Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-09 / 31. szám
S7F. ÉVF. 31. SZÁM. 1 Oeoél a szépség királynő~ ellenes anyához Nagyságos Asszonyom! Nagyon köszönöm, hogy kedves, okos és intelligens levelével alkalmat ad arra, hogy ezt a szépségkirálynő-dolgot a nyilvánosság előtt megbeszéljük. Ön azt kérdezi, hogy van-e valami alapja, van-e valami tendenciája ennek a világmozgalommá vált akciónak, van-e beleszólása az anyáknak ebbe a hatalmas versenyfutásba, nem kell-e aggódniok, hogy a gyermeklányok lelke ilyen kétes csillogások felé terelődik? Mert melyik ifjú és tünde lány ne vágyakozna ilyen ajándékokkal agyonhalmozott és ilyen főszerkesztőktől egészen a francia köz- társasági elnökig körülrajongott érvényesülésre, melyik fiatal lányban nem támad egy kis fájdalmas irigykedés a szerencsés győztes iránt és miért kell a mai, amugyis minden téren nehezen verekedő és tülekedő világban, a szépeket, a nem szépekkel, a lánylelkeket: a lánylel- kekkel szembeállítani?... Majdnem egyidejűleg az ön levelével, ma délután megszólít engem egy ismerősöm az ue- cán és ezt mondja: — Nézze, kedves uram! Meg kellene írni a következőt: a nagy világszépség-versenyek helyett minden ország jelöljön ki egy nagyon szegény, de nagyon tehetséges gyermeket, fiút vagy leányt, mindegy. És ezt az egész hatalmas fegyverzetet, ezt a roppant adminisztrációt, ezt a végeredményben luxussal űzött pénzdobá- lást, amit a szépségverseny-királynők diadalmas útja jelent, — arra fordítanák, hogy ezekből a szegény, földhöz ragadt, az önmaguk sorsát anyagiak hijján kormányozni nem tudó gyermeket felnevelnék és tanítanák? Hány orvos, mérnök, festő, ügyvéd (vagy ugyanez nőben) kerülne igy ki, az ilyen versenyekből és mennyivel több haszna lenne ebből az emberiségnek s magának az egyes nemzetnek is, mint abból, hogy zsűri előtt mutogatják a lányokat, megmámorositják őket a kínálkozó lehetőségekkel, minden társadalomnevelői szempont nélkül?... önnek is azt felelem, Nagyságos Asszonyom, hogy amit ennek az urnák feleltem volna. Lenne mentőötletem is a szépségkirálynő- választások ügyében, volna reflektorom, amely rávilágít arra, hogy amikor minden felbomlóban, minden zavaros, minden kiegyensúlyozatlan, a politikában, a társadalomban és a közgazdaságban, akkor támad, az emberi lélek mélyén, valami hirtelen szomjúság, valami megmagyarázhatatlan vágyakozás a szépség iránt és ennek a szomjúságnak ilyen megnyilvánulása is lehet, mint amilyen a szépségkirálynő- választás. Szépségversenyek az antik hellón világban is voltak — Maurice de Waleffe urat régen megelőzték már — és a képzőművészetek történeti fejlődése bizonyítja, hogy minden századnak, vagy minden korszaknak meg volt a maga szépségideája s ezt a szépségideát visszatükrözi majdnem minden európai muzeum képtára, úgyszólván kronologikusan. Szépnek lenni, Nagyságos Asszonyom és a szépségért versenyezni egymagában még nem elítélendő valami, ez tiszta és nemes törekvés, azonkívül összefügg a nők legbelső szerkezetével is, mert valljuk be, ön, az aggódó anya, bizonyára szintén szép volt abban a korban, amikor a lányok szépségverseny helyett még szorgalmasabban hálóztak, mint ma és egy-egy bálkirálynő választása még a legbékésebb és legkonzervati- vebb korszakokban sem volt egyéb, mint egy kis hotel-terem helyiérdekű szépségkirálynő- versenye. De, ha ezt az egészet minden káprázatos ragyogásával, karriér-szédületével, pompás házassági lehetőségeivel, filmdivai csillogásával, külföldi utazásával együtt, a mai, sőt tovább- menően: a holnapi szemüvegen keresztül nézzük és ebben a szemüvegben saját külön, szociális optikusunknál készült pszihikai és társadalomtudományi lencséket helyezünk el, akkor az egész kérdés: védhetetlen. ön azt irja, Asz- szonyom, hogy a szépség nem jutalmazni való erény, mert az, hogy valaki szép, már egymagában véve ajándék az Istentől. S mindjárt ajánl is valamit, amely helyettesíthetné a szépségkirálynő választásokat. Ez a valami: jutalmazzuk: a Jóságot. Olyan versenyt kell teremteni, amelyben produktivebb értékeket jutalmazunk, mint a szépség. A világnak ma nem Precíz* mint az óra tkáíécm IFszárképi? salai: IPárías Vilmos mám56, Arad. Égess P©feradssára kitér fed© kémszervezeftet fedeztek fel (Bukarest, február 7.) Ghiurghiuban a nyomozó hatóságok kémeket fogtak el s a nyomozók szerint olyan kémszervezetnek jöttek a nyomára, amelynek Ghiurghiuban (Gyurgyevóbau) volt a központja, de a hálózat Dobrudzsára terjedt ki. Ez a romániai központ egy bulgáriai, várnai kommunista kémszervezeti központhoz tartozik, onnan kapta az utasításokat és oda irányította az adatokat, amiket az egész Dobrudzsa területén összeszedtek. így Oroszországból Bulgárián keresztül dolgoztak a szovjetügynökök Dobrudzsában. Sok letartóztatást foganatosítottak. Rablónak nézte és tévedésből lelőtte az uj üzletvezetőt Jelentkezett a berlini gyilkosság teltese (Berlin, február 7.) Az elmúlt hónap végén, amint annak idején megírtuk a Mercedes mozi üzletvezetőjét Schmoller Gusztávot irodájában agyonlőtték. Most azután kézre került a gyilkos, Urbach Ferenc 24 éves artista szentélyében. Az artista a rendőrségen egészen fantasztikus történetet mondott el arról, hogy a gyilkosság hogyan történt. Urbach szerint neki fogalma sem volt arról, hogy a mozinak uj üzletvezetője van. Ő a régi üzletvezetőt akarta meglátogatni, aki jó barátja. Amikor belépett az irodába, azt látta, hogy a barátja nincs sehol és idegen férfi turkál a bankjegyek között. Arra gondolt, hogy az illető biztosan rabló és ezért lőtt reá. Amikor körülnézett a lövések után, akkor vette észre, hogy barátja kabátja és kalapja nem lóg a fogason. Észrevette a végzetes tévedést és azonnal elrohant. A történetet valószínűvé teszi az, hogy a pénzből valóban semmi sem hiányzott és hogy Urbach önkényt jelentkezett a rendőrségen. szép asszonyokra, hanem jó asszonyokra van szüksége. A világnak olyan nők kellenek ma, akik nem külső, de belső értékekben gazdagok. Sokoldalúak. Müveitek. Tanultak. Tudnak uri- nők lenni, ha kell és tudnak dolgozni, ha erre rászorulnak, sőt akkor is tudnak dolgozni, ha erre nem szorulnak rá. Kérdés: tnd-é egy diadalmas szépségkör- utat megjárt királykisasszony azok után, hogy megkocsikáztatták a nizzai korzón, hogy meg- széditették a Dolly-Sistersek, hogy kipreparál- ták a kozmetikusok és kiagyusztálták a szabók, tud-e ez a szépséges kisasszony ezekután mégegyszer, valaha szobalány lenni, szakácsnő lenni, varrónő lenni — és lendüljünk tovább — tanárnő, orvosnő, vagy, mondjuk gépirónő lenni? 1931-et Írunk, Nagyságos Asszonyom, amerre nézünk, mindenütt szaharai reménytelenség, fáradt bánat, kilátástalan krizis, a le- törtségnek és a sivárságnak a csimboraszóját értük el, ha ez a hasonlat nem sántit és ha a letörtsegnek csak csúcsai lehetnek, de mélységei nem... Túl az ujság'trükkökön, túl a szépségkirálynők számára kijáró hódolaton és túl a lapok kigrammozott reklámjain és kiszámított kliséin: az operáló doktorkisasszony, vagy hajlott háta gépirólány bizonyosan hasznosabb kereke a társadalom gépezetének, mint a kiondo- lált és kikészített szépségdémon. Az eljövendő idők szelleme a dolgozónői tipust, sőt tovább- menőleg: a dolgozó anyát követeli... Hogy mégis vannak szépségversenyek, hogy mégis van versenyfutás s hogy ma talán a lányseregek ezrei lázadnának fel, ha ezt a szépségbörzét törvényileg eltiltanék, az onnét van, hogy a hiúság együtt született a nőkkel. A szépségkirálynőkkel éppenugy, mint az ön kislányával, aki talán még nem vett részt ilyen versenyen. Aztán meg az a hitem, hogy az igazán szép, tehát nemcsak kívülről szép, hanem belülről is szép lányok a legritkább esetben találhatók a szépségversenyzők listáján. S ha már most az Ön által indítványozott társadalomnevelő jóságversenyt meg is valósitanók, a szépségverseny még mindig megmaradna. A karrier nem kifelé, hanem befelé él. A legmagasabb lendületek között is, legbelül, az emberi lélek rá szokott ébredni arra, ha érdemtelen, ha kong, ha gyenge. És a kiegyensúlyozott igazi nő, a ma nője és a jövő nője mégis csak az marad, aki dolgozik, aki belül érték, aki anya, akit feleségül vesznek, aki hisz a női hivatásában. Ebből a szempontból hiába rendeznek szépségversenyeket. Megnyugtatom Önt, a világ nem a szépségkirálynőkön nyugszik és a családi élet oszlopait nem a szépség, hanem azok a kvalitások határozzák meg, amelyeknek erején semmit sem csorbíthat a nizzai virágkorzó! ... FEKETE TIVADAR.
