Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-18 / 62. szám
9 XIV. IFF. fS. ST2* 80 horvát emigráns meggyilkolását készítette elő a Itaroána Obúmna Gyilkos szerb maifia tagjait tartóztatták le Bécsben - A horvát emigránsok felhívják a világ figyelmét arra, bogy Szerbia uj háború „magvái“ hinti el (Bécs, március 16.) A bécsi rendőrség vasárnapra virradó éjjel Bécsben letartóztatott három egyént, akik Percec horvát emigráns háza körül ólálkodtak. A merénylettervről szóló jelentések csak hétfő délelőtt futottak össze véglegesen a bécsi rendőrségre. Ezek szerint a jelentések szerint a nagyszerb eszme hivei elhatározták, hogy a horvát ellenzéki mozgalmat a határokon kívül is minden lehetséges eszközzel elfojtják. A Spalatoban megjelenő Zastava cimü lap azt Írja, hogy az egységes Jugoszlávia ellenzőinek egyszer már véglegese j el kell tünniök a föld színéről, bárhol és bárkik legyenek. A budapesti Uj Nemzedék teljesen megbízható forrásból úgy értesül, hogy március 7-én Bedekovics Janco, zágrábi rendőrfőnök, az „Ifjú Jugoszlávok“ cimü titkos egyesület tiz tagját eskette fel arra, hogy a horvát vezéreket, közöttük különösen Pavelicset és Percecet meggyilkolják. Ezután mind a tizen hamis útlevéllel még aznap külföldre utaztak. A bécsi rendőrség ma reggel kiadott jelentése szerint a szombaton elfogott három merénylőről kétségtelenül megállapították, hogy Percec ellen akartak merényletet elkövetni. Megnyílt azuf szálloda Bucureşti NEW-YORK Griviţei 143 az északi pályaudvar mellett. Egy ágyas szobák 100—120 Lei, két ágyas szobák 140—160 Lei, bezárólag az összes illetékekkel. Modern berendezés; gőzfűtés, meleg és hideg viz az összes szobákban, fürdő, parkett és kifogástalan kiszolgálás. Hivatalnokok és utazók árengedményben részesülnek. Mind a hárman erősen fel voltak fegyverkezve s közülök Evenger és Belosevics a zágrábi rendőrség titkos szolgálatában áll. Valamennyiüknél megkapták Percec fényképét. A legújabban Bécsbe érkezett zágrábi hírek szerint nyolcvan azoknak a horvát emigránsoknak a száma, akiket a Narodna Obdrana titkos ülésén halálra ítéltek. Valamennyi nevet még nem ismerik, az illetők között van azonban Macek, Pernar, Lucas és mások. Az illetők a legutóbbi időben formálisan kiállított halálos Ítéleteket kaptak postán, . fantasztikus aláírásokkal. Áz eseményekről a bécsi horvát emigránsok lapjában egy előkelő emigráns vezér a következőket Írja: — Meddig tűri Európa és a kulturvilág azt, ami Jugoszláviában történik? Meddig tűri, hogy a horvátokat rendszeresen és tervszerűen elnémítsák? Vájjon mit szól hozzá a civilizált világ az ő béke-óhajtásában, hogyha a horvát nemzet egyszer elveszti béke- türését és aktivitásba lép, ami egyáltalában nem lehetetlen és ami kellemetlen nemzetközi komplikációkhoz vezetne, éppen Európának abban a részében, ahonnan már egyszer kipattant a háború szikrája. A hor- vátolc mindeddig Európa békéje érdekében várakoztak, mert Európa kulturnépeitől remélték az intervenciót. Ha ez az intervenció késlekedik, úgy a horvátok kénytelenek önmaguk szolgáltatni maguknak igazságot, azt pedig, hogy a horvátok tudnak fegyverrel kezükben is harcolni jogaikért, az utolsó száz év harcaiban bizonyították be. A pestisjárvány egyre veszedelmesebb arányokat ölt Perzsiában (London, márccius 16.) A Times angorai távirata szerint a perzsiai Karadagh és Elberisz környékén a pestis egyre veszedelmesebb méreteket ölt. Az eddig elhaltak száma máris megközelíti az ötszázat. A török kormány lezárta Perzsia felé a határt, mert a határvidéken is előfordult két ízben pestismegbetegedés s a betegséget csak Perzsiából hurcolhatták be. A török kormány a karavánoknak nem engedi meg a határvidék megközelítését s harminc kilométeres szélességű tilalmi zónát állított fel részükre, amelyen belül az ország belsejéből származó karavánok nem folytathatják útjukat. Hening ismert német kommunista képviselőt három Ismeretlen fiatalember meggyilkolta (Berlin, március 16.) Hamburg közelében a helyi autóbuszon három politikai bűntettes revolvers merényletet követett el Ernst Hening, a hamburgi parlament kommunista párti törvényhozója ellen. Hanning éjjel háromnegyed egy órakor Hamburgba volt hazatérőben, amikor három fiatal ember felszállott az autóbuszra és előbb szavakkal inzultálták Heninget, majd revolvereikből számos lövést adtak le rá. Hening azonnal meghalt. Egyik golyó egy tanítónőt is súlyosan megsebesített. A támadók miután meggyőződtek arról, hogy Hening életét kioltották, leugrottak az autóbuszról és eltűntek az éjszakában. A csendőrség a jobboldali radikálisok körében keresi a tetteseket. Ekkor már alkonyodni próbált s a jánosházi dombtetőre leengedte fáradt fejét a nap. A Má- ria-major körül megszólalt a kolomp... A kastély elé értek. A terraszon, a nádfo- natu asztalkán ott volt még á félig üres üveg, de Csopak eltűnt már előle s Omodét szintén nem lehetett látni. Klári itt azt mondta, hogy negyedórára félrevonul, mert át kell öltöznie, Tamás pedig, mivel szokatlanul kihaltnak tűnt föl neki a kastély s hiába erőlködött ellene, nyomasztó sejtelme támadt, — Tamás egy percre benézett a konyhába, mert remélte, hogy itt tud meg leghamarabb valamit. A szakácsné éppen a hely körül forgott s két cselédleány is segített neki. — Jóestét! — Adjonisten, fiatal ur. Kit tetszik keresni? — Csopakot nem látta valahol? — Nem, kérem. De a méltóságos ur hazajött. Tetszik tudni már. — Tudom. S hol van most? — Azt hiszem, csak rendbehozza magát, mert a szobájába kérette Marcit. De mindjárt tálalni kezdünk, tessék az ebédlőbe fáradni! Halmy Tamás az ebédlőbe indult, hol ekkor már meg volt terítve, négy személyre pedig s a karos villanylámpa százszoros fényben tündö költ. Halmy Tamás a kihűlt kandallónak támaszkodott s mivel egyelőre magában volt, gondolkozni próbált az újabb kellemetlenségen, mert az Omode váratlan hazacsöppenése módfelett felingerelte. Ettől a hazaruccanástól tartott titokban eddig is, mert időelőtt következett be és igy felforgatta minden számítását. Félni nem félt, mert most legfeljebb egykettőre nekivág s egy rohammal helyreüti mindazt, aminek úgysem lehetett volna elmaradnia. De most már sietnie kellett, mert e pillanattól kezdve már a Klári jóhiréről volt szó. Amig azonban ezen töprengett, Csopak is az ebédlőbe nyitott. Benyitott és ahogy észrevette Tamást, megállt, felvágta a fejét s igy tett hozzá: — Na? — Mi az? — kérdezte Halmy Tamás. — Beütött a krach, barátocskám! Ma nagy rumli lesz, mert én nem hagyom magamat! Mondhatom neked, hogyha Omode holnap nem pakol innét, nagyon befütyölök neki! — A te dolgod, — mondta csöndesen a fiatalember. — Be én, barátocskám! — tüzelt a bojtár s látszott rajta, hogy meggyőződésből állítja, amit Aliit. — Befütyölök neki, vagy ha jobban, tetszik: bedarálok! Tizenkét napig én vagyok itt. az ur! Igaz? — Igaz, — hagyta rá Halmy Tamás s alig figyelt a bojtárra, akin látszott, hogy a sajátmaga biztatására deklamál. De mialatt deklamált, belépett Omode is. Fris volt, kicsipte magát s határozottan jól festett. A bojtár egyszerre elnémul, sőt ijedtében önkéntelenül meghajtotta magát, úgyhogy Omode mosolyogni kezdett: — Csak hagyd, nagyságos uram! Most még te parancsolsz, tizenkét napra érvényes még az alku. — Azért mondom, kérlek... — köhintett zavartan Csopak. Omode most észrevette Tamást is: — Szervusz, kisöreg! Hát téged mi lelt, hogy úgy lelógatod a fejed? Rosszul vagy? — Rosszul, — felelt szórakozottan a fiatalember s á földre nézett. — Csakugyan sürgős dolgod akadt, Omode? — Nekem? — és magára mutatott. — Szó sincs róla! — Hát akkor minek jöttél haza? Onjode kitért a kérdés elől: — Holnap meg fogod tudni Mert pe faggas, kérlek. Úgy látom különben, szép kislányt ültettél a házba. t Azzal leült az asztalhoz. Csopak a nyitott ablakba húzódott, Halmy Tamás pedig a kandallónál maradt. A szomszéd terem zengő órája ütni kezdett s meg sem állt a nyolcig. Omode Csopakra nézett: — Nagyságos uram, csengess talán a sza - kácsnénak. — Nem lehet, — intette le a bojtár. — Meg kell várni a kisasszonyt. — Hopp, igazad van! — s a szájára ütött. — Erről szinte megfeledkeztem. Mégis csak beletanultál az úri életbe, Jóska fiam, azaz... nagyságos ur. Merthogy udvariasabb vagy nálam, készséggel elismerem. Mi az, kérlek? — és Tamáshoz fordult. Halmy Tamás még egyre a kandalló mellett állt. Közömbösen kérdezte: — Mondd csak, Omode, hánykor ért hozzád Tarján Laci? Omode elcsudálkozott: — Tarján Laci? Hozzám? — Igen. Ne tettesd magad, mert jól tudod, hogy Iglóra küldtük. Hiszen együtt jöttetek vissza: hallottam már. Különben csak véletlenül kérdeztem. Nem fontos. Omode mondani akart valamit, de ugyanakkor belépett Klári kisasszony is... Mintha a május suhant volna be vele. A kék utazóruhában volt, amelyben ideérkezett, a haját kis kontyba tűzte, virágot tett amellé s a fehér, kivágott matrózgallérja miatt kicsit fiús volt, mint egy nyolcadikos gimnázistalány. Fesztelenül, természetesen intézkedett, mintha tizennyolc év óta ő lett volna a kastély házikisasszonya. — Maga, Halmy, mellém ül, jobbról, Csopak a baloldalon foglal helyet, Omode titkár ur pedig szemközt, az asztal túlsó felén. — Mért büntet úgy, Klárika? — duzzogott Omode. t~ Csak semmi tiltakozás! — intette le a leány. —• Én parancsolok! (Foktatjuk.),
