Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-02 / 50. szám
XIV. ÉVP. 59. SZÁM. 13 Nemzetek születése Mi a nemzet! 'Általában: a politikai értelemben vett nép. Mi a politikai értelemben vett nép, azaz nemzet keretein belül a nemzetiség? Általában: a nem államalkotó, faji értelemben vett külön nép, az anyanyelv lényeges és döntő kritériumával. Azért mondjuk, hogy: általában, mert a modern jogi gondolkodás szerint nem a többségi „államalkotó" nép teszi ki egymagában, hanem az állam keretein belül élő összes népek együttesen alkotják meg az államot. Hogy milyen tartalmat adjanak a nemzet és nemzetiségi fogalmaknak, ezzel most sokat bajlódnak a nem homogén államok. A „nemzeti“ gondolat különösen azokat az államokat, amelyek a világháború után kerültek előtérbe, el- kapatta. A nemzetjogok szélsőséges értelmezésével találkozunk úgy kül-, mint belpolitikai viszonylatokban és a sovinizmus hibájába beleesnek azok az államok is, amelyek különben mentesek a kisebbségi probléma nehézségeinek megoldásától. A nemzeti gondolat nyilvánvalóan a világháború utáni korszakban érte el a tetőpontját. Az önrendelkezés elve azokban a néprétegekben is felkeltette az öntudatot, amelyekben eddig legfeljebb csak lappangott, de önállóságok felé való törekvést nem tett nyilvánvalóvá. Az is igaz, hogy a kisebbségeknek folytonos kitermelődése a többségi elv makacs és túltengő érvényesítésének ellentéteként, ellenhatásaként szü- : letett meg. Mindaddig, mig a nemzetiesség gondolata defenzív jellegű, kultúrának, karakternek, tradícióknak megvédésére irányul, nem veszedelmes, sőt természetes. Az a nemzeti gondolat veszedelmes, amely expanzív, amely más kulturált népek róvására akar mohón és egyedül valóan érvényesülni. Ez az expanzív nemzeti gondolat megfeledkezik az emberiségről, kontinensek természetparancsolta földrajzi és gazdasági összefüggéseiről, imperializmushoz, uj világháborúhoz vezet. Ezért mondjuk, hogy a nemzet-gondolat most érte el kulminációs pontját és ezután csak a „lelkek leszerelése“, uj humanitás következhetik. De nem érdektelen a nemzetfejlődés ez elért magaslatáról visszatekinteni a történelem mélyébe, ahonnan a nemzet mint politikai fogalom kicsirázott és formát öltött. A nemzet gondolatát alapjában véve a nagy francia forradalom alkotta meg. Természetes is. A francia forradalom az ember szabadságáért küzdött, a demokráciáért és abból, hogy az egyén szabad, önként következik, hogy a hasonivásu egyéneknek, tehát a kollektivumnak szabadságát is biztosítani kell. Amint a szocialisták visszamennek ősökért az 1789. évi francia forradalomhoz, úgy a ma nacionalistáinak is tulajdonképen őskeresés céljából ugyanehhez a forradalomhoz kell visszatérniük. Eszmék fejlődését azonban sohasem szabad évszámhoz kötni. Gyökereik mélyebbre húzódnak vissza, mint ahogyan első pillanatban látszanak. Az emberi jogokat nem Rousseau for- mulázta meg először, de ösztönösen, sőt tudato- tosan is bevitt a gyakorlatba a renaissance. A polgárság nemcsak azóta van, amióta a kapitalizmus. A jolgárság őseit, a burzsoa őseit ott kell keresni a középkorban, a Bourgok, az elkülönített városrészek iparüző lakosságaiban. A francia forradalom nem azért tört ki Francia- országban, mert ott a lakosság leginkább el volt nyomva, de mert a lakosság ott volt a legerősebb, legcselekvésképesebb. A francia forradalom társadalma nagyobb elánnal és több lehetőséggel, mint bárhol másutt, hamarabb létezett — bármily paradoxonszerüen is hangozzék — még mielőtt megszülethetett volna. így vagyunk a nemzet fogalmával is- Most egy rendkívül érdekes könyvet olvastunk Va- leriu Marcuiól, a Németországba elkerült román származású kiváló Írótól (Geburt der Nationen. S. Fischer, Berlin 1931.), amelyben arra mutat rá, hogy a modern értelemben vett nemzet a harmincéves háborúban született meg. A harmincéves háborút általában a protestantizmus és a katolicizmus nagy harcának mondják, de egyformán küzdöttek katolikus hadvezérek seregében protestánsok, mint viszont. Politikai eszmék tudatalaft voltak mozgalmak' hajtóerői és a közgondolkodásba olyan gondolatok szivárogtak be, amelyek csak későbben éreztették hatásukat és alakultak ki gondolatsorokká, rendszerekké. A spanyol fogságban szenvedő Cam panellá, akit a rivális Franciaország udvarába hívtak meg, eszméivel a nemzetek megszületésén dolgozott, de ugyancsak ezt az eszmét szolgálta már Verolami Bacon, az első modern gondolkodó és Descartes is. Bizonyos providenciá- lis tehetséggel a nemzeti eszme gondolatát, mint politikus elsősorban Richelieu bibornok vetette fel, aki meg is alkotta Európa legelső politikai értelemben vett nemzetét, a centralisz- tikus Franciaországot. Valeriu Marcu szellemesen mutat rá a nagy biboros-bancellár stratégiájára, amely befelé a katolicizmus ellenségei ellen fordult, kifelé azonban protestánsokban keresett segítőtársakat. Francia részről a harmincéves háborúnak egyetlen célja: Franciaország egységének, nemzeti tartalmának megteremtése. Homályosabb, de mégis lüktetőbb formában élt ez a gondolat a svédeknél is, ellenben a németeknél, ahol közel kétezer német territórium szigetelődött el egymástól, a nemzeti gondolat hiányzott, egyedül Wallensteinnál villant fel és a késői Bismarcknál nyert végső megfogalmazást. Népek a svájci Weltlien átjárójáért épugy küzdöttek, mint a mai európai népek a Dardanellákért, épugy bűvös jelszó volt akkoriban, mint a mi korunkban a Suezi csatorna, vagy Gibraltár, de a legtöbb nép nem érte fel ésszel annak a titkos eruptiv erőnek az értelmét, amelyet egy későbbi kor nemzetformálódásnak nevez és legfeljebb egy politikai valóságot akart megteremteni, egy konkrétumot, ennek a valóságnak minden eszmei alászi- nezése nélkül. Mi azért szerettük meg Valériu MarcunaK említett könyvét, mert a legkülönbözőbb helyzetképeken, portrékon, elhanyagoltnak látszó tüneteken keresztül ki tudta emelni azt a vezető gondolatot, amely a XVII. század nagy harcait mozgásba hozta. E században egy uj világ küszöbére lépett Európa, anélkül, hogy azt észrevette volna. Ez szinte komikus jelenség, épp olyan, mint az a természettudományi feltevés, hogy egy üstökössel ütközhetünk össze és csak akkor vesszük észre, hogy hol jártunk, amikor már túl vagyunk a csóváján. A rendszertelenségnek, összevisszaságoknak e korszaka erősen emlékeztet a mi korszakunkra is, ahol a legkülönbözőbb világnézetek, elvek, irányzatok harcolnak egymással és mi ebből egyelőre csak annyit érzünk meg: uj világalakulás küszöbére léptünk, de hogy minő szintézise lesz az elkövetkezendő korszaknak, azt talán néhány éle- senlátó kivételével éppen úgy nem sejthetjük, mint a harmincéves háború zsoldosai. Ligeti Ernő. A négyvénévés EKE Irta : Merza Gyula Az EKE legelső irodája a Kossuth Lajos ucca 5. szám alatt volt az emeleten egy kis udvari szobában, hol az első szervezkedések folytak. Ott tartottuk önálló helyiségben az első választmányi üléseket, mely reám rézve annyival is inkább emlékezetes, mert ott történt többek közt az én felkéretésem a főpénztárosi tiszt elfogadására 1893 decemberében Sándor József akkori alelnök közbejöttével, kinek nagy az érdeme az EKE megalakulása és a Mátyás-házba költözése körül. A második irodahelyiség már a következő évben a Belső-Szén-ucca (Jókai-ucca) 9. szám alá került, hol előszoba, mellékszoba és egy nagy világos terem két ablakkal az uccára volt az EKE turista és egyébirányu működésének a színhelye, sőt nem ritkán rögtönzött diákszálló fiatal turisták számára. A szomszéd szobában kanáritenyésztés folyt, honnan a madárcsiesergés hangzott át; az emeleten hátrább egy szinész-család lakott, hol vagy szerep tanulás, vagy a szinházasdit játszó gyermekek szavalása hallatszott be a folyóséról, a földszinti pékmühelyből pedig valóságos kardalok zúgtak fel hozzánk. Azonban a zajos környezetet lassanként megszoktuk, úgy, hogy még a Pallas-Lexikon- reviziós füzeteit is egész lelki nyugalommal helyesbítettük erdélyi szempontból, melyek Radnóti Dezső főtitkár hirlapirói címére érkeztek. Alapszabályainkban már kezdettől benne volt, hogy az egyesület gyűjteményeket is létesíthet, de addig erről nem lehetett szó, amíg a radnaborbereki fürdőt az államkincstár visz- sza nem vette az EKE kezeléséből. Ez br. Fei- litzsch Artúrnak és Sándor Józsefnek a főérdeme, viszont gr. Bethlen Bálint előzetesen portómentességet eszközölt ki, úgy, hogy már lehetett egy sorsjátékot előkésziteni, mely hivatva volt a muzeum alapítását finanszírozni. De mielőtt a népszerűvé vált „Mátyás-sorsjegyeket“ kibocsátottük volna, a tárgy-ajándékozások már megindultak, melyeknek első fecskéi raktárszobánkban nyertek elhelyezést. Köztudomás szerint az Erdélyi Kárpát- Egyesület egyik legjelentékenyebb programpontja, hogy Erdély látogatottságának és a szomszédos vidékek lakói nálunk való nyaralásának a vonzóerejét emelje. E célból terjesztette a magas turistaságon kívül előszeretettel a gyógyfürdők és üdülőtelepek kirándulóhelyeinek az ápolását, sőt abból kiindulva, hogy a néprajz és turistaság ikertestvérek: egy nép- és tájrajzi muzeum alapítását a tudományos cél mellett első sorban is idegenforgalmi csalétek gyanánt vette tervbe. Mindenekelőtt 1897-ben néprajzi szakosztályt szervezett a tudós gr. Kuun Géza elnöklete alatt, ki mint az Erdélyi Irodalmi Társaság akkori elnöke, havonta megfordult Kolozsvárt és maga köré gyűjtötte az EKE muzeum pre- zumptiv alapitóit, élénk érdeklődés mellett vezette az előmunkálatokat lelkes eszmecserék fölkeltésével, főként a néprajzi egyetemi tanszéknek fölállítása érdekében. , A tudós gróf elnöklete alatt tartott összejö- telek a Ney-York szálló külön szobájában folytak le dr. Hermann Antal élénk előadói jelentései alapján, kívüle dr. Halász Ignác, dr. Szá- deczky Lajos, dr. Márki Sándor, dr. Moldován Gergely, Radnóti Dezső, M. Kovács Géza és e sorok Írója vettek részt. A gyűlés minden tagja a házigazda gróftól egy finom és nagy nyakravalós szivart kapott s mire azt elszívtuk, a gyűlés tárgysorozata rendszerint ki is merült. Gyűlés végeztével aztán levonultunk a földszinti étterembe közös vacsorára, hol az Irodalmi Társaság tagjai, köztük a sohasem hiányzó Bölöny Józseffel már vártak ránk, hol aztán a fehér asztalnál is folyt tovább az eszmecsere. Ki lett adva a jelszó, hogy a néppel közvetlenül érintkező turisták a tárgygyiijtésben lehetőleg segédkezzenek, viszont a sajtó utján is fölhívták a figyelmet, hogy a korszakos alkotás érdekében a magántulajdonban lévő néprajzi tárgyak adomány vagy letét cimén az EKE múzeumába jussanak. Hiszen tudvalevő, hogy a diákság utján a finn nemzeti néprajzi muzeum is igy jött létre. A muzeum első alapját tulajdonképen egy jKolozsvárt 1896-ban gr. Bélái Ferencné elnöklete alatt fényes sikert aratott néprajzi bál jövedelme vetette meg, amely 3000 korona tiszta jövedelmet hajtott. Akkor egymással versenyezve városunk, sőt egész Erdély legelőkelbb családjai öltötték magukra a nép jelmezeit, melyek egy csoportképen ott láthatók a múzeumban a néptestvéi'iség jeléül. Ez a fényes mulatság volt a muzeum legjobb reklámja, mert ezzel a tárgy- gyűjtés egyszerre kezdetét vette. A bálrendezés előkészületei az EKE kolozsvári egyetemi osztályának bevonásával egyrészt a bálanya szalonjában tartott értekezleteken nyertek elintézést, másrészt pedig az irodában felhalmozódott vidéki (magyar, román, szász) népviseletek kiállítását látogató hölgyek jelmez-választása keltett városszerte élénk érdeklődést. A régi színházban tartott bál megnyitójául történt az ünnepélyes felvonulás, mikor is talán száznál is több pár szindus tarka kosztümje tárult a zsúfolásig megtelt páholyok nézőközönsége elé, mely az első négyes lebilincselő képében nem győzött eleget gyönyörködni. Külföldön divatban vannak a népviselet-versenyek,
