ez az Omode: a negyven felé haladt már, de pogány arcára most is a huszonhatéves kiváncsi ravaszkodás ült ki. Nézte, nézte Halmy Tamást jóakarattal, szeretettel, büszkén s ingerkedni próbált vele: — Hát szeretők dolgában hogy állunk, kis- öreg? Halmy Tamás rezzenve kapta föl a fejét s védekezni próbált: — Kérlek, kérlek, Omode... Elpirult, megzavarodott, Omode megmosolyogta, aztán maga töltött a poharába... De a sétány felől ugyanakkor már jelentkezett is Csopak Jóska. A levált cipőtalpa ütemre klap- pogott s vele jött Tarján Laci is. (Folytatjuk.)
