Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-07 / 29. szám

TIV. ÉVF. 29. SZÁM. 3 tsa vammmmumm-M­HETVEN FILLER irta i nyíró József Szerdán reggel hét órakor felakasztották Pécsett Ambrus Istvánt, a gyilkos csendőrőr­mestert. Az utolsó órák drámai pillanatait, a megrázó valóságot, a hamuszürke arcot, az ösz- szetört szerencsétlen gyilkost és öntudatának döbbenetes képeit ne idézzük fel. Feledjük el a félbenmaradt élet sötét szimbólumaként felme­redő, félig felépített házat, amelynek tövében a bitófát felállították és a földi igazságszolgál­tatás halálos ceremóniáját, amelyeknek végén ott áll az emberi végzet nagy felkiáltójele, a szárazcsontu halál. Akármennyire borzad az ember a kivégzéseknek idejét mult romantiká­jától, nem ezek a döbbenetes külsőségek voltak a legsúlyosabb pillanatok a megtévedt bűnös ember életében, hanem az édesanyjával való találkozás. A törvényszék 19-es számú cellájában ren­dezték be a siralomházat. Az összes bútorzat egy szék, fenyőfaasztal, fekete posztóval leta­kart prices és fekete vaskályha. Különösen ez a fekete ágy volt borzalmas. Nincsen olyan el­vetemült és minden emberi érzésből kivetkő­zött lélek, amely rá tudna feküdni erre a fekete ágyra és ne borzadna égő szemekkel rá arra a gondolatra, hogy már életében is a koporsó vonzza magához- Ebben a miliőben történt meg a találkozás. Ambrus István édesanyja megtört öregasszony. A kivégzést megelőző délután je­lentkezett a fogház bejáratánál. Az anya cso­dálatos ereje tartotta lábain és csak akkor tört ki zokogásban, amikor átlépte a siralomház kü­szöbét, fia nyakába vetette magát, összecsó­kolta és percekig csüngött rajta. Neki nem gyilkos az édes, testéből szakadt, leikéből sar- jadzott, ezer gonddal és végtelen szeretettel fel­nevelt kicsi fia maradt. A gyilkos melléből ki­tört a zokogás. — Édesanyám, meg tud-e nekem bocsátani? Hogyne bocsátott volna meg. És ezzel meg is történt a nagy feláldozás, a legnagyobb, amit ezen a világon embernek nyújtani lehet. Az édesanya bocsánata. Ez a csók törülte le a bűnt, a rablógyilkosságok szennyét a szeren­csétlen ember homlokából. Mielőtt meghalt volna, az édesanyja már feltámasztotta. A többi, az utolsó ut a bitófáig már nem a lélek, hanem csak a test félelme volt. A szeretet legyőzte a bűnt, a legrettenetesebbet. Akármilyen súlyos tragédia a kivégzés, akármilyen sötéten mered is a világ szemébe a középkori kinzóeszköz, a bitófa és hazudtolja meg a civilizációt, rádiót, tankokat, Isten erejével mérkőzni kész nagy emberi csodákat; van valami rettenetesebb , mindennél, az, amit az édesanya elhallgatott­Ez a rettenetes valami pepiig mindössze het­ven fillér. Az a hetven fillér, amit Siklós község népe közadakozásból gyűjtött össze, hogy a koldus­szegény asszony édes gyermekének kivégzé­sére elutazhasson. Mindössze 70 fillérre, 21 lejre volt szüksége, hogy a legnagyobb tragédiának, mely ezt a szerencsétlen családot érte, utolsó, rettentő felvonásán részt vehessen. Ha Ambrus István, — aki egyébként a biróságnál tett vallo­másaiban állandóan könnyek között csak azt hozta fel védelmére, hogy azért ölt, azért lopott, rabolt, mert édesanyja éhezik, — tudta vol­na, hogy a vérrel szennyezett sokezer pengő után végül is az édesanyjának koldult pénzen kell megjelennie a bitó alatt, hogy anyai szivé­nek minden dobbanásával, utolsó erejének fel­áldozásával legalább némileg megváltsa a lelki szenvedéstől; sokkal súlyosabb büntetésnek érezte volna ezt, mint magát az emberderék- vastagságu akasztófát. És itt, ezen a ponton magasztosodik, emel­kedik elérhetetlen mennyei magasságokba ez a szerencsétlen édesanya, akit észrevétlenül, nem is sejtve, sokkal súlyosabban kivégeztek, mint a hatalmas szál csendőrlegényt, akinek számára megmaradt az a jótétemény, hogy a kenderhu­rok alatt megszűnő élet örök feledésbe borított mindent, ami irtózatos, kinzó és szörnyű ezen a földön. Pihenés, csend, béke, halál lett a ré­sze, mondhatni jutalom az édesanyáért. Ember váltott meg embert. Legendák magasságában trónol az a töpörödött, feketearcu, ráncos, resz­kető szerencsétlen falusi asszonyka, akiben volt annyi erő, hogy ezt a hetven fillért, a tra­gédiának Í6 legnagyobb tragédiáját, képes volt elhallgatni halálbamenő fia előtt. Soha súlyosabb, értékesebb, rettenetesebb pénzt nem számoltak le emberi marokba, mint ez a hetven fillér. Éppen úgy kiált, mint a Jé­zusért adott harminc ezüstpénz. Csak sokkal kevesebb volt, hogy ezáltal többé legyen... Nem csoda, hogy ilyen rettenetesen szép em­beri megnyilatkozásra tudattalanul a gyilkos is elvégezte életének legszebb cselekedetét. — Mi az utolsó kívánsága? — kérdezték az utolsó pillanatokban a hivatalos emberek. A gyilkos felemelte a fejét, pillanatra eltűnt róla a kiontott vér álarca, emberré vált, mintha arra az időre, amig anyjával szemben ezt a cseleke­detét el akarta végezni, maga az Isten is meg­tisztította volna. — öt pengő fogolyilletményem van a pénz­tárban, adják azt oda szegény édesanyámnak. Ezenkivül semmim nem maradt. így fizette vissza a gyilkos Ambrus István a falunak az anyja részére koldult hetven fil­lért. Ezt becsületes utón szerezte. Ehhez nem tapadt vér, könny, átok, rettentő emberi gyalá­zatosságok. Tiszta pénz volt, még az édesanya is megtarthatta. De az is lehet, hogy tévedtem. Nem jó csele­kedet volt, hanem a legrémesebb gyilkosság, amit a gyilkos elkövethetett, ő azt hitte, hogy, pár napig segit a szerencsétlen anyán. Vehet már vele kenyeret, be nem szennyezett, édes, drága kenyeret. Nem sejtette, hogy minden fa­latnál rettenetes vízióként ott fog lüktetni a szerencsétlen édesanya szemei előtt, hogy saját gyermekének utolsó vérdiját eszi, issza. Táplál- hat-e ez a kenyér? Nem gyilkos-e ez a kenyér? Nem halálos-e ez a kenyér?... Rettenetes kenyér. Nem tudom, hogy mit csinált az Ambrus István édesanyja ezzel a pénzzel, megadta-e a hetven fillért az embereknek. Rettenetes pénz a hasonló rettenetes pénzből. Azt már nehéz el­dönteni, hogy melyik a rettenetesebb. Az-e, amit az akasztófa alatt kinyújtott gyilkos tenyerébe leszámoltak, vagy az édesanya kezébe adott het­ven fillér. Mégis a hetven fillér. Az öt pengő fogolyilletmény mögött egy csa­lád tragédiája húzódik meg, a hetven fillér azon ban egy egész népnek a sorsát temeti. Hetven fillér, huszonegy lej, kicsi, számot nem tevő pár fillér és mégis egy egész falunak kellett összegyűjtenie! Hetven fillér, egy egész falu utolsó pénze. Uram, irgalmazz nekünk! Â román kölcsön kibocsátásában előreláthatólag sem London, sem Newyork nem fognak részt ven ni (London, február 5.) A Financial News hosz- szabb cikket ir az uj román kölcsönről. A lap szerint a kölcsönből semmit sem fognak Londonban kibocsátani, mert az első londoni részlet árfolyama ma még a párizsi kibocsátási árfolyamnál is alacso­nyabb. A londoni piac különben sem fogadná szívesen egy olyan kölcsön papírjait, amelynek értékét legnagyobb részben francia iparcikkek vásárlására használják fel. A kibocsátásban előreláthatólag Newyork sem fog részt venni az ottani kedvezőtlen viszonyok miatt. A párizsi lapok is élénken foglalkoznak Po- povici román pénzügyminiszter párizsi utjaval. A Petit Párisién azt írja, hogy valamennyi du­nai állam között Románia szenved legjobban a gabona értékesítés nehézségei és a magas ka­matok miatt.. Az Echo de Paris aggodalmát fe­jezi ki afölött, nehogy a kölcsönt a költségvetési deficit fedezésére és ne az ország gazdasági megerősödésére használják fel. Szükségesnek tartja, hogy a kölcsön ügyét alapos vizsgálat tárgyává tegyék. Az Excelsior úgy tudja, hogy a francia kormány tőle telhető módon támogatja a román kölcsön megkötését, de támogatását bizonyos feltételekhez kötötte. Ezek a feltételek: A kölcsönt ne fordítsák újabb költségvetési deficit fedezésére, hanem valóban az ország pénzügyi és gazdasági talpraállitásá- nak munkájába állítsák be; biztosítsa a román kormány a tőkék szabad forgalmát és a költség- vetés őszinte és teljes egyensúlyát. A lap hozzá­fűzi, hogy Popovici pénzügyminiszter mind1 ezekre a garanciákat már meg is adta. ■äa» ■ A MÁRCIUS 8-tól MÁRCIUS 15-ig TARTÓ xx. mm be BÉCSI NEMZETKÖZI MIHM9S9BEÍ1 A Keleti Újság társaskirándulást rendez a bécsi mintavásárra. A társas utazás részvételi diját négy változatban állapítottuk meg: I. csoportban a részvételi dij 3320 lej, azok részére, akik Clujtól Wienig és vissza gyorsvonat III. osztályon utaznak. Elszállásolás és étkezés nélkül. II. csoportban a részvételi dij 4720 lej, azok részére, akik Clujtól Wienig és vissza gyorsvonat III. osztályon utaznak és Becsben 3 napig teljes elszállásolást, pensiot, teljes ellátást kapnak, na­pi háromszori étkezéssel, italok nélkül. III. csoportban részvételi dij 4340 lej, azok részére, akik Clujtól Wienig és vissza gyorsvonat II. osztályon utaznak. Ellátás, szálloda nélkül. IV. csoportban a részvételi dij 5840 lej, azok részére akik Clujtól Wienig és vissza gyorsvonat II. osztályon utaznak és Bécsben három napig elszállásolást, teljes pensiót kapnak, napi há­romszori étkezéssel, italok néfkül. Mind a négy csoportban a résztvevők a fenti összegekért Clujtól Wienig és vissza vasúti je­gyet, vásárigazolványt, vizumdijakat és a kol­lektiv útlevelet kapják, Wienben a szállodától ki­szállítást a mintavásárra és egy napos autócart, amely alkalommal megtekinthetik Wien neveze­tességeit. Indulás március 8-án Clujról, déli 12 óra 34 perckor, érkezés Wienbe március 9-én reggel, visszaindulás Wienböl március 11-én este, vissza­érkezés Clujra március 12-én d. u. 6 óra 35 perc­kor. Küldje be állampolgársági bizonyítványának másolatát március 2-ig a Keleti Újság szerkesz­tőségéhez, vagy a Hermes Menetjegyirodához, Cluj, Calea Regele Ferdinand 13. (Tejefon 29). Mindkét helyen díjmentesen kap részletes infor­mációt. •

Next

/
Thumbnails
Contents