Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-23 / 67. szám
Hol késik az állam? A kisiparosok nyomorának kórusától zeng {egész Erdély. Soha a magyar kisiparosnak plyan sötét, nyomorúságos helyzete nem volt, mint az utolsó években. Csapás-csapásra érte őket s ma már azon a ponton vannak, hogy kénytelenek az évszázados múltra visszatekin- jtő, nemes hagyományokban gazdag, egész Euró- ipában méltányolt kézműipar gyakorlása, továbbfejlesztése helyett, máshol, más munkahelyet keresni. Hiábavaló volt minden vészkiáltás, hiába {hangzottak el nagygyűléseken, értekezleteken, |iparo8 szakelőadásokon az iparosszónokok ajkairól a figyelmeztető beszédek, az illetékeseknél, a hatóságoknál, kormányközegeknél, minisztériumban süket fülekre találtak. Ma már az iparostársadalmat sem vádolhat- guk. Az utolsó években, mikor már érezték, hogy a veszély elkerülhetetlen, mindent megtettek sorsuk jobbraforditása érdekében. Az iparosságnak egyetlen parlamenti képviselője, többizben a törvényhozók előtt a legsötétebb színekkel vázolta a kézmüiparosság helyzetét. Az egész sajtó folyton hangoztatta, kiabálta az illetékesek fülébe mindezt, azonban az eredmény mai napig is egyenlő a semmivel. Minden államban törődnek a kézmüiparossággal. Az prszág vezetői mindent elkövetnek, hogy a kéz- müiparos-társadalmat, ezt az értékes és állam- fentartó anyagot a pusztulástól megmentsék. Csak nálunk nem történt semmi. Illetve történt, de azok csak Ígéretek voltak. Bukarestből az iparosság felé mindig az Ígéretek bőségszaruja áradt. De ezek az ígéretek soha aprópénzre nem váltódtak. Azt szokták mondani, hogy a tett halála az okoskodás. Romániában ez máskép hangzik: a tett halála az Ígérgetés. Itt nem is okoskodnak, itt nem is töprengenek, nem keresik a módokat, hogyan kellene segiteni az iparostársadalmon. Csak mosolyognak és Ígéreteket tesznek. A látszólagos nagylelkűségnek rózsafelhői szállingóznak az iparosság ege fölött, de ezekből a felhőkből soha jótevő, termékenyítő eső nem hullott a kisiparosság szikkadt talajára. Minden állam a kisiparosság részére ipari hiteleket ad. Olcsó hiteleket, hosszúlejáratú kölcsönöket, amelyek felhasználásával a kézmü- iparosok katasztrofális helyzetükből szabadulhattak. Nálunk azonban az olcsó kisipari hitelek még csak a jövő zenéjére emlékeztetnek. Az állam éppen akkor nem biztosítja a kisipari hiteleket, amikor arra legnagyobb a szükség. Anyagilag teljesen magára hagyta a kisiparosságot. Ez a mostohalcezü pénzügyi politika megbosszulja magát. A kisiparos-társadalom tönk- rejutása egy hatalmas államfentartó elemet sorvaszt le, egy nagy adófizető tábort tesz fizetésképtelenné. Ha az állam olcsó hiteleket folyósított volna, akkor a kisipar kimászott volna borzalmas helyzetéből s ugyanaz az állam, amely a hiteleket folyósította, kétszeresen visz- szakapná a pénzt befizetett adók alakjában. Az állam olyan, mint a rossz kertész. Nem gondozza, nem ápolja, nem nemesíti a gyümölcsfát. Ilyen viszonyok között érthető, ha a különben pompás gyümölcsöt termő fa eldurvul, vad hajtásokat növeszt ki magából s végül nem terem gyümölcsöt. íme a vadhajtások: az ipari kontárok. A régi szakképzett, iparmüvészi nivón mozgó iparosok kipusztulnak és helyébe nőnek a kontárok, az iparos-társadalom parazitái, akik nem fizetnek adót és elárasztják rossz iparcikkeikkel az országot. Ma már elmondhatjuk, hogy az egész kisiparos-társadalom súlyosan beteg. Állami medicinára van szükség. Támogatásra, olcsó kisipari hitelekre. Ha az állam tovább késedelmeskedik s még most sem gondol az iparosságra, akkor néhány év múlva minden segítség hiába jön. Még a kisipari hitel sem fog segiteni. Szőlő-, vagy gyiimölcs- felepíiők ügyeimébe! Ha éghajlatunknak megfelelő, kipróbált és egészséges szőlő, vagy gyümőicsfaoltványt akarnak ültetni, kérjenek árjegyzéket és tájékoztatót Tóth- falusi és Társa oltványtelepéről Tárgu-Mures—Marosvásárhely, Str. Sít. Gheorgtie (Szentgyörgy u.) 9. Csak Stven százaléka s adóelengedés segíthet a kézmüiparosságon A nagyváradi iparosok feliratot intéztek a pénzügyminiszterhez (Nagyvárad, március 21.) Már többször foglalkoztunk a folyó évi adókivetésekkel. Megírtuk, hogy a folyó évi adókat a mult évi adóalapon, illetve jövedelmi bevallások alapján róják ki. Sőt, a kincstár képviselői minden egyes esetben felebbezést jelentenek be, hogy a mult évi alapon kirótt adót is emeljék fel. A pénzügyminiszternek ez az intézkedése természetesen nagy megdöbbenést idézett elő az iparosság körében. Nyilvánvaló, hogy egy év leforgása alatt is az iparosság helyzete súlyosbodott. A munkaalkalmak megszűntek, a jövedelem csappant, az iparosság fizetőképessége aláhanyat- lott. A multévi adóalap magas. Az egész ország iparossága tiltakozott ellene, felebezésekkel élt s még azt az adót sem ttídta befizetni, amit a mult esztendőben a terhére kiróttak. Szilárdan ellenáll az adóvégrehajtók ostromának, mert óriási fegyver van a kezében: A nicstelenség, a fizetésképtelenség. A nagyváradi iparosság helyzete azt diktálta, hogy a súlyos adókiróvásokkal foglalkozzék. Az ipar testület legutóbbi közgyűlésén a nagyváradi iparosok el is határozták, hogy tiltakoznak a magas adókiróvások ellen és a pénzügyminiszterhez feliratot intéznek, amelyben hivatkozással a határszéli városok iparának nehéz helyzetére, a folyó évi adókivetési alap ötvenszázalékos leszállítását kérik Ugyanebben a feliratban kérni fogják s forgalmi adónak teljes eltörlését, mivel a minimális forgalom megközelítő arányban sincs az előirányzott adóalappal. Az egész ország iparostársadalma élénk érdeklődéssel várja a nagyváradi ipartestület akciójának az eredményét. Amit a nagyváradi iparosság jogosan kér, ugyanazt kérhetik az ország többi iparosai is. Nemcsak a batármenti városokban, hanem egész Erdélyben és Bánátban tűrhetetlenül nagy a nyomorúság, kétségbeesés, pénztelenség. Mindenütt az egész országban legalább felér© kell csökkenteni a múlt évi adót, ha a kincstár azt akarja, hogy az iparosság pontosan fizesse a maga adóját. Az iparosság okosan tenné, ha egyetemesen, az egész iparostársadalom nevében országos akciót vezetne be, amelynek a vezérszólamaként szerepelne az ötvenszázalékos adóelengedés. Ha az állam nem gondoskodik az iparostársadalom megsegítéséről, ha nem ad kisipari hiteleket, legalább egy ötvenszázalékos adócsökkentéssel siessen a segítségére a nyomorral küzdő iparostársadalomnak. Az építőiparosok Is kosos frontba tömörülnek a kontárok ellen Köveíellik a cement behozatali vámjának a mérséklését Már szinte közhely az építőipar pangásáról irni. Mindenki tudja, hogy az építkezések megszűntek s az építőiparosok a legnagyobb nehézségekkel küzdenek. Nemrégen tehát az építőiparosok izgalmas lefolyású gyűlést tartottak a kolozsvári ipartestület helyiségében. Az összejövetel célja az volt, hogy az épitőszezon elején megbeszéljék, miképen lehetne a munkanélküliségen valamicskét segiteni. Itt a szónokok hangoztatták: a legnagyobb baj abban keresendő, hogy az egész országban a középitkezések megszűntek s a mindenkori kormányok az utolsó tiz esztendőben teljesen elhanyagolták a középitkezéseket. Ezenkívül is tehetetlenül nézi, hogy a kontárok garázdálkodjanak és az építőipari kartelek zsarnokoskodjanak. Az építőiparosok tehát a kontárok ellen és a cementkartell megrendszabályozása érdekében egy memorandum készítését határozta el, amelyet az illetékes minisztériumoknak külde- nének meg. Memorandumba foglalják, hogy a I fedőmesterek, akik a kontárok működését elősegítik, elsőizben három évre, ismétlődés esetén véglegesen fosztassanak meg iparengedélyeiktől. Kérni fogják, hogy a kontárok szerszámait kobozzák és árverezzék el s az igy befolyt jövedelmet iparfejlesztési célokra használják. A memorandumban követelni fogják azt is, hogy azoktól az építőiparosoktól, akik kontárokkal dolgoztatnak, tagadják meg a lakhatási engedélyt és az adómeptességet. A memorandumban rá fognak mutatni, hogy amig a szomszédos országokban a cementárak 130—160 lejt érnek el mázsánként, addig nálunk 330—360 lej az értéke. A kartellbe tömörült cementgyárak profit-éhsége nagy mértékben hozzájárul az épitőipar csődjéhez. Kérni fogják tehát a kormányt, kényszerítse a cementgyárakat, hogy az árakat mérsékeljék, hozzák egyensúlyba a külföldi árakkal, de ha ez nem volna lehetséges, akkor a behozatali védővám s a vasúti fuvardíj redukálásával tegye lehetővé a kormány, hogy az építőiparosok az országba külföldről hozathassanak be cementet. IPAROSJHIREK ~A kolozsvári bádogosok a forgalmiadó fizetésére haladékot kaptak. Megírtuk, hogy a kolozsvári bádogosiparosok egy küldöttsége kérte fel a tartományi igazgatóságot, hogy a pénzügyminisztériumnál lépjen közbe a forgalmiadó fizetésének elhalasztása érdekében. A bádogosok ugyanis ma már csak épületmunkára vannak utalva, mert a gyárak elvették tőlük-a házi felszerelési cikkek készítését. A pénzügyminisztérium a tartományi igazgatóság intervenciója alapján 60.489. számú átiratában értesíti a kolozsvári bádogos alszakosztályt, hogy a forgalmi adó fizetését 1931 március 20-ig felfüggesztette, illetve addig haladékot adott. Asztalos-ipari száktanfolyam Kolozsváron. Jakob Krall, esseni (Németország) szakoktató, nemcsak Kolozsváron, hanem később Szebenben és Brassóban is szaktanfolyamot tartott. Brassóban a jelentkezők száma oly nagy volt, hogy két tanfolyam tartása vált szükségessé. Ezen a példán okulva, úgy értesülünk, a kolozsvári asztalosiparosok is egy újabb tanfolyamot akarnak rendezni, amire felkérik Jakob Krall tanárt. A tanfolyam megtartása pontos idejére még visszatérünk. A kolozsvári Ipartestület százezerlejes munkanélküli segélyt oszt szét. Moldovan Antal, ipartestületi elnök közbenjárására, a kolozsvári városi tanács százezer lej segélyt szavazott meg, amelyet az ipartestület oszt szét. Az első részlet, húszezer lej, már szombaton délután három órakor szétosztásra kerül. Segélyt azok kapnak, akiket a szakosztály ajánlott, vagy személyesen jelentkezzenek. Fizetés® képtelenségeket gyorsan egyeztet HIRSCH DÍVID Brassó Sti Porti! (Kapu-utca) 31« Megbízhatóságáról 35 év óta előnyösen ismert Ipmigazolványos kereskedelmi ügynök.
