Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-04 / 51. szám

2 IKfeSOGMVMI IÍ7. JTFÍ1. 51. SZÁM. Franciaországban az olasz—francia jóviszony feljavulását várják a létrejött flottaegyezménytől Henderson most aratta eddig legnagyobb diplomáciai sikerét (Párizs, március 2.) A francia lapok infor­mációja szerint a francia—olasz tengerészeti megállapodásokat szerdán fogják nyilvánosság­ra hozni. Pontosan még nem lehet tudni, hogy milyen feltételek mellett kötötték meg ezt a nagyjelentőségű egyezményt. Diplomáciai kö­rökben csak annyit tudnak, hogy Franciaország magasabb össztonnázs birtokában marad, több tengeralattjáró felett rendelkezhetik, mint Olasz­ország, kizárólag gyarmati szolgálatra moderni­zálhat több nagy csatahajót. Ezzel szemben Olaszország több torpedó zúzó és kis cirkáló fe­lett rendelkezhetik, mig a tízezer tonnás cirká­lók tekintetében a paritás elvét vitték keresztül. (Párizs, március 2.) A Matin annak a remé­nyének ad kifejezést, hogy a most létrejött olasz-francia tengerészeti megegyezés el fogja hárítani az egyéb kérdésekben fennálló francia-olasz ellen­téteket s utat nyit ezen kérdések tárgya­lásához is. A lap hangoztatja, hogy Franciaország a meg­egyezés érdekében, csak lényegtelen engedmé­nyeket tett a buvárnaszádoknál, de az összton­názs eddig fennállott differenciája a jövőre is fennmarad Franciaország javára. Henderson és Briand a tárgyalások befeje­zése után közös táviratot intéztek Grandihoz, melyben üdvözölték az olasz kormányt a tenge­részeti egyezmény megkötése alkalmából. A miniszterek az egyezmény ratifikálását fogják ajánlani törvényhozásaiknak. Dumont francia tengerészeti miniszter teg­nap este bankettet adott az angol miniszterek tiszteletére, akik ma délelőtt elutaztak London­ba a francia fővárosból. (London, március 2.) Az angol sajtó legtöbb orgánuma az őszinte megelégedés hangján em­lékezik meg az angol miniszterek párizsi és ró­mai tárgyalásainak sikereiről. A szélsőjobboldali lapok közül a Morning- post nagy elismeréssel ir a flottatárgyalások eredményességéről és az olasz-francia megegyezést Henderson (Marosvásárhely, március 2.) Marosmegye tanácsa hétfő délelőtt kilenc órai kezdettel tar­totta meg tavaszi rendes ülését a vármegyeház dísztermében Dorgó J/ános dr. elnöklete alatt. A tisztujitás során elnökké Bozdog János dr.-t választották meg, mig az alelnökök és a titká­rok a régiek maradtak. Pantea állandó bizott­sági elnök jelentése után Árkossy Jenő dr. ma­gyarpárti tanácsos emelkedett szólásra. Kérte, hogy arra való tekintettel, hogy a tanácsosok egy része nem érti tökéletesen a román nyelvet, az egyes jelentéseket az előadók magyar nyelven is foglalják össze. Hivatkozott arra, hogy a megye jobb ügyvitele érdekében feltétlen szükség van erre a meg­egyezésre. Kérte ezután, hogy azokból az össze­gekből, amelyeket a községek az iskolák fenn­tartására fordítanak, a kisebbségi iskolákat is részesítsék és ahol ilyen összegeket nem vettek eddigi legnagyobb sikerének állítja be. . A Daily Herald annak a reményének ad kifejezést, hogy a tengeri leszerelést a száraz­földi követni fogja. Párizsból jelentik: Az angol—olasz—francia flottaegyezményt mind a három ország sajtója rendkívüli jelentőségűnek tartja és megállapít­ják, hogy ezzel sikerült kioltani az uj világháború tüzét, hiszen Franciaország és Olaszország kö­zött éppen a flottaépitések körüli diffe­renciák miatt fenyegetett a háborús bo­nyodalom. Valószínűnek tartják, hogy ezek után a két la­tin állam egyéb kérdésekben is meg fog egyezni. fel a költségvetésbe, azt hivatalból toldják be; Árkossy dr.-nak a magyar nyelven való közlés­re vonatkozó indítványát Sirbn János és Cam- piu János görög katholikus lelkészek ellenezték. Sirbu hangoztatta, hogy a megye többsége ro­mán, amire Vescan megyei prefektus közölte, hogy a népszámlálás eredménye szerint Marosmegyében 52 százalék román és 48 százalék magyar él, Az ülés további folyamán azután az egyik fel­szólalást valóban magyar nyelven ismertették. Kornhofer Vilmos dr. indítványára a megyei tanács elhatározta, hogy ezentúl az állandó vá­lasztmány munkáját részletesebben fogja ismer­tetni a megye hivatalos lapjában. Határozatba ment az is, hogy a megyei tisztviselők áldozati adójából építkezési alapot létesitenek, amelyből a tisztviselők ezután kölcsönöket kaphatnak. Lőte Jenő dr. nyárádszeredai ügyvéd kérte, az úgynevezett ősháromszéki Havas-birtok ració- nalisabb kezelését és ecélból háromtagú bizott­ság kiküldését. A 127 község birtokát képező 15.555 holdas terület jelenleg rendes kezelés mel­lett keveset jövedelmez. A tanács négytagú bi­zottságot küldött ki a birtokkezelés raciónalizá- lásának tanulmányozására. FIGYELEM! • «hmhm<sm »•»* ichomm FIGYELEM! Két szív 3fl? keringőben (Zwei Herzen In 3A Ta St) Ulm előadásaira szóló jegyek e hó 5-étől, csütörtöktől kezdve előre megválthatók a „Select“ mozgó pénztáránál d. e. 11—1 óra között. A népszámlálás szerint Maros megye lakosságának 52 százaléka román, 48 százaléka magyar Vita a megyei tanácsülésen a nyelvkérdésről — Várj csak, Omode, nem olyan egyszerű! A jegyzőné hallani sem akar róla, az urfiak egy-két napra legfeljebb megugranak majd a faluból, a mi házunkról szintén nem lehet szó, mert az apám megígérte már, hogy inkább meg­botoz. Már pedig a hirdetést én adtam fel, ne­kem most már törődnöm kell a leánnyal s tu­dódé, Omode, hova fog majd megszállni az a leány? — No? — Tehozzád. — Tyüh, az istenfáját! Énhozzám?! Ezt ugyan jól kitervezted! Tamás megakasztotta: — Várj csak, Omode, rosszul mondtam. Nem tehozzád, hanem csak a kastélyodba. — Na, persze. De mi lesz akkor énvelem? — Te pedig elutazol pár napra. Omode magára mutatott s újra fölnevetett: — Hogy én elutazzam? Nagy csacsi vagy te, Tamás, de azért drága gyerek vagy. — Megállj, Omode — s ráemelte komolyan a szemét, — mindjárt meg fogod tudni, mit aka­rok. A több-száz nő között, akit mi elhamar­kodva most igy beugrattunk, föltétlenül lehet egy-két komoly leány is, hiszen a hirdetésben mi szabad cimre kértük a leveleket. Ezek közül azonban minket e pillanatban csak Felhő Klári érdekel s mivel most jóhiszemű vagyok, fölte­szem, hogy urilány lesz, aki — tudom is én mi­lyen ürügy alatt — elutazott hazulról, esetleg azzal búcsúzhatott el a szüleitől, hogy rokonait .vagy ismerőseit látogatja meg a Felvidéken, mert, ismétlem, abból indulok ki, hogy semmi ravaszság sincs a táviratban és hogy senki sem akar felültetni. — Nagyon jó. Folytasd! — Hát kérlek, Omode, ma este a faluba ér­kezik Felhő Klári. Hogy őszinte legyek, zavar­ban vagyok s egyelőre minden gondom az, hogy valami módon időt nyerjek, amíg ki tudok okos­kodni valamit. Már most igy szeretném: Felhő Klárit a kastélyba vezetem s ha egyszer meg­ismertem, tudni fogom majd, mi a teendőm? Omode ránézett a fiúra: — S mondd csak. Tamás, miért ne marad­hatnék azért én is idehaza? — Öregem, jobban tudod te azt nálamnál. Vén görény vagy te, Omode, én pedig mindent simán szeretnék elintézni. S aztán nézd csak, Felhő Klári nem Omodéra, hanem Csopak föld- birtokosra kiváncsi... Megállt, ránézett Omodéra, aki mosolyogva töprengett egy szünetig s aztán Tamásra füg­gesztette mosolygó szemeit: — Nagy lókötő vagy, öcskös. Kezd már de­rengeni. — Úgy van, Omode, — magyarázott tovább Halmy Tamás. — Valami olyanra gondolok én most, hogy te eltűntél hazulról egy időre, csak kevés időre, azalatt ideiiltetnők Csopak földbir­tokost s akkor jönne még csak a komédia! Öt megyében a zehernyei kastélyon mulatnának. — Szóval te csak komédiát szeretnél. — Nem, Omode. Erre a komédiára engemét a kényszerűség kényszerit. De lásd be már, hogy a helyzetem... Jaj, hogy is mondjam csak... — Kényes no ... — Kényes hát! Hosszabb szünet állt be s akkor Omode vette föl a szót: — Eredeti fiú vagy, Tamás és most már én mondom neked, hogy az ötlet nem is olyan utolsó. Még bohózatnak sem, hát még a saját, házamban! Hanem most én kérdeznék tőled va­lamit. Mondd meg nekem, mi lesz majd akkor, ha az a leányzó rájön, hogy ti becsaptátok? Halmy Tamást készen találták: — Azt bizd rám, Omode! — Jól van, fiú, — bólintott rá Omode. — Tudod, szeretem az ügyes bolondságot, hát el­utazom. Még ma. Hanem, — s itt jóakarattal fenyegetett rá Halmy Tamásra, — ha te kerülsz bajba... — Köszönöm, Omode. Ne félj énmiattam: még hálás maradsz nekem, olyat fogsz kacagni egyszer. — Kendben van, öcskös, erre koccintunk egyet. Csopak József jegyzőbojtár, mint szerel­mes nagybirtokos. Dehiszen a bojtár megszö­kött! — Már hazahozattam, sőt mindjárt szállí­tom is. Szobalány, szaladjon csak le a segéd­jegyző űrért. Magukra maradtak. A piros ernyő meleg rózsaszint hintett rájuk. Halmy Tamás letette a kalapját, nekidiilt a szék támlájának, hátra- simitotta lengő haját, kitekintett a tiszta égre s Omode lopva a fiatalemberben gyönyörködött ezalatt. Hatalmas szép legény volt még mindig ez az Omode: a negyven felé haladt már, de po­gány arcára most is a huszonhatéves kiváncsi ravaszkodás ült ki. Nézte, nézte Halmy Tamást jóakarattal, szeretettel, büszkén s ingerkedni próbált vele: — Hát szeretők dolgában hogy állunk, kis- öreg? Halmy Tamás rezzenve kapta föl a fejét s védekezni próbált: — Kérlek, kérlek, Omode... Elpirult, megzavarodott, Omode megmoso­lyogta, aztán maga töltött a poharába... De a sétány felől ugyanakkor már jelentkezett is Csopak Jóska. A levált cipőtalpa ütemre klap- pogott s vele jött Tarján Laci is. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents