Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-30 / 73. szám
sriv. «VF. 7S. SZÁM. 13 'Alig leerölt tető alá a temesvári Magyar Ház a kezdte meg puszta létével áldásos hausát Bánság fővárosának magyar társadalmára, a példa máris követőkre talált. Aradról, Nagyváradról, sőt Lúgosról is mozgalmaknak hire érkezik, melyek igen komoly formában tűzték ki maguk elé a nemzeti hajlék megteremtésének feladatát. Ezek közül különösen az aradi mozgalom halad erőteljesen előre. Ebben a nagy magyar városban, melyre a viszonyok változása éppen a legszomorubb következményekkel járt, néhány nappal ezelőtt népes tanácskozást tartottak a Magyar Ház terve felett. Az eszmecser«, mely itt folyt, mindenképen érdekes cs tanulságos. A Magyar Ház gondolata védelemre, vagy magyarázatra természetesen Aradon sem szorult. A gondolattól, a tervtől a megvalósulásig vezető ot azonban ebben a kérdésben hosszabbnak és nehezebbnek látszik, mint az általánosságban lenni szokott. Sokféle körülményt kell itt számításba venni s higgadtan mérlegelni, nem utoLsó sorban áz érdekelt magyar társadalmak gardasági erejét — éppen ma. A magyar Ház tervének Aradon is elsősorban ezt a szempontot szegezte szembe a magyar közéletnek egyik ott élő kitűnő szereplője, kinek áldozat- készsége közérdekű vállalkozásokkal szemben erdélyszerte ismeretes. Mégis, úgy találta, hogy a terv megvalósítása áthághatatlan akadályokba ütközik s éppen a gondolat érintetlenségének érdekében tartotta kötelességének, hogy ezt az aggályát szóhoz juttassa. Felszólalt azonban ennek a tanácskozásnak a végén Arad város magyarságának egy másik képviselője — a terv mellett. Ez a felszólalás sem sorakoztatott fel számokat a vállalkozási kilátásai mellett, ez sem kalkulált s nem igyekezett költői képekk 1 sem hallgatóságának érzéseire hatni. Mindössze arra mutatott reá, ezt azonban annál nagyobb nyomatékkai, hogy ez a terv, mihelyt komoly formában a város magyar tá£g.adalma elé lép, nem várt és nem remélt erővel fogja lendületbe hozni a magyar lakosság érdeklődését s alkotó akaratát. Ez az egyszerű érv, mely az első pillanatban feltevésnek látszik, döntően esett latba. Az ellenkozés elült. Az említett tiszteletreméltó közéleti férfiú is visszavonta halasztó indítványát s kijelentette, hogy szivvel-íélekkel maga is az azonnali megvalósítás mellé áll. Az ujsághir szerint két és fél millió lejben állapították meg azt az összeget, mellyel a tervet ma Aradon meg lehet valósítani. Entiek az összegnek összehozása pedig biztosítottnak látszik. Aki n^m pusztán hideg gazdasági szemmel nézi a dolgosat, hanem gondolatmeneteiben befolyást enged a pépi lélektan tapasztalatainak is. — igazat ad minden bizonnyal az aradi ta nácskozás felszólalójának. Vannak mozgalmak, melyek olyankor érik el legnagyobb és legbiztosabb sikereiket, amikor minden ellenük szól. Minden valószínűség szerint ezek közé tartozik a Magyar Ház mozgalom is, amely nyilvánvaló törvényszerűséggel jelentkezik egyszerre itt is, ott íb. ügy tetszik, mintha ez a sajátságos fenomen rokonságot tartana azzal a közgazdasági axiómával, mely szerint a válságok tulajdonképen önmagukat gyógyítják meg. Bizonyos, hogy az erdélyi magyar lélek ma szörnyű válság óráit éli. A legszörnyühbet. melyben eddig része volt Hatalmi összeomló sának, gazdasági megroppanásának pillanataiban voit hite önmagában s jövendőjében Ma ez a hit vergődik s ennek a vergődésnek öntudatlan mozdulatai egyre újabb sebeket ejtenek. Nem lehet-o, nem kell-e hinni, hogy ebből a válságból vezetne ki az az ut, amely kézzelfogható, látható, használható eredményekhez vezet, — közös munkához, lelkek összetalálkozásához, m lyben mindenki részt vehet — nem is nagy. nem ’s elviselhetetlen összegek felajánlásával? S ha ezt a hatást látják és érzik Temesvá- rott, ezt a hatást várják bizonyossággal Aradon, — mit várhat Erdély egész magyarsága attól a mozgalomtól, mely megteremtené — éppen ma, éppen ebben a válságos órában — a hatalmas, a reprezentativ kolozsvári Magyar Házat, az egész erdélyi magyarság nemzeti egységének és életakaratának kőbefaragott szimbólumát! Sulyok István dr. Két fiatal költő• Tavasz Dáner Lajos: Leánykák Fönn a sürgöny-drótok között könnyű pillét vitt & szél, kis lánykák ruhafodrával játékosan visszaél. Fír futja «1 rózsás arcok, két kezük utána kap: hab a kezük, hab a lábuké hab a lelkűk, csupa hab. Eli EL Járnak könnyű, vfg léitekkel» megcsillan fehér foguk. Szerelmes fészek minden hely: padok, bokrok és odúk. Ezüstsúgárt, arapysögárt, gyémántsógárt szór a nap, kacag csöpp kis szájuk széle, hallgatnak, nem ezóianak. Fehérben és kékben látják a tükröző kék eget; nevet ajkuk, nevet szemük a életet vár, életet... Varró Dezső: Arany híd Aranyhidat bocsájtott a tavasz kertekbe napsugárból fehérben ácsorgó cs ressnye-fákra; hajarionok szőke hajara ráhuilt a mosolygása is: a tavasz aranyhídja. Harang hívogatott... Apró csend-kezecskéktől átszűrtén finoman simogatva rezgette feszült lelkem leghalkabb húrjait. Ügy néztem az égre, mintha az örök Isten lett volna kékségére rá feszül ve. Ilyen tiszta felhő-opál szíveket szüzek keblén sem himbált szerelem. A leány kér és Angol életkép bla: Michael Arien I. Á karcsú, kis Shirley legfiatalabb húga volt George Tarlyon lordnak, Cypress őrnagy legjubb, gyermekkori barátjának. Egy szép tavaszi délutánon Hugo Cypress őrnagy, alig hogy felkelt ágyából s megreggelizett lakásán, amit ki nem állhatott, egyenesen Tarlyon klubjába sietett és bejelentette magát a lordnál, a merev- arca komornyikkal, akinek képét sehogysem szenvedhette. Tarlyon lord azonnal fogadta barátját s helyet foglaltak egymással szemben a lakkos kis kerek asztal mellett. — Bronx, vagy Martini, Hugót — Skényt. Köszönöm. — Szép reggel van ma e~tel Most keltái fel persze. Sokáig fenn voltál tegnap éjjelt — Nem, — felelte Cypress őrnagy, — nem voltam fenn sokáig tegnap éjjel. Annak ellenére, valóban most keltem tel. S ha pontosan tudni akarod, valóban szép reggel virradt ránk ma este, Hallgatás. — Uram, — mondotta aztán Cypress őrnagy s ünnepélyesen felállt helyéről, — megengedné ön nekom, hogy a legnagyobb tisztelettel, a házasságkötés kapcsolatának jövendő reményével közeledjek bájos húgához? — Oké, — jegyezte meg Tarlyon. — Mi az ördögöt jelentsen ez az „Ohó”, ha szabad kérdeznem T Én csak az iránt érdeklődtem, közeledhetem-« vagy sem? — Tégy, amit akarsz, — felelte Tarlyon lord rosszkedvűen. — Egyébként szabad egy kérdést feltennem? — Tessék! — Abban a helyzetben van ön, Cypress őrnagy, hogy el tud tartani egy asszonyt? — Az attól függ! — Az őrnagy levegő után kapkodott. — Azt hallottad tán, hogy félzsoldra tettek. — Aha! — kiáltotta Tarylon. — Bár nem szivesen yagyok barátságtalan a brit királyi hadsereg őrnagyaival, de azt hiszem, most nem kerülhetem el ezt. Miből akartok élni? — A paradicsomban nem törhetem a fejemet csekk könyvek problémáin. S úgy tudom, Shirley nem vagyontalan 1 — Egészségedre, öreg fiú. Helyes a dörgés! Bronx, vagy Martini? — Sherryt. Köszönöm. Georg, te nem tudod, mi a szerelem. — Hát magyarázd el, Hugó 1 Nagyon kiváncsi. va gyök, mi a szerelem? — 'Szerelem, — mondotta Hugó, — az olyan helyzet, amikor öt hónapon oelűl ötször kéri meg az ember Shirley kezét és öt hónap alatt ötször kap kosarat. — S mit mond a kicsi? — JVTmond! Semmit. Egyszerűen kinevet, George, ötször egymásután. De igen, igen ... mégis mondott va iamit. „A derék, jó Hugó!" — ezt mondta. — S te egyszerűé,, lenyelted? S ez az ember akar őrnagy lenni! — Hát mit tegyek? Ahogy vissza tudok emlékezni toég mosolyogtam is. — Igazán nagyon sajnállak, Húgé! Komolyan mondom, hogy szívesében vállaltalak volna sógornak, mint valami idegen embert. — Hallgass ide! — modotta most Cypress őrnagy s közelebb húzta székét barátjához. — Te járatosabb vagy az ilyenféle ügyekben: nem tudnál valami tanácsot adni? — Csak egy van, Hugó... Keményen kell bánni a nőkkel. Amolyan nyers természetű fenegyereknek kell lennie, na, te tudod már... Cukorkalács és korbács egyszerre! Barátságosan figyelmeztetni kell a nőket hogy az ember oda is tud vágni, ha kell... Várj, várj, ne felejtsd itt a kalapodat! n. Cypress őrnagy elgondolkozva, ezernyi kétség közt tépeló'dve érkezett meg az Audley Square kis palotájába, ahol Miss Shirley St. George magányosan lakott, egy újonnan felfedezett nagynéni társaságában. Tarlyon ugyanis kijelentette, hogy ő semmiesetre sem megfelelő társaság egy fiatal leány számára s igy lépett akcióba a nagynéni. Amikor csengetett az ajtón, belül éppen ütni kéz-, dett a falióra. — Ez kedvező előjel! — gondolta Hágó s elhatározta, hogy arra kéri a fiatal leányt, uzsonnázzanak együtt Claridgenél. A fogadószobában azonban hosszan megvárakoztatták Cyprets őrnagyot. Unalmában fel a alá kezdett -étálni a széles teremben. A parkett jó részén azonban nem volt szőnyeg s a léptei meglehetős zajt okoztak. Hugó sietve leült az asztal mellé. — Maga az meginti — üdvözölte Shirley, ahogy hirtelen benn termett a szobában. — Hogy van, kis Shirley? Jól? — Megtagadom a felvilágosítást, Hugó. Elég sokszor megmondtam már. Miért, talán sápadt vagyok? — Hm! — mondotta Hugó. Az üyenféie kérdésekre sohasem tudott felelni s mindig valami érthetetlen zavar fogta el. Egyszer sem mert a fiatal leány szemébe nézői. .. Shirley közelebb lépett hozzá. Bronzszinü crep-ma- rocaine ruhát viselt s fehér nyaka vakítóan ragyogott. V fiatal leány elnevette magát: — Megmondom, miért jött, Hugó! Meg akar hívni uzsonnára. — Szeretném, ha nem lenne ilyen találékony. — A delek, j ó II ugó ... — Ne mondja még egyszer ezt igy, Shirley! — A déré ... — Csend 1 — bömbölte az őrnagy. Shiriey húszéves volt, magas, karcsú és szőke. Ha nevetett, nyomban megértette az ember, miért válik a cselédség egyszerre kezes báránnyá előtte, Valóban, elragadóan helyes lány volt! — Hugó, — mondotta elkomolyodva a leány. — Maga megint házassági ajánlatot akar tenni nekem. — Valóban? — Igen, — felelte határozottan Shiriey. — Ha tagadja, akkor hazudik, a hazug embereket pedig ki mm állhatom. Az őrnagy kiegyenesedett. Nem, igy mégsem lehet játszani vele. Utóvégre ő egy meglett férfi, harmincnégy éves s ez a huszesztendős kis liba ngy rángatja, mint valami vásári bábut. — Shiriey, — jelentette ki kemény hangon, — hallgasson ide. Maga igen csinos, fiatal hölgy. Eddig olyan bátortalan voltam a maga jelenlétében, hogy nem mertem megmondani, milyen szépnek találom ... — Közönöm, Hugó, — felelt« ssárazon a leány. A házam a varam
