Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-01 / 49. szám
TIT. ÉVF. äS9. FZm flydrosl tanácsYdlasztmdiig sürgős kormdiigrendelkezést kér a ngelvbaszndlaf kérdésében A kisebbségi nyelv jogáról erős vita volt kolozsvári városkázáa a (Kolozsvár, február* 27.) A kolozsvári városházán éles vita volt a nyelvhasználat kérdésében, mert a város vezetősége most már dűlőre akarja vinni azt az ügyet, amelyhez a város polgárságának életérdekei fűződnek, de amely a választási egyezmény alapján a román nemzeti párt becsületügyének is tekinthető. Akármilyen küzdelmesen is, de a költségvetésen, aminek keresztülviteléhez a polgárságnak fontos érdekei fűződtek, túl van a városi tanács és most elérkezett az ideje a kisebbségi nyelvhasználat olyan rendezésének, amely a további munkát nem akadályozza. A városi tanács leszállította a legsúlyosabb adókat, uj mértéket állított fel a kulturális fejlődés alátámasztására, megszavazta a költségvetésnek olyan kereteit, amelyek minden fordulat bekövetkeztén is védelmet nyújtanak a polgárság elleni minden esetleges gazdasági támadás ellen. Most következhetne a békés munka, olyan erőfeszítéssel, amilyent a súlyos helyzet megkiván. Ehhez azonban a botrányok megszüntetése volna szükséges. A városi tanács állandó választmánya ezért vette elő a nyelv- használat rendezésének ügyét. Intézkedjék a kormány:, A város vezetőségének megbízásából jelent meg Mihali polgármester Bukarestben a belügyminiszternél, hogy a nyelvkérdésben a kormány rendelkezését kérje. Az állandó választmányhoz pénteken reggelre érkezett meg a polgármesternek a levele a belügyminiszter válaszáról s az értesítés alapján szükségesnek látszott, hogy a választmány hivatalosan is állást foglaljon. A választmány pénteken délben tartott ülésén, amelyen Tuffli Bichárd helyettes polgár- mester elnökölt, János Gáspár dr. magyar helyettespolgármester tett előterjesztést a nyelv- használat kérdésében. Megindokolta, hogy miért van szükség a választmány állásfoglalására s javaslatot terjesztett elő, amit Írásban is leszögezett: a tanácsválasztmány Írjon fel azonnal a belügyminiszterhez s kérjen sürgős rendelkezést, mélynek értelmében a tanács tagjai szabadon használhassák anyanyelvűket, úgy a tanácsban, mint a. választmányban, illetőleg a bizottságokban, a khffibbségi nyelvhasználatról intézkedő törvény meghozataláig is. Támadások a kisebbségek ellen. Az indítvány fölött hosszas vita indult meg, mert az Averescu-liberális blokk választmányi tagja, Bornemisa Sebastian mindent elkövetett, hogy az indítvány keresztülvitelét megakadályozza és az indítvány tartalmát megváltoztassa. Azt igyekezett magyarázni, hogy a választmánynak nincsen jogában ilyen javaslatot tenni a miniszterhez s hogy a kisebbségi nyelv- használat az ő felfogása szerint az alkotmánytörvénybe ütközik. Ujvárossy Miklós magyar választmányi tag válaszolt a Bornemisa hosszú beszédére s a legtisztább jogi felfogással mutatta ki, hogy a blokknak a magatartása az, ami minden törvénybe beleütközik. Aki azt állítja, hogy azért nincs törvényes alapja a kisebbségi nyelvhasználatnak, mert a törvények kifejezett intézkedést erre nem tartalmaznak, az nem áll a jogállam álláspontján. Jogállamban nem tilos az, amit a törvény meg nem tilt. A gyulafehérvári határozatokra s a békeszerződésre hivatkozott, amelyeknek alapján az uj helyzetbe beilleszkedtünk. A határozat. A beszéd után kiszélesedett a vita, amire egy mellékinditvány adott még újabb okot, azonban János Gáspár fenntartotta egy szó változtatás nélkül eredeti indítványát. A vitában részt vettek a jelenlévők majdnem mind. Jelen voltak Tuffli elnökön, János Gáspár és Ujvárossy Miklóson, Bornemisa elnökön kívül Busu Simon, Bartalis Sándor, Moldovan Antal, Livia Deciu, Marton Ernő és a városi hivatalok főnökei, akik a vitában résztvehettek, de szavazati joguk nincsen. A hosszú és néha lázas vita szavazással végződött. Tuffli elnök szavazásra tette fel a kérdést, amelynek eredményeképpen megállapította, hogy a kilenc jelenlevő közül heten szavaztak a János Gáspár indítványa mellett és csak egy szavazat esett ellene. A tanácsválasztmány határozata azért szükséges, hogy a belügyminiszternek alkalmat adjon a döntésre. Véleíleraűkfi lelőtte radvarldfát egqr línclapesiti nrileány (Budapest, február 27.) A budapesti Kassai uccában Keppich mérnök ék lakásának ablakán — legalább is az első jelentések úgy szólnak — ismeretlen tettes belőtt és a golyó súlyosan megsebesítette a mérnök nevelt fiát, Knapp József 20 éves egyetemi hallgatót, akit eszméletlen állapotban azonnal kórházba szállítottak. A rendőrség rögtön bevezette az erélyes nyomozást s ennek eredményeként megállapították, hogy Knappot egy Hochberger Ilona nevű 21 éves magántisztviselőnő lőtteJ.e. A fiatalember az uccán találkozott a leánnyal, akit már régebb idő óta ismert és együtt mentek fel a lakásba. Itt Knapp József asztalán ott feküdt a revolver, amelyet a leány felvett és játszadozni kezdett vele. Tréfásan reáfogta gavallérjára, és incselkedett: „Most lelövöm magát.“ A revolver el is dördült és Knapp József eszméletlenül esett össze. A leány látva a súlyos balesetet, a legnagyobb rémülettel rohant el s az ajtóban összetalálkozott az idősebb Knapp fiúval, aki azonban nem akart jelentést tenni az esetről. Hochberger Ilonát letartóztatták, később azonban szabadon bocsátották, mivel az áldozat, Knapp József, aki közben magához tért eszméletlenségéből, határozottan azt állítja, hogy véletlen szerencsétlenség történt. A fiatalember állapota nagyon súlyos. GB Akar On milliomos lenni ? Vényén *533 sebirí c!uji-ho3ozswárl Naniő Sorsjegyet VIL-ik osztály hozása március 1-én, Sorsjegyek helyben az uccai árusoknál és üzletekben is vásárolhatók. Vidéki rendeléseket 117 lei előzetes beküldése ellenében még az egyes hu sasi napokon is eszközli a sorsjegyyiroda, Cluj-Ko!ozsvár, Strada Mámorán iu’ui 16 szám. Következő húzások március lő, 25 és április 1.-én. — A hallatlanul nagy ur erre azt üzente az apró zsidónak: — Te apró szatócs, küldj föl nekem húsz üveg pezsgőt. Az apró szatócs azonban nemcsak alattomos volt, hanem vakmerő is és ezúttal is azt merészelte visszaüzenni annak a hallatlanul nagy urnák, hogy nincs pezsgője. A hallatlanul nagy ur erre nem szólt semmit, a hosszúságtól mindössze egyet szitt a fogán, később mégis úri kastélyába hivatta az apró szatócsot, leültette a drága és selymekkel bevont diványra, először szóval tartotta, de aztán, mikor már nagyon elfogta a méreg, egyszerre odalépett az ajtófüggönyhöz, a függöny megett vaddisznó-golyóra töltött duplapuska állt... Itt Omode hirtelen mozdulattal a függöny felé indult: a függöny mögüÄsakugyan fegy- vercső kandikált ki. De ezt már nem várta be a boltos. Egyszerre felorditott, nagyot pattant, mint a gummi- labda s jajgatva és égnek tartott kézzel kirohant a szárnyasajtón. A harmadik szobában eléjebotlott a szakácsnő, fellökte, mind a ketten meghemperegtek, Gelb Jakab újra talpraszö- kött s ordítozva menekült le a terraszon. Omode pedig kiállt az erkélyre, utánanézett a kétségbeesett boltosnak, mosoly ült ki a szája szegletébe s mialatt Gelb Jakab a virágoskerten gázolt keresztül, bólintgatni kezdett: — Máskor tedd azt, amit mondok! Gelb Jakab ekkor már eltűnt, Omode éppen meg akart fordulni, amikor Halmy Tamást vette észre a kerti-ut fordulóján. A fiatalember sietve jött a kastély felé, Omode eléje ment: — Szervusz, Tamás! — Szervusz, Omode bátyám! Ugyan kérlek, mit csináltál már megint azzal a szegény emberrel? — Kicsit ráijesztettem, estére kiheveri. De minek köszönjem a szerencsét, hogy ilyenkor keresel? Valami sürgős dolog? Halmy Tamás kapkodva hadart: — De még mennyire! Nagyot fogsz nézni, mondhatom. Sokat szeretnék mondani s igazság szerint nem is tudom, hol kezdjem... — Nono! — s végigmosolygott Halmy Tamáson. — Egészen lázban vagy, fiú! Kerüljünk csak beljebb, majd ott megtárgyaljuk. Átölelte 'a fiatalember nyakát s fölvezette a lépcsőn. A terraszon nagy piros ernyő alatt, leültek. Omode bekiáltott a folyosóra: — Marci! A huszár elősietett. — Marci fiam, hozz ki az ebédlőből egy pár flaskát, mert istentelen meleg van. Aztán vigyél le vagy három üveggel Gelb Jakabnak is, mert ma megizzadt érte. — Igenis, méltóságos ur. Aztán Halmy Tamáshoz fordult: — Na? — Hát kérlek, kedves Omode, — s a kezét dörzsölgette, — ugye, hallottál valamit a Jóska dolgáról? — A Csopák Jóskáéról? — Arról. — Hogyne, — s tetszett neki. — Jól kibabráltatok vele. Halmy Tamás megrázta a fejét:- — Az mind semmi. Hanem az úgynevezett fejlemények, öregem! De, hogy mindent megérthess, a legelején kezdem... Vagy egy héttel ezelőtt Tarján Laci azt indítványozta, hogy házasítsuk meg Jóskát. Jóskának persze semmit sem szóltunk a merényletről, ellenben ezt az apróhirdetést küldtük föl az egyik lapnak... Éppen nálam van az újság: Feleségül vennék olyan fiatal özvegyet vagy leányt, aki kedvet érezne magában, hogy földbirto- kosné legyen. Mult és vallás mellékes Fényképes ajánlatokat saját címemre: Csopak József dr. nagy- birtokos, Zehernye. Hogy mi történt erre a hirdetésre, azt már tudod, hiszen ezen mulat most a környék. Mi is nevettünk rajta, legjobban maga Csopak Józsi. Tegnap azonban olyan dolog történt, amelyre cseppet sem számítottunk... Itt közelebb hajolt Omodéhoz, magyarázott neki, a két arca piros lett s csak akkor csodálkozott el, mikor Omode egy nagyot ütött az asztalra: — Hisz ez koloszális! Halmy Tamás megíitődött: — Hogy gondolod, kérlek? — Hogy? Hát úgy gondolom, hogy pompás! No, ezt ki fogjuk élvezni! — Várj csak Omode, — s feltartotta a mutatóujját, — a dolog nem olyan pompás! A dolog nagyon komoly. Este kilencre betoppan a kislány, valakinek fogadni kell majd, sőt valakinek be is kell majd fogadni egy éjszakára... — Nagyszerű! Nagyszerű! — s nevetett hozzá. (Folytatjuk.)
