Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-16 / 61. szám
Î6 XTV. BVF. n. B55ÁM. Hány ember pusztul el évente földrengések következtében ? TELEFUNKEN - SERVICE a Teleíunken készülékkel bíróknak szükség esetén felvilágosítással és segítséggel szolgálhat. Az utóbbi évek földrengésstatisztikája szomorúan emelkedő tendenciát muta. Nemcsak Európában, hanem a többi világrészekben is megismétlődő, katasztrofális hatású földrengések pusztítottak az utolsó két év alatt. Legyen elég rámutatnunk a multévi olaszországi, továbbá az idei ujzélandi, japán és balkáni földrengésekre. A földrengések előre való megjóslása a tu* domány mai állása szerint teljességgel lehetetlen feladat, igy az ellenük való védekezés is abszolút illuzórikus. Némiképen lehet védekezni a földrengések kártételei ellen olyan módon, hogy a földrengésjárta vidékeken az építkezés megfelelő szabályozásával a házak valamennyire „ földrengésállók“ legyenek. Természetesen ez is relativ fogalom! Egy végzetszerűen fellépő földrengés ellen minden emberi erő és épitmény gyengének bizonyul! Hiszen a geológusok jegyeztek fel olyan földrengéseket, amikor a rengésterület több millió négyzetkilométernyi földdarabra terjedt ki. Például az amerikai charleston! rengés 1886-ban több mint 2 millió négyzetkilométernyi területet mozgatott meg. Ha feltételezzük, hogy e itengésnél a földrengés alapja 100 km. mélységben feküdt, úgy 1.300.000.000.000, _ vagyis egybillióháromszázmillió lóerőt képviselő energia volt (szükséges a földrengés előidézésére. Ilyen kozmikus méretű erőkkel szemben minden emberi erő eltörpül! A geológusok véleménye szerint éppen úgy, mint a légkörben lejátszódó jelenségeknek, a földkéreg megmozdulásainak is határa van. Természetesen ez csak azt jelenti, hogy a földrengések bizonyos területeken lépnek fel átlagosan állandó gyakorisággal, más területek pedig alig szenvednek a földrengésektől. Jelenti továbbá azt is, hogy egyszerre az egész föld nem fog földrengés által megsemmisülni. Viszont azt, sajnos, megállapíthatjuk, hogy időnként és helyenként olyan erejű földrengések pusztítóinak, hogy az ott lakókra nézve valósággal a világvégét jelentik. Például az 1556. évi kínai földrengés alkalmával nyolcszázezer ember halt meg. 1737-ben Indiában 300 ezer ember esett a földrengés áldozatául. Az 1923. évi tokiói földrengés alkalmával 200 ezer ember veszítette életét. Az európai földrengések közül a legborzalmasabb az 1908. évi messzinai földrengés volt, ahol közel kétszázezer ember halt meg. Vannak aztán nagyon szerencsés lefolyású földrengések is. Például az 1906. évi amerikai földrengésnek, amely Sanfrancisco városát teljesen elpusztította, egyetlen halálos áldozata sem volt. Sok földrengés pusztít olyan helyeken, ahol az áldozatok számát alig lehet pontosan megtudni. Különösen a Csendes óceán szigeteire nézve áll ez. Próbáltak statisztikákat összeállítani arról, hogy átlagosan a földrengések mennyi emberáldozatot követelnek? Természetesen csak jólismert, újabb számadatokból lehet kiindulni, tehát nagyon átlagos értékkel kell megelégednünk. Kiindulásul szolgálhatnak az olaszországi földrengések. Ezekről 1600. óta elég jó statisztika áll rendelkezésre. Olaszországban ez idő alatt mindenféle fokozatú földrengés volt. Alapul véve az első- és másodfokozatu földrengéseket, amelyek emberáldozatokat követelnek és egybevetve ezeknek számát a halálos áldozatok számával, az eredmény azt mutatja, hogy egy olaszországi nagy földrengés alkalmával átlag 4222 ember hal meg, a kisebb földrengéseknél pedig csak 8—9 veszíti életét. Alapul véve az olaszországi adatokat és a földrengések évi gyakoriságát, a számítás azt mutatja, hogy Földünkön évente átlag 15 ezer 410 ember pusztul el földrengések következtében. Hogy ezt a számot elfogadhatjuk, mint helyes adatot, bizonyitják a legutóbbi évek földrengéseinek veszteségstatisztikája is. Japán iegutóbbi földrengéseinek átlagveszteség-listája például évi 14 ezer 169 halottat mutat ki. Nem tévedünk tehát, ha azt állítjuk, hogy a földrengések által elpusztított emberek száma évente átlag 15 ezerre tehető. Tekintetbe véve azonban azt, hogy a műveletlen vidékek adatai rendesen kevesebb halottról számolnak be, ez évi földrengésokozta emberveszteség száma ezt a számot meg is haladja. A napi halálozási statisztika tehát a földrengések rovására 40 embert bátran irhát. Ez a szám első pillanatra rendkívül nagyKimeríthetetlen áramforrás a világítóhálózat. Használja Ön isi 4 Telefonkén váltóáramú csövekkel tökéletesen tiszta és hangerős vételt er el. Az uj uBifeepsaüis váltóáramú ess. â UgrfgiM tapasztalai - a !egi»äemi& szerezet nak látszik. Pedig ha egybevetjük a nagy városok, vagy ipari államok szerencsétlenségstatisztikájával, mondhatni szinte megnyugtató. Az Északamerikai Egyesült-Államokban például évente csupán automobilelgázolás következtében sokkal többen, átlag 20—25 ezeren halnak meg. Angliában pedig évente 6—7 ezer ember hal meg automobilelgázolások következtében. Tehát nyilvánvaló, hogy csupán az évi autóéi* gázolások áldozatainak száma az évi átlagos földrengés-áldozatok számának háromszorosát is kiteszi! Hátha még hozzávennők az ipari szerencsétlenségek statisztikáiét? A legborzalmasabb földrengés által okozott katasztrófa áldozatainak száma is eltörpülne a hatalmas szám mellett! A földrengések kataklizmaszerü elviharzá- sában tehát ne lássuk a természet emberpusz- titó vágyának kielégülését. Az emberi kultúra sokkal több áldozatot követel a maga fizikai gyöngeségébén is, mint a földkéreg billió és billió lóerőt képviselő energiái! Sz. F. dr. Sajátságos helyzetünk feltűnően körültekintő politikát igényel nemcsak a jelen, hanem a jövőben is. Éppen ezért kötelességünk figyelemmel kisérni a körülöttünk végbemenő társadalmi eseményeket, mert ebből bontakoznak ki a jövő kontúrvonalai. Bizonyára nem kis horderejű kérdés a román ifjúság gondolatvilágának az alakulása. Jól tudjuk, hogy az uralkodó nemzet uj generációjának eszmevilága az, amiből következtetni lehet a románságnak a jövőben irántunk tanusitandó magatartására. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy ezt a problémát az olvasó- közönséggel megismertessük, annál is inkább, mivel az utolsó három év rendkívül fontos változásokat hozott a román ifjúság szellemi frontján. Az impériumváltozás utáni években az uj román szellemi generációt homogén tömegben ismertük meg. Százszázalékosan a nemzeti ideológia szűk keretein belül gondolkoztak és hallani sem akartak a. többi, itt élő nemzetek jogairól. Állandóan a Decebal és Traian elméletet hangoztatva, történelmi dokumentumokkal akarták bebizonyítani, hogy itt egzisztneciális joga csakis a románságnak van. Természetesen voltak olyan ifjak is, akik szellemileg sokkal előbb jártak társaiknál, s modernebb életelveket hirdettek. Ezek a diákok azonban nem maradtak a tömegbeit, hanem a különböző sajtóorgánumokhoz kerültek. A kimondottan jobboldali diákság nem ismerve el másnak jogait, lelketlen politikai hullámzás hálójába kerül s minden alkalmat megragad arra, hogy üssön az idegenajka népeken. Eklatáns példái ennek a nagyváradi s az ország többi részeiben történt kisebbségellenes attrocitások. Amint említettük, az utóbbi néhány esztendő döntő befolyást gyakorolt a román intellek- tuel ifjúság ideológiájának kialakulási folyamatára. Mig azelőtt négy évvel ugyanannak az eszmének voltak a harcosai, ma már a húszezer 'egyetemi hallgató három táborra szakadt. Az első, az úgynevezett jobboldali kategóriába a következő ifjúsági alakulatok tartoznak: cuzista ifjúság, Mihai arkangyal-szervezet és a vasgárda köré csoportosult diákság, továbbá a liberális párthoz csatlakozott diákság. Az említett eszmukasztot alkotó ifjúságnak egy jelszava van s ez pedig: Románia a románoké. Ez a rövid kis mondat magában foglalja égy diákcsoportnak minden társadalmi nézetét. Románia a románoké, más embernek kevésbé van joga e földterületen élni, legyen az produktiv, avagy bármilyen munkát végző nép. Figyelemreméltó az a körülmény, hogy az említett ifjúsági csoport vezetői az cimult év december havában tartott előadásaik alkalmával bizonyos koncessziókat tettek a kisebbségeknek, a zsidóság kivételével. A jelzett ifjúsági alakulathoz tartozó diákság életfelfogásában gyökeres hibák találhatók, amelyek egybeforrtak az ifjú-