Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-30 / 73. szám

XIV. ÍV?. 7*. BKA*. TELEFUNKEN - SERVICE a Telefunken készülékkel túróknak szükség esetén íeiviiágositással és segítséggel szolgálhat. Három csöves váltóáramú táv vevő készülék, amely a leg­nagyobb igényeket is kielé­gíti. A közeli leadó teljes ki­kapcsolása a szelektivitás vá­lasztóval. Elegáns külső ér­tékes szigetelő anyagból. BEÉPÍTETT HANGSZÓRÓ Ü 3LEFUNKEN SS Ugyanaz a készülék egyenáramú hálózat «SL,/® számára, Ä legííiiW tapasztalat - a iegiaaderotób szerezet Hogyan halt meg XVI. Lajos? Gabriel Sanson párisi hóhér, aki végrehajtotta Izent László szerencsétlen utódján a halálos Ítéletet, wegrázóan meséli el unokaöccsének, Charles Henry Sansciwak a kivégzés lefolyásának körülményeit. ,,. reggel ny olc «rakor Indultam el hazulról. Előbb izonban megöleltem fiamat és szegény feleségemet, aki ízt hitte, hogy nem fog többé viszontlátni. Azután két •Ivéremmel; Cbarlpmagne-nyal és Louis-Martin-nel (iakkerbe ültem. Akkora néptömeg hullámzott az utcákon, hogy csak tevés hiányzott a kilencből, mire a „Forradalom-térre“ értünk. Segédeim: Gross és Barré, akkora már mindent el­rendeztek és felállították a vérpadra a guillotine-t, ügy én, mint fivéreim jól fel voltunk fegyverezve. Köpenyeink alatt a kardon kiyül rövid tör is volt. öveinkben pedig négy pisztoly, lqportartó és egy táska húzódott meg. ami tele volt golyókkal. Nem tartottuk tehetetlennek, hogy esetleg megkísérlik a király kisza­badítását s ez esetben sok mindenféle módra lesz majd »ZÜkségünk. hogy utat törjünk számára a tömegen át. Amint a térre érkeztem, szemeim azonnal a fiamat keresték. Néhány lépésnyi távolságban meg Is pillan­tottam őt és a zászlóalját. Megértő pillantást vetett reám. Bátorítani látszott; biztatni, hogy ezúttal nem kell fenékig ürítenem a kelyhet. Figyelve fordultam abba az Irányba, ahonnan a ki­rálynak jönnie kellett. Semmi sem kerülte el gondos figyelmemet. De csak nem hallottam olyan zajt, ami ezabaditási kísérletre engedett volna következtetni. Pe­dig megvallom, hogy örültem, ha rágondoltam, hogy talán ebben a pillanatban a királyt kiragadták hívei fegyveres kísérői közül és az uralkodó az ő oltalmuk alatt elmenekült.., Azt sem tartottam lehetetlennek, hogy esetleg maga a nép, ez a könnyen befolyásolható és változó érzelmű tömeg veszi mindenható védelme alá a vesztőhelyre kísért királyt s ahelyett, hogy lefe­jeztetné, hódolni fog neki. Ilyen álmokba ringattam magamat s mindenféle képek sorakoztak fel a lelkem­ben, csakhogy ne kelljen hinnem a valóságban. Pedig az ébredés már várt ream. S ennél az ébredésnél sem­mi sem lehetett borzalmasabb. Időről-időre aggodalmasan tekintettem a rue de la Madelaine torkolatára. Egyszerre csak egy nagyobb lovascsoportot láttam onnan előugratni. Mögöttük egy kétlovas kocsi haladt, amit jobbról-balról két-két lo­vas kísért. A meuetpt agy szakasz lovas zárta be. Be­láttam, hogy hiábavaló minden álmodozás, mert az ott a királyi vértanú! Elfeketedett előttem a világ. Minden tagom resz­ketni kezdett. Gyorsan a fiamra pillantottam, ő is ha­lotthalvány volt. Közben megérkezett a kocsi. A király hátul ült jobboldalt. Mellette egy pap. A gyóntatója. Velük szem­ben ültek a zsandárok. A kocsi megállt. Kinyilt az aj­taja. Előbb a zsandárok szálltak ki, majd a főtisztelen- dö ur olyan öltözetben, amilyent már régen nem lát­tam. Végül a király. Még a Tuileriákban és Versailles- ben sem láttam fenségesebbnek és nyugodtabbnak, mint most. Mikor a lépcsők felé közeledett, kétségbeesetten te­kintettem szét. Mindenütt csak katonákat láttam. A fegyverek mögött felsorakozó tömeg valósággal megme­redt az ámulattól é3 sötéten hallgatott. De hiába is hallatta volna a szavát, hiába röppent volna el a rész­vét kiáltása, elnyomta volna a szüntelen dobpergés... Hol maradt a tegnap jelentkezett sok „megmentő“? Charlemagne-nyal egyetemben egészen meg vol­tunk dermedve. Martin, aki fiatalabb és elszántabb volt nálunknál, előlépett és fövegét tisztességtudóan levéve, arra figyelmeztette a királyt, hogy az elöirás és szabá­lyok értelmében le kell vetkőznie. — Felesleges, úgy is végezhetnek velem, ahogy vagyok. De fivérem csak nem tágított s azt erősítette, hogy az épen olyan elengedhetetlen, mint az, hogy meg­kötözzék a kezét. Ez az utóbbi kijelentés még jobban felháborította a királyt, aki egészen a homlokáig elpi­rult. — Ah, csak nem fogtok merészkedni kezet emelni ream? — mondta. — Nesztek. Itt a kabátom, de ne nyúljatok hozzám! S közben ö maga vetette le a ka­bátját. Charlemagne a segítségére sietett. Nehezére esett pedig ezt megtennie, mert úgy érezte, hogy a felséges áldozat tekintete olvasni látszik a szivében. De nem akarta, hogy a vérpadot körülálló vad hordákat felin­gerelje a király vonakodása és ezért igy szólt, bár sze­meiből csak úgy patakzottak a könnyek: — A kezeket föltétlenül meg kell kötöznünk, ahogy azt a fivérem mondta mert enélkül lehetetlen a kivég­zés! ____________________________________n —' ..........wmmmmmmmmmrn gemre visszaemlékezve, azt suttogtam a pap füléha (nem akartam, hogy minden felelősség a fivéreim vil­láira nehezedjék): — Esdve kérem, abbé ur, birja reá őfelségét, hogy egyezzék bele. Amig megkötözzük, ezzel is időt nye­rünk. Lehetetlen, hogy erre a látványra a nép Jobb be­látásra ne térjen és ne vessen kedvezőbb véget ennek a dolognak! Az abbé bámuló csodálkozással nézett reám. Tekin­tetében hitetlenség tükröződött. Majd odahajolt a ki­rályhoz és mélyen meghatva igy szólt: — Egyezzék bele, Sire, ebbe az utolsó áldozatba, amivel már előre is biztosíthatja magának Istentől a jutalmat. A király azonnal odanynjtotta a karjait éa mialatt segédeim megkötözték azokat a kezeket, amik egykor Franciaország jogarát tartották, a pap Krisztus képét csókoltatta meg vele. ügy éreztem, hogy ez az a pillanat, mikor a nép­nek meg kell változtatnia a felséges áldozat javára as érzelmet. De nem hallatszott semmi, csak a dobok po­koli pergése. A király a főtlsztelendő ur karjára támaszkodva, lassan s méltóságosan haladt fel a vérpad lépcsőin, — Nem hallgatnak már el azok a dobok? — kér­dezte Charlemagnetól. Ez jelekkel adta tudtára, hogy nincs róla tudomása. Fent a vérpadon a király arra az oldalra lépett, ahol a legtöbb embert látta. Majd egy fejmozdulattal csendet parancsolt a dobosoknak. Ezek egy pillanatra elhallgattak. Csak egynéhány mozgatta még a dobve­rőket. Bár még mindig lárma volt, & király erős, emelt hangon beszélni kezdett: — Franciák! íme, itt áll királyotok, hogy meghal­jon értetek. Bár vérem megpecsételné a ti szerencsé­teket. Ártatlanul halok meg. Ártatlan vagyok abban, amivel vádoltok ••• Tovább beszélt volna, de Santerre, aki ott állt Ve­zérkara élén, intett a dobosoknak, mire ezek fokozot­tabb erővel kezdtek megint dobolni, úgy hogy egy szót sem lehetett volna többé hallanL­A királyt egy pillanat alatt a végzetes deszkára kötötték s mikor a bárd megvillant, még hallhatta hű­ségesen mellette álló gyóntatója mély hangját: — Szent Lajos fia, szállj az egekbe! így végezte ez a szerencsétlen fejedelem, akit ezer elszánt ember még ebben az utolsó pillanatban Is meg­menthetett volna, mert már a katonaság közt is akad­tak olyanok, akik hajlandósággal viseltettek Iránta. A legkisebb jelre is kedvezőbb elintézést nyerhetett volna az ügye. Mikor segédeim: Gross felmutatta a népnek a király levágott fejét, csak egynéhány diadalordltás hangzott el. A tömeg legnagyobb része borzadva elfor­dult és töredelmes megbánást mutatott", Márki Mária. f EBES! SAMU AZ ELHUNYT KITŰNŐ SZÉKELY IRŐ: I5ICÄ cirnü izgal­mas, román- 11 üf^ tü tikus regénye megrendelhető a „Keleti Újság’ könyv- osztályától Cluj-Kolozsvár, P. Unirii 4. „EKDELYi MAGYAR KÖNYVTÁR“ kiadás. ^ âsmisouii m Jégverés, tűzkár, betörés és baleset ellen előnyösen biz­tosit a MINERVA BIZTOSÍTÓ Rt- Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand ív. Ferencz József­ül) 37. Telefon 12-57. ÜSS és férfi kaímokmt farms!, fest, tisztit és vasul szak=zerüleg és jutányosán HECHT KAUM*» ÜZEM Kolozsvár. Calea Regele Ferdinand 30, a nany vaşjiid mellett. P|ó •;: ÖÉS, Cal. Traian 9 szám. Dús választék eredeti női kalapmodel- lekben, engrosban és detailban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents