Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-29 / 72. szám
K/F. ÉVF. 72. SZÁM. r 0 cseh—francia diplomácia nyomást akart gyakorolni Amerikára is, de nem s'Mt Henderson személyéi is megtöri a német—osztrák ellenes akció (Berlin, március 27.) A német-osztrák vámunió ügye egyre (bonyolódik. Newyorki jelentés szerint a newyorki francia és a cseh nagykövetek csütörtökön megjelentek Stimsou külügyi államtitkár előtt és arra akarták rábirni, hogy foglaljon áljást a német-osztrák megegyezéssel szemben. Törekvésük eredménytelen maradt, amennyiben Stimson kétségtelenül kijelentette, hogy az Egyesült Államokat a kérdés politikai oldala egyáltalában nem érdekli, viszont a jogi kérdésekről a szakértői vélemények előtt nem nyilatkozkatik. A francia-cseh diplomácia nyomást igyekszik gyakorolni Angliára is, úgy tetszik, csak kis sikerre}. A.z angol lapok csodálkozással veszik tudomásul , Brüning elutasító válaszát, amelyet félreértésnek tulajdonítanak. A Times szerint Henderson csupán a jogi problémák tisztázását kívánja és néni avatkozik bele a politikai vagy a gazdasági kérdésekbe. A lap párizsi levelezője szerint Henderson magatartása kijózanítóan hatott a párizsi körökre, amelyek most már belátták, hogy a szerződésszegés gondolatára alapított francia tiltakozás elhamarkodott volt. A franciák bizonyosra vették, hogy Anglia is csatlakozik a francia-olasz-eseh tiltakozáshoz, az angol magatartásból azonban megértették, hogy a szerződésszegés vádja legalább is korai volt. Ma már nyilt titok, hogy az angol szakértők nem hajlandók azt állítani, hogy a vámunió szerződésszegést jelentene, hiszen bizonyos, hogy a német és az osztrák szakemberek alaposak megvizsgálták azt a kérdést, hogy a szerződés lehetsóges-e, vagy sem. A Daily Herald szerint a németek és az osztrákok kész helyzet elé akarták állítani a világot, a már teljesen perfekt vámunióval, a francia kémszolgálat azonban nyomára jött a tárgyalásoknak és a berlini francia követ tudakozódni kezdett az ügyek iránt. y Henderson nyilatkozik. Párisbpl jelentik: Henderson angol külügyminiszter Párizsból való elutazása előtt nyilatkozott a sajtónak a német-osztrák vámunióról. Szerinte a vámszerződést mindaddig lehetetlen megkötni, amíg a Népszövetség nem foglal állást ebben a tekintetben. Nem hiszi, hogy a német kormány elutasítsa az ő közvetítő javaslatát, mivel abból komoly bonyodalmak támadhatnápak. A Népszövetség legközelebbi tanácsának ülésén meg fogják vizsgálni, hogy vájjon Ausztriának a szanálási egyezményből következő jogi lekötöttsége mellett meg van-e a lehetősége az ilyen vámunióra. A ngmet munkanélküliség orvossága. (Berlin, március 27.) Brüning kancellár, a német kereskedelmi és iparkamarák kougresz- szusán beszédet mondott, amelyben foglalkozott az osztrák-német vámunió kérdésével. Hangoztatta annak kizárólagos gazdasági jellegét, teljes politikamentességét és azt, hogy a megegyezés nem ütközik a két ország nemzetközi kötelezettségeibe. Brüning rámutatott arra, hogy Németország és Ausztria jogosan kereste a vámegyezménnyel a gazdasági válságból kivezető utak egyikét. Ncmetoi’szágban ötmillió munkanélküli parancsoló szükséggé tette a vámhatár megszüntetését Ausztria felé, mert a nemzetközi gazdasági élet az óriási munkanélküliség megszüntetésére más utat mm tud kijelölni. — Szóval ez azt jelenti, hogy te rejtetted el a leányt... Jóskának tetszett, hogy a leánnyal gyanúsítják meg s hogy alaposabbra hizlalja ezt a gyanút, nem felelt Omodénak. Omode azonban érthetetlenül nyugodt maradt s éppen ez a körülmény volt az, ami idegesíteni kezdte Csopakot. Mert hirtelen arra gondolt, hogy éppen Omode lesz as, aki máris ösz- szejátszott a leánnyal. Omode föltétlenül tudja, hol van a kisasszony, az sem lehetetlen, hogy egyenesen a saját szobájába szöktette át s Omode most csak azért jött Vissza, hogy gyönyörködjön a bojtár kínlódásában s hogy végső csúfot űzzön belőle. Valószínű, hogy már az éjjeli vállalkozását is megleselte s oly pontosan várt reá a leány ablaka alatt, mint a színész, ha jelenése következik. Mindez hirtelen, tahi. a pillanat negyedideje alatt villant át a bojtár fején és most már tisztán látta, hogy a gonosz és istentelen Omode elsősorban a leány előtt akarja őt végképp megalázni. Ezekután érthető hogy a leány mindent tud már, Omode futtában' felvilágosította s csak természetes, hogy most már veszett ügy a Csopak minden erőlködése. Ez a gondolat felbőszítette s igy éppen jókor jött neki Omode. Omode ugyanis megismételte a kérdést: — Szóval, te rejtetted el a leányt. Miî — Jól beszélsz, méltóságos ur, hogy szállna rád a bubánat, mikor nem is várod! — fakadt ki keserűen Csopak. Omode a fejét ingatta hozzá: — Tehát eldugtad előlem. S mit szólsz mindehhez, bojtár. — Hogy mit szólok, méltóságos ur? — és fölszegte a nyakát. — Azt szólok, hogy hozzád képest excelleneiás ur a patkoló cigány, hogy istentelen bandita, útonálló, lókötő zsebrák vagy te, méltóságos ur, kérlek alázatosan, hogy... Omode a két térdére könyökölt k mult maga elé. Mintha nem is halló sujtással kihányt jelzőket. A bojtá jsebben szavalt: — ... hogy lelketlen szélhám' • .nek becsülete nincsen, mert szavadé * tartottad! Hogy hitetlenül csúfságba cél engernet, vagyontalan, rongyos jég, regédet hogy utálatos, utolsó kapeadarab vagy, méltóságos ur! Hallgass ide, Omode, a fene vitt volna el, mikor először gondoltál reá, hogy igy tönkretegyél engemet! Most pedig a becstelenségbe taszítottál egy ismeretlen leányt is, akit először orvul kelepcébe csaltál, aztán kicibáltad tolláit a vergődő madárnak, szegénynek! Fuj, zsivány vagy, Omode, a ménkű csapja meg az oldaladat, komisz, aljas pribék vagy! De ott leszek még, amikor akasztani fognak... Itt megállt egy lélegzetre s nagyot fújt Omode azonban szót sem értett a Csopak dühöngéséből, mert egyáltalán oda sem figyelt Csopakra. Ahelyett leboesátotta a fejét s az árván maardt kis félcipőt nézte szótlanul, szomorúan. A cipő mellől hiányzott a leány harisnyája, de hiányzott a papucs is, az esti ruhája viszont, amelyikben a vacsoránál ült, ott hevert a szék támláján, kislányos gonddal összehajtogatva. Tehát más ruhában tűnt el a kisasszony, valószínűen úgy, ahogy lefekvés előtt várakozhatott valakire, miközben talán éppen az ablakon hajolhatott ki s úgy figyelt a kertbe, mikor kapja meg a jeladó füttyszót. Omode lehajtotta a fejét, sok-mindenre gondolt, de minden gondolata az ismeretlen leányé volt, aki vacsora óta úgy megzavarta, hogy azóta sem birt magára-eszmclni. Omode csak annyit tudott, hogy két nap óta a kastélyában él egy ismeretlen leány, hogy ő most, éjfélutáni időben itt szomorkodik s hogy maga a leány eltűnt valahová. De hová? Ahogy ezt kutatta magában Omode, soha nem érzett fájdalom szorította össze a szivét s ezalatt rég elfelejtette, hogy hogy mellette ott áll a kétségbeesett bojtár is- Pedig a bojtár ugyancsak cifrázta a cifrázandót; — Lator vagy, Omode, hogy a forgószél hajitana át a toronytetőn! Lelketlenül szégyenbe hajtottál és nyakamra hágtál a csizmáddal, hogr megfojts engemet, hazátlan és szegény pondrót! Megkezdődött újból a. városi tanács viharos ülésezése A kolozsvári városi tanács márciusi ülése pénteken reggel kezdődött meg s mint rendesen minden ülés, ez is napokig tart. A tárgysorozat minden pontjánál vitákat provokálnak az úgynevezett blokkisták s ezúttal különösen a magyar helyettespolgármesternek, János Gáspárnak a működésébe szerettek volna mindenképpen belekötni. Ami kifogást emeltek, komolytalannak bizonyult s a támadási kísérletek ösz- szeomlottak. A tanácsülést holnap folytatják s a tanács határozataira, állásfoglalásaira visz- szatérünk. Legszebb a tavasz a pesti korzón... az itt lévő BRISTOL • ■■ uj rendszere a közönség tetszését megnyerte. Napi 12‘— P.-ért kaphat — a szoba fekvésétől függőleg — lakást és elsőrendű teljes ellátást. - Jöjjön, próbálja meg és mindig csak hozzánk fog szállni. BRISTOL SZÁLLODA BUDAPEST - DUNAK.ORZÓ. zs. Józt olyan görcs a hajítani í szék majd, . vadkörtefán! pirítok majd sz. kikerülni, Omode, mert Csopak Jó- Te ma a nadrágszijat: Csopak ->is, hogyha nagyon akarja, van te, méltóságos uram, állna Tudom jól, hogy ki fogsz ^nyugtatlak, hogy ott le- lefelé fogsz lógni egy ,r tüzet rakok alád s úgy nát alattad... Omode alig L. llotta mindezt és ha hallotta is, elbocsátotta a füle mellett. A bojtár erre felhagyott a maga keserűségével, egyideig szótlanul elnézte a méltóságos urat s később, amikor úgy látta, hogy a méltóságos urnák alighanem bánata van, minden átmenet nélkül sajnálni kezdte: — Szólj már valamit, méltóságos ur, kérlek alássan, mert úgy el vagyok keseredve, hogy mindjárt elsírom magamat. Omode fölnézett rá, de a fejét úgy hagyta a tenyerében: — Csopak! — Hallom. — Csopak fiam, azt hiszem én, hogy amióta élek, ma este óta vagyok legelőször szerelmes... A bojtár egyet szippantott a levegőből s jobblábáról a másikra tette át a teste súlyát: — Ezt gondoltam, az ördög hordott volna el mind a kettőnket, mikor Halmy Tamás belevitt ebbe a szamárságba! — Várj csak, Jóska, szakította meg Omode, — nekünk semmi közünk most Halmy Tamáshoz! Most arról van szó, hogy neked szépen ki kell menned a kastélyból... — Az utadban vagyok, mi? — Ahhoz te nulla vagy, Csopak! — s kezével jelezte, hogy milyen nulla Csopak. — Inkább úgy lehetne mondani, hogy egyelőre senkit sem akarok látni magam körül, szóval szépen ki kell pakolnod innen. Mennyi keli? Elég lesz száz forint? — Nem keil a száz forint! — védekezett a segedjegyző. — Edd meg a pénzedet! Százötven se kell, mert most a becsületem forog kockán... Omode ránézett a hadonászó bojtárra ş akaratlanul mosolyogni kezdett: (Folytatjuk.)
