Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-28 / 71. szám
4 mxenmsjői XIV. ÉVF. 71. SZÁM. Az ország legmodernebbül berendezett uj magánklinikája, sebészeti. szülészeti. bel-, ideg-, nő-, gége-, stb. betegek részére. — Röntgen, Quartz. Diathermie, villany- és vizgyógyászat. Nyilvü- 008 gytfgry- (kén. szénsav, stb.) teäcl« én gröz fürdő. — Maposvásáphalyi Szanatárium Ápolási és ellátási dij külön saobökban 450. kétágyasban 331 lei. ítfiinSkaS osztáayon napi 150 lei. nyolc napra összes költség orvosi díjjal együtt, belgyógyászati» szülészeti stb* esetekben legfennebb 2000 lei. operáció esetén 5000 lei. — öaabad orvos választás. KALAND AZ ISMERETLEN MUNKANÉLKÜLIVEL, aki lopni kénytelen, hogy hazakerüljön Temesvárról Csernovicba Koldulnak a temesvári munkanélküliek a „Munkanélküliek Lapjával“ (Temesvár, március 26.) Az uccai szél egy rádió-kereskedés reklámhangszórójának zenéjét seperte a szobába, Alpár Gitta énekelte a „Lak- mé“ nagyáriáját. A szemközti járdán egy ur szaladt egy lappal, a sportoldalon volt kinyitva a lap és az ur nyitott bundájában izzadt a márciusi napsütésben és a szája mozgott az érdeklődésben, úgy olvasta, hogy „Temesvár lemondott Tánczosról“ meg: „A magyar-román sportbéke“. A zajba és énekbe meg a napsütésbe belecsilingelt egy villamos, a napsütéses ci- villizációba itt a szobámban belejajgatott egy ember: — De mit csináljak szerkesztő ur, éhen halok... — Majd meglátjuk, csak egye meg ezt a jó szalonnát, utána majd elmegyünk a rendőrségre, valamit csinálunk. Haza akar menni az Ismeretlen Munkanélküli. Az ember, az Ismeretlen Munkanélküli, megette a szalonnát. A szeme kidülledt a mohó nyelésben, homlokát verejték kinozta, járt, darált gépiesen a szája, elfogta a test önfenntartó parancsoló görcse, már öntudatlan volt, csak ez a vad hörgő parancs létezett számára: enni, enni, egy kétnapos éhentengődés kinja után. Meg kellett rázni, magához kellett téríteni, parancsoló hanggal fellocsolni az evés kábultságából. — Megárt egyszerre ennyi, gyerünk most a rendőrségre. A komisszárnak előadtam: — Ez az ember munkanélküli borbélysegéd. Lúgoson dolgozott. A családja, a szülei Cserno- vitzban laknak. Szeretne hazamenni, talán otthon kap munkát. Gyalog jött Lúgosról. Tovább nem birja. Szeretném, ha hazatoloncolnák. A rendőrtiszt a fejét rázta. — Sajnos, nem lehet. — De munkanélküli — erősködtiink — deklarálja közveszélyes munkakerülőnek, vagy akárminek, de ne engedje itt éhezni. Tudom, hogy a rendőrség indokolt esetben megteheti. —- Csak „megtehette“. Ma már a közveszélyes munkanélküliség fogalma más, mint azelőtt volt. Én ezt az embert nem Ítélhetem toloneo- lásra csak azért, mert nincs munkája, mert ugyanilyen indokolással külön vonatokat állíthatnék be. Különvonatokat és a munkanélkülieket tizezerszámra utaztathatnám illetőségi helyükre. Be kellett látnom, hogy a rendőrtisztnek Igaza van. — Hát úgy látszik, egyelőre itt marad, mondottam az Ismeretlen Munkanélkülinek, mikor a rendőrségről távoztunk. Most nézzünk utána, hogy enni kapjon. Amig valahogy összegyűjtjük az útiköltséget. A munkanélküli szeme bánatosan ragyogott fel. Reménnyel és kétségbeeséssel. Á város koldulási alkalmat ad a munkanélkülieknek. — Enni... hát azt keresem én is három napja. Nekem nem sikerült. Elindultunk a ragyogó napsütésben. Kísért minket a rádióüzlet ingyenhangverseuye, Alpár Gitta énekelt a berlini stúdióból, az emberek olvasták, hogy lemondunk Tánczosról és a koffo- res gyilkost leleplezték, a sarkon friss ibolyát dugtak az orrunk alá, az irodákból, a fűtött ablakokból Írógépek csipogtak apró kopogásokkal és a civilizáció ez édes hangversenyében reménykedve mentünk egy kis kenyeret keresni, egy falatot az Ismeretlen Munkanélkülinek... Elmentünk a Városhoz. A város lapot ad ki újabban, a munkanélküliek lapját. A lapot a munkanélküliek árusítják, a tiszta bevétel az övék. Vendéglőben, kávóházban minden öt percben odalép az asztalhoz egy rongyos, szomorú szegény ember, árulja siró hangon a lapot. A vendégek adnak egy-egy lejt a szomorú rikkancsnak. Intenek neki, hogy csak hagyja, a lap nem is kell. De egy órai időzés után már tizen látogatták meg az embert! Könyörgöm, a polgár ember ma annyi gonddal küzd, a kávéházba, vendéglőbe direkt pihenni megy az ember, ebéd utáni feketét meginni, vagy belenézni ebéd közben valakinek a szemébe a szomszéd asztalnál. Megmondottuk a városnál, hogy mit akarunk. Ott is sajnáltak, de nem segíthettek rajtunk. Az ón munkanélkülim nem Temesváron dolgozott ugyebár. Be kellett az igazat vallani, hogy nem itt dolgozott. — Na akkor nem is a mi munkánélkülink, — mondották. Idegen munkanélkülin nem segíthetünk. Van nekünk elég belőlük. — De egy kis krumplit, — tolakodtunk. Mert a város krumplit is ad a munkanélkülieknek. Azt sem. Hát egy kis tanácsot, hogy most már mit csináljunk. Tanácsot azt inkább. Hát menjünk az iparosokhoz. Mert hogy az ifjú úgy is iparos. Elmentünk az ipari munkaadókhoz. Ott is igen sajnáltak bennünket, de nem segíthettek. Ilyen alap. hazautazási, ismeretlen fogalom. Nincs miből adni. De itt a titkár ur a maga szegény zsebéből megszánta a munkanélkülit. Aztán voltunk a nőegyleteknól, de ez már eleve i-eménytelen volt, elvégre a nőegyletek segítenek a családos nős embereken, de egy fiatal épkézláb munkásnak, nem adhatnak ki -pénzt abból, amit gyámoltalan asszonyoknak és árváknak gyűjtenek. Be kellett látnom, hogy igaz. Mindent be is láttam, az én Ismeretlen Munkanélkülim már árvább volt a legárvább gyermeknél. Most már emberi gyarlóságomban én is fáradt voltam tőle, már idegesített, hogy 22 éves létére a mamáját emlegeti siránkozva Csernovitzban, aki biztosan meleg ételt főzne neki. Elvégre felnőtt ember, majd csak akad munkája. Adtam neki én is busz lejt és az útjára engedtem. Két nap múlva beállított megint. Sápadt volt, és mérhetetlen szenvedés ült a fiatal két szemében. Hát nincs, nincs és nincs semmi munka. Adjak neki enni és mondjam meg végre, mit csináljon. Mit csináljon, hogy hazamehessen. Kérdezte azt is, hogy nines-e mód mégis, Na mármost egy fél óra alatt tizen dugták az orra alá a lapot, az ember már legyint, hogy hagyják egy kicsit zavartalanul időzni, mire a munkanélküli rikkancs elkezd sírni, hogy éhezik a családja. Sokan felugranak az idegességtől és rákiabálnak a rikkancsra, lehet, hogy nem is mindegyik rossz ember ezek közül, de már bocsánat, az embernek annyi gondja van és akkor pihenésre szánt idejében zaklatják. A munkanélküli meg szabadkozik, jön a fő- ur, kiteszi a munkanélkülit, aki az uccán az öklét rázza. Szivszaggató jelenetek játszódnak le nap nap ntán a kávéházban, de a város tovább is Így segít a munkanélkülieken. Koldulni küldi a lappal a munkanélkülieket. Mindezt elmondtam az én ismeretlen mun- kanélkülimnek, kérdeztem, akar-e lapot árulni ő is. Persze, hogy akart, hiszen mindegyik akar, éppen ez a baj. hogy a rendőrség hazatoloncolja. Mondotta, hogy a város koldulni küldené, a rendőrség meg elvárja tőle, hogy közveszélyes legyen. Akkor menne a toloncolás. — Hát én lopni fogok, — mondta fenyegetően. — Fiam, ahoz érteni kell ám, — mondtam erre fölényesen. — De én nem úgy lopok, hogy el ne fogjanak. Én azt akarom, hogy közveszélyes legyek és hazatoloncoljanak. Kezdett tetszeni nekem ez az ötlet. Elvégre ez a fiú az édesanyjához akar hazamenni, lehet ilyen tisztaszándékn bűnözésről lebeszélni? — Jó, — mondottam, — csak aztán vigyázzon, ne lopjon nagy értéket, mert akkor többet kap és haza sem toloncolják. Megígérte, hogy tisztességes tolvaj lesz. Elbúcsúzott. Elnyelte az ucea. Most várom, mikor csuknak be engem is. Bűnpártolás, felbujtás, bűntett feldicsérése. Tiz hónap, minimum. Gyárfás Endre. Hogyan feiellttnk meg a mai nehéz időknek? Mi a segítség? Tudás és alkalmazkodás. Tanulnunk kell, mert a nehéz idők több képességet kivannak. A Lepage könyvkereskedés alkalmazkodik a mai nehéz időkhöz és a legjobb, legértékesebb könyvek egész tárát hozza, fél, negyed, sőt tized áron forgalomba. — Siessen Lepage-hoz, nézze meg a leszállított áru könyvek óriási tömegét. Sok szépet, jót vehet nevetséges kis összegért. Vidékiek kérjék az árleszállítások árjegyzékét Lepagetól, Kolozsvár. ichiutHiitKimnfnnnntiicniimmiHcannnRimnmiRmifiuRimüininmiiiiimiciniuminnainannmr 1 üzsnbatoa raárasZS-án 'Kérünk mindenkitől JlépkomjJjáink részére Bármiféle élelmiszert. deíiás nap Az adományokat a következő gyűjtőhelyeken kérjük leadni a szombati nap folyamán : Főtér 5. Keleti Újság könyvesbolt, Deák Ferenc u. 3. Minerva könyvesbolt, Wesselényi Miklós ucca Palocsai virágüzlete, Magyar ucca Katona sütöde, Szécliengi tér Szilágyi csemegesátra, Külmonoslor R. k. Egyház- községi épület, Honvéd ucca Árvaleány Nevelőotthon, Külkajántó A külkajántói kápolna udvara. Minden város saját munkanélkülijén segítsen
