Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-28 / 71. szám
■ SX/F. ÄFF. 71. SZÁM. sainak a vitelére az önkormányzatokat képeseknek nem tartja, azokra külön hivatali hie- rárchiákat állit fel, de állami érdekű intézmények terheinek az elviselésére már az önkormányzati erőket nemesak elegendőknek Ítéli, de föltétlenül felhasználandóknak is. Viszont az önkormányzati felfogás az, hogy az önkormányzat az államigazgatás helyi közvetítésével már elég szolgálatot tesz az államnak, s még külön nem terhelhető olyan intéz- - ményelc fenntartásával is, amelyeket nem a helyi közérdek meggondolásai és szükségei alkottak, hanem amelyek az általános állami érdek körébe tartoznak, s igy az állam költségvetése kellene, hogy azokról gondoskodjék. Az önkormányzat lényege felől ilyen homlokegyenest ellenkezőek a felfogások. Ebből folyik az, hogy a kormányfelfogás nem tudja elképzelni az önkormányzatokat párhuzamos államigazgatási szervezet nélkül. Nem tudja elképzelni úgy se, hogy a helyi önkormányzati testületek jelentőségük nagyobbodása szerint egymás fölötti fokozatban álljanak, s igy önmaguk végezhessék a felügyeletet és ellenőrzést. E felügyeletre és ellenőrzésre is külön helyi állami hatósági fokozatokat épit ki. Ezzel szemben az önkormányzati felfogás megszokta, hogy a községnek a megye első választott tisztviselője, vagy a járási választott tisztviselő, a városnak a megye, a megyéknek a tartomány legyen a felügyeleti és ellenőrző hatósága; továbbá a közönség előtti nyilvánosság legyen e felügyelet és ellenőrzés lehetősége. Csak legmagasabb fokon, a minisztériumokban képzel el olyan legfőbb felügyeleti és ellenőrző hatóságot, mely az önkormányzati fokozatok elégtelensége esetén végső fórumként szóba jöhet, s egyúttal az önkormányzatoknak az állammal való összefüggését is megvalósitja. De az önkormányzati felfogás nem tud helyesnek elképzelni olyan felügyeleti rendszert, mely az önkormányzat legalsó és középső fokain is folyton belenyúlhasson a helyi igazgatásba, s minden alsóbb fokozat mellé külön állami felügyeleti és ellenőrző hatóságot állítson oda. Az aj közigazgatási reformterv lényege pedig éppen ez, hogy ilyen államigazgatási, államfelügyeleti és ellenőrzési hivatalfokozatot létesít, s az önkormányzatok egymás fölötti fokozatáról mitse akar tudni. Erre nézve különösen jellemző az, hogy a községek fölé odaállítja állami felügyelőnek a notárt, a járások és kisvárosok fölé a prétort, a megyék és nagyvárosok fölé a prefektust, a tartomány fölé a kormányigazgatót, s ezeknek az államhivatalno(Tudósitásnnk eleje az első oldalon.) Stancescu örvend az öngyújtókra vonatkozó 49. szakasznak, mert bizonyosan tudja, hogy Bratu szenátusi elnöknek is öngyújtója van. Savin és Variam szenátorok szintén az öngyújtókra vonatkozó intézkedések ellen beszélnek. A kamattörvény ellen. Ezután a kamattörvény tárgyalását folytatták. Costinescu szerint a javaslat demagóg hatások elérésére nagyon alkalmas, gyakorlati jelentőségé azonban szerinte az lesz, hogy a falusi bankok és szövetkezetek tönkremenése után most már a városi bankok fognak sorra kerülni, ami egyáltalában nem érdeke az államnak. Manoilescu kifakadt a kormánypárt ellen. A kamara iparügyi bizottságában érdekes konfliktus játszódott le Manoilescu és a bízott ság tagjai között. A Marginenca—dumbovitai bánya koncessziójának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták és a bizottság kérte, hogy a miniszter tekintsen el ettől a javaslattól. Manoilescu valóságos vádbeszédet tartott erre, a parlamenti többség ellen. Csodálkozását fejezte ki afölött, hogy egy ilyen kisjelentőségü törvényjavaslatba beleköt nek, amikor sokkal nagyobb fontosságunkat, mint például az utszerződést, szó nélkül megszavaztak. r koknak megvan az egymás fölé- és alárendeltségük, de már az általuk felügyelt helyi köröknek egymás fölött nincs semmi hatóságuk. A ma érvényben levő közigazgatási törvény a megye vezetésére olyan választott tisztviselőt rendel, amilyen magyar időkben az alispán volt. Különbség az, hogy a mai megyevezetőnek karhatalmi joga nincsen, karhatalmi segítségért a prefektushoz kell folyamodnia. De egyébként a megye összes községei fölött ő a rendelkező hatóság, s a megyetanács a községek fellebbezési fóruma. A megyevezető községi vizsgálatokat tart, a prétorok a járás állapotáról hozzá jelentést tesznek, ő viszont a megye egész kiterjedésének a viszonyairól jelentést tesz a megyetanácsnak. Az uj törvényterv a megyevezetőnek és a megyének ezt a községek és járások felett való hatóságát teljesen törli. Viszont mindezt megadja a prefektusnak, s csakis neki adja meg. Azonfelül jogot ad neki, hogy mindenirányu rendeletadásra lehessen haA parlamentnek joga van kritikát gyakorolni, de mérjen egyenlő mértékkel. Politikai körökben azt várják, hogy a konfliktusnak még érdekes fejleményei lesznek. A vasutigazgalóság elnöki konfliktusát elintézték Bukarestből jelentik: Ismeretes, hogy a vasút uj vezérigazgatója, Jonescu éö a vasut- igazgató tanácsa között meglehetősen éles volt a helyzet, különösen az igazgatótanács elnökének, Pretoriáimnak személye miatt. A napokban azután Pretorianu lemondott és az igazgatótanács az elnökválasztó ülést kedden este tartotta meg. A tanács egyhangúlag Jonescu vezérigazgatót választotta meg elnökévé és igy q konfliktus véglegesen elsimult. A nyolcosztályos középis* kólái rendet csak a jövő évben ákitják vissza p <itP Megirtnk, hogy a kormány a hétosztályos középiskola megszüntetését és a nyolcéves középiskola visszaállítását tervezi. Értesül léseink szerint az erre vonatkozó törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, csak 1932 szeptember elsején lép majd életbe és igy még úgy ebben, mint a jövő tanévben a középiskolák jelenlegi rendszere marad érvényben. tásköre. Nemcsak felügyeleti és ellenőrző hatásköre lenne tehát, hanem mindenről való rendelkezése is, mely a kihirdetéskor, vagy a magánfélhez való közvetitéskor azonnal végrehajtható. A mai törvény a prefektusok ilyen rendeletadási jogát attól teszi függővé, hogy a belügyminiszterhez előbb be kell mutatnia tervezetben a rendeletet, s a belügyminiszter még az ilyen előzetes jóváhagyással kiadott prefektusi rendeletet is utólag megsemmisítheti. Az uj törvénytervezet a prefektusoknak ezt a megkötöttségét törli. Azonfelül még behozza azt is, hogy a prefektusok a kormányváltozásokkal nem cserélődnek, hanem elmozdithatlanokká válnak. Az önkormányzati hatóságok egymás fölé építésének a szétszakitása, az önkormányzati akaratnak jelentéktelen körökre visszaszorítása, s helyébe az elmozdi thatatlan prefektusok odaállitása: ez az uj törvénytervezet legjellemzőbb fölépítése. (P.) Ismét megindult, ezúttal már harmadszor, de nagyon kellett vigyáznia, mert a váza törmeléke szüntelenül recsegett a talpa alatt... Végül sikerült visszavergődnie az asztalig. Innen már biztosabban tájékozódott... Még négy lépést ment balra s most már tisztán és csalhatatlanul hallotta, hogy alszik a leány... Nyugodtan, egyenletesen lélegzett, mint akinek nagyon tiszta a lelkiismerete... Csopak előretárta a kezét és most csakugyan rátalált az ajtóra... Tehát a legutolsó pillanat! Megállt Csopak Józsi s tenyerét a homlokára nyugtatta: még visszafordulhatott! A szive vadul dobolt, a feje tűzben égett és akkor, szinte öntudatlanul, megnyomta a kilincset... Az ajtó engedelmesen kitárult előtte... Tehát mégis várták! De hirtelen külső szél csapta meg, mintha este nyitva felejtették volna a szoba ablakát... A bojtár tökéletesen elvesztette a fejét, belépett maga is, de akkor ijedten vette észre, hogy a szobában üres csend ásitozik... Erre megrázkódott, majd váratlan mozdulattal csavart egyet a villanygombon s éles fénybe borult tőle a leányszoba... Fénybe borult a leányszoba, de Felhő Klári nem volt sehol. Csopak visszahőkölt, hátát az ajtófélfának támasztotta s körülnézett tanácstalanul, bután ... A kis rézágy meg volt vetve, de ragyogó csipkéi érintetlenül maradtak... A szék karfáján szépen összehajtogatva ott szomorkodotí a kisasszony ruhája, amelyikben az este ült a vacsoránál..- Az ágy mellett ott várt kicsi félcipője, ahogy az utolsó pillanatban egymásmellé helyezhette őket, kislányos gonddal... De sem eii, semmi mást nem hagyott itt maga után... — Hova tűnt el! Istenem, hova? — kérdezte magától kétségbeesve s ösztönösen az ablak felé áldott réveteg szemével. Az alacsonyan álló ablak nyitva volt: arra szállhatott el a kislány. Az ablakon erős kévében ömlött ki a világ és Csopak József, ahogy most odapislantott, rémülettel látta, hogy az ablak előtt ott áll Omode, cigarettázik, nyugodtan szembenéz a bojtárral és ahogy ráesik a lény, szürke lesz az Omode arca: — ökör! Akkor egy lendülettel a párkányra pattant föl s a következő másodpercben ő is bent volt a Felhő Klári szobájában. VII. — Hát te mit keresel itt? — kérdezte Omode. — Hát te mit keresel itt? — kérdezte vissza a bojtár. Szembéálltak, Csopak meglepetve, de mindenre elszántan támaszkodott az ajtófélfának, Omode bosszú san s kissé megzavarodva nézett vissza a bojtárra. A hirtelen támadt, szokatlan helyzetben valahogy nem lelte magát. Egy darabig állt a szoba közepén s nem csinált egyebet, csak Csopak Jóskát nézte, aki keresztberakott karral vetette hátát a falnak. Mint egy gladiator. Egyszerre aztán megszólalt Omode: — Mit akartál itt, Jóska? — Hát te mit akartál? — vágott vissza a bojtár. — Ne légy komisz, Jóska, — intett jóakarattal Omode, — mert tudnod kéne, hogy lófarokhoz köttetlek, ha megharagszom. — Nem bánom én, méltóságos ur! A mérték betelt! Most jön a leszámolás! Omode feltűnően nyugodt maradt: — Másodszor is mondom, ne légy komisz, édes fiam. mert ha felbosszantasz, négyfelé vágatlak s hitvány hullarészeidet a négy égitá.i felé fogom kiszögeztetni a l'alu négy oldalán. Csopak erre már óvatosabb lett s befogta a száját. Omode pedig, mivel az egyetlen székre a kisasszony ruhái voltak ráfektetve, szünetnyi gondolkozás után odalépett a megvetett ágyhoz s leült a szélére. Állát a keziefejére támasztotta s fölnézett Csopakra: — Na bojtár, most pedig mondd meg énnekem, hova tüntetted el a szép kisjányt? — Ha én azt tudnám, — sóhajtott a bojtár. — De én is pont akkor léptem be, amikor észrevettél kérlek alássan, méltóságos ur. Hosszú szünet jött. Omode maga elé bámult, a kis szoba tükrös parkettjére, kint, de nagyon messze, valahol az alvégen időt kiáltott a bak- ter, különben mély hallgatásba merült a kastély és a kert vadonja, csak a tücsök szólt határtalan kedvvel... CSsopak közömbösen figyelte ezalatt Omodét, aki a leány ágyán ült, a cipőjét nézte s nagyon komolynak látszott. Szimatja volt a bojtárnak, sejtette tehát, hogy a méltóságos ur még ma éjjel ebrudon fogja kihányatni innét s ezért föltette, hogy előzőén legalább jól odamondogat neki. Elvégre, ha egy ilyen félelmetes urnák odafricskázhat egy ilyen vedlett bojtár, elégtételnek ez is valami, ha utána két pofont kap is esetleg a bojtár. Omode most föleszmélt révedezéséből: — Micsoda lány ez a kisasszony, Jóska? — Szép lány, ha tudni akarod. — Ezt tudom, Jóska, mert szemem nékem is van. De úgy gondoltam, hogy milyen lány amúgy? — Amúgy? — s a mennyezetre pislogott a bojtár. — TJrileány lesz. Omode tünődözött. — Szóval urileány... De akkor merre jár éjszakának idején? Mért nem alszik idehaza? Ezt neked tudnod kell, Jóska. Felelj hát nekem, mert különben a hasadba ere ztek egy pár golyót, — s itt egy mozdulattal a hátulsó zsebébe nyúlt, revolvert húzott ki belőle s maga elé tette az éjjeli asztalkára. Jóska azonban mokány gyerek is tudott lenni, mint minden ember, ha vesztenivalója nincsen többet s cseppet sem ijedt meg: — Ilyen kérdésre én nem válaszolok. (Folytatjuk.)
