Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-27 / 70. szám

XIV. 1tvr. 79. SZÁM. m kormány a legszigorúbb vizsgálatot tartják [Barabás Bélát a szalontai Magyar Párt diszain^ltéwéválasztották a feketeszesz jigyében, minden irányban s a legnagyobb örömmel hozzájárul a par­lamenti bizottság kiküldéséhez. Kéri azonban a parlament mindkét házát, hogy e vizsgálóbizottság munkájában a legnagyobb odaadással igyekezzenek részt venni s kér min­den szenátort és minden képviselőt, hogy a ki­küldendő parlamenti bizottság munkáját tá­mogassák, a valóságnak minden részletében való felderítése érdekében. A miniszterelnök kijelentéseit megtap­solták. Uj palotát béreltek a szigurancának. A kamara szerdai ülésének első szónoka Leon liipjsţa képviselő, aki kérdést intéz a bel­ügyminiszterhez, hogy miért béreltek uj évi hárommillió lejes lakbérü palotát a szigurancá­nak, noha annak az épületnek a szerződése, amelyben az állambiztonsági hivatal jelenleg székel, még nem járt le. Akkor, amikor a tiszt viselők és nyugdíjasok valóságos kálváriát jár­nak, mert fizetéseiket nem kapják meg, nem le­het ilyen könnyű nemtörődömséggel évi há rommillió lejt kidobni. összefogdosott sztrájkolok. Mirescu szociáldemokrata tiltakozik az el­len, hogy a belügyminiszter beleavatkozott a Le Maitre gyárnál történt munkáskonfliktusba- A vállalat épületét csendőrök szállták meg s a békés munkásokat brutalizálják, azután pedig letartóztatják. így eddig több mint huszonöt embert fogtak össze. A továbbiakban kérdést intéz a közmunkaügyi miniszterhez, hogy milyen intézkedéseket foga­natosítottak a konfliktus likvidálása érdekében. Erélyesen tiltakozik a belügyminiszter maga­tartása ellen és követeli a jelenlevő Calinescu belügyi államtitkártól, hogy azonnal vonják vissza a csendőröket. Hqtieganu Emil dr. munkaügyi miniszter válaszában kijelenti, hogy már eddig is többiz- ben interveniált a munkások érdekében. Az el mult nap folyamán egy munkásküldöttség ke­reste fel s reméli, hogy a konfliktust sikerül bé­kés utón elintézni. A zsombolyai csonka vasnt. Kreuter sváb képviselő a Módos-zsombolyai vasútvonal ügyében beszél és a közlekedésügyi miniszterhez intézi szavait. Elmondja, hogy ez a vasútvonal használhatatlan, mivel mintegy négykilométernyi pályatest Ju goszlávián megy keresztül. Kéri a kormányt, hogy lépjen összeköttetésbe a jugoszláv kormánnyal, — mert ezt a kérdést fel­tétlenül likvidálni kell. Á rokkantak közül csak a tiszteknek akartak járulékot fizetni. A kamara ezek után kisebb katonai törvé nyeltet szavaz meg, majd a fqldgáz törvényja vaslatot tárgyalta, amely ellen Negura, liberális képviselő intéz támadásokat. Végül az erdélyi hadirokkantak helyzetét szabályozó törvényter­vezetet terjesztik elő. A törvényjavaslat meg­fordult a törvényhozó tanács előtt, amely azt oly módon módosította, hogy a nyugdíj járulék csak a tiszteket illeti meg, a legénységi állományban levőket nem. Ez ellen az igazságtalan és bántó megkülönböz­tetés ellen Wilier József dr. és László Dezső képviselők tiltakoztak a hadügyminiszternél aki kérésükre kijelentette, hogy a javaslatot ere­deti formájába állítják vissza. Megnyiss axaşi szálloda Bucureşti M-YOfiK Griviţei 143 és „HOTEL MÂRIVA“, Biazeşti 3* az északi pályaudvar mellett. Egy ágyas szo­bák 100—120 Lei, két ágyas szobák 140—160 Lei, bezárólag az összes illetékekkel. Modern berendezés: gőzfűtés, meleg és hideg viz az összes szobákban, fürdő, parkett és kifogás­talan kiszolgálás Hivatalnokok és utazók ár­engedményben részesülnék. (Nagyszalonta, március 25.) Impozáns ün­neplésben részesítette Nagyszalonta magyar­sága dr. Barabás Béla, tordai képviselőt, a ki­sebbségi sorsba szakadt erdélyi magyarság nagynevű politikusát. Irodalmi este volt Nagy­szalontán, melynek keretében Barabás Bélát két napon át állandó és meleg ünneplésben ré­szesítette Szalonta magyarsága. Szombat este érkezett meg Barabás Béla dr. Aradról jövet Nagyszalontára, ahol a késő esti órák dacára, mintegy ezer főnyi tömeg fo­gadta az állomáson. Dr. Hadházy Kálmán ügy­véd, a Magyar Párt ottani tagozatának elnöke üdvözölte Barabást. Vasárnap délelőtt a zsúfo­lásig megtelt református templomban Barabás részfvett az istentiszteleten, majd meglátogatta a nagyszalontai egyházak vezetőit és ezután a Magyar Otthonba ment. Diszülés volt a Ma­gyar Otthonban, ahol elsőnek Böszörményi La­jos tekintélyes földbirtokos üdvözölte Bara­bást és visszaemlékezett arra az időre, amikor Schreíbert Barabás Béla érces szavait, tündöklő szónoklat tát csodálta az aradi vértanuszobor leleplezése alkalmával 1890-ben. Indítványozta, hogy vá­lasszák meg Barabást a szalontai Magyar Párt diszelnökének, amit a közgyűlés lelkességgel fo­gadott. Böszörményi Lajos üdvözlő szavai után; Barabás Béla emelkedett szólásra. — A szentirás szavaival kezdem, — mon­dotta Barabás Béla elöljáróban nagyhatású be­szédét, hogy az az igazi okos ember, aki a saját maga által vélt igazságokat és vallott meggyő­ződéseket alá tudja rendelni a közösség igazsá­gosságának és a többség gondolatának. Ezután megemlékezett azokról a széthúzásokról, ame­lyek a szalontai Magyar Bárt kebelében, érte­sülése szerint, felmerültek és figyelmeztette a tagokat, hogy csak az összetartásban van, az erő. Bankett következett ezután a Redut nagy­termében. Este tartották meg az irodalmi fel­olvasást, mely kitünően sikerült. átszáílitotfák ?i ügyészségre, a nagy szenzáció egyszerű törvényszéki „eset“-té szürkült (Budapest, március 25.) A Schreiber-íigy hétfőn voltaképpen már le is zárult. Abban a pillanatban, apaikor kézrekerült ez a rosszul bo­rotvált és gyanusmultu csikágói Don Juan, az egész titokzatosnak látszó ügy és maga Schrei­ber is elveszítette érdekességét, éppen úgy, mint ahogy a legutóbbi úgynevezett nagyarányú bűnügyek is csak addig yoltak érdekesek, amig tetteseik meg nem kerültek. Schreibert szerdán átkisérték az ügyészség­re. A főtárgyalásig bizonyára sokan elfelejtik már az egész ügyet. Már az sem lesz túlontúl érdekes, ami ott fog történni. Eég lepergette a rendőrség a bűnügyi filmet, amely sokkal érde­kesebb volt, amikor nem lehetett még premier plánban látni a rémdráma főszereplőjét. Az áldozat. A szerencsétlen sorsú Nagy Mária vidékről vetődött Pestre, s itt az uccun ismerkedett meg öt évvel ezelőtt Schreiberrel, aki mellett való­ban „mindhalálig“ kitartott. Szentimentális leány volt, szeretett sokáig aludni, álmodozni és az ágyban nótáskönyvből érzelmes tangókat dudorászott. A holmik közt ilyen nótásfüzeteket, verseskönyveket is találtak: ezek Nagy Máriáé voltak. Dacára Schreiber vallomásának, egész bizonyosan szerette a férfit, aki mindenkit meg­csalt, rászedett s akiben ő mindjg bizott. Bún dában járt és hócsizmában, de ha a férfi, Schrei­ber börtönben ült, szobát viksselt és takarított, hogy ebédet vihessen neki a börtönbe. A fény­képen, amely néhány nappal a gyilkosság előtt készült, alázatos mosollyal simult Schreiberhez. A gyilkosság előtti napon azt mondotta lakás­adón őj ének: „Oh, én nagyon szeretek aludni; legszivesebben átaludnám az egész életemet.“ És másnap megfojtotta a férfi, aki most meg­tagadja és nyugodt hangon diktálja jegyző­könyvbe, hogy „Manci miatt jutottam idáig.“ Szülei Versecen élnek, rendes, tisztességes emberek. Eredetileg droguistának készült, de sikkasztott, lecsukták és hat év óta, amióta ki­szabadult, egy napig sem volt rendes foglalko zása. Mégis megélt Pesten, ahol tönkrement tisztes kereskedők és állásvesztett tisztviselők indulnak nap-nap után a Dunának. Kis bűnöző volt, úgynevezett „nepper“, tiz pengőért ok­mányt hamisított, de ha az pem kellett, három pengőért kölnivizet. Mikor nőügyekről esik szó, diszkréten hallgat, de ez nem lovagiasság, ha­nem kétségbeesett menekülés a kötéltől, azt akarja bizonyítani, hogy rajongásig szerette a nőt, aki elhidcgiilt tőle. Undoritóan alázatos, jobbra-balra köszönget, amikor végigvezetik a főkapitányság folyosóján és mindent beismer, csak azt nem, hogy készült a gyilkosságra. Jól ismeri a törvénykönyvet, kétségbeesetten vigyáz nehogy megbotoljék valamelyik paragrafusban. „Nem akartam megölni Mancit“ — írja napló­jában -XV, de olyan határozottak, nyugodtak ezek a bstük. hogy nem lehet elhinni neki. A pesti 'alvilág szervezettségéről szőtt legen­dák iş szétoszlottak' Maga Schreiber mondta: „Nem voltak segítőtársaim, nem mutatkoztam a „haverok“ előtt, hiszen azok öt pengőért elad­tak volna.“ Valóban, a pesti Csikágó, nem Chicago. Itt nincsenek szervezett bandák és a „haver“ csak addig segít, amig nem lehet baja belőle vagy amig keres a dolgon. Erős, Vlaszák, az álsógor: mindegyik keresett valamit az ügyön. Az egyik ruhát, a másik fröccsöt és po­gácsát. A valódi pyomravezető is közülük rek- rutálódott valójában, a jutalomért tette és a többi „nepperek“ és .Jhaknisok“ titokban irigy- lik érte. A nyomozók, Szrubián tanácsos és Vogel kapitány voltak a nyomozás irányítói. Kettőjük érdeme elsősor­ban az eredmény. Komoly, halkszavu, megdöbbentően nyugodt ur Szrubián tanácsos. Fejében az egész bűnügy anyaga, bámulatos memóriája van és fagyos nyugalmát akkor sem vesziti el, amikor hazu­dik Schreiber. Hagyja befejezni a mondatát, azután csendesen megjegyzi: — Debát félbárom és félnégy között is volt csak valahol? — Nem, kérem — arra nem emlékszem —i feleli Schreiber. És a Jósika uccában sem volt? Úgy teszi fel a kérdést, olyan nyugodtan, mintha mellékes lenne. De Schreiber ösztönösen megérzi, hogy életre-halálra megy a dolog, itt nem lehet hazudni, ez az ember mindent tud. Megdöbbenti és zavarba hozza ez a fagyos, bor­zalmas nyugalom. Felkapja a fejét, zavartan mondja: — Igen, kérem, ott... És vallani kezd. Vogel kapitány az ellentéte. Csupa tempe­ramentum. Tökéletesen ismeri a pesti alvilágot tolvajnyelvével, rafinériáival, figuráival együtt. Az ő érdeme, hogy néhány óra alatt megállapították a kofferbe gyömöszölt holttest személyazonosságát. Ha Schreiber tolvajnyel­ven beszél, ő is argót használ, váratlan kérdé­sekkel tör rá és a gyilkos érzi, hogy a rendőrka­pitány jobban ismeri a társaságát, mint ő ma­ga ismerte. Amellett fanatikusa a munkának, tud lelkesedni egy-egy ügyért, ami nagy dolog, mert csak igy lehet következetesen végigjárni egy nyomot. Tizenegy nappal ezelőtt kijelen­tette: „Én meg vagyok győződve, hogy Schrei­ber a gyilkos!“ És neki lett igaza. Szombaton azt mondta: „A gyilkos itt van, meglesz, csak idő és ideg kérdése“. És ő bírta ideggel. INÜ és férfi kalapokat lármái, icsi, tisztit és vasal szakszerüleg és jutányosán HECHT IC&ifiP* Ü2EM Kolozsvár, Calea Regele, Ferdinand 30, a nagy vasbid mellett. Fiák: DÉSs Cal. Traiau 9 szám. Dús választék eredeti női kalapmodel- Iekben, eogrosban és detailban.

Next

/
Thumbnails
Contents