Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-15 / 60. szám

s XIV. BVF. ... "AM. 1 gősségére való tekintettel, kérem az iveket a kézhezvételtől számitott egy héten belül nekem visszajuttatni. Mialatt az elkobzás megtörtént, egy máso­dik rendőrcsoport az ugyancsak a Katbolikus Körbe levő Magyar Szó szerkesztőségében tar­tott házkutatást, a harmadik csoport Kotzó Jenő dr. laká­sára, a negyedik Kövér Gusztáv dr-hoz, az ötödik pedig Kovács Árpád dr. ügy­védi irodájába ment ki. őket sem találták otthon és igy a házkutatást nem lehetett foganatosítani. Fél egy óra tájban érkezett meg a Magyar Párt helyiségébe Kotzó Jenő dr. Ekkor még javában folyt a házkuta­tás és a csendőrszázados neki is felmutatta a vizsgálóbírói végzést, amelyet a tagozati elnök végigolvasott. — Ebben a végzésben az áll, hogy nálam is személyi motozást kell végezni — mondotta Kotzó dr. Szavai láthatólag kellemetlenül érintették a századost, aki mindvégig a legudvariasabban viselkedett. Cherebetiu rendőrkomiszár azonban Kotzó elnök elé állott és összes zsebeit és ruháját átkutatta, mintha valami bűntényt követett volna el. A személyi motozás persze negativ eredménnyel végződött. Közben a százados és Kotzó dr. meg­egyeztek abban, hogy előbb nagykágyai, majd nagyváradi lakásán tartanak házkutatást s va­lóban a délután öt órai vonattal a hatósági köze­gek ki is utaztak Nagykágyára. Déli egy óráig tartott a Magyar Párt irodá­jában a házkutatás. Jegyzőkönyvet vettek fel és Hegedűs Nándor kérésére nyugtát adtak az elkobzott hét üres alá­írási Ívről és a tizenhárom darab körle­vélről. Ezután Kovács Árpád lakásán is megtartot­ták a házkutatást, negativ eredménnyel. A hatósági közegek a Sonnenfeld-féle könyvköté­szetben is kutattak, valószinüleg az aláirási ivek bekötött példányai után, ezt azonban nem talál­hatták meg, mivel Kövér Gusztáv dr. azt már két nappal ezelőtt elküldötte, A Magyar Párt irodájában és a magyar­párti vezetőségnél tartott személyi kutatás hire futótűzként terjedt el a városban s mindenütt a legnagyobb felháborodással tárgyalták azt, mivel mindenki tisztában van azzal, hogy tu­lajdonképpen politikai hajsza folyik, amellyel a hatóságok azonban éppen ellenkező célt érnek el Csopak ezt a kérdést minden órában, föladta egyszer Marcinak. Nem, mintha féltékeny lett volna a kisasszonyra, hanem, hogy megnyug­tassa sajátmagát. Két nap óta aludtak már kö­zös tető alatt s Csopak úgyszólván alig ismerte még a leányt. Tegnap délelőtt mutatta be neki Halmy Tamás, Csopak előzékeny próbált lenni ennél az első találkozásnál, de az erőlködésével csak annyit ért el, hogy szokása szerint ügyet­len maradt s amikor végül is észrevette, hogy a kisasszony egyre jobb kedvvel mosolyog raj­ta, célszerűnek gondolta, ha elrendeli a vissza­vonulást. Azóta egyszer látta még a leányt a tegnapi vacsoránál, ahol Tamás is megjelent, mert ha elmaradt a fiú, Csopak alig mert mu­tatkozni. Félt a leánytól, mivel sejtelme nem volt, mit kezdjen vele, egyáltalán elgondolni is képtelen volt, mihez fogna, ha egyszer véletle­nül negyedórára négyszemközt maradna a leánnyal? Rémülettel gondolt egy ilyen eshető­ségre az öreg, hisz ügyefogyott, göthös legény volt s boldog, ha nem zaklatták. Egy ilyen eset­leges találkozó ellen legcélszerűbb oltalomnak találta tehát, ha egyfolytában iszogat, ügyelve, hogy el ne ázzon, de minden pillanatban készen rá, hogy a részeget szimulálhassa, ha egy óvat­lan másodpercben — tegyük föl! — minden be­vezetés nélkül melléje ülne a kisasszony. Ha egy ilyen jelenetre gondolt Csopak József, ég­nek állt a haja. Pedig alaptalan volt minden rémüldözése, mert kéznél volt Halmy Tamás, Halmy Tamás­tól pedig nem tágitott a kisasszony s Csopak rö­videsen megállapithatta, hogy ezek ugyancsak összebarátkoztak. Mindazáltal élt a szükséges előtegyázatta! s Marcit hússzor is maga elé ci­Hatósági áruházakat állítanak fel a városokban és mozgó áruházakat utaztatnak a falvakban Ahogyan Manoilescu miniszter elképzeli az árak leszállítását (Bukarest, március 13.) Manoilescu ipari- és kereskedelemügyi miniszter expozét tartott a sajtó képviselői előtt a kormánynak az árak olcsóbbitására vonatkozó terveiről. Az olcsób- bitás három utón volna elérhető, az adók le­szállításával, a fizetések leszállításával és az ipari termelés racionalizálásával. Az első kettő a jelenlegi körülmények között lehetetlen és igy a kormány az ipari termelés összpontosítá­sával az előállítási költségeket akarja csökken­teni, ami az árak leszállítását is maga után vonná. A kormány terve tehát az ipari kon­centráció. Ennek megvalósítása során a váro­sokban mintaáruházakat akarnak felállítani, amelyekben gyári árakon fogják árusítani mi­nimális kereskedelmi költségek és haszon méh lett az árucikkeket. A falvakra nézve bevezet tik a külföldön sok helyen bevált mozgóáruhá­zak rendszerét. A városok olcsó élelmiszerrel való ellátását úgy képzeli el, hogy olcsó vona­tokat bocsátanak az élelmiszertermelők rendeh kezésére. A bukaresti városi tanáccsal már, megbeszéléseket is folytat a kormány ebben az irányban épp úgy, mint a vasúti vezérigazga­tósággal. Bukarestben külön villamosok fogják várni a termelőket, akiknek áruit Városi auto-i mobilokon szállítják majd a vásárcsarnokokba, Hó fapte el Erdélyt Tél a tavaszban — Euró paszerte hóviharok (Kolozsvár, március 13.) Az idei abnormis időjárásra alig volt példa a meteorológia törté­netében. Katasztrófák, viharok egész sora vo­nult át Európa felett. Napok óta hatalmas vi­har dühöng egész Európában. Erdélyben, álta­lában szokatlanul enyhe volt a tél és tavaszi idő járt még akkor is, amikor a környező or­szágokban hóviharokról számoltak be jelenté­sek. Már-már azt hittük, hogy március közepé­nek eljöttével különösebb viharok nélkül me­gyünk át a tavaszba. Meglepetésszerüleg azonban péntekre virradólag a napfé­nyes tavaszi időjárás szigorú télre vál­tozott. A délelőtt folyamán hullani kezdett a hó és a hóhullás egész nap tartott, úgyhogy csakhamar vastag hóréteg borított be mindent. Értesülé­sünk szerint a havazás egész Erdély területén tart és több helyen már súlyos forgalmi za­varokat okozott. Tegnap érkezett el hozzánk is a nagy nyugati hóvihar, amelyről a Keleti Újság beszámolt. A havazással egyidejűleg árvizek pusztításairól is érkeztek jelentések. így Brádot egyméteres árvíz öntötte el, két _______főuccája teljesen viz alatt áll._____ A Fehérkörös különben is állandóan veszélyez-! teti Brád biztonságát. Az aranybányával kap-! csolatosan ugyanis elmulasztották azokat a vé­dőintézkedéseket, amelyek szükségesek lettek' volna, hogy az árvizveszedelmet elhárítsák. Brádon kívül Zdrab, Kristyor és Kelecel környékén az országút teljesen viz alatt áll, úgy, hogy a közlekedés teljesen lehetetlenné vált. A Cserna-folyó szintén kiáradt. Csernakeresztur és Vajdahunyad között hatalmas területen az árviz mindent elöntött, az őszi és tavaszi vetések viz alá kerültek, hogy a gazdák tavalyi munkája teljesen kárba ve­szett. Magyarországon a vihar még mindig tom­bol. Dunántúlról árvizeket jelentenek. Szegedi jelentés szerint a Tisza is rohamosan árad. Berlini jelentés szerint a német főváros fölött újból nagy hóvihar vonult el, amely teljesen megbénította a forgalmat. Pomerániában a vi­har miatt a vasúti közlekedést teljesen be kel­lett szüntetni. Franciaországban szintén szi­gorú tél dühöng. Clermont Ferranból 21 fok hi­deget jelentenek. __________________________ táltatta, hogy merre tartózkodik a kisasszony® S különösen helye volt az érdeklődésnek ma dél­után, mikor Halmy Tamás elsőizben maradt odahaza s nem sok remény lehetett rá, hogy va­csoraidő előtt felnézzen. De Marci ismét meg­nyugtató kijelentést tett. Hat óra volt ekkor s Csopak újra töltött a pohárba, felhajtotta és cuppantott hozzá, mint a nagyon elégedett em­berek. S miért ne lett volna megelégedve? Ur volt, szabadságon volt s a szabadságból még ti­zenkét napja szabad. Arra aztán, hogy milyen körülmények között cseppent a szokatlan előke­lőségbe, igazán nem gondolt Csopak egyetlen­egyszer sem komolyan. Hogy beszélnek-e róla a környéken s hogy mulatnak-e rajta: ez a prob­léma egyáltalán nem izgatta. Szimplavágásu volt a bojtár, azonban pompás filozóf. A dolgo­kat úgy vette, amint voltak, de nem feszegette őket. Attól a perctől fogva, hogy elfogadta az Omode megtévesztő ajánlatát, természetesnek találta, hogy egyelőre nem körmöl az ócska iro­dában s azzal —- pont. Jól kosztolt, jó étvágya volt, dohánya is volt: ez az egész. Közben — a maga szórakozására — fölvett egy uj gesztust s kitalált egy uj aláírást, a lánnyal pedig nem gondolt. Eddig annyit hallott mindössze, hogy a kisasszony a kastély északi szárnyában alszik, de ezt is csak véletlenül hallotta meg. Tizenkét nap múlva visszajön Omode, akkor őt kilakol­tatják, a kisasszonnyal pedig csináljon Halmy Tamás, amit akar... De hol van még az az idő ? Ki gondol ma rá, hogy mi lesz tizenkét nap múl­va? Marci jelentése egyelőre úgy szólt, hogy Klári kisasszonyt a fenyves felé látta elmenő­ben s ez elég volt Csopak Jóskának. Klára kisasszony csakugyan a fenyvesben ült, azon a helyen, hol egy kőasztal szélén pat» kóalaku támlásszék jutott körbe, közel a kert északi oldalához s mindjárt a faluba vezető séta- utnál, honnan ha kicsit kihajolt az ember, tisz­tán láthatta a kastély elejét a terrasszal, a tér- raszon a merengő Csopakot, a fenyvesbe ellen­ben senki sem láthatott be. Ott ült Klári kisasz» szony könnyedén, otthonosan öltözve s mig fö­lötte bánkódva bókoltak össze a sötétsudaru szálfák, valami kézimunkán babrált. Nyilván­való volt, hogy unatkozik, hogy valakire vár s a kézimunkát csak időtöltésből vette elő. Ott ült a leány, kicsit eiőrehajolva, egy idő óta önfeled­ten valami régen hallott dajkanóíát dudolgatott, közben-közben megakadt, egyszer észrevette, hogy felcsúszott a szoknyája, erre óvatosan le­takarta a bokáját, hogy csak félcipőjének csücs­ke kandikált ki a fodrok alól, később megint dú­dolni kezdett halkan, apró szünetekkel, de egy­szer sem nézett föl... Ennek a megfeledkezésnek az lett aztán a következménye, hogy nem vette észre azt az idegent, ki ezelatt a felső kiskapu felől közele­dett feléje, nyugodtan, szinte közömbösen, mint aki otthonosan érzi magát. Jött az idegen, de nem az ueca felől, hanem a temotődomb felől és igy valószínűen megkerülte a falut. Nem is a rendes-sétauton jött, hanem a gyepen s csak igy, történhetett, hogy Klári még akkor sem pillan­tott föl, mikor az uj férfi már észrevette őt s csodálkozva állt meg a fenyves szélén. Csodál­kozva, mert meglepte a csinos leány, annyira, hogy visszafogta lélegzetét s egy darabig elgyö­nyörködött henne... Nem is tudta hirtelen, kö­szönjön-e neki, vagy továhhmenjen-e a kastély felé, de aztán mégis gondolt valamit s köhintett, Klári megrezzent s fölvetette a szemét. A te­kintete riadt lett, mikor meglátta az urikülsejü idegent s szinte megzavarodott. Az idegen pe­dig köszönt s hemutatkozott: — Bocsánat kisasszony, ha kellemetlen len­nék... — Ó nem, nem! — sietett a szóval a leány. —... de csak véletlenül tévedtem erre, — bár s itt kifogástalanul meghajtotta magát, —• nem bántam meg, mert úgy látom, nagyon elbájoló vendéget kaptunk, amíg odavoltam... Klári elpirult: — Köszönöm. De kihez van szerencsém? — Omode vagyok, kisasszony. A Csopak földbirtokos ur titkárja. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents