Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-09 / 31. szám
t XIV. ÉVF. 81. SZÁM. 17 Megváltozott viszonyok között A megélhetési nehéz viszonyok a nőket is rábírták, hogy eddigi védett körükből az „életbe“ lépjenek ki, amint mondani szokták. így sok olyan ügyesség, melyről birtokosaik sem tudtak, ma a jövedelem nagyobbitására való; sok iskolában szerzett ismeret a bevétel szaporítását célozza; sokféle tehetség a használat folytán teljesen kibontakozik. Ez az előnyös változás nemcsak a családnak válik hasznára, de az egyén értékét is növeli. . Az egyén életrevalóbbá válik, önismerete folytán bátrabban fog munkájához, akarata meg- acélosodik, mondhatnám, hogy bizonyítékát nyújtja annak, hogy a jég hátán sem szorul másra. Bizonyos, hogy igy a feleség férje dolgozótársa lesz: termelő; nem mint ahogy sokszor láttuk: inkább csak fogyasztó. Ez a sorsváltozás a testületekben, a zárdákban is uj szint adott az életnek. A földreformok, — a megcsappant jövedelmű protektorok itt is uj feladatok elé állították a testvéreket s nem mondhatnám, hogy valamit is veszhettek volna tiszteletreméltóságukból, hogy az élet követeléseit számba vették. Ellenkezőleg: a közönségnek nemcsak helyeslésével találkoztak, de bizonyos testvéri összetartozás érzését is váltja ki a világiak lelkében irántuk az uj helyzet. Természetesen ez az uj munka alapvonásaiban a szerzet eddigi jó tulajdonságait nem rontotta le. Összhangban van sok százados törekvéssel. Pld. a kassai Soc. Testvérek házában agg nők otthonát nyitották meg bizonyos díjazás ellenében, így a megcsappant jövedelem szaporodik, de ugyanakkor a Testvérek az agg nőket szerete- t ükba fogadták, testi-lelki örömeikkel, gondozásukkal törődnek, hátralevő napjaikat boldoggá teszik. Vagy a Testvérek tenniszpályát nyitottak magányos kertjükben. Ugyan kinek lehetne kifogása az egészséget szolgáló ilyen helyes intézmény ellen? Egy másik zárda a kéthónapi szünidő alatt szerény árért a kevésbé vagyonosok nyaralására nyújt módot. Egy harmadik, tudom, hogy hetven fiúra való internátust vezet. (A Szt. Vince nővérek Nagyváradon.) A szülők boldogok lehetnek, hogy gyermeküknek a legjobb gondozásban van részük, viszont a nagy tömeg ellátása bizonyos kereseti forrást nyitott a zárda számára. , Közelebbről láttam egy zárdát (Szatmári, mely nemcsak fentart egy kitűnő szabás-varrási iskolát, hanem a megrendelést is elvállalja és felszabadult tanítványaival a városi szabók áraival egyenlő árért a közönséget szolgálja ki. Ugyanott vállalnak mátrác-varrást, paplanké- szitést is. Ugyanebben a zárdában van egy szövőmü- he!y is. 12—14 apáca szövi gépen reggeltől estig a fehér és szines galandokat, pertliket és a különböző szélességű csikókat finomabb, vastagabb szállal, minő a kongrée, simán is, de igen szép szines mintával is- És ennek a kis műhelynek gyártmányait mindenfelé szétkapkodják; piaca van. Tovább is lehetne még felsorolni sok ügyes megmozdulást, de ez a néhány példa is bizonyítja, hogy az élet előtorpanó nehézségeit a nők helyes meggondolással, példaadással és erős akarattal legyőzik. Ilyenformán úgy a világi nők, mint a szerzetbeliek, uj terheket vállaltak a régiek mellé, mert hisz arról szó sincs, hogy a régieket letehetnék. De örül a lélek min- denikben, hogy az élet nehézségei felett győzelmet arat. A súly nyomása alatt nő a pálma! K. D. DR. PÂYER YükiÄR SKLEROSE teă-ia meghosszabbítja az életei (2—3 használat évente.) E,1“Ä ér@tn*eszes3slésen fc'6 ségek majdnem, mindegyikénél sikerrel alkalmazzák. Középkorúaknál a korai öregedést ískadíilyo'zsEa meg. Aggastyánoknál — nemre való Ukinte n* kül — magas vérnyomás, xziv« szorulás, asztma, fojszédtilés, tagok elernyedése, fcjuyomás, c*yes véredények tuieros kidagadd^a, érfeszültség és az előre haladott kor minden más kortünete Pflterdr. Ski rose-tedia. Megye zékhelyekeu, drogériákban, gyógyszertárakban azonnal kapható. — Ahoi nem található, óta gyógyszerész — kifejezett kívánságra — rövid id"> alatt, eredeti csomagolásban sz rzi be e2t a teát. A feltaláló képe és törvényesen védeti alairása minden egyes eredeti csomagon Iáiható írásbeli rciidelmények levelezőlapon a „Csillagához címzett lerakati gyógyszerár Braşov—B asso.^ Hosszú u. 5. cimén is intézhetők. Nagybani lerakat „STANDARD" Drogéria, Bucureşti j. 09 Bkar On milliomos lenni ? I Vényén ISO leiért cluji-kolozsvári Mentő Sorsjegyet VI.-ik osztály húzása február 15-én. Vidéki rendeléseket 117 — lei előzetes beküldése ellenében még az egyes bu- zási napokon is eszközli a sorsjegyiroda, Clttj-Kolozsvár, Str. Memorandului 16. Következő húzások: március 1, 15, 25 és április 1. TÖRTÉNELEM APRÓ TÖRTÉNETEKBEN Artagnan (1615—1673.) Charles d‘ Artagnan, Seigneur de Blaatz, korántsem a Dumas regényírói fantáziájának szülöttje, — a testőrök e hires kapitánya, akinek a nagy mesemondó halhatatlan emléket állított a Három Testőr, Húsz év múltán és Vicomte de Bragelonne cimü regényeiben, nemcsak élt valósággal, de határozottan érdekes históriai figurája volt a XIV. Lajus századának. E gascogno-i nemesről Ch, Sernaran történeti tanulmányt és gondos életrajzot irt nemrég, amely 351 lapra terjed s ezt a címet viseli: D’ Artagnan, a király testőreinek kapitánya. Valódi története egy regényhősnek. Ez a „valódi történet“ persze távolról se olyan érdekes, mint n Dumas regényhősnek a kalandos élete, amelynél érdekfe- szitőbbet még nem produkált egy írói toll se. A regény és az életrajz is megegyeznek abban, hogy e bátor, nemes és igaz ember az akkori udvari életben és környezetben is igaz férfi maradt, aki néha olyanokat mondott, hogy az udvaroncok elsápadtak. Néha a királlyal se beszélt azon az alázatos hangon, melyen a Napkirály hízelgői szoktak s egy barátja figyelmeztette is egyszer: , — Vigyázz! Egyszer még megjárod s a Felség majd száműz az udvarából. Akkoriban szokás volt, hogy a király, ha valamelyik „gentilhomme“-ja hibát követett el s elvesztette a Felség kegyét, annak azt a tanácsot adta, hogy sápadtnak találja, menjen pihenni birtokára. — Nem is bánnám*, — felelte mosolyogva d’ Artagnan, — ha igy szólana egyszer Őfelsége: „D’ Artagnan, maga nincs jó színben, menjen néhányvhónapra üdülni birtokaira.“ Mert akkor ezt felelhetném a kegyes Uramnak: „Eleget teszek a parancsának, Felség, mihelyt kijelölni kegyeskedik azt a birtokot, ahová küldeni méltóz- tatik.“ De erre nem került a sor. XIV Lajos nem nélkülözhette ezt a nagyszerű katonát, de — birtokot se adott neki. V. Sixtus. V. Sixtus pápa, aki 1585-től 1590-ig uralkodott, tudvalevőleg teljesen szegény paraszti családból emelkedett a legmagasabb egyházi méltóságra. Fiatalkorában nagy nélkülözések között élt. Mikor először látogatta meg Rómát és némi alamizsnát gyűjtött, tűnődve állott meg egy kifőzőbódé előtt és azon töprengett, vájjon ezen a kis összegen ebédet egyen-e, vagy pedig cipőt szerezzen be, mert a lábbelije a hosszú gyalogút alatt teljesen tönkrement. Valaki, aki arra járt és látta a gondolataiba elmerült barátot, megkérdezte tőle, hogy mit csinál? — Azon spekulálok —■ felelte a leendő pápa, — hogy miként egyenesítsem ki az érdekellentétet, amely a lábam és a hasam között támadt. Mozart. (1756—1791.) Woltgang Amadeus Mozart, a világnak talán legnagyobb zsenije, abban is lángelme volt, hogy mindvégig gyermek maradt. Úgy kimondott mindent, ahogy azt elgondolta, azonmód, ahogy azt kicsikorában tette. Enuél- fogva hizelkedni se tudott. II. József császárnak (1741—1790.) igen kellemes basszus hangja volt s a zenekedvelő fejedelem olykor maga is komponált apró dalocskákat, amelyek „házi használatra“ beváltak s az udvarnál természetesen óriási tetszést keltettek, Mozartot kivéve, aki époly tárgyilagosan bírálta őket, mintha valami kis muzsikus szerzeményei lettek volna. A császár nem haragudott ezért, de föltette magában, hogy egyszer fölülteti a zseniális zenészt. Legújabb dalát betétül helyette el egy class operában, amelyet a magánszínházában, Schönbrunnban adatott elő és senkinek se volt szabad tudni, hogy az nem az opera szerzőjétől, hanem őtőle való. A dal elhangzása után megkérdezte a császár Mozarttól: — Nos, mit szól ehhez a dalhoz? Mozart, aki már az első taktusoknál tudta, hogy a dal kitől való, igy válaszolt: — Nem rossz kis dolog, Felség, de aki csinálta, az jobb nála. — Ezt a Mozartot nem lehet félrevezetni! — mondta nevetve a császár. III. Napoleon. (1805—1873.) Morny herceg, (1811—1865.) a császárnak féltestvére s legfőbb politikai bizalmasa, szemrehányást tett a bátyjának, hogy a „.perfid“ Angliával tart, ahol számtalan ellensége él, holott megbizhatóbb szövetségeseket találhatna, mire igy nyilatkozott III. Napoleon: — Franeiország és Anglia házasságban élnek és a francia törvények szerint a házasság fölbonthatatlan. A többi államok csak metresszei lehetnek Franciaországnak, akikkel a viszonyt minden órában fölbonthatjuk, de — ismétlem — Angliával házasságban és pedig jó házasságban élünk. A császár e nyilatkozatában jó politikusnak bizonyult. Házának bukása után Anglia volt az, aki menedéket adott neki s vendégszeretettel látta el őt és kíséretét és Viktória királynő volt az, aki a császár feleségét és nemsokára özvegyét (1870-ben) barátnőiéként fogadta. Victor Hugo. (1801—1885.) A nagy francia költőnek volt egy igen prózai erénye, vágj7 hibája: rendkívül takarékos, sőt fukar volt s ebben lelkiismeretesen támogatta őt a felesége. A Hugó-ék háztartása egészen polgárias keretek közt mozgott s a fukar házaspár a fiát: Cbarles-t is ugyancsak kurtán tartotta. A szegény fiú, aki egyébiránt maga is irt verseket (ba nem is oly kitünőeket, mint dicső apja), osaik csekély zsebpénzt kapott s a legszigorúbb apai és anyai ellenőrzés alatt állott. Ez persze igen rosszul esett a fiatalembernek, főleg abban az időben, amikor már nőkkel is kezdett foglalkozni. Föltűnt ebben az időben Victor Hugo feleségének, hogy a fiú nagyon is sokszor vált fehérneműt s hogy ennek alapján a mosóné számlája „aggasztó módon“ növekedik. Figyelmeztette erre a nagy költőt is s együttes tanácskozásuknak az lett az eredménye, bogy a fiú ezentúl vagy ritkábban vált inget, vagy pedig az eddigi két kotlett helyett ezentúl csak egyet kap a reggelijéhez. (Mert az egyensúlyt a háztartásban mindenképen fenn kell tartani, — határozták el a szülők.) Charles urfi méltó fia volt az apjának (nem a spórolós embernek, hanem a költői léleknek) s nemes idealizmusában nem a tiszta ingről mondott le, hanem a második kotlettről. Ebben az időben történt, hogy Victor Hugo-nak, akitől épp uj drámát próbáltak az egyik előkelő színházban, bemutattak egy csinos fiatal színésznőt, akinek a költő darabjában a naiva hálás szerepét kellett játszania. Ám a kis színésznő igen „jó pofa“ volt s a még fiatalosan érző és hevülő költő annyira megkedvelte őt, hogy egyikét intézte hozzá ama fellengző, dagályos leveleknek, amelyek a nagy poéta speciálitásai voltak. A hangzatos episztola azzal végződött, hogy a levélíró minden áldozatra kész a színésznővel szemben. A felelet rövid idő múlva a kezében volt s igy hangzott: — Ha annyira szeret, hát akkor adja vissza Charles- nak a kotlettjét! MEGJELENT A TELJES (az uj módosított szakaszokkal kiegészített) kényszeregyezségi törvény precíz magyar fordítása. Ára 100 lei. — Vidékre portóval a pénz előzetes beküldése mellett 110 lei. Megrendelhető Dr. Mandel Fordító irodában, Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului No. 12. — ' 2 - ; s 'Hr *L^JL>X^JL^LJL^I*JUI*JL^^JL^LlJL*DJLÁULlJAJL^l^JL^LXALJC*IUL«IAJ^JAXAlJ>JL^? Fizetésképtelenségeké? gyorsan egyeztet HIRSCH DâVID Brassó Stir Portit (Kapu-utca) 31« Megbízhatói ágáról 35 év óta előnyösen ismert. Ipaigazolványos kereskedelmi ügynök.
