Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-25 / 68. szám
2 hit. *tt. ta win.-* A polgármesterek kolozsvári értekezlete a kisebbségi nyelv- használat mellett is állást foglalt Az autonómia megszüntetése ellen tiltakoznak, a taxák rengetege helyett a pótadó visszaállítását kívánják — ifühali polgár- mester a határozatokkkal sürgősen Bukarestbe utazott előtt a parlamentben vita alá bocsátaná a köz- igazgatási törvény jelenlegi módosító tervezetét, hívják össze a polgármesterek kongreszszusát, amely hivatva lesz megvitatni mindazokat az elveket, amelyek alapján a közigazgatási törvény uj módosító javaslata elkészíthető lesz, Különösen kérjük a következő elvek figyelem-! bevételét: A municipiumok vétessenek ki a községek adminisztrációjára vonatkozó általános rendelkezések alól, igazgatásukat külön törvénnyel szabályozzák, az autonómia elvének tiszteletben tartásával. Másodsorban a pénzügyi kérdés tekintetében szüntettessék meg a taxák s illetékek jelenlegi rendszere és vezessék be a pótadók rendszerét. Harmadsorban vétessenek figyelembe aa etnikai kisebbségek óhajtásai is, az anyanyelvnek a tanácsokban való szabad használata tekintetében. Mihali polgármester a határozatokkal vasárnap este már el is utazott Bukarestbe. Kettős szerelmi dráma Resicán Lelőtte hűtlen szeretőjét s azután önmagával végzett egy resicai munkás (Kolozsvár, március 23.) Az erdélyi törvényhatósági jogú városok polgármesterei vasárnap megtartották azt az értekezletet, amit Mihali Tivadar, kolozsvári polgármester — amint megírtuk — táviratilag hivott össze. Mihali Tivadar, kolozsvári polgármester elnökölt az értekezleten s Nagyváradról Egri Gligor dr., Brassóból Guteanu Gh. dr., Marosvásárhelyről Pantea Joan dr. polgármesterek jelentek meg s részt vettek a megbeszélésen Tuffli R., János Gáspár dr. és Marton Ernő dr., kolozsvári helyettes polgármesterek is. A szatmári polgár- mester kimentette magát. Az értekezleten megállapították, hogy a parlamenthez benyújtott törvényjavaslat a városokat megfosztja municipiális jogaiktól s általában a legsúlyosabb helyzetbe sodorja, de nem vették a javaslat elkészitésénél figyelembe a városoknak már sokszor kifejezésre jutott kívánságait. Szó esett arról is, hogy a javaslat tartalmáról még Deleu Victor, kolozsvári képviselőnek sem volt tudomása, aki aki pedig elnöke a parlament közigazgatási bizottságának s általában • a kormánypárt erdélyi csoportja számára is meglepetést hozott az egész tervezet, aminek a visszavonását ki- vánják is. A polgármesterek mind részt vettek a törvénytervezet feletti megbeszélésekben. A törvényjavaslattal szembeni kolozsvári állásfoglalást Marton Ernő dr. terjesztette elő s ennek keretén belül indítványt tett a kisebbségi nyelv használat rendezésére. Az állásfoglalás szükségességét János Gáspár dr. indokolta. Az értekezlet egyhangúan kialakult állásfoglalását határozatba foglalták, mely a következő: Az értekezlet megbízza Mihali Theodor dr., Kolozsvár város polgármesterét, hogy keresse fel a városok egyesületének elnökét, közölje vele ez értekezlet állásfoglalását s vele együtt Mihalache belügyminisztert keresse fel. Tolmácsolja a miniszter előtt azt a kérést, hogy mi(Resica, március 23.) Rémregényekbe illő szerelmi dráma zajlott le Resicán. Stembls Vilmos 31 éves, nős munkás megismerkedett egy Csilik Mária nevű stájer laki elvált és jelenleg Resicán időző asszonnyal. Mintegy félévig élt együtt Stemble Csilik Máriával. A munkást közben elbocsátották állásából és bekövetkezett a nélkülözések ideje. Ettől az időponttól a nézeteltérések napirenden voltak' közöttük. Csilik Mária egy napon azzal állt elő, hogy elég volt a nyomorúságból és el is költözött. Egy hót múlva Stemble újból visz- szament törvényes feleségéhez s a jelek szerint helyreállt a családi béke. Kis idő múlva azonban ismét érintkezést keresett régi szeretőjével s kérte, hogy költözzenek újból össze. Az asz- szony azonban hallani sem akart az ajánlatról. Március 21-én este úgy tiz óra körül Stemble újból összetalálkozott az Astra mozi előtt Csilik Máriával. Először csendesen elbeszélgettek, majd szóváltás keletkezett közöttük. Az asszony] futásnak eredt, mire a férfi üldözőbe vette. Csilik Mária látva a férfi feldúlt lelki állapotát a legközelebbi kapun be akart osonni. Stemble azonban utolérte az asszonyt, előrántotta a revolverét és háromszor az asszonyra lőtt. A golyók a test nemesebb részeit találták s Csilik Mária holtan rogyott össze. Stemble ezután maga ellen fordította s a halántékához illesztette a revolvert és öngyilkos lett. A tragédia pillanatok müve volt s a járókelők csak a dráma befejezésére ocsúdtak fel. Stemble Vilmos jelenleg önkívületi állapotban kórházban fekszik. abbazia ®1 szs.*> tavasz az !• ABBÁZIA Regina Hotel Stefanie Vámmentes zóna. — Májustól fürdőszezon. Redukált árak. — 150 szoba és lakosztályok. — Kurkene és házizenekar. — USYÜNEZGfi VEZETÉS ALATT ÁLL a PALACE SZÁLLODA. — — Golf. É Kunz. — Tetszem neki, az istenfáját! — szólta el magát a bojtár s az ötletre váratlanul felkuncogott. Jókedve lett, a lámpát eloltotta, széket húzott az ablak mellé s leült, hogy most már minden részletében s alaposan kidolgozza a második számú fellépést. S még ma este! — Tiszta helyzetet akarok! — dörmögött félhangon és bólintott magának. A tiszta helyzet pedig kétféle lehetett. Vagy benyit a kisasszonyra s ott kezdi el, ahol megakadt az előbb, mindenelifölött pedig rámutat a veszedelemre, mely Omode képében fenyegeti, vagy — s ezen van a hangsúly! — érvényesíti jogát, melynek holnap reggelig föltétien birtokában van még. S ez a második módszer mindinkább előtérbe szorult s elnyomta az első ötletet, amely — s erről most már teljesen meg volt győződve Csopak — lehetne bármi, csak férfias fellépés nem. Később pedig rájött, hogy igazság szerint a leány is csak erre vár. Mert miért nevetett a kisasszony1? Azért, mert ő esetlen volt s ezt most már készséggel elismerte maga Csopak is. Persze, hogy nem igy szokás kezelni a szerelmet! A kisasszony föltétlenül arra várt, hogy Csopak egyszer csak belopódzik hozzá, kezet csókol neki, szerelmet vall, átöleli s Istenem, a többi már magától jön. Mint eső után a gomba. Sőt, csak most eszmélt rá először, mióta lakótársa volt az idegen leány, hogy hiszen színésznő is a kisasszony... — Tiszta a helyzetkép, — állapította meg magában a bojtár s föltette, hogy nyomban a kivitelhez lát. Hogy trémázott-c? Nem! S ha előbb ingadozott volna is, most, amikor már felállt s a folyóson át a leány után akart menni, hirtelen fölszisszent, mintha a lábujjára léptek volna. Felszisszent, mert ahogy kitekintett a szabad ablakon, észrevette, hogy lent, a sétauton Omode járkál föl és le, nesz nélkül, de kitartóan föl és le, a kastély északi szárnyától a déli szárnyáig és vissza, mintha nagyon gondolkoznék valamin. Omodét magát nem látta Csopak, de látta a cigarettája rozsdás parazsát... — Na megállj, méltóságos ur, majd befii- tyülök én neked! — fakadt ki a bojtár s ökölbe szorult a keze. S most már nem törte magát többé, ki is alapjában ez a Felhő Klári, urilány-e vagy csak amolyan-e, aki ma itt vert kétnapos tanyát s holnapután máshova száll? Most már nem akadt meg rajta, illendő-e, amit csinálni akar s a leány szobájában nem kap-e esetleg egy kiadós pofont? Csopak most már csak az áruló Omodét látta maga előtt, aki szívtelenül, önző módon csúfot akar űzni belőle — a leány előtt. Mert a leány előbb vagy utóbb úgyis megtudna mindent s bizonyos, hogy akkor egy igen jót nevetne a bojtáron. Mindent, mindent el tudott volna viselni Csopak ebben a rongyos kis életben, de érezte, hogy ebbe az egybe, ebbe a lelketlen gúnyba föltétlenül belepusztulna. Kinézett mégegyszer, a cigaretta tüzpontját messze látta ebben a pillanatban s erre megindult az üvegfolyósó félé, mely a kastély homlokzata alatt futott el. Sötét volt már körtil- körül minden, a folyósón bizonytalan derengés, kint hallgatózó éjjel, szakadatlan tücsökmu- zsika s messze-mesşze a pásztortüzek csillogó pontsora... S Csopaknak vigyáznia kelleti mert rettentőnek gondolta el a leleplezést, ha esetleg észrevenné valaki... lábujjhegyen, tapogatódzva lopódzott előre. A járást ismerte, a folyósó jobbra hajlik el a túlsó oldalon. Ott a második szobába kell majd belépni, nagy, tág.- szoba ez s ebből nyilik a kisasszony szobájának ajtaja, mely már a dombra néz, úgyhogy a domboldalról szabadon be lehet látni, ha véletlenül nyitva felejtik az ablakot. A bojtár közben megállt, hogy nem téveszti-e össze az ajtószámot? Igaz, hogy meglepetésre igy sem számithatott, mert a kastélynak ez a szárnya teljesen üres volt. Az Omode édesanyja lakott ebíjeai a traktusban, amig életben volt s az Omode hugoeskája, a Marosa kisasz- szony, amig leány volt még. Talán ugyanabban a szobában, ahol most bontja szét a baját Felhő Klári... Halmy Tamás mintha emlitette volna is egyszer. De hány esztendeje már annak, hogy, halott lett a kastélynak ez a fele? Csopak József ifjú bojtár vala még akkoron. E pillanatban valamelyik távoli szobában, talán a hetedikben, megszólalt egy öreg falióra s kongott-kongott tompa búval, egészen a tizenegyig. A bojtár a homlokfolyósón tapogatózott még s a zengő szóra kicsit felfülelt: — Tizenegy óra... — suttogott maga elé. — Na Omode, tizenkettőre jöhetsz már s akár ki is pukkadhatol ... Megállt kicsit, hallgatózott, de semmi neszt nem vett észre. A kastély előtt ismét elsétált az égő cigaretta, szivar is lehetett egyébként a Csopak az üvegfolyósóról rábólintgatott gúnyosan: — Szerető kéne, méltóságos ur? Ez a becsületszó, méltóságos ur? Hitvány, utolsó kapcabe- betyár vagy s ezt holnap a szemedbe mondom! A lány holnapig az enyém, holnap aztán akár meg is repedhetsz! Kutya-gyerek a Csopak Jóska, ha egyszer megharagszik, hogy az istennyila ütne beléd, méltóságé.. ur! Ilyen monológot többizben is rögtönzött Csopak Jóska s mindig egyet, valahányszor a folyosó előtt megcsillant az Omode cigarettája. Ezek a magánbeszédek utóbb már nem is any- nyira a leselkedő méltóságosnak szóltak, mint inkább a maga biztatására szedegette őket elő A bojtárgyerek. (Folytatjuk.)
